Senki sem tudja, hogy mi az a titokzatos foton. Mégis minden tankönyvben az áll, hogy a fény fotonokkal terjed.
Meg tudja valaki mondani, hogy mi a foton? Milyen nagy? Hogyan néz ki? Milyen tulajdonságai vannak?
az választalan maradt kérdések közül pl. 1.) hogyan jut át a szétterjedő körhullám a résen? ha gömb, mi tartja egyben az áthaladás után? ha képes osztódni, az energiája miért marad? (jó, kicsit több)
mi adja a fényt? talán a körhullám folyamatosan fénylik? ha a hullámcsúcs hullámocsúcsokkal találkozva jön létre egy szikra, amely a fény, akkor az a virtuális anyag. persze szétterjedő körhullám esetében nem beszélhetünk fénysugárról.
Szuperfizikus, de azért meg kell magyarázni tudnod, mik a rezonancia rezgésszámok az atomok fénykibocsátásánál és miert történik az, hogy a hullámcsomagjaid véget érnek, amikor egyidejüleg az elektron mindig közelebb kerül az atommaghoz (a protonhoz) a vonzó Coulomb erö miatt.???
Ez a magyarázat likacsos, mert nem magyaráz meg tóbb megfigyelt dolgot! Ezért nem fogadható el, mint új fizika!
Nem magyarázza meg miért nem esnek az elektronok bele a protonba, az atommagba?
Hogyan lépnek fel az atomoknál a vonal spektrumok?
Mi adja meg a kiszabadított elektronok kilépö energiája vesztését és kinetikus energiáját, a besugárzott fény rezgésszáma függvényében?
Már tudjuk, hogy a Bohr elmélet ugyan elég jól müködik a hidrogénnál, de ott sem ez a végelmélet. Más atomoknál a Bohr Modell felmondja a szogálatot. Miért emeled olyan magasba a Bohr elméletet, amikor az hibás?
A fénynyomás hullámelméleti magyarázatát már megadtam.
Most lássuk a fényelektromos jelenség hullámelméleti magyarázatát!
Kicsit hosszú, de érdemes elolvasni.
A fényelektromos hatást tekintik a fény részecsketermészete melletti legfontosabb bizonyítéknak. Mindjárt látni fogjuk, hogy nem az, mert a szakaszos hullámelmélettel magyarázható meg igazán a jelenség.
A fényelektromos hatást Wilhelm Hallwachs (1859-1922) és Heinrich Hertz (1857-1894) német fizikusok fedezték fel 1888 körül. Megfigyelték, hogy ha egy fémlemez felületét ultraibolya fénnyel világítják meg, akkor a lemezből elektronok lépnek ki. A jelenséget részletesen Lénárd Fülöp (1862-1947) osztrák-magyar fizikus kezdte kutatni 1896 körül, aki korábban Hertz asszisztense volt. 1902-ben publikálta kísérletei eredményét, amelyek megmutatták, hogy:
- A kilépő elektronok száma a megvilágítás erősségétől függ (erősebb fény - több kilépő elektron).
- A kilépő elektronok sebessége (energiája) pedig a fény frekvenciájától függ (nagyobb frekvencia - nagyobb energia).
- Ha a megvilágító fény frekvenciáját folyamatosan csökkenti, akkor egy határfrekvencia alatt megszűnik az elektronkiváltás, bármilyen erős a fény.
- A határfrekvencia felett azonnal megindul az elektronok kilépése, nagyon gyenge fénynél is.
Mint említettük, ekkoriban még nem volt ismert a Bohr-féle atommodell, amely csak később, 1913-ban látott napvilágot. Így Lénárd – ugyanúgy, mint Planck – még folyamatos hullámnak tekintette a fényt. Miért lényeges ez? Azért, mert a folyamatos fény erősségét a hullám amplitúdója határozza meg. Folyamatos fényt feltételezve az volt várható, hogy erősebb megvilágítás (nagyobb amplitúdójú hullám) nagyobb energiájú elektronokat fog kiváltani a fémlapból. De a kísérlet nem ezt mutatta. Lénárd azt tapasztalta, hogy ha növelte a megvilágítás erősségét, akkor a kilépő elektronok energiája nem növekedett meg, viszont több elektron lépett ki a fémlapból. Tehát a tapasztalat ellentmondott az elméletnek. Lénárd ezt a rejtvényt nem tudta megfejteni, de nem is tudhatta, mivel ekkor még a fényt folyamatos hullámnak tekintette mindenki.
