"A Casimir-effektus során az atomban keletkező virtuális ellentétes töltésű részecskepárok a keletkezésükhöz szükséges energiát a vákuumból vonják el, keletkezésük pillanatában annihilálódnak is."
Ez még mindig nehézséget jelent nekem. Mert számoltam már virtuális részecskékkel, de sohasem tapasztaltam, hogy a vákuumból energiát vont volna el. Például a virtuális részecskéknél ugyanúgy teljesül az energia és impulzus megmaradás, mint a valós részecskéknél. Egyedül a tömegük nem annyi, mint a valós részecskéké, mert a kölcsönhatás megváltoztatja a tömegét(ahogy a magban kötött nukleonoknak is más a tömege, mint a szabadnuklonoknak).
"A kvantum-féreglyukak keletkezéséhez szükséges negatív energia, ezért energia szabadul fel. Ha sikerülne ilyen vákuumfluktuációk időtartamát meghosszabbítanunk, létrehozhatnánk negatív energiákat, így féreglyukakat is......"
"Mint említettem, én helyesebbnek, az energia folyamatokra találóbbnak és jellemzőbbnek tartom a fizikai jellemzők megváltozását, azaz differenciálját használni az "Energia" általános fogalmának definiálására."
Úgy tudom a termodinamikában a Q hőenergia van úgy definiálva, hogy mint energiaváltozást lehet érteni. Energia, ami differenciál az akkor tulajdonképpen nem a munka?
"Ezzel nyilvánvalóan a negatív és a pozitív differenciálok, azaz energiák egyaránt felvehetnek negatív vagy pozitív értéket."
Szerinted lehet olyan, hogy egy test összenergiája negatív lenne? Oké, a potenciális energia lehet negatív kötött állapotban, de negatív összenergiával még nem találkoztam. Szerinted mikor fordulhatna elő negatív összenergia?
Csak annyi a különbség, hogy egyik álláspont szerint csak a nyugalmi tömeg a tömeg és nem baj hogy az F=ma nem jó, kell bele sebességfüggő korrekció.
Amit Auróra feszeget, az azért nem teljesen mindegy. A nyugalmi tömeg az, ami minden inerciarenszerből vizsgálva ugyan annyi, míg ha a kinetikus energiát is hozzászámoljuk a tömeghez, akkor ahány inerciarendszerből vizsgálódunk, annyiféle tömeget tapasztalunk.
Kicsit furcsa helyzetek is előállhatnak, mert például egy űrhajós szerint az űrhajó gyorsítása után az univerzum tömegének növekedésére is asszociálhat. Azt meg ilyenkor rendre elhanyagolják, hogy a mozgási tömeg elfedi azt, hogy ilyenkor meg kellene különböztetni a transzverzális és a longitudinális tömeget.
A Kerr-téridő az Einstein-egyenleteknek az a megoldása, ami a forgó fekete lyuk téridejét írja le. A Schwarzschild-téridő mellett erre épül a fekete lyukak fizikája; a neten is sok ismertetés van róla, de igyekszem betenni linkeket azért. A 60-as évek elején fedezte fel Roy Kerr újzélandi fizikus (aki egyébként jó kapcsolatban van magyar kutatókkal, sokszor járt Magyarországon).
Igen, a "közönséges" anyag pozitív energiájú, ezért a téridő is pozitív görbületű. A féreglyukak létrejöttéhez viszont negatív energia szükségeltetik. A gravitáció, azaz, a pozitív téridő-görbület vonzza a negatív energiát. A kvantummechanika határozatlansági relációja értelmében minden energia ingadozik, a negatív energia is. A Casimir-effektus során az atomban keletkező virtuális ellentétes töltésű részecskepárok a keletkezésükhöz szükséges energiát a vákuumból vonják el, keletkezésük pillanatában annihilálódnak is. A kvantum-féreglyukak keletkezéséhez szükséges negatív energia, ezért energia szabadul fel. Ha sikerülne ilyen vákuumfluktuációk időtartamát meghosszabbítanunk, létrehozhatnánk negatív energiákat, így féreglyukakat is......
A Kerr-téridő a Kerr-féle fekete lyukakkal kapcsolatos, amely figyelembe veszi a tömegek forgását is, és amelyet az ún. Penrose-diagrammal ábrázolhatunk, amelyen nyomon követhető pl. egy fekete lyuk eseményhorizontján belülre került űrhajó további sorsa is......
