Keresés

Mint rámutattam, annyiban el is találtad, hogy Einstein áltrelje szerint még az üres térhez is elkerülhetetlenül tartozik valami energiasűrűség és nyomás. Ez utólag derült ki (de Sitter dolgozata alapján), ezt a filozófiai elvárást nem előre tette bele Einstein. Sőt korábban ő úgy várta, hogy hagyományos anyag hiányában az egyenletének egyáltalán nem is lesz semmiféle megoldása, vagyis akkor nem lesz téridő.

Már kezdem kapiskálni az Einstein elméletét, az ilyen mateknélküli magyarázatok segítségével. Kösz. Azonban az üres tér/téridő erőnélküli létezését sosem gondoltam létezőnek. Notórius SEMMI tagadó vagyok.;-)

A de Sitter téridőben egyáltalán nem negatív az energiasűrűség, hanem nulla, lévén, hogy üres. Ami negatív ott, az a nyomás. És a negatív nyomás következtében tágul. De nem a nyomás mechanikai hatása miatt (hiszen a negatív nyomás miatt éppen zsugorodnia kellene), hanem a nyomás gravitációs hatása miatt. Amiről Einstein előtt sejtelmünk se volt. Addig azt hittük, hogy csak a tömegnek van gravitációs hatása. Einstein jött rá, hogy az energia minden formájának van gravitációs hatása, nem csak a nyugalmi tömeget adó energiának, hanem például a nyugalmi tömeg nélküli EM sugárzás energiájának is. Sőt, még az energia áramlásának is. De az energiaáramlás az maga az impulzus. (Utána lehet számolni, dimenzionálisan és számszerűen is pontosan egyeznek. Bármilyen irányú impulzus éppen egyenértékű az olyan irányban áramló energiával.) Így az impulzusnak is van gravitációs hatása, sőt még az impulzus áramlásának is (az impulzus áramlását az iskolába impulzus átadásnak nevezik). S az impulzus átadás maga az erő (amint azt iskolában tanult Newton II. törvénye is mutatja). Ezek szerint az erőknek is van gravitációs hatásuk.

Mindezek a mennyiségek, az energia, és az energia áramlása, az impulzuskomponensek és az impulzuskomponensek áramlásai, vagyis az erők alkotják az Einstein-féle energiatenzort. Pontosabban ezeknek a mennyiségeknek a sűrűségei. Tehát az energiasűrűség, ami skalármennyiség, vagyis 1 komponenst ad. Az energiasűrűség áramlása, ami vektormennyiség, tehát 3 komponenst ad. Az impulzussűrűség, ami vektormennyiség, tehát megint 3 komponenst ad. És az impulzussűrűségek áramlásai is vektormennyiségek, ezek minden impulzussűrűségre 3-3 komponenst adnak, azaz összesen 3x3=9 komponenst. Ez a 9 impulzussűrűség áramlás komponens ugye 9 erősűrűség komponenst jelen. Az erősűrűség leánykori neve pedig a nyomás. Ebből az 1+3+3+9=16 komponensből áll az energiatenzor, ami Einstein szerin a gravitáció forrása. Vagyis a téridő görbületét határozza meg.

Nem volna semmiféle hagyományos anyag (se tömeges, se tömegtelen), vagyis ha az energiatenzor minden komponense mindenhol 0 volna, akkor egyszerűen nem volna semmiféle megoldása az Einstein egyenletnek. Más szóval az elmélet szerint nem létezik olyan téridő  (se görbült, se görbületlen), ami kielégíthetné ezt a teljes ürességet. Ez esetben csak annak az Einstein egyenletnek van megoldása, amibe beleveszünk egy kozmológiai állandót is. Ez a megoldás a de Sitter téridő. A kozmológiai állandó bevétele az egyenletbe viszont pontosan egyenértékű azzal, mintha az eredeti egyenlettel számolnánk, és feltételeznénk, hogy a teret egyenletesen kitölti egy olyan furcsa anyag, aminek mindenhol egyformán pozitív az energiasűrűsége, de a nyomása negatív, s ennek értéke mindenhol épp -1-szerese az energiasűrűségnek. Ezt nevezik sötét energiának. Ennek negatív nyomása tágítja a teret, de közben az energiasűrűsége nem csökken, így a tágulás önfentartóan gyorsul. Ez a sötét energia nem oszlik szét a rendelkezésére álló térben, hanem hozzá tartozik, vele együtt nő. Magának az egyébként üres térnek az energiasűrűsége.

Ám az Einstein egyenlet megoldhatóságához nem kell ennyire szélsőséges feltételezés, elegendő ha ez a szorzó nem pontosan -1, elegendő, ha -1/3 alatt van, az ilyen, nem egzaktul a kozmológiai állandóval egyenértékű energiatípus általános neve: kvintesszencia. Ennek sűrűsége a tágulás során némileg csökken, így a gyorsulás lassan leáll.

