Ha egyik szombaton kimegyek és locsolok, akkor a következő szombatra már gondolom takarás ide, takarás oda eléggé elkell az újabb locsolás, ha kapálnék, akkor is meg kellene locsolni, mielőtt hazajövünk és kezdődik az újabb hét, egy locsolás azért két hétre nem tűnik elegendőnek. Vagy lehetséges?
Lustaság??? Akkora kertben, mint a tied? Legfeljebb ésszerűség, amit nem muszáj, azt nem kapálod, marad biztos bőven kapálni valód! Nekem nincs olyan sok, a gyomokat általában kézzel kihúzkodom, a paradicsomok kapálása is beleférne, de így tűnik ésszerűnek a ritka locsolás miatt.
A nokedlit se esszük késsel-villával, mégse nyeljük le egyben. vagy aki a nagy gyógyszert nem tudja lenyelni az már olyan öreg, hogy kihullottak a fogai is?
Persze, ennek is megvan az előnye, ahol lehetséges. Nálunk még 3 nappal ezelőtt is fél méteres darabokra volt töredezve a talaj, köztük 3 centis repedések fél méter mélyen. (A szárazság miatt nem nőtt a gyom, és nem lett eleget kapálva - más munka volt.) Ha csak 10 centi vastagon lenne takarva, az nem befolyásolná a talaj összeállását. Ha össze van hajigálva kupacba a gyom, alatta ugyanúgy összerepedezik. Meg hát a telek századrészére sem lenne elég füvem. A növénybetegségek sem támadnak úgy, a száraz talajfelszín nem engedi, a föld fertőtlenít. A kezet is kimarja pl. palántázáskor.
Én azért is szeretem a talajt takarni, mert tiszták maradnak a növények, nem veri be őket az eső sárral. A szamócát pl. lehet egyből szájba szedni, nem roszog. Meg persze kevesebb munka van vele, és lustaság fél egészség.
Kedvencem az Onward. Tavaly ültettem először, azt hiszem, IL adta az ötletet. Látványosan nagy, a monitor mellé tettem a kezem, alig kisebb, talán 1 centivel, mint a képen, vagyis a borsó is csaknem életnagyságú. Persze, nincs annyi rajta, mint valami korai apró kifejtőborsón, de súlyban ott jár. Viszont harmada munka van a szedéssel, kifejtéssel. És sokára vénül meg. Hátránya, hogy aki a nagy szemű orvosságot sem tudja lenyelni, annak késsel-villával kell enni a borsólevest.
Ez nem elmélet, ez a mezőgazdaság gyakorlata. A kapillárisok létéről meg már 100 éve tudnak a szakemberek.
Művelnéd csak egy évig az én "laza szerkezetű" kertemet, visszasírnád a mostanit! :) Nyáron úgy szoktam palántázni (pl. késői karalábét), hogy egy kézilabdányi darabot 3-4 oldalról ásóval körülszúrok (mármint, ugrálok az ásón, mint egér a 3 kilós kenyéren), és ez a darab egyben jön ki. De annyira egyben, hogy párszor már próbából eldobtam, amilyen messzire csak tudtam, és a hasonló betonkemény talajra esve sem szokott eltörni, úgy marad egyben. Aztán a lyukba port húzok, és meglocsolom. Nőjjél, karalábé. Szürke agyag, de rengeteg szervesanyag-tartalommal (dédnagyapám óta a család sok energiát fordít a trágyahordásra), ezért ha éjszaka van egy futó zápor, 10-kor már lehet kapálni. A legnagyobb nyári eső után is a második napon. Vagyis, csak ilyenkor lehet kapálni. Egy hét múlva már kilátástalan a dolog, annyira összeáll az agyag+humusz, mint a vályogtégla.
Abban igazad van, hogy a talajok különbözőek, de főleg kötött talajokra igaz, hogy kapálni csak nedves állapotban lehet őket, utána már nem lesz morzsalékos szerkezetű a felkapált rész, hanem darabos, ami már nem olyan jó. (Gyomosodás ellen persze úgy jobb, de a nedvességet nem tartja annyira.) 3 cm nem nyári kapálásra értendő, hanem korábban, a magoncok mellett, de 10 centis mélységről azért már ne beszélj! :) Az jó a gyümölcsösben, de a konyhakerti növényeket már visszaveti, ha a gyökerük mellé megy az ember. Mérd csak meg a legközelebbi kapálásnál, miután befejezted, mennyit vágtál fel!