A kísérletek idején éppen Lénárdnál gyakornokoskodott Mileva Marič, aki néhány évvel később Einstein első felesége lett. Így Einstein jól ismerte Lénárd kutatásait felesége révén. 1905-ben publikálta tanulmányát, amelyben a fényelektromos jelenség magyarázatát Planck fénykvantumjának „továbbfejlesztett” változatával adta meg. Einstein a fénykvantumot egy kompakt, pontban lokalizált részecskének tekintette, mert ekkor még ő sem tudhatta, hogy a fény valójában szakaszos hullám. Einstein elképzelése szerint, amikor a fény a fémlapra esik, a fotonok nekiütköznek a fém elektronjainak és ütközéskor átadják energiájukat az elektronoknak. Egy foton az energiáját ütközéskor egyetlen elektronnak adja át teljes egészében. Amennyiben a foton által átadott energia nagyobb, mint a fémre jellemző kilépési munka, akkor az elektron kilép a fémlapból. A fennmaradó energia pedig a kilépő elektron mozgási energiáját növeli.
1905-ben – ahogyan Planck és Lénárd sem – még Einstein sem ismerhette Bohr 1913-as atommodelljét. Ha ismerte volna, akkor bizonyára egészen más eredményre jut. Mivel már tudjuk, hogy a fény hullámszakaszokban születik és így is terjed, a fényelektromos jelenséget meg tudjuk magyarázni a szakaszos hullámelmélet segítségével, és nincs szükségünk a fotonokra.Lássuk mi a helyes magyarázat!
A hullámszakaszokból álló fény erőssége nem a hullám amplitúdótól függ, hanem a fényforrásból időegység alatt kiáramló hullámszakaszok számától (több hullámszakasz - nagyobb fényerősség). Ez alapján már érthető, hogy a kilépő elektronok száma miért nő meg, ha növeljük a fényerősséget: a több hullámszakasz több elektront vált ki.
Az is világossá válik, hogy miért lesz a a kiváltott elektronnak nagyobb az energiája, ha nagyobb frekvenciájú (nagyobb energiájú) hullámszakasz váltja ki az elektront. A nagyobb energiájú fény magasabb pályára tudja emelni az elektront, amely így képes elhagyni az atomot. A többlet pedig a kilépett elektron energiáját növeli.
Az előbb elmondottakból az is következik, hogya fényhullám nem ütközés révén adja át az energiáját az elektronnak.A fény hullámterében lévő elektronok energiát tudnak felvenni a hullámtérből, ha az elektron rezgési frekvenciája megegyezik a hullámtér frekvenciájával. Az energiaátadás rezonancia útján valósul meg.
Az is érthetővé válik, hogy a határfrekvencia alatt miért nem történik elektronkiváltás. Azért nem, mert a határfrekvencia alatt már nem jön létre rezonancia.
A fényelektromos hatás értelmezéséhez tehát egyáltalán nem szükséges, hogy a fénynek részecsketermészetet tulajdonítsunk. A fotonok (amelyekről amúgy sem tudja senki, hogy micsodák) feleslegesek a fényelektromos jelenség magyarázatához.
Ezen a véleményen van Varró Sándor is:
„Megjegyezzük, hogy a későbbi szemiklasszikus elméletben (melyben az elektront kvantummechanikával, a fényt pedig klasszikus Maxwell-térrel írjuk le) a fenti Einstein-féle formula egyszerűen az elektron energianövekedését kifejező kvantummechanikai rezonanciafeltétellel azonos. Tehát valójában nem szükséges a fénykvantumok fogalmát bevezetni, mégis a tömörség kedvéért azt mondjuk, hogy … “az elektron abszorbeált egy fotont”. „
(Varró Sándor: A Foton 100 éve)
A legújabb kutatási eredmények szintén a hullámelméleti magyarázatot támasztják alá. Ugyanis sikerült a határfrekvenciánál alacsonyabb frekvenciájú fénnyel is elektront kiváltani. Ha a fényhullám az alapfrekvencia mellett felharmonikusokat is tartalmaz, abban az esetben létrejöhet a rezonancia a felharmonikus frekvenciáján. Ekkor a felharmonikus frekvenciának kell a határfrekvencia felett lennie, az alapfrekvencia lehet alatta is. Mégiscsak megtörténhet az elektronkiváltás úgy, ahogyan azt ténylegesen tapasztaljuk.
Ez azonban homlokegyenest ellentétes a fotonelmélettel, mert a határfrekvencia alatti foton nem rendelkezik elegendő energiával az elektron kiváltásához, tehát nem válthatna ki elektront. A tapasztalat szerint azonban mégis megtörténik a kiváltás, amely a hullámelméletet igazolja.
Láthatjuk, hogy a fotonelmélet a fényelektromos jelenség esetében sem ad jó magyarázatot. A helyes magyarázatot a szakaszos hullámelmélet adja meg, tehát fotonokra semmi szüksége a fizikának.
