Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Emlékeztek még a "Műsorainkat ajánljuk" ajánlóműsorra? No abból nem találtam sehol fellelhető videót. Pedig évek óta keresem a főcímzenéjét. A Deltáé megvan. Egy ideig csengőhangom volt. A Deltán nőttem fel. Szerintem a műsor miatt fordultam a tudomány felé.
Csak egy személyes szösszenet:
Hat, vagy hét éves lehettem, amikor szüleim megvették az első televíziót. Ami persze nem úgy nézett ki mint egy igazi (értsd, mai) televízió. Nagy volt (no nem annyira, mint a maiak) és k...va nehéz. És ugyebár fekete-fehér. A robbanós Colorstar színes tévékre még éveket kellett várni. Nekünk meg még többet.
Szóval valamikor karácsony előtt voltunk. Akkoriban két filmet minden karácsony előtt vetítettek. A Twist Olivért (nem a Liam Nison-ost), meg a Koldus és királyfit. Akkor épp a Twistet vetítették. A család első tévéjének first light-je ez volt. Mi hárman testvérek, átszellemülten bámultuk a domburú üveg mögötti varázslatot. Anyám beszólt a szobába, hogy kész az ebéd. Mi persze, hogy nem voltunk éhesek. Ám apám kikapcsolta a tévét (bizony, oda kellett menni és megnyomni egy gombot) és azt mondta, hogy majd ebéd után folytathatjuk. Mi gyerekek, meg is nyugodtunk. Ám miután újra bekapcsoltuk a tévét, csodálkozással teli szomorúsággal tapasztaltuk, hogy valami egészen más megy a tévében. Szentül meg voltunk győződve, hogy a film onnan folytatódik, ahol kikapcsoltuk.
Papíron az A Pokolba tartó vonat c. antológiában jelent meg. Én is ott olvastam.
"McNaught unottan olvasta: - V 1097. Ivópohár, zománcozott, egy darab.
- Itt van - mondta Blanchard és megtapintotta.
- V 1098. Fedeb, egy darab.
- Quoi? - kérdezte Blanchard meglepődve.
- V 1098. Fedeb, egy darab - ismételte meg McNaught.
- Mit áll ott, mintha villám csapott volna magába? Ez az űrhajó konyhája. Maga a főszakács. Maga tudja, minek kellene a konyhájában lennie, vagy nem? Hol az a fedeb?
- Soha nem is hallottam róla - jelentette ki Blanchard kereken.
- Hallania kellett róla. Itt van a felszereléslistán, jól kivehetően, rágépelve. Fedeb, egy darab. Itt volt akkor is, amikor a felszerelést négy évvel ezelőtt átvettük. Mi magunk ellenőriztük és alá is írtuk.
- Én semmiféle fedebet nem írtam alá - tagadta Blanchard. - A konyhában ilyen holmi nincs.
- Tessék, nézze! - horkant fel McNaught és az orra alá dugta a papírt. Blanchard megnézte és megvetően szipákolt. - Nekem van itt elektronikus
tűzhelyem, egy darab. Vannak speciális melegítőtartályaim, hitelesített kapacitással, egy készlet. Vannak tepsiim, hat darab. De fedebem nincs. Nem is hallottam még róla, nem ismerem. - Karját széttárva megvonta a vállát. - Fedeb nincs.
Lehet, kicsit öregszem, de tényleg jó nosztalgiázni. Néha borzalmas, néha igazán jó csemegékre lehet rátalálni a neten kóborolva. A nappaliban kéz közelben kint van a majdnem összes galaktika, jó pár Új Galaxis, Átjáró ... és rengeteg sci-fi, a "nagyoktól" az alig ismertekig ... A feledhetőeket bedobozoltam, és kiraktam a gépház polcaira :) Viszont a polcon maradás dicsőségét még akkor is kivívhatja egy író, ha kicsit döcögősen ír, ám remek új ötlet vetett papírra... :)
Szerencsére a kortárs magyar és külföldi íróktól is igen jó minőségű írásokra lehet rálelni...
