MNO
Sólyom László köztársasági elnök vasárnap helyett szombat délután tesz látogatást Székelyföldön, mert a román légügyi hatóságok az általuk korábban kiadott marosvásárhelyi leszállási engedélyt időközben visszavonták – tájékoztatott a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) pénteken.
Sólyom László eredeti programja szerint vasárnap, a hivatalos állami ünnepségek után utazott volna Erdélybe.
A KEH közleménye szerint az államfő, egyetértésben a magyar kormányzattal, meggyőződéssel vallja, hogy a szomszédos országok vezetőinek kölcsönös utazásai hozzájárulnak a bizalom erősödéséhez és az előítéletek lebontásához, ezért ezt a gyakorlatot folytatni kívánja.
(MTI)
Engem kifejezetten bosszant hogy az Elnök úr a nemzeti ünnepeken lelép valahova.
Szerintem meg az lenne a legegészségesebb, ha minden nemzeti ünnepi megemlékezésről az összes politikus (önki képviselőtől felfelé) el lenne tiltva. Semmi szükség politikai beszédekre a Múzeum-kertben. Legyenek versek, dalok, koncertek, meséljenek a gyerekeknek a forradalomról, meg mutassanak nekik huszárt és nyomdagépet.
A Külügyminisztérium a jövő héten kívánja tisztázni a félreértést – mondta Fekszi Márta.
Névtelenül nyilatkozó román kormányzati források egyébként azt mondták a Mediafax hírügynökségnek, hogy március 15-én nem alkalmas Sólyom László látogatása, tekintettel arra, hogy szerintük a magyar köztársasági elnöknek szándékában állt a területi autonómia támogatása.
Sólyom Lászlótól soha nem hangzott el ilyen nyilatkozat – közölte a külügyi államtitkár.
A magyar Külügyminisztériumban nem tudják mire vélni, hogy a román légügyi hatóság visszavonta Sólyom László berepülési engedélyét március 15-ére. A szaktárca államtitkára szerint a románok félreérthették a magyar államfő látogatásának célját. Fekszi Márta a Zoomnak azt mondta: nem akarnak politikai indokot keresni az elutasítás mögött, de nem hagyják szó nélkül a történteket.
* Havasalföld és Moldva román vajdaságok a XIV. század elején a magyar állam segítségével jöttek létre, évszázadokon át a magyar királyság vazallusai voltak. Mint ilyeneket, eskü kötelezte õket a szenior iránti hûségre.
* A magyar állammal kötött szerzõdéseiket állandóan megszegve, a román vajdaságok már a XIV. század végétõl a Magyarországra (és ezen belül fõképpen Erdélyre) gyakorolt külsõ nyomásban (török, lengyel, majd osztrák, stb.) az eszköz szerepét töltötték be. Néhány példa a magyar vazallus román vajdák bizonytalan hûségérõl:
* 1330-ban Károly Róbert majdnem életét vesztette, amikor Basarab román vajda tõrbecsalta. * 1389-ben Zsigmond király hadat vezetett Havasalföldre a török ellen, de visszatérõben a törökpárti ellenvajda megtámadta. * 1421 - a török és román csapatok együtt foglalták el Brassót. * 1434 - fogarasi románok segítik a törökök erdélyi betörését.
* 1438 - török, román, szerb csapatok betörtek Erdélybe, elpusztítják Szászsebest, Gyulafehérvárt és tízezreket hurcoltak rabságba. A törököket Vlad Dracul havaselvei vajda, a Sárkány-rend birtokosa (keresztény kitüntetés), Zsigmond király volt hûbérese (vazallusa) vezette.
* 1444. november 10. - a keresztes had (amelyben Vlad Dracul vajda csapata is részt vett) vereséget szenved a várnai csatában. A döntõ pillanatban a románok a törökökhöz pártoltak. A Havasalföldön át hazatérõ Hunyadi Jánost a szövetségese, Vlad Dracul vajda elfogja ( késõbb szabadon engedi).
* A mohácsi csatavesztés után a moldvai vajdák és az ortodox egyház tûzzel-vassal írtják a moldvai magyarságot.
