Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Ha ez így van, akkor ez nem lehet statikus. Az átvitt forgómozgás nyilvánvalóan energiaátadással is jár, ahogyan a giroszkópnak is vissza kell hatnia a csillagra. Gondolom ez nincs figyelembe véve, és ezért csak egyszerűsítve tekinthető statikusnak.
A most detektált gravitációs hullámok, amelyek 3 naptömeg teljes energiáját tartalmazták az induláskor, nyilvánvalóan szintén kölcsönhatottak a környezetükkel. Nehezen tudom elképzelni, hogy ekkora lökések hatására a közelben bármilyen szilárd test megmaradt volna szilárdnak. A közelben ezek a hullámok hatalmas lökésekként, árapály erőként hatottak, amik szétráztak mindent.
Igaz. Ha nem statikus, vagyis gravitációs hullámokat ereget, akkor az energiaveszteség miatt le kell lassulna a forgó égitestnek. Ha jól sejtem, a nem gömszimmetrikusak le is lassulnak - csak bírja valaki kivárni.
Tanultam valamit a modulációkról és volt szó a quadrópolról is, de rég volt... talán igaz se volt.
Bonyolúlt elképzelni, majd még kérdezek, a dipólról is.
Annyit jegyeznék meg, hogy az én olvasatomban a rel. elmélet a pici részecskék fizikájának tünt, ugyebár ami kézzelfogható az a részecskegyorsítóban a kisérletezés, itt a Földön. A makroszkopíkus obiektumoknál mindig ott volt a gondolati gát, hogy hát... majd valamikor, amikor lesz egy olyan hajtómű is a hajóhoz.
A pulzárokkal kapcsolatos jelenségek is közvetettek voltak, számoltam is, értelmezhetetlenűl pici értékek jöttek ki.
Ez az új felfedezés rávilágít arra, hogy olyan is van a világunkban amikor egy gigantikus 3o naptömegű makroszkopikus obijektum a fénysebességgel összehasonlítható sebességgel halad és mekkora energiák szabadulnak fel, ha ezt a természet megpróbálja megállítani.
Nem tudom, viszont, mi a helyzet egy tökéletes gömb forgása esetén, gyanítom, hogy áltrelben már befolyásolja a forgás a gravitációt.
Befolyásolja, kísérletileg igazolták is, frame dragging-nek nevezik. A hatás lényege, hogy forgó nagy tömeg közelében egy az állócsillagokhoz képest nem forgó giroszkóp a saját forgását érzékeli. Ez azonban nem hullámszerű, hanem statikus, vagyis időben nem periodikus jelenség.
Elég világosan magyarázza el a dolgokat, csak elhagyásal lehet tovább egyszerűsíteni.
- Először elmagyarázza, miért lehet az EM sugárzás dipólusos, és miért nem lehet ilyen a gravitációs sugárzás. Lényegében azért, mert egy elektromos töltés helyzete változtatható zárt rendszeren belül (semmi akadálya ide-oda mozgatni egy töltést), míg tömeg esetében az impulzus megmaradás törvénye miatt a tömeget nem lehet hasonlóan ide-oda mozgatni.
- Ezután megmutatja, hogy milyen hatása van a gravitációs hullámoknak: két közeli szabad tömegpont távolságát változtatja meg adott arányban. Így dimenzió nélküli aránnyal jellemezhető a hullám erőssége. A távolság változtatás olyan, hogy a ciklus egyik felében a haladás irányába eső távolság csökken és a merőleges nő, a másik felében fordítva.
Megjegyzem, hogy más lényeges tulajdonságokat nem magyaráz, így pl. hogy miért pont fénysebességgel terjed, valamint csak kis amplitúdóra magyarázza a dolgot, a nemlineáris, önvisszaható tulajdonságokra nem tér ki.
Szerintem azért, mert a gömbön kívüli gravitáció csak a test tömegétől függ, a gömb sugarától nem. Ezt Birkhoff-tételnek nevezik. A gömb akár pulzálhat is, az sem változtat a dolgon.