Hát, ez elegáns elméletnek tünik, de azért én halkan vitatkoznék vele. Ill. úgy pontosítanám, hogy lehet, hogy ez a laza szerkezetü talajra érvényes, de az olyan helyeken, amilyeneken Anblock (meg én is) gazdálkodunk, azért kell rendszeresen kapálni, mert különben úgy beáll a föld, hogy csak robbantással lehet megmüvelni, és ilyen állapotban semmiféle víz nem tudna többé belehatolni. Mégpedig nem a fölsö 3-5 cm-ét, hanem egy jó "kapavágásnyi" mélységben, ami 8-10 cm-t jelent. Ez pedig kétségtelen és jelentös kiszáradást okoz, de hát másképp nem megy. Avval is vitatkoznék, hogy esö után kell kapálni; itt errefelé esö után min 2-3 napig rámenni se lehet, különben úgy letaposod, hogy azt legközelebb a 10 fokos fagy lazítja meg. Mindezen a problémán tényleg jelentösen segít a talajtakarás, ami azonban egyéb hátrányokkal jár, amiröl már korábban írtam, de az elönyök mégis annyival számosabbak, hogy én is igyexem alkalmazni.
A kapálás soha nem árt, száraz időben sem. Ha a talaj valamennyire is nedves volt az előző kapálás idején vagy azóta esett egy kicsi, az elég, hogy alulról felázzon a párától, és felépüljenek a csövecskék. Kapálás után a felszíni meglazított talajszemcsék túl távol lesznek egymáshoz, és nem tudják átadni egymásnak a vizet. Ráadásul, ha még gyomok is vannak, azok meg a gyökereikkel le is mennek a nedvességért, ezért is nedvességmegtartó a kapálás.
Akkor valószínűleg azért szebb a paradicsomod, mert jobb a talaj.
Tényleg nagyon hálás vagyok a válaszodért, mert végre érthető magyarázatot kaptam erre a "kapálás felér egy esővel" dologra. Nem igazán értettem, mert eddig csak a levegőztetés indokot kaptam, ami számomra inkább a kiszárítás felé terelné a dolgot, lásd a ruhákat, a levegőn sokkal jobban száradnak. Még a nagyokos férjem sem tudta ezt a hajszálcsövesség dolgot. Sokszor lamentáltam, amikor hétvégén kimentünk, hogy most kapáljak, vagy locsoljak..., az én logikám szerint inkább locsoltam. Ezek szerint nem kell lelkiismeretfurdalásomnak lenni, mert ha kapáltam volna előtte lévő eső nélkül, akkor valóban többet ártok, mint használok. Hát én csak egy botcsinálta kertész vagyok, akinek 40 éves koráig kapa sem volt a kezében (azóta se gyakran), úgyhogy most örülök, hogy felszállt a köd:-)
Ez nagyon világos és érthető magyarázat volt, de azt, hogy mi a helyesebb, nem szűrtem ki, illetve..., akkor úgy gondolom, hogy mindketten helyesen járunk el, mert ő gyakran ott van, többet tudja locsolni, mi viszont csak hetenként és így a mulcsozás jobb megoldásnak tűnik. Ha valamit megkapálva kinn hagyok, akkor mindig olyan rossz érzésem van, olyan kiszolgáltatottnak érzem, míg ezzel a mulccsal úgy gondolom, hogy biztonságot adtam nekik.
Amikor a palántákat elültettük, akkor a földből kiálló rész mondjuk az enyémnél 10 centi volt, a maradéknál 9 és fél talán:-) Tény az, hogy nem a legszebbeket hagytam a végére:-), de a különbség most nem ennyi. Ásta is, locsolta is, inkább az lehet a különbség fő oka, hogy mi bizonyos anyagokkal igyekeztünk javítani a talaj minőségét és soványságát tavasszal. Ebből következően talán nem lehet mégsem párhuzamot vonni a további fejlődések között, legfeljebb ha a mienk satnyább lesz, az nagyon ciki lesz:-) Köszi neked is:-)
Ha talajmunka közben elvágjuk a paradicsom gyökereit, azt nem kapálásnak hívjuk, hanem őszi mélyszántásnak. :) Normál esetben a kapálás csak a talaj felső, mondjuk 3-5 cm-ére korlátozódik, ahol nincs gyökér, és ne is legyen, mert ha ide fejleszti a növény, a nyári melegben rögtön kiszárad. Persze, ha állandóan locsolja az ember, akkor ennek nincs sok jelentősége.