* 1658 - a szilisztrai basa, a román vajdák, a krími tatárok a Bodza szoroson át Erdélyre törnek, százezer magyart és szászt gyilkolnak le, tízezreket visznek fogságba. Ekkor pecsételõdött meg az erdélyi Mezõség magyarságának sorsa. Ez a betörés azután történt, hogy mindkét vajda több szerzõdést kötött a török ellen az erdélyi fejedelemmel.
* 1784 - az osztrákok által felbiztatott Horea mócai feldúltak 389 magyar falut, kiirtották egész vidékek magyarságát.
* Az osztrák politika félt egy, a Keleti-Kárpátoktól a Lajtáig terjedõ, erõs Magyarországtól, ezért két évszázadon át sikeresen használta fel a románságot a magyar szabadságtörekvések ellen.
* 1791-ben Estei Ferdinánd osztrák helytartó így fogalmaz: „ha netán mégis nemesi felkelés törne ki, a román parasztság borzalmas lázadásával a kormány iránti hûségre kényszerítené a magyar nemességet
* 1838-ban a havaselvei román fejedelemség vezetõi, Czartoryski lengyel herceg követének sugallatára megfogalmazzák az összes románok egyetlen államba való egyesítésének gondolatát. E pillanattól kezdve nyíltan megkezdik a harcot Erdély megszerzéséért, és e törekvésüket nemzetközi szerzõdésekben is érvényesítik.
* 1848-ban a románokat újból ellenségként, az osztrák és az orosz abszolutizmus oldalán találjuk. Gyilkoltak a Mócföldön, az Érchegységben, Nagyenyeden, stb. * „Hûségükért" a románok kapják az 1848-as földreform után kiosztott földterület (több mint 100 000 hold) 85%-át, román tisztviselõket neveznek ki Erdély közigazgatásának különbözõ színhelyeire és az 1849 nyarán Erdélyt meglátogató Ferenc József 30 000 aranyat adott a román egyház támogatására. Mindezek azt bizonyítják, hogy nagy fenntartással fogadhatjuk egyes történészek azon állítását, hogy 1848 után a románok ugyanazt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül! * Az 1859-ben létrejött Egyesült Fejedelemségek (a román elõállam) kezdettõl nyíltan hangoztatta Erdéllyel kapcsolatos követelését. A román állam és az erdélyi román irredenta vezetõk együttesen megkezdték a magyar nemzetiségi politika nemzetközi lejáratását. Magyarországnak, mint Ausztria társállamának nem volt külföldi képviselete és az osztrákok még támogatták is a magyarellenes nemzetiségi mozgalmakat és ez a lejáratási kampány Trianon egyik fontos ideológiai-politikai elõkészítõ tényezõjévé vált.
* Az 1860-as években a román politika, -úgy értékelve, hogy elsõsorban Oroszországgal szemben kell védekeznie, közeledett az Osztrák-Magyar Monarchiához, de ugyanakkor többször is hangoztatta, hogy Erdély román föld.
* Az 1870-es években, a román állam, mivel az orosz-török ellentétek kiélezõdtek és elkerülhetetlennek látta e két állam közötti háborút, közeledett az esélyesebb Oroszországhoz, szerzõdést kötött vele, belépett az orosz-török háborúba (1877-78), és 1877. május 9-én kikiáltja Románia függetlenségét.
* A függetlenségük megszerzése után - amelyet a berlini kongresszus 1878-ban, csak azután ismert el, miután Románia ígéretet tett arra, hogy a területén élõ zsidókat és törököket is teljes jogú állampolgároknak ismeri el, (de ezt az ígéretét sem tartotta be!) –Románia újból közeledett a Monarchiához, mivel Oroszország újból bekebelezte elõle Dél-Besszarábiát.
* Ennek ellenére egy percig sem szünetel a magyar-ellenes propagandájuk. Így pl. az 1881-ben megszervezett alsó-romániai gazdasági kiállításon, - amely egyben az elsõ faji alapon rendezett kiállítás volt Európában - nem engedték meg a bukaresti magyar és szász iparosok részvételét. Mindezt olyan körülmények között, amikor az említett két kategória adta Bukarestben a román hadsereg számára az 1877-78-as háborúban gyûjtött adományok 70 %-át! És ugyancsak ezen a kiállításon a Magyarországhoz tartozó Erdély a térképen, mint idegen elnyomás alatt élõ terület szerepelt.
