I have only one question: Did they met before she received the virtual flower? If not, than that was the biggest blind date (wedding) I've ever seen. Very good story, just a bit offtopic. Never mind.
We first met on Yahoo Chat on November 17, 1998. Fate smiled on us on the day we first encountered each other. Barry had been going from room to room, just looking for someone to talk to. He never noticed that Trish had said hello as he checked to see who was online. He spotted her greeting as he left the room. Being the gentleman that he is, he sent her a message apologizing for not replying to her greeting. They chatted for awhile, and exchanged email addresses. They added each other to their friends list on Pager. They then went their separate ways, neither knowing what fate had in store for them.
Then one day, while logged in on Pager, Barry saw Trish's handle light up. He sent her a hello. They spent several hours engrossed in conversation. From that day forward, their feelings for each other grew stronger. Those warm feelings turned into a burning love, all consuming. The more they talked, the deeper in love they became.
As their love blossomed, they realized that they could not spend the rest of their lives without each other. On January 5th, 1999, at 6:15AM Eastern Standard Time, Trish received an email advising her of a virtual flower delivery. Those virtual flowers would change their lives forever. For the card carried the simple words,
Mindnyájunk nevében köszönjük a hozzászólásokat. Kábé kétszázra számítottam, nagyjából annyi is ami tűrhető. Ennyire képtelen topikba írni nem könnyű, magam is sokszor lőttem le néhányat az átküldés előtt.
Hangok repkednek a felismerhetetlen kislányrelé autómosójában. Csak nehogy baj legyen! Ha egyszer összekertelődik a viaszproletár és a kedves nácitirol, abból hatalams ingmar-kelme dedukció kerekedik. Ez pedig erősen kivehetetlen értelemfoszlányokat hoz a tóparti hullatésztacső vágóhídja felől. Csak értsenek meg, ha válaszoltam, különben megrepesztem a tejkeverékfélék híd-algoritmusának alappilléreit, és abból istentagadó - teniszavató sókompresszorláng csap ki, mely életre perzsel minden arra járó meggylekvárt!
Repedt a lőrés, sokat keversz, apa.
Nem tudod miért, de felfigyelt rád a csendes való-láng. Közben álmodozva hígulsz fel, nem tudván, hogy rémgyermeked kalapácsot vet ahol a madár sem kel, csak jár. Félre, most, most most kell ha akarsz, ha tudsz, csak gyere, GYERE, és semmi lesz a minden, ha minden belepasszol a valóba. Valóban? Válaszolj nekem, mert kihegyezem a zergfiú üllőkoszorúját. Hát legyen csend, biztos halálfej, mely rádszakadva repül erre-merre? Repülj halálzord épületlánc, míg bírja a szentfiú apja termein keresztül a robotkarc véghetetlen indiszkrécióját...
De van-e értelme leírni azt, aminek nincs értelme?
Nincs értelme...
De vannak, méghozzá sokan (,sőt), akik értelmetlen dolgokat cselekszenek...
S leírják azt aminek nincs értelme, remélve hogy ezzel értelmet nyer az, ami nem nyerhet értelmet.
S ha rájönnek cselekedetük értelmetlen voltára, súlyos hibát követnek el: radírt vagy Del-billentyűt ragadnak, mert azt hiszik, a világ értelmetlensége ezzel csökkenthető.
Az ilyennek csak azt tudom mondani: Balga!
Következzék az aláírás: HAlga
Aki nem érti: Kenje a falra!
Kaptam egy esemest az előző Énemtől. Tévedésből bezárták a nyugdíjas mesefigurák valóságsójába. Hófehérke megkattant, a tükörképével dumál egész nap, a törpék közül csak Kuka és Morgó él, de neki is volt már 2 öngyilkossági kísérlete, mert mániás depressziós. Csipkerózsika nem tudott többé visszaaludni, a Kis Gyufaáruslány pedig mostanában gyakorló piromán kísértet: rájuk gyújtja folyton az albérletet.