A kapálásnak csak egyik indoka a gyomtalanítás, a másik a hajszálcsövesség mexüntetése. Ugyanis a legapróbb talajszemcsék olyan cső-formában rendeződnek el, melyek keresztül-kasul behálózzák a földet, és ezek szállítják a növény gyökeréhez a nedvességet a gyökérmentes zónából, de ezek szállítják a talajfelszínre is, ahonnan elillan. Ezért ha ezeket kapálással elvágjuk, akkor nagyban javítjuk a föld nedvességmegtartó képességét. Felénk általánosan ismert a népi bölcsesség, hogy "egy kapálás felér egy jó esővel". Ennek a kapálásnak az eső vagy az öntözés utáni 1-2 napban kell bekövetkezni lehetőleg, mert a nedves föld jó porhanyóssá válik, és a mulcsozáshoz hasonló réteget alkot. Ennek bizonyítéka, hogy ez a réteg kapáláskor nagyon gyorsan kiszárad: vagyis, alulról nem kap új nedvességet, hő- és páraszigetel. Valamint nem engedi kicsírázni a gyommagvakat. (A hajszálcsövek a következő esővel/öntözéssel újra kialakulnak a felszínközelben.)
A mulcs persze lehetetlenné teszi a kapálást, és valamennyire helyettesíti is.
Hogy a sógornőd paradicsoma nem virágzik, ennek 3 oka lehet: a) Neki a legapróbb, satnya palántákat adtad. :) b) Az ő palántái egyébként is aprók, fejletlenek, ezért nem virágoznak: akkor nem volt rendesen felásva a föld, nem volt nála tápanyag-utánpótlás, nem öntözi. c) Az ő palántái dúsabb levelűek a tieidnél: túl erősen nőnek, ezért később kezdenek virágozni, de többet fognak teremni, és jobban bírják majd a nyár megpróbáltatásait.
Akkor meg vagyok nyugodva duplán:-) Én is fel szoktam néha egy kicsit kapirgálni a felszínt, mert az agyagos talaj kőkemény páncélt eredményez, nem tud behatolni a víz, viszont másrészt alulról megtartja a nedvességet. Nem rossz az az agyagos föld, csak meg kell szokni:-) Köszi!
Pont jó így ahogy leírtad. Én sem kapálok. Ahol már nincs takarva, ott is csak egy hosszúfogú szerszámmal a felületet megkaparom. Ugyanígy a paprikát is.
Mivel az a telek, ahol a paradicsomokat többségében neveljük elég messze van és hetente csak egyszer megyünk oda, ezért a levágott fűvel gondosan betakargatjuk a földet körülötte, ami eddig be is vált. De valóban akkor nem lehet kapálni. Én adtam néhány palántát az ugyanabban a kertben, de gyakrabban előforduló sógornőmnek is, az enyém tele van virággal, az övén egy sincs, tegnap néztem, ahogy igen rendesen kapálgatta őket. Ez eddig engem igazolna, de amit írsz a felszíni gyökerek eltávolításáról, az hosszabb távon talán jobb lehet kiszáradás ellen, ezt viszont csak még a palánták egész fiatal korában célszerű végezni, gondolom most, hogy már virágzik nem lenne jó. Egyébként én úgy szoktam csinálni, hogy 6-8 tövet egy vályúszerű mélyedésben tartok és akkor a víz nem csurog el, de a felszíní gyökerek behálózzák feltehetően az egész mélyedést, tehát nem lenne célszerű a kapálásuk. Na majd meglátom idővel, hogy melyikünknél hogy alakulnak a dolgok. Sőt, itthon is van néhány tő, még némelyik kisebb, kísérletezni fogok velük:-) Köszi!:-)
Szerintem legjobb, ha közvetlenül körülötte vastagon betakarod szénával, akkor ott nem kell kapálni, kicsit távolabb meg már nyugodtan lehet (és kell is) Azt is hallottam már, hogy direkt serkenteni kell rá, hogy mélyebbre törjön a gyökereivel, hogy nehezebben száradjon ki, ezért a fölszini gyökereket el kell vágni. Én még nem próbáltam.