* 1883-ban Románia csatlakozott a Hármas szövetséghez és kijelentette, hogy semmiféle területi igénye nincs a Monarchiával szemben. Ugyanabban az évben, a déli Kárpátokban, a román kormány utasítására román katonák lerombolják a magyar területen lévõ vámházat a Vulkáni szoros mellett. Petrozsény vidékén egyáltalában nincs magyar katonaság!
* Az 1880-as években a szövetséges Románia területérõl román irredenta térképeket és tankönyveket küldenek az erdélyi román iskoláknak.
* A román kormány ösztönzésére és anyagi támogatásával megalakul a Románia Irredenta, amely követeli Erdély és a Tiszáig terjedõ területek Romániához való csatolását.
* 1892-ben Ausztria-Magyarország újból felújítja Romániával a szövetségi kapcsolatokat. Románia újból kijelenti, hogy nincsenek területi igényei Magyarországgal szemben.
* Az 1890-es években mind Erdélyben, mind a szövetséges román királyságban erõteljesen fokozódik a román irredentizmus. Ebben az Erdélyben az „Astra" és a közigazgatás román vezetõi, a román papok és tanítók játsszák a fõszerepet.
* A román királyságban a már említett Románia Irredenta és a Kulturális Liga fokozzák tevékenységüket. Utóbbinak külföldi fiókjai is vannak, pl. Franciaországban és tagjai között van már ekkor Clemenceau is.
* A román, a szlovák és szerb nemzetiségi mozgalmakat összehangolják, a nemzetiségi kongresszust Bukarestben tartják 1895-ben.
* 1895: A Monarchiával szövetséges román kormány költségvetése külön fejezetben pénzösszegeket irányoz elõ az irredentizmus támogatásra. Amikor a Bánffy Dezsõ vezette kormány ezt leleplezi, akkor a költségvetés említett fejezetét megszüntették, de egy másik tételbe átsorolva tízszeresére emelték. * A XIX. század végén elõször Olaszország, majd fokozatosan Románia is eltávolodik Németországtól és a Monarchiától.
* 1908-ban a magyar miniszterelnöknek jelezték, hogy a Keleti-Kárpátok övezte határterületen, pl. a Békási-, és az Ojtozi-, stb. szorosoknál nincsenek magyar katonai, védelmi egységek. (ilyenek csak a határtól távol, Besztercén, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen voltak.) Így a románok Magyarország területére minden ellenállás nélkül bevonulhattak. Semmi nem történt a határok megerõsítésére. Sõt, amikor Kézdivásárhely ajánlatot tett a magyar kormánynak, hogy saját költségén kaszárnyát épít egy ezrednek, ezt azzal utasítják vissza, hogy ott nincsenek biztosítva a tisztek társadalmi igényelnek megfelelõ feltételek!
Románia, mivel Erdélyre támasztott igényeit az antant oldalán látta megvalósíthatónak 1914-ben nem lépett be a kirobbanó világháborúba magyar „szövetségesei” oldalán, hanem megvárta a kedvezõ alkalmat Erdély megtámadására - addig viszont semleges maradt.
* 1916-ban a sikeres Bruszilov-offenzíva után, Románia aug. 17-én aláírta a bukaresti titkos szerzõdést és aug. 27-én orvul megtámadta a védelmi szempontból teljesen elhanyagolt Erdélyt.
* Megbocsáthatatlan könnyelmûség volt, hogy a magyar miniszterelnök, bár 1914-tõl mindenki tudta, hogy Románia támadni fog, az információk ellenére semmit sem tett. Sõt 1915 okt. 17-én Tisza István így nyilatkozott: "nemcsak felesleges, de káros volna minden olyan intézkedés, amelybõl romániai barátaink megtámadást vagy tõlünk való félelmet olvashatnának ki."
* 1916. augusztus 24-én Tisza a parlamentben kijelentette: „Románia nem fog ellenünk hadba lépni."
* 1916 aug. 27-én Románia alattomosan megtámadta Erdélyt, a román csapatok elõl 800 000 ember menekült el. A románok kirabolták Erdélyt, a férfiak ezreit hurcolták Romániába, egy részük a sorsa máig tisztázatlan.
