Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Köszönöm, hogy érdemi kérdéshez szóltál hozzá új adatokkal. Így érdemes folytatni.
A jégkorszak kb 50 000 évvel ezelőtt kezdődött és kb 9000 éve ért véget. Megbocsátható, ha a népek emlékezete "hóözön"-ként emlékszik rá és persze a korábbi szakaszaira kevésbbé. A lényeg az, hogy Jima a "hóözön" előtti korszak uralkodója volt. Akik a Himalájába, vagy hova menekültek, azok az ő egykori birodalmának csak a túlélői voltak. Maga a birodalom korábban és máshol létezett.
Itt némi joggal gondolunk az interglaciálisra, amely kb 100 - 50 ezer évvel ezelőtt volt. A kezdő időpont nagyjából megegyezik azzal, amikor a homo sapiens sapiens Afrikából Eurázsia földjére lépett (az Éden területén). Azaz Jóma királysága az Éden területén volt kb. 100 és 50 ezer évvel ezelőtt. Ezt a birodalmat ábrázolja a körbe zárt kereszt alakú "Föld" jel.
A kínai jelek pedig a székely és indián jelekkel függenek össze, a szanszkritot én nem kevertem bele.
Hiába próbálod magyarázni, ha egyszer megmagyarázhatatlan. Finnugor ősnép, ősnyelv és őshaza csak a hunfalvisták álmaiban létezik. Ezért aztán finnugor őstörténet sincs. Mi ezen olyan érthetetlen? Nem lenne jobb olvasnod a szakirodalmat?
Ezért írta az általad jobban tisztelt Vékony Gábor is a "sötét kor"-ról azt, amit írt. Hogy ugyanis a legkorábbi "finnugor" régészeti kultúrák és az ismert "finnugor" népek története között nincs meg a kapcsolat. Volt egy "sötét kor", ami miatt az egész csak hit kérdése. Ez persze nem az ő megfogalmazása, de az ő állítása. És nem csak az övé.
Én megpróbáltam rovóna kelmondani, hogy a nyelvi jelenségek függetlenek attól, hogy a finnugor kutatásról beszélünk-e, vagy sem. És akkor rovó elsütötte a poénját a nemlétező finnugor őstörténetről. No, erre nem akartam reagálni.
Mennyire ismered, vagy hallottál-e: SZABÓ MÁRIA : A MAGYAROK CSILLAGA művét?
(Cheiron Kiadó, Bp, 2005. B5/200p)
A Müchenben élő történész-asztrológus bemutatja a magyarok mitológiáját, amelyben közép-ázsiai és kárpát-medencei gyökerekre és mindenekelőtt eleink korai kereszténységére helyezi a hangsúlyt. Vallási hagyományaink áttekintésében - ZOROASZTRIZMUStól kezdődően a pannóniai MITHRAS-kultuszon át a BOLDOGASSZONYtiszteletig - külön kiemelve jelennek meg a kozmológiai-asztrológiai elemek. .....
Róna-Tas a hírek szerint a magyar nyelvben megjelent cikkében módosította egy kicsit a magyarság keletkezésének helyszinét. Közelebb hozta a Fekete-tengerhez.
Ez az araszolás jellemző a finnugrászok értelmi képességeire és lehetőségeire. A genetika és az írástörténet által diktált iram felvételére képtelenek; az új kérdésekre választ adni képtelenek; csak a saját, kétszáz éves korlátaik között képesek totyogni.
"Mi vagyunk kérlelhetetlenek, nem pedig a logika törvényei." A boolri tudásszociológia arról ad számot, mi szabja meg, hogy mi számít valódi tudásnak, racionális gondolkodásnak egy adott korban, továbbá miért VÁLTOZNAK MEG A RACIONALITÁS STANDARDJAI........
Alapvetően azért baromság az egész, mert az angol szavak kiejtésben egész más hangokat adnak, mint a magyar olvasatban. És mivel az írott formák a kiejtettből alakulnak ki, ezért ha a magyar az őse mindennek, akkor a clapper (kleppör) esetén az e-ö kiejtett pároshoz kellene igazodnia a magyar megfelelőnek. Persze erre lehetne azt mondani, hogy nyilván a germán klapper alakból származik, akkor viszont a lista másik fele dobható ki, mivel a germán alakban a magyar megfelelővel nem passzoló mássalhangzók lesznek (pölö climb - klimmen - cimb, csimp, cimbál, cimpa, csimpaszkodik).
Csak azért bátorkodtam megemlíteni a határon túli magyarokat, mert összekeverted a nyelvtörvényt és a hangtörvényt. Ezzel a példával szerettem volna a különbséget megvilágítani. Ezért fogalmam sincs, miért mentegeted magadat (hogy nem vagy sem szlovák, sem romás stb), amikor ennek semmi köze ahhoz, amiről szó volt. Minek ez a rasszista (a rasszizmustól való védekező) alapállás állandóan?
Te semmit sem szoktál érteni abból, ami itt elolvasható?