Mint említettem, én helyesebbnek, az energia folyamatokra találóbbnak és jellemzőbbnek tartom a fizikai jellemzők megváltozását, azaz differenciálját használni az "Energia" általános fogalmának definiálására. Ezzel nyilvánvalóan a negatív és a pozitív differenciálok, azaz energiák egyaránt felvehetnek negatív vagy pozitív értéket.
(Elnézést a pongyola megfogalmazásért, javítom: Az Energiát a fizikai jellemzők idő szerinti differencia hányadosának határértékeiként, azaz differenciahányadosaiként kellene definiálnunk. )
"Én úgy tudom, hogy negatív (teljes) energiájó állapotok léteznek, földi laborokban is dolgoznak ilyenekkel. Elméletileg az ált rel talaján pedig sok helyen előfordulnak görbült téridőkben. A legnevezetesebb példa a Kerr-téridő ergoszférája, de bőven máshol is. A WEC sérülése bizonyos téridőkben közismert elméleti tény."
Ezeket a jelenségeket nem ismerem. Mi a Kerr-téridő és mi a WEC?
Amúgy sok helyen hallottam azt, hogy a negatív energiákat igyekeznek az elméletből kiküszöbölni. Azt, hogy az energia csak pozitív lehet azt spektrálfeltételnek hívják. Könnyen lehet, hogy ez az áltrelben másképp van, de azt nem ismerem. De nagyon izgat hogy az áltrel mit monde erről.
Nekem is van olyan érzésem, hogy részben valamiféle "szóhasználati kérdést" feszegetnek többen itt. Én ezekben nem szoktam dogmába beleállni, nyugodtan nevezzék máshogy, ne nyugalmi tömegnek, satöbbi.
Ami szerintem lényeges lehet ebből, az az, hogy c-nél nagyobb sebességű testek létezésének lehetőségét is "megtiltják" ilyesféle érvelésekkel, akár tachionokként, akár normális, c-nél kisebb sebeségről felgyorsuló testként. És roppant csodálkoznák, hogy ha kvantumtérelméleti okokból következne valamiféle valóságos tiltás. Hiszen ezek csak felhasználják háttérnek a Minkowski-téridő tulajdonságait, nem pedig meghatározzák azokat. A c korlát szerepe pedig a téridőszerkezet tulajdonsága, nem a n. részecskecsalád speciális vonása, akár szupeszimmetrikus a család, akár nem.
De mivel nem ismerem jól ezeket a részecskefizikai modelleket, azért kérdeztem rá, hogy érti az, aki beírta. Egy részecskepár kommutátorának tulajdonságaiból valamiféle általános szabályt levonni a teljes téridőre, ez furcsa és nonszensz gondolatnak tűnik nekem. Gyanítom, hogy összekevereik a kedvelt modelljüket (most éppen a SUSYsat) egyrészt a teljes relativitáselmélettel, másrészt a valósággal.
Gondolom, abban a modellben valóban kijön egy explicit tiltás a feltételezett részecskecsaládok tekintetében. Tehát nem csak az következik belőle, hogy mennyi a spinje a családtagoknak, hanem az is, hogy nem lehet a teljes energia negatív, a tömeg képzetes, mindig c-nél lassabban kelll haladniuk - a modellben.
De mi köze ennek ahhoz, hogy ha egy űrhajó megközelít egy forgó fekete lyukat, és bemegy arra a területre, ahol sérül a WEC és lehet az energiája negatív? Vagy, hogy egy megfelelelő reciprok tömegerő-jellegű erőtérben az Enterprise felgyorsul c fölé?
Úgy tűnik, gyakorlatilag semmi.
Azt talán mégse monhatják, hogy "az Enterprise-keltő operátorokra való felcserélési szabály szerint a kommutátor mindig pozitív, tehát nem lehet negatív energiája és nem gyorsulhat fel c fölé".
Szerintem van annyira lényeges és bonyolult ez a témakör, hogy érdemes tisztázni a felmerült dolgokat; de, mint mondtam , lépésről lépésre.
Kifogásoltad pl. az általam akkor beírt képleteket - hát meg szándékozom nézni, valóban jó volt-e a levezetésük, amiket sajnos az ilyen fórumba nem lehet beírni.
Viszont addig - ezeken a dolgokon eléggé csodálkozom:
A speciális relativitáselméletben nem voltak kizárva a negatív energiás állapotok. Hiszen ez a négyes impulzus nulladik vektorkomponense volt, így nyugodtan lehetne negatív, hiszen a vektorok komponensei felvehetnek negatív értékeket is. Viszont a Poincaré szimmetria (ami a speciális relativitáselmélettel szimmetriája) nem teljes, ezért nem tudja kizárni az energia negatív értékeit. Viszont a SUSY teljesebb és így az már ki tudja zárni.