* 1916. december 6-án a Központi Hatalmak csapatai elfoglalták Bukarestet, a román kormány Iasiba menekült. Az orosz forradalom és zûrzavar után a román hadsereg egymagában képtelen volt az ellenállásra, így 1918 májusában az antanttal kötött bukaresti szerzõdést (amelyben kötelezte magát, hogy semmilyen körülmények között nem köt különbékét) megszegte, Románia ismét békét kötött a Monarchiával és Németországgal. Románia újból kötelezettséget vállalt, hogy a jövõben semmilyen körülmények között nem fordul a Központi Hatalmak ellen. * 1918 novemberében, értesülve arról, hogy a német csapatok a nyugati fronton leteszik a fegyvert, egy nappal a fegyverletétel elõtt Románia hadat üzent Németországnak. Ezzel megszegte a Központi Hatalmakkal kötött békét is!
Az elsõ világháború alatt a románok által elkövetett szerzõdésszegések és köpönyegfordítások száma páratlan a történelemben.
* 1918 december 1-én, a románok Gyulafehérváron, a magyarok, németek és mások megkérdezése nélkül döntöttek Magyarország 26 megyéjének sorsáról és kimondják 103.000 km2 Romániához való csatolását.
* 1919-ben, annak érdekében, hogy helyzetét tovább erõsítse, Románia megtámadja Magyarországot, és a románok végigrabolják a fél országot.
* 1919 dec. 9-én, erõs amerikai nyomásra, Románia aláírta párizsi kisebbségi szerzõdést. Itt is érvényesül a román politika kétarcúsága, a vállalt kötelezettségek, és az azok benemtartása közötti szakadék.
Ime a szerzõdés néhány cikkelye:
2.c.: „A román kormány kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja.
8.c.: Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában.
11.c.: Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenõrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen."
És íme a szerzõdés sajátos román értelmezése:
Bratianu miniszterelnök kijelenti, hogy Románia a kisebbségi kérdést a kisebbségek teljes beolvasztásával fogja megoldani. Az alkotmánytervezet vitáján 1923-ban pedig a következõt mondja: „... azt az elavult felfogást, hogy a kisebbségek olyan szervezeti szabályokat kapjanak, amelyek õket állammá teszik az államban... ma már mindenütt feladták. A kisebbségi szervezõdés elõírásait tehát nem kell tiszteletben tartani. "
Az „egyenlõség nevében" kisajátítják a magyar egyházak földterületeinek 85%-át, bevezetik a közalkalmazottak kötelezõ román nyelvvizsgáját, a Vasgárda pedig kiadja a jelszót: zsidó és magyarmentes Romániát!
És íme, mit mondott 1923 nov. 10-én a szenátusban a földmûvelési miniszter:
„Erdélyben a Temes-Torontáltól Aradon át Szatmárig húzódó zónába esõ kisajátított területet arra a célra tartottuk meg, hogy oda határainkon túl és havasainkon élõ románokat telepítsünk, mert úgy gondolom, hogy ez a kisajátított terület csak azokat illeti meg, akik a román nacionalizmus bölcsõjét képviselik."
* A trianoni békeszerzõdés után az utódállamok „a zsákmány biztonságba helyezése érdekében" (amint ezt a legnagyobb hatású román történész, Nicolae Iorga mondotta) létrehozták a kis-antantot és összehangolták magyarellenes politikájukat.
* Az 1930-as években Románia mindjobban eltávolodott az Erdélyt neki ajándékozó Franciaországtól és Angliától és közeledett Németországhoz. * A román nemzetiségi politika és más tények következtében mindinkább kiélezõdött a román-magyar ellentét. Amint a Spionai-contraspionai hetilap 1939 novemberi számában Virgil Mulat történész, képviselõ írta, 1939 októberében irredenta tevékenység miatt Nagyváradon, Kolozsvárt és Szatmáron 140, majd 1940-ben Temesvárt 60 magyart tartóztatnak le. * A szerzõ szerint Románia, a feszültség tompítása érdekében javaslatot tesz Magyarországnak, hogy csökkentsék az egymás elleni tevékenységeket és jóindulatát bizonyítandó csak 15 letartóztatottat ítélt el, a többit áttette a román-magyar határon.