(Nem tudom, viszont, mi a helyzet egy tökéletes gömb forgása esetén, gyanítom, hogy áltrelben már befolyásolja a forgás a gravitációt.)
Kedves JFery, remélem, hogy azért még bekukkantasz ide. Én látom, hogy valóban érteni szeretnéd a dolgod, és eszed ágában sincs trollkodni. Sajnálom, hogy a részecskés kérdésedre nem kaptál választ, szerintem azért, mert itt senki nem tudja rá a választ. Én mindenesetre biztosan nem. Csak sejtésem van, hogy az általad rákérdezett részecske az ú.n. graviton lehet, de nem tudom, hogy a graviton elméletét mennyire érinti ez a felfedezés (gyanítom, semennyire). A részecskék a kvantumelméletek tartozékai és tudomásom szerint a kvantumelméleteket még nem igazán tudták az általános relativitáselmélettel összepasszítani. Vagyis a pontos választ valószínűleg senki sem tudja, nem csak az itt fórumozók nem.
"a szomszéd szobában lezajló mozgások miatt keletkezett gravitációs hullámokkal összemérhetőek"
Szerintem ez egy jó ötlet, akár kis pénzből itthon is meg lehetne csinálni.
Egy felfüggesztett teherautó méretű forgó súlyzó vákuumban és mellette közel a detektor ami a lézer helyett akár lehetne röntgen vagy gamma is. hasonló interferométer elrendezésben.
S az, hogy te az ár-apály s a gravitációs hullámok közt nem látsz semmi közöset, az a te problémád.
Amennyiben ténylegesen gravitációs hullámokat mutattak ki (ami a nagyságrend, s az eljárás módszere miatt is kétséges) az is bebizonyosodott, hogy az üres térnek, "téridőnek" tehetetlensége van.
Az ár-apály és a gravitációs hullámok kb a Gizike- gőzeke...
Látom ismét próbálkozol kidülledt szemekkel, de ez most valahogy nem aktuális. Ha nem tudsz együtt örülni egy tudományos siker felett, ez legyen a te problémád.
"a napbeli mozgások miatt érkeznek mérhetetlenül gyenge gravitációs hullámok, ezek nagyságrendileg a szomszéd szobában lezajló mozgások miatt keletkezett gravitációs hullámokkal összemérhetőek"
Tehát amit határozottan megállapíthatunk, hogy a témában határozatlan vagy. :-)
A jelenlegi észleléskor a közlés szerint 1,2 milliárd fényévre lévő 29 és 36 Naptömegű objektumok mozgása, illetve összeolvadása okozta.
kb. 7*1013 -szor távolabb van mint a Nap. Ehhez képest ~65 naptömeg elenyésző.
az ilyen szennyfórumokon van a magyar parancsteljesítő értelmiség színe-java. életükben nem volt 1 önálló gondolatuk sem, de bemagoltak mindent amit az iskolában tanítottak nekik. ők azok, akik miatt elmenekülnek a kreatív emberek Mo-ról.
ők azok, akik sosem tévednek, mert csak azt merik ismételgetni amit már 1000 igazi tudós kitalált, bizonyított...
A kérdés - sajnos - értelmetlen, ugyanis a Napból - mivel gömbszimmetrikus is, és nem is leng - nem érkeznek gravitációs hullámok.
Illetve - második közelítésben - a napbeli mozgások miatt érkeznek mérhetetlenül gyenge gravitációs hullámok, ezek nagyságrendileg a szomszéd szobában lezajló mozgások miatt keletkezett gravitációs hullámokkal összemérhetőek - mindezzel nem kell törődni.
Akkor már csak egy kérdés maradt (ha maradt): miért kering a Föld? A válasz: mert ebben a környezetben ez a geodetikusa (szélsőértékkel rendelkező világvonala).