Valami sejlik a fedeb-ről, de lehet, hogy csak az emlékezetem tréfál meg. :))
Bacchus, ezt nem hiszem el... A második történet, ez a "fedeb" apám egyik kedvenc vicce volt gyerekkoromban - ott speciel tengerjáéró hajón játszódik a dolog, de ez mellékes. Emiatt azt hittem, hogy ez valójában egy magyar író remeke angol álnév alatt, és csupán a viccet tupírozta fel kicsit. Utánanéztem: nem! Valóban létezik az író, sõt, valóban létezik ez a kis szösszenete is (eredeti címén Allamagoosa). Az eredetiben nem rövidítés okozza a gondot, hanem egy elírás ("off. dog" helyett "offog" kerül a leltárba) - tehát valahogy ebbõl a novellából lett vicc, mire apámhoz elért... VISZONT: a novella alapja valószínûleg tényleg egy tengerészeti anekdota, amely szerint egy hajó leltárjában szerepel egy "shovel wood" bejegyzés, amirõl senki nem tudja, hogy mi az, ezért a leltárellenõrzésre csinálnak valamit, amire ráfogható, hogy shovel wood. Erre kiderül, hogy kimaradt egy vesszõ a leltárból: "shovel, wood" - vagyis egyszerû falapát. Vagyis, nem a novellából lett vicc - hanem, a "viccbõl" (vagyis anekdotából) novella...
De jó nosztalgiázni. Bennem elevenen él még az Androméda törzs, a Pirx kapitány kalandjai, a Zsoldos Péter féle Feladat, meg a címét már nem tudom, de egy amolyan scifi bohózat volt, ahol a galaktikus kormány leltárra ment egy űrhajóra (magyar film volt), és egy eszközt az istennek sem találtak, ami a leltárkönyvben "fedeb" címen volt. A film végére kiderült, hogy az űrhajó vizsla kutyája volt leltárba véve és a fedeb nem mást jelentett, mint fedélzeti eb. :-)
Megtalálható a youtube-n, sőt, még az Alfa holdbázis is ... :) Bizton tudom, hiszen nézegettem őket... :)
Részben ezek miatt lettem sci-fi rajongó, kvázi mindenevő. Nekünk járt a Rakéta, Galaktika, IPM ... többek közt ... Ezek is jobban érdekeltek, mint pl a rajz vagy énekóra ... :)
Én hittanra (nem) jártam. Ugyanis akkor ment az Orion űrhajó scifi sorozat. Van aki mg emlékszik rá? Ahol az űrhajó végéből csillagszóró lógott ki. No és akkortól lettem tudományos beállítottságú. A hit sokáig nem érdekelt. Mostanra azt érzem, hogy "valami van". De nem tudom mi.
Egyedül nagyapámat zavarta, szerintem az ő ötlete volt a keresztelés is, időnként mondogatta is, hogy vissza kéne keresztelni minket rendes katolikussá. :D
Az én megkeresztelésem viccesre sikeredett. A családban mindenki róm.kat., kivéve a keresztapámat. Anyámék esküvője is katolikus templomban volt, aztán apám mehetett is katonának, kb. a nászútat töltötték együtt és akkor fogantam én, nem tervezett babaként. Mert anyám szégyellős volt, és asszonynéven akart menni a nőgyógyászhoz tablettáért. Csak akkor már késő volt. :D Harmadikos gimis volt, örülök, hogy nem vetetett el, de megérteném azt is, ha az én lányom lett volna, lehet, hogy nem engedem, hogy engem megszüljön és otthagyja a sulit.
De a keresztelésem, na! Szóval apám a születésem után kapott eltávot, hogy hazajöhessen megnézni a lányát. Kitalálták, hogy akkor megkeresztelnek, amíg apu is részt tud venni rajta. Bementek a katolikus templomba, ahonnan elküldték őket, mert nem volt ügyfélfogadás, de még le is oltotta őket a fickó, ez amúgy se úgy megy, hogy csak úgy megkeresztelnek minden gyüttment kölykét, aki az utcáról beesik. Anyámék tök kiakadtak és ahogy mentek hazafele nagymamámékkal, elsétáltak a Kőris utcai református templom előtt. Keresztapám mondta, hogy kérdezzék meg ott is, ő református, megdumálja. Na, ott volt ügyfélfogadás, a pap beöltözött és szűk családi körben megkeresztelt. :) Így alakult, hogy én lettem a családban az első református, de aztán az öcsémet is ott keresztelték. :)
Tényleg van benne valami vicc , ha a saját életem nézem . Minden közeli/távoli családtagom megkeresztelt katolikus ... engem évekig járatott anyám hittanra . Aztán felfedeztük a barátnőmmel , hogy vasárnap a moziban a matiné is akkor kezdődik mikor a mise . No onnantól csak hazudoztunk a miséről . Mi templomban esküdtünk , gyerekeimet megkereszteltettem , mert a családi nyomás ... ugye .... Közben sose érdekelt az egész , vagyis egy nagy álszentség volt minden . Amit utólag restellek , de a vidéki élet , a "mindenkiismermindenkit" , egyfajta kényszerítés . Viszont a gyerekeim szabadon választott ateisták lehettek , bár a lányom mégis mintha .... de ő sem igazából ...
