"A hajdani X-Faktor sztár, K. Mercédesz mostanában netes celebként éli világát, jelentős számú követővel. Egy-egy videóját több ezren is megnézik, most viszont olyat húzott, ami már a rendőröknek is sok volt. A police.hu szerint a rendőrök őrizetbe vettek egy nőt, aki rakétatámadással fenyegette a Parlament épületét. [...] A Blikk szerint K. Mercédesz az X-faktorban is feltűnt, ismert videós tartalomgyártó. A nő másfél évvel ezelőtt élő videójában rugdosta a párja fejét."
Mondjuk, ez nem szokványos eset, mert ez a Mercédesz valamikor Tibor volt, de most már a női statisztikákat rontja :-/
"a nevelőszülők gondjaira bízott 10 hónapos gyermeket olyan forró vízben fürdették, hogy súlyos égési sérüléseket szenvedett. A csecsemő kórházba került, de másnap belehalt sérüléseibe."
Újra és újra ugyan az a kérdés merül fel, milyen átvilágítás történik mielőtt valaki nevelő szülő lehet. Milyen későbbi ellenőrzések vannak a rendszerben. Nem is oly rég volt a másik eset amikor nevelőszülők a gondjaikra bízott gyerekeket olyan aljasul bántják amit nevelésnek gondozásnak egyáltalán nem lehet nevezni. Csak a fejpénz kell nekik és gonoszok is!
"A találkozón pontosan nem ismert előzmények után a nő rátámadt a férfira, majd egy késsel, egy baltával, rendkívüli brutalitással, kitartóan bántalmazta őt.
A férfi a kíméletlen bántalmazás miatt elszenvedett sérülések miatt a helyszínen életét vesztette. "
Nem bírt belenyugodni, hogy elhagyták. Erőszakos rusnya természete lehet.
"Egy anyuka saját, mindössze 15 éves lányát kényszerítette prostitúcióra, hogy az abból származó pénzből magának és alkalmi partnerének kábítószert vásároljon. A rettenetes cselekedet miatt hosszú időre rács mögé kerülhet a 40 éves nógrádi nő."
Ezt az emberszabásút anyukának nevezni is aljasság.
Ugarvidék, hasonló nagyon a magyarországi közgondolkodás is sajnos:
"A Túl közel azt mutatja meg, hogyan harcol egy egyedülálló anya azért, hogy segítsen serdülő lányának túllépni a szexuális bántalmazás traumáján, és hogyan nehezíti a gyógyulás folyamatát a közösség. Az Erdélyben forgatott, román-magyar koprodukcióban készült dokumentumfilmről Püsök Botond rendezőt kérdeztük.
„Szerencsére a mi falunkban sosem fordult elő ilyesmi” – szól az egyik emlékezetes mondat azok közül, amelyeket Püsök Botondnak mondtak annak az erdélyi falunak a lakói, ahol néhány évvel korábban élettársa gyermekének szexuális bántalmazása miatt elítéltek egy férfit. Bár tettét bevallotta, az elkövető körül mégis összezár a közösség, mert a helyi pap fia. Az áldozatnak és anyjának a bírósági végzés ellenére sem hisznek, mert ők nem helybéliek, ráadásul szerintük, mint az egyik helyi pedagógus is kifejti, az anya foglalkozására utalva: „egy színésznő nem arra való, hogy felneveljen egy gyermeket
...
Nagyon nehéz a téma, általában az emberek távol tartják maguktól, úgy gondolják, hogy csak olyanokkal fordulhat elő, akik bizonyos szociális helyzetben, vagy pszichológiai állapotban vannak, hogy valami oka van, és sose gondolnák, hogy a saját családjukban ilyesmi megtörténhet.
...
Hangsúlyosan jelen van a filmben, hogy hogyan kezeli Andreáék helyzetét annak a falunak a közössége, ahol élnek. Mikor döntöttél úgy, hogy a közösség reakcióit is bevonod a filmbe?
Ez az első perctől nagyon fontos volt számomra, mert erős része a szereplők történetének. Nem csak az agresszor fordította fel az életüket, hanem volt egy közösség is, amelyik tovább nehezítette a helyzetüket azáltal, hogy nem hitték el, ami történt. Andreát és a lányát is hazugnak nevezték, mindezt úgy, hogy az agresszor jogerősen el volt ítélve letöltendő börtönbüntetésre. Ez szerintem sokat elárul arról, hogy hogyan viszonyulunk közösségként az áldozatokhoz, hogy sokkal inkább kiállunk az erősebb fél mellett, még akkor is, ha az egy agresszor, minthogy megpróbáljuk megérteni, hogy mi az, amin az áldozat keresztülment.