„Ha elég nagy ez a tartomány, és elég sok fény van benne, önmaga körül létre tudja hozni a fény az eseményhorizontot, amiről visszapattan.”

Ez azt jelenti, hogy nincs is szükség üres, negatív energiájú téridőre? Az csak abból következik, hogy nem lehet statikus az univerzum?

„A hagyományos anyag nélküli üres téridő viszont görbült, geometriája de Sitter-féle hiperbolikus.”

Ez azt jelenti, hogy negatív energiája miatt táguló? Ha viszont pozitív energiájú anyag van benne, akkor pozitív görbületű (is) lesz a tömegek körül?

Newtonnál az

F_1,2=G.m₁.m₂/r_1,2²    -ből nyilvánvalóan következik, hogy G=0 esetén eltűnik mindenféle gravitációs erő.

Einsteinnél pedig az

G_{μ ν} ≡ R_{μ ν} − R.g_{μ ν}/2 = 8.π.G.c⁴.T_{μ ν}-ből ugyanilyen nyilvánvalóan látható, hogy G=0 esetén a G_{μ ν} Einstein tenzor azonosan nulla, vagyis a téridő a specrel görbületlen térideje lesz.

Ami egyáltalán nem a hagyományos anyag (legyen az nyugalmi tömeggel rendelkező anyag, vagy azzal nem rendelkező EM sugárzás) nélküli, vagy mindenféle energia nélküli üres téridő, hanem az a téridő, amit a gravitáció figyelembevétele nélkül kapunk.

A hagyományos anyag nélküli üres téridő viszont görbült, geometriája de Sitter-féle hiperbolikus.

(Nálunk nincs web shop. Méretre szabott árak vannak. Zsebméretre. Te meg arra ébredsz, hogy a mesterséges intelligencia tömegesen olvassa az írásaidat.)

Az miből következik, hogy G=0 esetén nem lenne gravitáció?

Vegyünk egy tartományt, ahol nincs hagyományos anyag, csak elektromágneses mező.

Ha elég nagy ez a tartomány, és elég sok fény van benne,

önmaga körül létre tudja hozni a fény az eseményhorizontot, amiről visszapattan.

A tér is anyag.

A vákuum, vagyis az üresség:

az anyag legkisebb energiájú állapota.

Jelenleg ennek az energiája negatív,

mert tágul.

És ezzel folyamatosan további negatív energiájú anyag keletkezik.

Ha nincs szükség téridőre, amit ki lehet tölteni, akkor csak töltelék van? Láttál te már hurkát tölteni bél nélkül? :-)

Sehogy.

A téridő csak egy hibás fogalom, azt nem tölti ki semmi.

Írtam is, hogy nincs rá szükség. 

"téridő önmagában nem létezhet, csak úgy, ha gravitációs mező van benne, vagyis anyag tölti ki."

Azt eltudod mondani, hogy a végtelen téridőt hogyan tölti ki a véges anyag?

"A tudomány feltételezi az anyagtalan téridőt."

Nem a tudomány, hanem Einstein elcseszett fizikája tételezi fel az anyagtalan téridőt.

De 1952-ben ő maga írta le, hogy téridő önmagában nem létezhet, csak úgy, ha gravitációs mező van benne, vagyis anyag tölti ki.

De ekkor a téridőre már nincs is szükség.

A tudomány feltételezi az anyagtalan téridőt. (nyilván az ősrobbanást követő pár percig) Ha ebben a görbült téridőben jelen van a gravitációs potenciál, akkor az addig benne is marad, amíg tömeget viselő testek léteznek benne. Ha az „össze-vissza” görbülő téridőben (térben) a fény utak görbültek, akkor milyen pontos értéket adnak a háromszögeléses távolságmérések? Egy sík eukleidészi térben (papíron, ceruzával), nyilván megfelelőt, de milliárd fényévekre is?

Egy ilyen indoklás nélküli kijelentés semmit se ér.

Egyébként meg egy marhaság.  Hisz ezek szerint a gravitációs fényelhajlás akkor is ugyanakkora lenne, ha G=0, vagyis, ha nem volna gravitáció, vagy teljesen eltekintenénk a figyelembevételétől.

Ott tartottunk, hogy a gravitációs állandónak nem szabad szerepelni az elhajlási képletben.

"Abból kellene kiindulni, hogy a lencsehatást nem a tömegvonzás, és nem is a téridő görbesége okozza."

Ugyan miért kellene ebből kiindulni?

Mert te ezt állítod?

De hát neked még ez az állításod is értelmetlen, hiszen két különböző modell fogalmait kevered benne. A tömegvonzás és a téridő görbülete csak ugyanannak a jelenségnek két különböző modellezése.

