Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Nehéz azonosítani rajta az egyes jeleket. Valóban van rajta egy K-hoz hasonló alak. Azonban a töredék jelleg miatt nem sokra megyünk vele. Az egyik őrségi szálláson berendezett írástörténeti múzeumban (a Sindümúzeumban) csak a jól értelmezhető leleteknek tudok helyet adni.
Nem vagyok szakértő, de szerintem ez egy díszként szolgáló lándzsahegy vagy nyílhegy lehetett valaha, aminek letört a hegye és az egyik szakálla. (Lehet látni a hosszú nyúlványán, hogy az egy fanyélbe való illesztésre szolgált).
Azon az oldalon amit idéztél, e mellett a lelet mellett, látható még néhány fanyélbe illeszthető sétapálca gomb. Ez a tárgy is valami is valami hasonló lehetett. Mindenesetre pokobra fibulájától eltérő funkciója volt. Jó lenne tudni a lelet korát is, mert szerintem jóval fiatalabb lehet pokobra hun fibulájánál. A rajtalévő barázdák valóban érdekesek, mert az egyik jel tényleg hasonlít a hun fibula K betűjére, de lehet, hogy ez is csak egy látszólagos hasonlóság. Ez csak akkor lehetne jól látni, ha meglenne a hegye és a rovátkák folytatása.
Szerintem elképesztő a hasonlóság. Mi lehetett ez? Pokobra helyében én nem mennék el a dolog mellett. Egyértelműen írás van rajta, ugyanaz a jelrendszer. Ezek miatt figyelem a fémkeresős leleteket.
Nézd, például ezen itt Jézus neve szerepel: ÍSZÁ, mint a Tárihi Üngürüszben.
Az enyémből nerm hiányzik semmi. A tetején egy szimpla hármashalom van és az is volt. A tiéden viszont nem látok írást, csak értelmetlen vonalakat. De azért kösz a képet!
Krisztussal a Ten jel azonos (ő tartja az eget a képszerkezetben.
A banai leleten két jel van.
- Alul van az Óg jel (ez a székely "o/ó" formai megfelelője, a képi tartalma pedig az ég boltozata). Azaz az Óg szó inkább az ég szavunkra rímel.
- Felül van a Ten jel, ami a mai isten szavunknak felel meg. Ezt lehet azonosítani Krisztussal (egyrészt, mert ő isten; másrészt, mert a képszerkezetben ő tartja az eget).
Mivel nekem - rendíthetetlenül - az a véleményem, hogy a szavak csupán a gondolatok (:szűkebben a fogalmak:) földi-fizikai körülmények közötti megfelelői, ezért könnyű a válasz:
Mindazok a fogalmak megfelelő szavai, melyek rokonok egymással, - azoknak piciny, vagy nagyobb eltéréseit fejezik ki - a magyar nyelvben mindenképpen - kapcsolatban állanak egymással. Ha belemélyedünk a fejünkbe, ezeket az összefóggéseket általában fel is ismerjük, lévén, hogy a rokonság ottan megtalálható.
Ha a konkrét kérdést vesszük, felismerhető, hogy a ma ősi alapszó (:ezt onnan lehet tudni, hogy rengeteg nyelvben a földön ugyanolyan fogalmak kifejezésére szolgál:) magyar képzetet a mag. A mag-ság egy bizonyos viszonylatban több információval rendelkezést fejez ki, így alkalmas a tisztelet kinyilvánítására,ha mást evvel ruházunk föl. Az Úr - nem kell ragozni - szintén egy "fölöttünk állót" fejez ki. Mindenképp udvariasság a használata. Ráadásul ez már jelentéstöbbletet is hordoz az előbbenihez, mert kibővíti a földi birtoklatok fogalomkörével, míg a mag inkább a szellemi relációban működő rendszer .
Óg Isten nem lehet azonos a Krisztussal, mert a pantokrátor az Mindenható, tehát a Mindenható a Pantokrátor.(világbíró)
Amikor ez a jelentésváltozás bejöhetett a képbe, akkor nyilván nem ismerték Jézus szavait: Ne ítélj, hogy ne ítéltessél ! Meg: Az ítélet az Atyánál van !
Amit behoztál képet az valóban a Mindenható, mert a két attributum a nao és a hold van a freskón, s nem az IC-XC. Ha jól látom a képet, az a Thot-hegyi freskó, melyet Vörös Győző úr fedezett föl, a mely gyakorlatilag megegyezik a Magyar Szent Koronán lévő Mindenható ábrázolással. Tehát minden jó, csak a Krisztus személy nem.
Ha az Óg valőban szinonim az Ég-gel, akkor az viszont nagyon messzire vezető a magyarság szempontjából, Óg párja a Mag-óg okán.
A magyar uralmi jelképek és koronázási eszközök (Szent Korona, palást, jogar, címer) tele vannak a székely jelekkel azonosítható hieroglifákkal. Ezeket mostanában szedtem össze egy táblázatban, mindannyiunk épülésére.
A patak jelentése pat(er) Ak, azaz "Ak atya". Ennek megfelel a sarok (szár Óg "Óg király"), vagy her Ak (Heraklész). Itt tehát egy Ak, vagy Óg nevű istenről van szó, aki azonos a Tejúttal (az égigérő fával) - az ősvallási képzetnek megfelelően. Ilyen nevű isten három is van: Óg király az Ószövetségben, Heraklész a görög mitológiában és Ókeánosz ugyanott. Az Oka folyóról nem is beszélve, amelyet nyilván a hasonló nevű istenről neveztek el. A görög források szerint ugyanis a szkíták a folyóikat az isteneik miatt tisztelték.
A patka, padka pedig a pad szó kicsinyítóképzővel való ellátása.