...
A negatív energiával sohasem találkozunk a természetben. Ezért nagyon jó, ha egy modell ki tudja őket zárni.
Én úgy tudom, hogy negatív (teljes) energiájó állapotok léteznek, földi laborokban is dolgoznak ilyenekkel. Elméletileg az ált rel talaján pedig sok helyen előfordulnak görbült téridőkben. A legnevezetesebb példa a Kerr-téridő ergoszférája, de bőven máshol is. A WEC sérülése bizonyos téridőkben közismert elméleti tény.
Igy nem értem, mi ez a nagy igyekezet a "negatív energia" elvi kizárására. Az ált relből visszanézve, teljesen fölösleges erőlködés, és egy modellnek inkább gyengesége, ha ilyen "kizáró" jellege van.
A "mozgási tömeget" Kauffmann elektronkísérletével lehet mérni, ilyen alapon mondhatják, hogy van mozgási tömeg. De én ezt nem tudom elfogadni, de ha valaki ragaszkodik a mozgási tömeg, akkor használja. Főleg, ha kísérleti fizikusok, akkor sohasem fog bajba keveredni a mozgási tömeg fogalma miatt. De egy elméleti fizikusnak nem szabad mozgási tömeget interpretálni.
Visszatérek arra, hogy a tachiont a SUSY azáltal járja ki a megengedett állapotok közül, hogy a fermion keltő és eltüntető operátorok antikommutátorára kihozza, hogy az nem lehet negatív, ez az antikommutátor viszont az energiával arányos. Így az energia a SUSY-ban nem lehet negatív.
A speciális relativitáselméletben nem voltak kizárva a negatív energiás állapotok. Hiszen ez a négyes impulzus nulladik vektorkomponense volt, így nyugodtan lehetne negatív, hiszen a vektorok komponensei felvehetnek negatív értékeket is. Viszont a Poincaré szimmetria (ami a speciális relativitáselmélettel szimmetriája) nem teljes, ezért nem tudja kizárni az energia negatív értékeit. Viszont a SUSY teljesebb és így az már ki tudja zárni.
A Dirac-féle lyukelmélet a specrel alapján készült, így ott az energia lehetett negatív, és szerepelt is benne negatív energiájú elektron. A negatív energiás energiaszinteket mind betöltötték kettesével az elektronok. A gamma foton párkeltését a következőképpen írja le: Ha egy gamma foton kiütött egy elektront a negatív energiás szintből, akkor az az elektron feljutott a pozitív energiás nívókra, és észlelhető elektron lett belőle(mert betöltetlen pozitív energianívóra került), és a negatív nívóján maradt egy lyuk. Ez a lyuk ellentétes irányba mozgott, mint az elektron, és pozitív energiája volt. Ez a Dirac által bevezetett pozitron, az elektron antirészecskéje. A tömege ugyanakkor, mint az elektronnak, de a töltése azonos nagyságú, mint az elektroné de ellentétes előjelű azzal. De a Dirac-féle lyukelmélet szerint a pozitron nem egy tényleges részecske volt, hanem egy lyuk a Dirac-óceánban.
Azóta kiderült, hogy a lyukelmélet nem igaz.
1. Egyrészt azért, mert a negatív nívón lévő elektronokból végtelen sok van, így a végtelen sok elektron nyugalmi tömege összeadódna, így végtelen nagy energiás lenne a Dirac-óceán.
2. A másik probléma, hogy a párkeltés során a foton energiájának egy része a keltett elektron és a pozitron tömegét adja, a maradék energiája pedig az elektron és a pozitron mozgási energiájává alakul. De, ha léteznének a negatív energilécek, akkor a mélyebb szintről származó elektron pozitív szintre lökéséhez nagyobb energiát kéne a fotonnak befektetni, mintha az elektron első negatív energialécről származna. Vagyis, ha a foton párkeltése során az elektron mélyebb energianívóról származna, akkor a foton energiájából mégkevesebb jutna az elektron és a pozitron mozgási energiájára, mert a foton energiájából az elektron és pozitron nyugalmi energiáik fedezése mellett, a mély negatív nívóról való feljutattásra is elmenne fotonenergia, így az elektronnak és a pozitronnak sokkal kisebb lenne a mozgási energiája, mintha az elektron első negatív nívóról származott volna . Ilyet pedig sohasem lehet tapasztalni, mert a foton amint biztosította a párkeltett részecskék nyugalmi energiáját, akkor a maradék energia már mind a párkeltett részecskék mozgási energiájává alakult. Vagyis a negatív energialécek létezése teljesen ellentétben van a tapasztalattal, mert nem lehet észlelni párkletésnél azt, hogy az elektonnal mélyebb nívóról való feljuttatásához több energia kellene, mintha magasabb nívóról jutna fel.