* Ugyanakkor a Duna deltába és Besszarábiába internáltak sok tízezer magyar férfit.
* A 74. román gyalogezredben 53 kisebbségi (magyar, német, orosz) katona pusztult el, mert nem részesültek gyógykezelésben. A letartóztatottakkal való bánásmód humánus voltáról szóló kijelentés nem állja ki a tények próbáját.
* Magyarok tucatjai „tûntek el" nyomtalanul, amirõl a hatóságok „semmit sem tudtak”:
* A Szilágycsehen letartóztatott magyarokat láncokkal körültekerték, és azokat addig csavarták, amíg bordájuk összetörött. * Máramarosszigeten a 10. hegyivadász zászlóalj laktanyájába 18 letartóztatottat zártak be. Az embereket kalodába zárták, hátukra vizes lepedõt tettek és vasalták. Müller Antal beleõrült a kínzásokba. * Hosszú L. római katolikus pap körmeit leszedték. * Temesváron egyik hajnalban három magyart találtak a vásártéren, lelõve. * A Beából két „ismeretlen" holttestet húztak ki - az egyiknek körmei voltak leszakítva, a másiknak egyik szeme kiszúrva. Ez is a román elhárítás tiszta, humánus módszerei közé tartozott. Perek és a nyilvánosság kizárva.
* Bár Románia 1938-tól közeledett Németországhoz, több szerzõdést is aláírt vele, ugyanakkor a Dunán román uszályok „gabonaszállítás" felirattal lõszert szállítanak Csehszlovákiának.
* 1940-ben Románia szövetségi szerzõdést köt Németországgal, a román kormány tudtával az angol és a francia ügynökök dunai német gabona és olajszállítás szabotálását készítik elõ a Duna magyar szakaszán. Ily módon Románia eleget tett volna szerzõdéses kötelezettségeinek is, és egyúttal elmérgesedett volna a magyar-német viszony
* 1940-ben Románia döntõbíráskodást kér Erdély kérdésében. 1940 augusztusában a II. bécsi döntést szerzõdésben rögzítették.
* 1940 október 21-én Antonescu Tordára látogat és az utcai tüntetés végén kijelenti, hogy visszavezeti a román népet Észak-Erdélybe. A jelszó: Kolozsvárra!
Íme hogyan értelmezte Románia felelõs vezetõje a bécsi döntésben vállalt nemzetközi kötelezettségeit.
* Következzék a tipikus magyar reagálás: „Mind a hivatalos magyar tényezõk, mind a magyarországi magyar lapok a legnagyobb önmérsékletre és európai higgadtsággal tértek napirendre a határon túlról áthangzó izgatások felett."
* A háború során Antonescu több látogatást tesz Hitlernél, akit Románia hagyományos (?!) szövetségérõl biztosít, Magyarországot hûtlenséggel vádolja, miközben már a német szövetséges elárulásán munkálkodik. * Mellékesen felajánlja a Führernek (akárcsak a román kommunisták 1956-ban Hruscsovnak) a román részvételt Magyarország megszállásában.
* Az 1944 augusztusi kiugrással Románia elárulta és hátbatámadta német szövetségesét. A háborút a másik oldalon folytatta és újból a gyõztesek oldalán fejezte be.
* 1944-45-ben a románok a magyarok és németek tízezreit vitették el a földvári és focsani megsemmisítõ táborokba és a Szovjetunióba.
* 1945 márciusban - hatalomra került a „magyarbarát" Groza kormány. De a magyar nemzetiségû kommunisták még hónapokig a caracali táborban szenvednek és tovább "üzemel" a földvári tábor is.
* Groza 1945 májusában Kolozsvárt majd Budapesten a román-magyar vámunió mellett foglal állást és a határok „légiesítésérõl" beszél. Néhány nappal késõbb kormányának belügyminisztere betiltja a személyi forgalmat a két ország között és bevezeti az útlevélkényszert. (Íme egy újabb példa a román politika kétarcúságára - amit a magyar „politikusok" nem akarnak tudomásul venni.)