Szkata ruhadísz a Kr. e. IV-III. századból Akisev nyomán. A Panfilov kolhoz melletti temetőből. Hasonló aranylemezből kivágott kacskaringókat (a székely "j" rovásjel változatait) ukrán régészek is találtak hun sírokban.
A nemlétező finnugor őstörténetre inkább nem reagálnék. Ugyanezt tenném a határontúli magyarokra tett megjegyzéseddel, de felhívnám a figyelmedet ismételten, én nem vagoyk sem szlovák, sem román, nem vagyok baloldali, és liberális sem. Mindez azonban nem feltétlenül jelenti, hogy egyet kellene értenem veled.
Az indoeurópai klisét másoló hazudozó bandát pedig , hát...
Tudod a legtöb tudományban vannak a tudományterületre jellemző modellek. Ezt talán neked, geológusnak, aligha kell megmagyaráznom. Mivel az indoeurópai nyelveket vizsgálták először, ezért ott ismerték fel először a nyelvi szabályosságokat, és ezeket alkalmazták később a többi nyelvre.
Ne haragudj, de a válaszod inkább sértettséget sugall, sem mint a józan megfontolását annak, amit mondtam.
Ha Grimmék által alkotott hangtörvények nem állják meg a helyüket, akkor ma nem követné őket senki Európában.
A hangtörvény nem úgy keletkezett, ahogy mondod, előbb felállítottak egy munkahipotézist, majd példákkal igyekeztek igazolni. Miután a példák által a hipotézisben megfogalmazott törvényszerűségek igazolást nyertek, ezek után váltak hangtörvényekké.
Legyen ez a najahuha-rovó hangtörvény! Tudtommal nincs rögzítve semmiféle jogszabályban, hogy hangtörvényeket csak a hazudozók fogalmazhatnak meg; vagy hogy a hangtörvények a magyar és az angol rokonságát nem ismerhetik el.
Erre meg inkább nem mondok semmit. Csak annyit, hogy ha csinálsz ilyen hangtörvényt, akkor azt igazoldon kell majd más nyelvekben, mint ahogy a finnugor nyelvben sem a finnugorra alkalmazott hangtörvényeket használnak. De természetesen senki, és semmi nem akadályoz meg benne, hogy egy ilyet igazolj, ugyanakkor nem árt, hogyha felhasználod az eddigi nyelvészeti eredményeket, a tudományos életben ugyanis manapság ritkán van "zöldmezős beruházás".
A hangutánzó szavakra is érvényesek a hangtörvények. Ez az új legalábbis érvényes. Igaz, najahuha?
Valóban. Csak ezek szerint az alapproblémát nem érted: Adott egy cselekmény, fogalom stb., amely hangkibocsátással jár, ennek megnevezését a nyelvek többsége maga teremti meg (hangot utánoz, ahogy a nevében is benne van), nem pedig átvétellel jutnak be egy-egy nyelvbe.
Egy veleméri rajzos sindü (tetőcserép, azaz zsindely) a székely rovásírás X alakú "b" és körbe zárt kereszt alakú "f" jelével.
A "b" Bél isten jele, aki a világ közepén trónol. A jel négy szára egyúttal az Éden négy folyóját is jelöli, mert az isten azonos volt az éltető vízzel is.
Az "f" rovásjel a Föld jele - itt a folyók által kijelölt négy tartomány jelei. A világ négy tájáról van szó, amely a sumér királyok címzésében is szerepelt (a négy világtáj ura). A kínai világmodell ennél annyiban több, hogy ők ötödiknek a világ közepét (az isten helyét) is számba vették.
Igen, mert ezen az alapon egyetlen nyelvet sem lehetne egyetlen más nyelvvel rokonítani - hiszen ennek az igen magas követelménynek nem felel meg egyetlen szópárhuzam sem. Legalábbis valami volt a válasz Marcantonio fenti kifogására.
Csakhogy, ki az, aki megmondhatja, hogy milyen magasra kell helyezni a mércét? Ki döntheti el, hogy egy hang elég, kettő bőségesen elég, de a harmadik megkövetelése már túlzás (baromság). Az dönthet ebben a kérdésben, akinek magasabb a fizetése, vagy korábban született, vagy jobb kapcsolatai vannak az EU megfelelő bizottságaival?
Ugye, legalább egy kicsit érzékelteti Marcantonio felvetése, hogy valami nincs rendben ezekkel a dogmákkal?
Hiszen az alábbi angol-magyar szópárhuzamokban is sejlik valami törvényszerűség.
"Az, amit itt láttál, éppen arra példa, amit Marcantonio kifogásol a finnugrász hangtörvényekben, hogy általában csak egyetlen hangra (például a szó első hangjára) vonatkoznak, a szó többi hangjával nem foglalkoznak a nyelvészek sem, meg a hangtörvények sem."
Qedrák: "Nincsnek finnugor nyelvtörvények, és nem finnugor nyelvtörvények. A nyelvészet e tekintetben egységes. Mintahogy nincsen finnugor fizika, és nem finnugor fizika sem."
rovó: Folytathatom: nincs finnugor történelem sem, mert finnugor ősnép, ősnyelv és őshaza sohasem létezett.
