A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Megtudtuk, hogy a jövő fizikájában helyet kap Planck 122 évvel ezelőtti felismerése - miszerint az atomok nem folyamatosan, hanem szakaszosan sugároznak.
Amikor a tóba ejtünk egy követ és elindulnak a körhullámok a víz felszínén, akkor mit tapasztalunk?
Ahogyan a kör átmérője egyre nagyobb lesz, úgy csökken a hullám amplitúdója, egyre kisebb és kisebb lesz a hullám magassága, majd teljesen kisimul.
Hasonlóan történik a fény esetében is. Ahogyan a gömbhullám-vonulat távolodik a forrástól és egyre nagyobb lesz az átmérője, úgy csökken a hullám amplitúdója. Mivel azonban a fényközegnek nincs mechanikai súrlódása, a fényhullámok gyakorlatilag sohasem csillapodnak le teljesen, ezért óriási távolságokra is el tudnak jutni.
Mint már többször említettem, a fény nem fotonokból áll, hanem vézerekből, vagyis méteres vastagságú gömbhéjakból, amelyek több millió elemi hullámot (rezgést) tartalmaznak. Ezek a gömbhéjak fénysebességgel tágulnak, szétterjednek a tér minden irányába. 1 vézer, 1 energiaadag.
Felmerül a kérdés, hogy ha a vézer egyre nagyobb térrészre oszlik szét, akkor folyamatosan csökkenni kell az egységnyi térfogatra eső energiájának, vagyis az energiasűrűségének. Vajon milyen képlet szerint csökken az energiasűrűség?
Az is egy érdekes kérdés, hogy melyik jellemzője változik meg a hullámnak, amikor 3D-ben tágul?
Azt tudjuk, hogy a színe, vagyis a hullámhossza nem változik meg. Azt is tudjuk, hogy a hullámvonulat hossza (ami kb 3 méter), az sem változik meg. Akkor vajon melyik paramétere változik meg a tágulás során?
Megállapíthatjuk tehát, hogy fotonok nem léteznek.
A fényt vézerek alkotják, vagyis a fényközegben gömbhéj alakban terjedő hullámsorozatok.
Az atom a fényt úgy kelti, hogy amikor az elektronfelhője átrendeződik, megrezgeti maga körül a fényközeget, ettől egy hullámvonulat indul el, és szétterjed a fényközegben a tér minden irányába.
Hasonlóan, mint amikor egy követ beleejtünk a tóba, és a kő által keltett hullámsor szétterjed a felszínen minden irányban.
Ugyanez történik a fény esetében is, csak amíg a vízhullám 2D-ben terjed a víz felszínen, addig a vézer 3D-ben tejed szét a fényközegben.
Vajon miért nem tudsz semmi konkrétumot mondani az elképzelt "interferenciás koncentráció" -dról? Mert az gömbszimmetrikus forrás és gömbszimmetrikus sugárzási tér esetén nyilván semmivel se indokolható.
"Ha a kibocsájtás és az elnyelődés közötti távolság 10 milliárd fényév, akkor is?"
A "modern" fizikusok szerint a 10 milliárd fényév sugarú gömb egy pillanat alatt összerándul egyetlen pontba és ott nyelődik el. Olyan misztérium ez, amit csak a mélyen hívők képesek bevenni, mert kívül esik az ész birodalmán.
"Hogyan képes egy foton ekkora távolságot és időt elnyelődés nélkül kibliccelni..."
Az izgalmasabb kérdés az, hogy hogyan képes egy szempillantás alatt (vagyis végtelen gyorsan) összeugrani egyetlen pontba?
Nyilván sehogyan sem.
A fény nem fotonokból és nem valószínűségekből áll, hanem hullámokból. Minden kísérlet ezt bizonyítja. Az interferenciától kezdve a kettős törésen át, a Doppler jelenségig. A fényjelenségek csakis hullámokkal értelmezhetők, de vannak olyanok amelyek csak a szaggatottan terjedő hullámokkal, vagyis vézerekkel. Ilyen pl. a fényelektromos jelenség, amelyhez szintén nem kellenek fotonok.
Aki még mindig fotonokban gondolkodik, az valóban egy döglött lovon ül.
"A távolság alatt megnyúlt hullámhossz a vörösbe tolódott."
A vöröseltolódás miatt természetesen kisebb lesz az elnyelődéskori energia. Ez a jelenlegi tágulási ütem mellett évente az energia egy tízmilliárdod részének elveszésével jár. Ami messze sokkal kisebb, mint amit kísérletileg ki tudunk mutatni.
"A valószínűségi mezőben is van távolság?"
Van, de az egyáltalán nem olyasmi, mint amire te feltehetően gondoltál. Hanem egy, az események halmazain értelmezett mérték. Így két esemény valószínűségi értelemben vett "távolsága", a valószínűségeik különbségének abszolút értéke.
"Hogyan képes egy foton ekkora távolságot és időt (tizmilliárd évet) elnyelődés nélkül kibliccelni az univerzumban"
Úgy, hogy az Univerzum átlagos anyagsűrűsége rendkívül kicsi. Persze a kibocsájtott fotonok nagyon nagy része még így is elnyelődik, de az a kevés, ami nem, az még mindig sok érdekes információt hoz nekünk.
„A kvantumfizikában éppen ezért a "labda" nem valami közeg hullámait jelenti, hanem minden egyes pontban a foton ottani megtalálásának valószínűségét. Pontosabban a komplex számértékű hullámfüggvény négyzete adja annak valószínűségét, hogy az energia majd ott nyelődik el.”
Egy kibocsájtott foton felszívódik a virtuális foton-mezőben, (vákuum) ahol mindenhol van addig, amíg valahol 1 lesz a megjelenési, elnyelődési valószínűsége. Ekkor ugyan azokkal a paraméterekkel nyelődik el, mint amilyenekkel kibocsájtódott. Ha a kibocsájtás és az elnyelődés közötti távolság 10 milliárd fényév, akkor is? A távolság alatt megnyúlt hullámhossz a vörösbe tolódott. A valószínűségi mezőben is van távolság? Vagy a vákuum közegében, ami megnyújtja a hullámhosszt? Hogyan képes egy foton ekkora távolságot és időt elnyelődés nélkül kibliccelni az univerzumban, még ha elég nagy távolságok vannak az égitestek között?