Lehet, hogy nagy butaságot kérdezek, de állandó vitatéma nálunk, hogy a paradicsomot szabad-e kapálni vagy sem, mert ártunk a magasan lévő gyökereknek. Légyszi áruljátok el, mi a helyes!
:) Valóban, a külsejét megrágta valami, nem tudom, mi lehetett. Akadt köztük kukacos, de az egészségesek felülete is ilyen volt. Egyáltalán nem volt fás, még később sem, amikor már kezdett maxárba menni. Viszont az aszály miatt olyan erős volt, hogy valami tájékozatlanabb külföldi turistának el lehetett volna adni, mint csípős magyar paprikát.
Learattam a káposztarépa magokat. Végre felszabadult a hely a paprikáknak. Elég sok becő kukacos, egy része még zöld volt, de remélem, így is sikerült nagyon sokat összeszedni. Mit gondoltok, ezt is érdemes betenni a fagyasztóba a kukacosodás megállítására?
Ősszel szoktam a kis sarjhagymákat eldugdosni a gerezdekkel együtt. Eddig mindegyik ilyen virágszáron sarjhagymát hozó fajta őszi volt, amivel találkoztam, a mienk is mind ilyen. Nem mindegyik fajta növeszt szárat sarjhagymákkal. Ezeknél a piaci fejen látszik, hogy a gerezdek közül kiáll egy nagy kemény magszár levágott maradványa. Fonni ezeket nem lehet. A sarjhagymák sokszor már ősszel kihajtanak, ha elég későn dugdosod, tavasszal. Első évben általában egy kis gerezdek nélküli hagyma lesz belőlük, ezt újra bedugva lesz a második évben rendes gerezdes fej. Az átlagosnál nagyobb sarjakat növesztő fajtáknál sokszor már az első évben is lesznek gerezdek egy kicsi fejben. Van egy nagyó apró sarjhagymájú fajtánk, ez az első évben egész kicsi hagymácskát nevel, második évben se gerezdes, akkor éri el a másik fajta első éves méretét. Ennek nem dugdosom el a sarjhagymáit, mert évek alatt érné csak el a fajtára jellemző, egyébként kimondottan nagy méretet. Ezek a fajták jóízűek, nagyon szépek. Mikor nő a szár, gyönyörő spirálokat ír le, majd a szár végi gombóc virágzat is jól mutat a kertben. A száraz szár megpucolva szalmaszerűen fényes, sajnálom kidobni. Már összegyűlt egy pár nyaláb, ki kéne találni, mire lehetne használni. De általában rosszabbul tárolhatók, mint a fonható fajták. Rendes magot hozó fajtával még nem találkoztam.
Teljesem más témában kérdeznék valamit. CBNorának találtam tavaly a fűszernövényes topikban egy hozzászólását magról (kis sarjhagymáról) ültetett fokhagymáról. Ez most különösképpen érdekelne (bár nem aktuális éppen most, de felmerült a téma a családban és sehol nem találtunk épkézláb segítséget): akkor ezt most hogy? A kis sarjhagymákat / magokat ősszel kell elduggatni? Mikor kelnek ki? Mikor lesz belőlük rendes fokhagyma? Következő ősszel vagy két év múlva? Mivel lehet elrontani a dolgot? Mindegyik fokhagyma tud ilyet? Előre is köszönök minden tanácsot!
Hát, én már nem tudom mi lehet. Most egy zöld kukacot találtam, ott ahol meg volt rágva a levél. Valszínű aknázó moly+ valami más. Majd alaposan kiegyelem/válogatom és reménykedem, hogy nem terjed tovább.
Pedig azt gondoltam, hogy egy ilyen erős ízű növényt nem fognak szeretni az állatok.
Szürke por az lehet a rágcsálék, amit kitol a járatokból, de a rágott levelek és a kukacka mintha másra utalnának (bár nekem még sose sikerült elcsípni aknázó molyt.) Azt hiszem utóbbi nem rágja meg egyszerüen csak úgy a leveleket, hanam csak az említett kis járatokat készíti.
Kapor és maghozó hagymák.