De félre a tréfával: a hangtörvény és a nyelvtörvény két különböző tészta. (A nyelvtörvény tiltja meg a környező államokban élő magyaroknak az anyanyelv használatát.) Hangtörvény helyett ma már inkább szabályos hangváltozásokról van szó, mert rájöttek, hogy túl sok a kivétel. Egyébként pedig nem pontosan ugyanaz a helyzet a különféle nyelvcsaládoknál és nyelveknél a hangváltozások terén. Egyáltalán, ezek a hangváltozások sem bizonyosak. Talán nem időben egynmás után következő dolgokról van szó, hanem egymás mellett, párhuzamos élő szóalakokról, amelyekkel a jelentés árnyalatait fejezték ki.
A lényeg az, hogy tévedsz. A nyelvek eltérőek, ezért lehet külön hangtörvénye minden egyes nyelvnek, vagy nyelvcsaládnak. Persze ez is sántít, mert csupán a "nyelvtudomány" döntésének kérdése, hogy mit tekintünk törvényszerűenek és mit tekintünk kivételnek. (Erről Götz Lászlónál olvashatsz.) S ez a hazudozó banda szolgai módon másolja az indoeurópai klisét. Tisztelet a kivételnek.
Qedrák: "nem látom, hogy a nyelvtörvények szerint megfelel-e , hogy pl. az angol szavakból elhagyjuk csak úgy az L-hangot."
rovó: annak idején Grimm és társai úgy alkották a nyelvtörvényeket, hogy megnézték, két nyelv (nyelvállapot) között milyen szabályszerűnek látszó változások, eltérések vannak. Amikor ilyesmire bukkantak, akkor azt leírták, majd kinevezték hangtörvénnyé.
Ezek szerint a mi esetünkben vagy azt kell megállapítani, hogy az angol őséből a magyarba került szavak egy részében az l elhalkul; vagy azt, hogy a magyar őséből az angolba került szavakba beszúródik egy l; vagy azt, hogy a közös ősből az angolba került szavakban megmarad, a magyarba került szavakban viszont elvész az "l". Le van írva, már csak hangtörvénnyé kell kinevezni.
S ugyan miért ne járhatnánk el így? Legyen ez a najahuha-rovó hangtörvény! Tudtommal nincs rögzítve semmiféle jogszabályban, hogy hangtörvényeket csak a hazudozók fogalmazhatnak meg; vagy hogy a hangtörvények a magyar és az angol rokonságát nem ismerhetik el.
Az, amit itt láttál, éppen arra példa, amit Marcantonio kifogásol a finnugrász hangtörvényekben, hogy általában csak egyetlen hangra (például a szó első hangjára) vonatkoznak, a szó többi hangjával nem foglalkoznak a nyelvészek sem, meg a hangtörvények sem.
Itt most (az l esetében) egy szó belsejében lévő hangváltozást láthatsz bámuló szemeiddel.
Qedrák: "A 33 szó nagy része hangutánzó, vagy hangutánzó elemeket tartalmaz. (pl. csatt, csobogó, szürcsül stb.), és továbbiak visszavezethetőek hangutánzó, vagy hangfestő szavakra (pl.: buborék, fecseg, csapás stb.)."
rovó: A hangutánzó szavakra is érvényesek a hangtörvények. Ez az új legalábbis érvényes. Igaz, najahuha?
Ha már a hal szóba került, megemlítjük, hogy Szabédi László meghökkentő etimológiát kanyarít a hal múltjába. Szerinte a cetus < őslatin *cetos (görög ketos „nagy tengeri állat, különösen cápa, bálna, cet, tengeri borjú stb.”) > nyelvjárási *catos > finnugor *katu, nyelvjárási *kalu (veláris k hanggal!) > ugor *khal magyar hal, származékai halász, halas, ebből halastó> rom helesteu „ua”; vö finn kala „hal”; a magyar, illetve finn szó közgermán kori átvétele a német Wal „bálna”, angol whale „ua”; Szabédi megjegyzi, hogy a „t” > „l” egy jellegzetes finnugor alapnyelvi hangváltozás, vö. sedet fu *sete > *sele > ugor *sil > magyar *hil > il > ül!
Ez egy szabályos hangváltozásnak tűnik. Rendkívüli jelentőségű felismerés.
Vajh mit fog róla mondani Róna-Tas András, meg a barátja: Rédei Károly úr. A többiről nem is beszélve. Nyilván elönti őket az arcpirosság és levegő után fognak kapkodni. Különösen Rédei úrért aggódom, ő nagyon vehemens, a habitusa alapján hajlamos lehet a gutaütésre is.
Az angol szavaknak mi a pontos jelentése? Megfelel a magyar szónak? Honnan is származnak ezek?
Szkata ruhadísz a Kr. e. IV-III. századból Akisev nyomán. A Panfilov kolhoz melletti temetőből. Hasonló aranylemezből kivágott kacskaringókat (a székely "j" rovásjel változatait) ukrán régészek is találtak hun sírokban. 
Egy veleméri rajzos sindü (tetőcserép, azaz zsindely) a székely rovásírás X alakú "b" és körbe zárt kereszt alakú "f" jelével. 