Budapesti beszédében Groza kijelentette, hogy
"fenn kell tartani a trianoni határokat, mert azoknak Magyarország javára való módosítása akárcsak egy méterrel is, lehetetlenné tenné a román-magyar jó viszonyt."
Érdekes az, hogy Erdélynek Magyarországtól való elszakítása ezt a jó viszonyt egyáltalán nem zavarja! Érdekes, hogy ezt a baráti álláspontot a magyar kommunista kormányok mindmáig magukévá tették!
* 1945 november 15: Petra Groza és Vasile Luca Marosvásárhelyen tárgyal a Magyar Népi Szövetség vezetésével. Megállapodnak abban, hogy amennyiben az M. N. Sz. Erdélynek Romániához való csatlakozását kéri, úgy a kormány nem engedélyezi más magyar politikai alakulat létrehozását, a parlamentben pedig 25-30 mandátumot biztosít számukra.
Így küzdött a román kormány Erdélyért, - míg a magyar államvezetés kiadta Romániának azt a magyart, Demeter Bélát, - akit természetesen ott kivégeztek - aki Észak-Erdélyt a párizsi béketárgyalásokon Magyarországnak akarta kérni.
Tragikusan igaznak bizonyul sajnos még ma is az a megállapítás, hogy a románok érdekeit két helyen: Bukarestben és Budapesten is védik, - míg a magyarokét sehol sem.
A szocializmus éveiben az „Együtt az életben, Együtt a munkában!" jelszó alatt páratlan méretet öltött a betelepítési politika, és a testvériség jelszavával halálos csapást mértek a magyarnyelvû oktatásra
Az 1956-os forradalom után az erdélyi magyarság igazi mártíromsága következett.Miközben a román kommunista vezetés vaskézzel folytatta nacionalista politikáját, a magyar vezérek az internacionalizmus jelszavát hirdették. Semmit nem tettek a szélsõséges román sovinizmus totális terrorjának kiszolgáltatott magyar kisebbségért, azt hangoztatták, hogy a nemzeti kérdés belügy.
Irigylésre méltóan „összecsengett" az internacionalista magyar és a soviniszta román politika. Kádár János erdélyi körútja és ama kijelentése, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései Romániával szemben és, hogy a román elvtársak elvi, marxi-lenini szellemben oldották meg a nemzeti kérdést oly módon „nyugtatta meg" a román vezetést, hogy addig nem látott magyarellenes terrort honosított meg. Az elrománosítás, a terror azonban mindenkor nagyfokú demagógiával és bizonyos látszat-engedményekkel párosult. Így pl. megszûntették a kolozsvári magyar egyetemet, de külön Központi Bizottsági határozat foglalkozott a nemzeti kérdés jobb megoldásával, „elítélt" bizonyos hibákat és megengedte, hogy különbözõ egyetemeken a nemzetiségi fiatalok anyanyelvükön felvételizzenek.
Az egyetemekrõl, az iskolából mind jobban kiszorult, pl. a magyar nyelv, a tantárgy oktatási nyelvét nem a tanulók, hanem a tanárok anyanyelve határozta meg; „kárpótlásként" létrehozták a kezdetben látványos eredményeket felmutató „Kriterion„ könyvkiadót, majd késõbb elsorvasztották.
1956-ban, a magyar forradalmi kormány többször kijelentette, hogy nincsenek területi igényei Romániával szemben, a román vezetés, hazug módon azt terjesztette, hogy Magyarország területi követeléseket támasztott Romániával szemben és felajánlkozott a szovjet vezetésnek, hogy csapatokat küldjön Magyarország, a forradalmi magyar nép ellen.
Sõt, bár a román kormány úgymond „menedékjogot" adott Nagy Imre miniszterelnöknek és társainak és az ENSZ közgyûlésen (1956. dec. 3.) ígéretet tett arra, hogy tiszteletben fogja tartani a politikai menedékjog nemzetközi szabályait, 1958-ban hóhérkézre juttatta õket. Ennyit ér a román politikusok ígérete, ez a román politika szavahihetõsége.