Ez egy olyan vélemény volt, amit a falu lakói vállaltak?
Nagyon sokan, igen. Nyilván nem volt könnyű ezt filmezni, de úgy gondoltam, hogy fontos, hogy erről beszéljenek. Hosszú folyamat volt, házról házra jártam a faluban, sok embert megközelítettem, és kevesen voltak azok, akik a hangfelvételt vállalták, még kevesebben azok, akik a kamerát is. Sokan beszéltek velem off the record. Nyilván a falu „hangja” azokból áll, akik végül vállalták a felvételt.
Sokat gondolkoztam filmezés előtt, hogy pszichológiai szempontból, hogy tudom megközelíteni ezt az egész dolgot. Van egy agresszor, aki bántalmazott egy gyermeket, jogerősen el volt ítélve saját vallomása alapján, és ezután sem hiszik el az emberek, hogy megtörtént. Miért van ez? Az egyik oka az a pszichológiai alapműködés, hogy az erősebbik felet pártolják, de itt ehhez hozzáadódott az agresszor presztízse, ő ugyanis egy papcsalád tagja. Ha igaznak fogadják el a történteket, akkor az emberek nagyon sok mindent meg kellene kérdőjelezzenek saját magukban, az önismeretükben.
Ez a nő egyértelműen kizárólag a bevételért "nevelt" gyereket.
És még gonosz is.
Ebben a történésben azt nem értem, hogy mielőtt valakiből nevelő szülő lesz nincs valami alapos átvilágítás vizsgálat. Amikor meg már nevelő szülő akkor sincs valamiféle rendszeres és szúrópróba szerű ellenőrzés? Úgy értve, hogy váratlanul kimennek és megnézik a gyerekeket, esetleg beszélgetnek velük, hogy megy soruk stb...
A nőt – aki mindvégig tagadta bűnösségét – 7 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének és 5 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette miatt 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyúttal végleges hatállyal eltiltotta minden gyerekekkel való hivatalos foglalkozástól.
Nem tudunk már újdonságot mondani.... ezerszer szanaszét cincáltuk ezeket a tendenciózus hazugságokat.... Egyetlen hiteles statisztikai kritériumot sem teljesítenek az ilyen "felmérések".
És aztán ez a "minden ötödik nő tapasztalt élete során fizikai erőszakot a párkapcsolatában" lesz az olyan propagandahazugságok alapja, miszerint "minden ötödik nőt rendszeresen veri a párja".
Érdekes, a férfiakat meg sem kérdezték, valószínűleg mert ha már egy pofon is fizikai erőszaknak számít, akkor jóval 90% feletti lett volna a párkapcsolatban tapasztalt fizikai erőszak aránya. És ha még a verbális erőszakot is vizsgálták volna...
Az ilyen cikkeknél csakis a NANE - Patent duó valamelyik tagja nyilatkozik.
Na jó, néha a Nőkertes A.R. is.
Az Európai Alapjogi Ügynökség (FRA) 2014-es reprezentatív kutatásában úgy találták, hogy Magyarországon nagyságrendileg minden ötödik nő tapasztalt élete során fizikai erőszakot a párkapcsolatában
Ez roppant hatásvadász szöveg. Ha mondjuk egy nő fiatal egyetemistaként rövid ideig együtt van egy fickóval, akiről gyorsan kiderül, hogy egy barom, (egy vita hevében lökdöste, üvöltözött vele, stb.) a nő persze kihajítja, ahogy kell. Aztán eltelik 20-25 év, a nőből boldog feleség és anyuka lesz és úgy emlékszik vissza a történtekre, mint egy rövid és rossz epizódra.
És egy ilyen esetet egy kalap alá veszik azzal, amikor valakit évtizedekig bántalmaznak, megaláznak, ütnek-vernek rendszeresen.
Ez hasonló esztelenség a jogszolgáltatásban, mint pl. az, hogy enyhítő körülménynek számít az ítéletnél az, hogy sok gyereket nevel. És emiatt sokszor csak felfüggesztettet kap, mehet haza... Hát bakker, egy bűnöző milyen példát mutat a gyerekeinek.....?????
Ráadásul "kényszergyógyszerezni" is csak azt lehet, akit előbb gondnokság alá helyeznek.
Tehát ha egy - gyógyszerezetlenül közveszélyes - beteg önhatalmúlag nem szedi a gyógyszert (mert a legtöbbnek még betegségtudata sincs), akkor időzített bomba lehet egy ilyen ember.