The temperature in outer space is generally 2.73 Kelvin (-270.42 Celsius, -454.75 Fahrenheit). This is actually the temperature of Cosmic Microwave Background Radiation, which is spread throughout the universe.
a qft azerint a részecskék nem más, mint hullám-részecske kettős. a fermionok fizikai anyag a bozonok virtuális anyag. ráadásul még ezek egyikét sem látta senki.
no ha a fénynek még hőenergiája is van, akkor bizony fogy az atom! :O
The Far InfraRed Absolute Spectrophotometer data are independently recalibrated using the Wilkinson Microwave Anisotropy Probe data to obtain a cosmic microwave background (CMB) temperature of 2.7260 ± 0.0013. Measurements of the temperature of the CMB are reviewed. The determination from the measurements from the literature is CMB temperature of 2.72548 ± 0.00057 K.
érdekesség; az űr általános hőmérséklete épp annyi, mint a cmb, miközben a Napsugár által közvetített hő nem látszik még a Nap és Föld között sem.
The temperature in outer space is generally 2.73 Kelvin (-270.42 Celsius, -454.75 Fahrenheit). This is actually the temperature of Cosmic Microwave Background Radiation, which is spread throughout the universe.
As you probably know, space is already very, very cold — roughly 2.7 Kelvin (-270.45 Celsius, -454.81 Fahrenheit). This is mostly due to a lack of atmosphere and the vacuum-like nature of space — with very few molecules to energetically bounce around, there can be no heat. At 2.7 Kelvin, though, nothing weird happens; classical physics are still completely in control. To go quantum, you need to go colder — a lot colder.
Amíg az űr sötét zugai az abszolút nulla fok határán, addig, ahhoz képest még a csillagok fényével bevilágított anyagtalan vákuum semmi is melegebbhevített – ahol is nem a környezet, mármint a fényt közvetítő anyag hőmérsékletét tudjuk mérni, hanem az azon áthatoló fény hőjét?
ha felkapcsolom a lámpát gerjednek azok addig, míg nem kapcsolom le. a csillagok pedig öngerjesztők. :O
két foton találkozása olyan lehet, mint egy pillanatnyi zárlat, szikra és megy tovább és tovább. még a téli sötétnek mondott nappalán is van természetes fény a lakásban. sát, éjjel is látszanak égitestek, tehát azok fénye (fotonjainak rezgető hatása) egészen a szemedig jut.
mi adná a fényt hullámodban?
"Ha valóban foton-részecskék formájában sugározná, akkor el kellene fogyni az atomnak."
ha az energia anyag, a hullám pedig energia, akkor fogy az hullám kibocsátáskor is.
a probléma az, hogy szembe, oldalról, alulról, felülről, egyszóval minden irányból jön a fény, amely interferenciát okoz. az ábrád folyamatopsságot vél. ráadásul a gömbalakban terjedés a haladással növekedő távolságot prognosztizál a centrumhuz képest. vagyis, ha nincs elég közel a rés a hullám elsem éri sem a rést, sem a fotolemezt. no és mitől is lenne a távolodó gömb közepéhez közel fény, ha egyszer ott már nem rezeg semmi? ez inkább egy robbanásra hasonlít, melyben szétrepülnek az anyagok. sőt, a kozmosz szélé tartva egyre világosabb és világosabb van, hiszen az ö9szes fény odatart. a Napban annyi atom "rezdülhet" meg szinte egyszerre, hogy ezek energiája felfúvodáshoz vezetne.
a fotonmezőben terjedő fotonok "könnyen" kitalálnak bármely csillagból, hiszen mező, mezővel nincs kapcsolatban. a gömbhullámod mezőkön át fúvódik. inkább a neutrino a hullámod.
Mint azt már korábban többször leírtam, szerintem sem foton, sem fotonmező nem létezik.
Így az ehhez kapcsolódó kérdésekre én nem tudok válaszolni.
Szerintem a fény szakaszos hullám. A hullámszakaszok hossza kb. 3 méter.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy az atom nem folyamatosan kelti a fényt, csak időnként. Egy zizzenés, azután hosszú szünet. Megint egy zizzenés, megint hosszú szünet.
Egy zizzenéskor egy hullámsorozatot kelt az atom, amely az atomtól kiindulva, gömb alakban, tágulva sugárzódik szét. Egy-egy hullámsorozat egy-egy gömbhéjon helyezkedik el, amely kb. 3 méter vastagságú és növekvő gömb alakjában távolodik az atomtól. Az alábbi ábrát képzeld el térben.
Egy hullámsorozat hossza kb. 3 méter és kb. 7 millió elemi hullámot tartalmaz.
Ha a gömbből kivágsz egy vékony térszöget, akkor egy fénysugarat kapsz.
Foton tehát nem létezik. Ezek a szakaszos hullámsorozatok léteznek csak.