Abban pedig, amit javasolsz:

"a fénysugár változó erősségű és irányú gravitációs mezőben halad"

nincs semmi újdonság, mert az csak az

F=G.m.M/r²

Newtoni tömegvonzási képlet átírása

F=m.Mező

alakra, ahol az M tömegpont mezeje a tőle r távolságban lévő helyeken:

Mező=G.M/r²

"olyan, mintha folyamatosan változó törésmutatójú anyagban haladna. Ha ezt elfogadjuk, akkor . . . a fénysugár elhajlására vonatkozó képletben . . . szerepelnie kellene a fény frekvenciájának."

Nem fogadjuk el, mert ez arra vezetne, hogy a fényelhajlás következtében megtöbbszöröződve látszó fénypontok elszíneződnének.

Szóval ez a "minha" olyan, mintha az egérnek szarva volna, akkor bizony minden házat széjjel túrna.

A ma érvényes elmélet szerint a fénysebesség nem függ a fény frekvenciájától. Ez lehetséges, hogy így is van, ha a fény egyenesen halad.

Azonban, ha változó törésmutatójú anyagban elhajlik a fénysugár, akkor már a fényelhajlás mértéke valószínűleg függ a fény frekvenciájától. Ennek az az eredménye, hogy a fehér fény felbomlik színkomponensekre. De ez rövid távon nem válik láthatóvá. Csak nagy távolságokon, pl. a világűrben haladó fény esetében. Ettől lesznek színesek az égen látható virtuális alakzatok. 

Abból kellene kiindulni, hogy a lencsehatást nem a tömegvonzás, és nem is a téridő görbesége okozza. 

Akkor vajon mi az elhajlás oka?

Már többen felvetették, hogy amikor a fénysugár változó erősségű és irányú gravitációs mezőben halad, akkor ez olyan, mintha folyamatosan változó törésmutatójú anyagban haladna. 

Ha ezt elfogadjuk, akkor a fénysugár elhajlására vonatkozó képletben a G-nek (gravitációs állandónak) nem szabadna szerepelni, ellenben szerepelnie kellene a fény frekvenciájának. 

Végtelen ciklusba futott az agyműködésed?

Sebaj, a modelled majd ápolgat. 

Most éppen azzal foglalkozom, hogy modellezzem a gravitációs lencsehatást.

A gravitációs fényelhajlást pontosabban lehet mérni, mint amilyen pontos lencséket te öntéssel, vagy esztergálással elő tudsz állítani. Arról az alapvető elvi hibádról nem is  beszélve, amikor te optikai lencsékkel képzeled modellezni a gravitációs lencséket. Ami tipikus szuperfizikus pancserkedés.

Szerintem lehetne ellenőrizni, de amíg a hibás elmélet és a hibás képlet van forgalomban, addig nem is akarja senki ellenőrizni. 

Most éppen azzal foglalkozom, hogy modellezzem a gravitációs lencsehatást. 

Ebből sok minden kiderülhet, amit azután ellenőrizni lehetne a valóságban. 

amíg nem lehet ellenőrizni, addig felesleges további elméleti számításokat végezni. az is csak egy lenne a sok elképzelés között.

Ja, úgy mindjárt más.

Amikor (elvileg) adott egy teleportálási lehetőség, azt nem lehet kihagyni. :D

Belehabarodtál a kupolákba?

Szerkesszünk olyan kupolát, ahol nem csak

r^..=f(r)

hanem

r^..=f(r-R)

is teljesül.

Meglátjuk, hogy a golyót képes teleportálni egy trükkös lejtő vagy sem. :D

Felejtsd el a kupolát.

Foglalkozzunk a gravitációs fényelhajlással.

Oké?

Differenciálással kiszámoltam a simulókör sugarát.

Kizárólag a kupola csúcsánál és az alján szinguláris.

Viszont egyszerűen be kellene helyettesíteni ide egy ismeretlen T változóval módosított formulát.

d² (t-T)⁴ / dt² = 4 * 3 * (t-T)²

"Einstein magyarázata is hibás, mert ő meg a nemlétező fotonokra és a nem létező térgörbületre alapozta a képletét."

Hogy mi létezik és mi nem, azt nem te döntöd el.

Aki még azt se tudja, hogy az Einsteini gravitációelméletben (az áltrelben), amiből a fény elhajlását levezette, szó se esik semmiféle fotonokról. Ez az elmélet folytonos EM hullámként írja le a fényt.

Ennyire zöldfülű vagy te a fizikában.

"...az elhajlást felerészeben a Napnak a (newtoni)-vonzereje, felerészben pedig a térnek a Naptól eredő geometriai módosulása ("görbültsége") okozza."

Ez csak egy laikusoknak írt népszerűsítő könyv nagyon leegyszerűsített magyarázata.

De te mindig ezt idézgeted, mert soha nem jutottál ennél tovább. Nem ismered és nem érted a mögötte álló valódi elméletet, hanem egyszerűen kinevezted magad szuperfizikusnak. És most csodálkozol, hogy senki se vesz komolyan.