1956 után a koncepciós perek sokasága következett, elsõsorban az erdélyi magyarság, különösen az ifjúság és az értelmiség ellen. Ezreket ítéltek el hosszú évekre és még inkább kihangsúlyozódott a román politikai magyarellenessége, a terror, a gátlástalan törvénytiprás.
Az 1970-es évek második felétõl a román politika a kisebbségekkel szemben még intoleránsabbá vált, fokozódott a románok betelepítése, és Románia mind nyíltabban szegte meg a kisebbségi jogokra vonatkozó, általa is aláírt szerzõdéseket.A magyar vezetésnek a 80-as évektõl jelentkezõ enyhe próbálkozásait a lehetõ legdurvábban visszautasították (lásd pl. Grósz Károly aradi leszereplését).
A közel 350 év után függetlenné váló Ukrajna 1991 decemberében, szabadságának elsõ napjaiban értesülhetett arról, hogy Romániának területi követelései vannak vele szemben. (Észak-Bukovina, Herta vidéke, stb.) Az Ukrajnának küldött üzenettel Románia elõször vetette fel a II. világháború után kialakult európai határok megváltoztatását.A szélsõséges román sajtó és több parlamenti képviselõ, követelte az ország nyugati határainak a Tiszáig való kiterjesztését, mivel a Tisza Románia természeti és etnikai határa. Ez a terv „Nagy-Románia Dnyesztertõl a Tiszáig" mozgalomban intézményesedik.
A mai helyzetben is töretlenül érvényesül a román politikai kettõssége: egyrészt nyilatkozatok hangzanak el a Magyarországgal való jó viszony szükségességérõl, másrészt a román sajtó jelentõs része és a legfelsõ hatalmi szerv - a parlament több tagja - szidja, gúnyolja a magyar kormányt, a magyar népet és Magyarországot.
A Nyerges-tető a Csíki-medence déli részén Kászonújfalutól keletre és Lázárfalvától nyugatra helyezkedik el 875 m magasságban. A kopár dombon szembetűnő 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatájára figyelmeztető emlékoszlop. Tuzson János őrnagy és csapata 1849. augusztus 1-én itt védte Alcsíkot a túlerőben levő osztrák és orosz katonákkal szemben. Elszánt hű csapatát csak árulás útján tudták legyőzni (az Ügrös-pataka felől kerítették be őket). Ma a Csíkkozmás és Kászonújfalu közötti nyergen áll a 1,60x1,60 m talapzaton elhelyezett oszlop és kereszt (5,40 m magas). Az emlékművet a Zsögödön lakó, olasz származású Pulini (Poulini) János készítette és 1897. augusztus 8-án avatták fel 5.000 ember részvétele mellett. Az ünnepségen jelen volt Tuzson János alezredes is. A környező települések évente kétszer, március 15-én, illetve a csata napján leróják kegyeletüket az emlékoszlopnál. A hősök temetője (a tömegsír) az emlékművel átellenben, tőle mintegy 100 méterre, egy tetőn látható számos sírjellel és kereszttel, köztük az Ismerős Arcok zenekar emlékkeresztjével.
Ugyanmár! Szerinted Sólyom majd pont most akarta volna elmondani a "nagy nemzetegyesítő beszédet"? amiben lázadásra szólítja fel a magyarokat...(?)
Nem kell ezeknek már semmilyen indok.
A szlovákok is azóta küldik a bizonyító erejű videót... Nem győzzük várni. Az EU meg kussol.... Gyurcsányék meg gesztusokat tesznek... (és ha valaki kellemtlen helyzetbe akarja hozni a hazudozó szlovákokat, akkor a torkának ugranak)
Igazad van... csak az a biztos, hogy a tehénszar lapjára esik...:-) De 99 %-os a valószínűsége... egyik kutya a másik meg eb ebben az esetben... egyik Erdély a másik meg a Felvidék... mindkettő Trianon... no nem folytatom...