Egy-egy hullámszakasz egy-egy adag energiát szállít, ettől kvantumos a fény.
(kvantum = egy meghatározott mennyiségű energiaadag)
még másképp; a fotonmezőben a zizegés állandó a fotonok állandó jelenléte miatt. így érthető a foton véletlenszerű, relative egyenes, sodródása. hová lesz a zizegés a megfigyeléskor? tehát nem a foton hullámzik, hanem a fotonrészecske kelti a hullámot az fotonvezető mezőben. haladása közben a fotonözönben a fotonok ütközései a fény. minden ütközés pályamódosítás. (a cikk-cakk is egyenes, ha az úton haladsz) a becsapódás az elnyelőbe a fotonrészecske vége. hová lesz a pályamódosulat, ha megfigyeled, hiszen nem lesz más, csak mégtöbb foton a lökdösődéshez?
- milyen széles a hullám egyetlen fotonnál, ha a foton, amelyet még nem látott senki, egy tű hegyének kb. 1000-d része lehet? hullámok keresztbe kasul, mindenfelé áramlanak, legyen az akár a kvantumvákuum, hiszen részecskék mindenfelé vannak. ráadásul, ha a fény vezetője a kvantumvákuum, akkor a természetes fény által keltett hullámok a zavarók, kioltók, az egy fotonra nézve.
másképp; a fotonmezőben az interferencia állandó, mitől lesz csendes a mező (csendes a víz) ha megfigyeled?
:)) namost ha egy foton akkora, mint a tű, nem a zsákvarró és nem a horgoló, hegyének 1000-d része, akkor mekkora hullám lehet ez a rések távolságaihoz képest?
"Az egy forrásból kiinduló fényhullám térben terjed"
széltiben? szóval nincs sugár, a mező hullámzik? ha a mező hullámzik, milyen szélességben foghattó a fénysugár hulláma? egyetlen fotonnál. mi a helyzet a zavaró természetes és mesterséges fényhullámmal? nem jön szembe? az meg transzverzális is és nem csak egy foton özönlik. most akkor egyetlen nagy mező van, vagy a foton ad hoc mezeje van?
ha a fotonvezető egy foton által keltett sajátmező, amely folyamatosan jelen van, amikor megjelenik egy foton, de fotonmező fotonmezővel nem jön kapcsolatba, akkor a mezőben keltett hullám képes eltéríteni a fotont, amikor átmegy a résen. :O
ez pedig nem széles, mint egy a teret beterítő hullám. a fények, vagyis fotonok, amelyek szóródnak. na de egyetlen foton, hogyan szélesedik, ha átmegy két résen?
"Tegyük fel, tökéletesen bizonyítod, hogy nincsenek fotonok."
A kérdés jogos és nagyon is életszerű.
Nos, a dolog kétesélyes.
Tudjuk, hogy a mai "modern" fizikusok foggal körömmel ragaszkodnak a fotonhoz, tehát nem fognak egykönnyen megválni tőle. Ennek több oka is van:
- Einsteinnek nem szabad ellentmondaniuk, ha a fotont Einstein kitalálta, akkor annak léteznie kell
- A fotont mélyen beépült a fizikába, a fénytanba, a kvantummechanikába, stb. Ezek mind borulnának, és helyette új elméleteket kellene kreálni. Erre már az idős professzorok nem képesek.
- Az idősebb fizikusok a fotonon nőttek fel, elfogadták, és ők is ezt tanítják az egyetemeken. Ha kiderülne, hogy fotonok nem létezek, ez óriási presztízsveszteséget jelentene számukra, mert akkor kiderülne, hogy hibás fizikát tanítanak.
Tehát az egyik lehetőség az, hogy a modern fizikusok összezárnak, és azonnal 100 könyvet írnak arról hogy fotonok igenis léteznek, egyébként pedig aki az ellenkezőjét állítja, az hülye a fizikához, alkoholista vagy kábítószeres, esetleg mindkettő.
A másik lehetőség, ha a fiatal fizikusok, tanárok, kutatók vennék a lapot. Ekkor alapjaiban megváltozna a fizika, amitől persze nem dőlne össze a világ. Többször is történt már ilyen a tudomány történetében, a világ mégis áll. Sőt éppen ellenkezőleg. A változás soha nem látott fejlődést hozna a tudományban. Elkezdődhetne ismét a fényhullámok kutatása, ezzel együtt a fényközeg kutatása, vagyis teljesen megújulna a fénytan. A kvantumfizika is átalakulna, és ezek húznák magukkal az egész fizikát.
Persze mindez sok macerával járna. Át kellene írni a tankönyveket, át kellene képezni a tanárokat, stb. De megérné. Nagyon is megérné. A fizika az alapja a műszaki tudományoknak. Ezek újra virágzásnak indulnának.