Csíkországban, hol az erdők zöldebbek talán, mint máshol, ahol ezüst hangú rigók énekelnek a nagy fákon, s hol a fenyők olyan mélyen kapaszkodnak a vén földbe, kitépni vihar sem tudja másképpen, csak kettétörve, van ott a sok nagy hegy között egy szelíden, szépen hajló, mint egy nyereg, kit viselne mesebeli óriás ló. Úgy is hívják: Nyergestető; egyik kengyelvasa: Kászon, a másik meg, az innenső, itt csillogna Csíkkozmáson. Nemcsak szép, de híres hely is, fönn a tetőn a nyeregben ott zöldellnek a fenyőfák egész Csíkban a legszebben, ott eresztik legmélyebbre gyökerüket a vén törzsek, nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek. Évszázados az az erdő, áll azóta rendületlen, szabadságharcosok vére lüktet lenn a gyökerekben, mert temető ez az erdő, és kopjafa minden szál fa, itt esett el Gál Sándornak száznál is több katonája. Véres harc volt, a patak is vértől áradt azon reggel. Támadt a cár és a császár hatalmas nagy hadsereggel. De a védők nem rettentek alig voltak, ha kétszázan -, álltak, mint a fenyők, a harc rettentő vad viharában. Végül csellel, árulással délre körülvették őket, meg nem adta magát székely, mint a szálfák, kettétörtek. Elámult az ellenség is ekkora bátorság láttán, zászlót hajtva temette el a hősöket a hegy hátán. Úgy haltak meg a székelyek, mind egy szálig, olyan bátran, mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában. Nem tud róluk a nagyvilág, hőstettükről nem beszélnek, hírük nem őrzi legenda, dicsőítő harci ének, csak a sírjukon nőtt fenyők, fönn a tetőn, a nyeregben, s azért zöldell az az erdő egész Csíkban a legszebben. 1965
Ha meg is szerezték volna, akkor hülyék lettek volna előre kijátszani ezt a kártyát. Nagyobbat tudtak volna ütni akkor, ha a Nyergestetőn Sólyom népfelkelésre buzdított volna a román állam ellen.... :)
Az hogy mit mond valaki Szlovákiában, még nem biztos hogy Romániában is azt fogja mondani.
Ismétlem: ilyen lépést egy épeszű politikai vezetés nem játszik meg, hacsak nem ment el az eszük, vagy tuti információ vannak (például megszerezték a beszédjét), hogy mit fog mondani.
- Kik támogatják autonómia törekvésüket határon belül és határon kívül?
- Határon belül elsősorban az érintett közösség, a székelység, a székely nép, akinek a jövőjéről szól az egész küzdelem, hogy egyértelműen kiálljon egy olyan jövőkép mellé, amely a megmaradását biztosítja. Számítunk persze az egész erdélyi magyarságra, és az anyaországra is hiszen Székelyföld autonómiája nemzeti cél is. Számítunk Magyarország, az anyaország intézményeinek, közhatóságainak támogatására. Sólyom László köztársasági elnök úr nyíltan felvállalta a székelyföldi autonómia törekvés támogatását. Reméljük, hogy közelgő székelyföldi látogatása során találkozhatunk vele, és ez megerősítést kap, hiszen Magyarország köztársasági elnökének közjogi méltóságánál fogva, de Sólyom László emberi, politikusi tartásánál fogva amelyet a székelyföldi autonómia ügyében mutat, nagyon nagy befolyást tud gyakorolni a közélet más szereplőire is. Számítunk a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára, hiszen a tavalyi, de az idén megtartott budapesti ülésük zárónyilatkozatában is felvállalták, és szükségesnek mondták a különböző autonómiaformák támogatását, beleértve a területi autonómiát is, mint olyan intézményi garanciákat, amely a határon túli magyarság megmaradásának és kollektív jogainak hosszútávon a biztosítéka lehet.
Sólyom eddigi szereplései alapján semminemű NBH-s kém nem kell, hogy tudják mit akar mondani... Pl. szlovákiai szereplése.... Párkányban, meg a korábbi romániai látogatásai...
Sólyom László erre reagálva kiemelte: Magyarország továbbra is támogatja a székelyföldi területi autonómiát.
"Magyarország a területi autonómiát lehetségesnek tartja. A romániai magyarság ez irányú törekvését támogatja" - hangsúlyozta a magyar államfő, rámutatva, hogy ezt csak alkotmányos keretek között lehet kivívni. Hozzátette: nem vonja kétségbe, hogy Románia nemzetiségi politikája megfelel az európai standardoknak, hiszen ezek "minimumstandardok".