Szóval a lyukelmélet nem lehet igaz, viszont a Poincaré szimmetria nem ad választ arra, hogy miért nem lehet negatív energiájú elektron. Viszont, ha a SUSY kizárja a negatív energiákat, akkor minden rendben lesz. Így a lyukelmélet helyett az elektron és a pozitron marad. Vagyis eltünnek a negatív energiás betöltött elektronnívók, és a lyukak helyett valós energiájú pozitronok maradnak.
A negatív energiával sohasem találkozunk a természetben. Ezért nagyon jó, ha egy modell ki tudja őket zárni.
Igen értem, formálisan bele lehet olvasztani a sebességfüggő korrekciót a tömegbe, hogy szebb képletek legyenek. De szerintem nem szabad ebből arra következtetni, hogy tényleg létezik mozgási tömeg. Mert ez fizikailag nem lehet helyes.
Ez eléggé átment paradicsom passzírozásba. Mind a ketten pontosan értitek miről van szó. Csak annyi a különbség, hogy egyik álláspont szerint csak a nyugalmi tömeg a tömeg és nem baj hogy az F=ma nem jó, kell bele sebességfüggő korrekció. A másik szerint pedig a sebességfüggő korrekciót beveszik a tömegbe ami így nem azonos a nyugalmi tömeggel, cserébe F=ma így egyszerűen. Nagy kaland...
"Most nem értem, hogy a kijelentéseid pedagógiai célúak, vagy tényleg egy olyan modellről beszélsz ilyen vehemensen, ami mást jósol?"
Arra gondoltam, hogy a tömegnövekedés jelensége nem létezik, a tömeg nem lehet sebességfüggő. A p=mv/gyökalatt(1-v2/c2) képlet igaz, csak az nem, hogy bevezetik a nyugalmi és a mozgási tömeg fogalmát.
"Pontosabban nem mindegy, mert fontos pszichológiai és pedagógiai kérdés, hogy minél egyszerűbben érthetőek legyenek a modelljeink, de nem tudományos kérdés olyan értelemben, hogy ha két modell matamatikai tartalma ugyanaz, ugyanazt jósolják akkor azok tudományo értelemben egyeznek."
Az egyik állítás igaz, a másik nem. Szóval, ha a tömeg sebességfüggő lenne, akkor lehetne abszólút sebességmérőt készíteni tömegmérés alapján.
"- másrészt konkrétan rossz a fenti érvelésed, mert a tömegnek pont azért kell függenie az inerciarendszertől, mert az utak és az idők is függenek, ezáltal a szummaeff egyenlő emszerá csak úgy tud igaz maradni, ha a tömeg is függ az rendszertől."
Ez nem igaz. A tömeg állandó marad, mert gyökalatt(1-v2/c2) kifejezések mindkét oldalt kiesnek.
"Most elmegyünk a világűrbe: a föld sebességével egyező sebességű inerciarendszerből figyelünk mindent. Valaki 'A' golyót 0.99c-re gyorsítja. 'B'-t 0.5c-re gyorsítja. Tökéletesen rugalmasan ütköznek frontálisan.
Mekkora lesz a két golyó sebessége az üztközés után? (Ha ugyanazt hozod ki a 'nem létezik tömegnövekedés'-es modelleddel, mint én a 'létezik tömegnövekedés'-es modellel, akkor asszem a kettő fizikai tartalmában nem különbözik.)"
Ugyanaz fog kijönni. Csak Te a gyökalatt(1-v2/c2) tényezőt beépíted a tömegbe a mozgási tömeg fogalmát létrehozva. Én pedig a gyökalatt(1-v2/c2)-et nem kötöm össze a tömeg fogalmával, hanem emlékszem arra, hogy ez a tényező a sajátidőből jön, amikor áttértem renszeridőbe. d(tau)=gyökalatt(1-v2/c2) dt
p=m dx/d(tau)=m dx/(gyökalatt(1-v2/c2) dt). v=dx/dt, így
p=mv/gyökalatt(1-v2/c2)
Szóval nincs tömegnövekedés. Ha mégis formális tömegnövekedésre gondolsz, akkor fizikai problémák jönnek elő:
1.Az elemi részecskék tömegét hogyan tudod megmérni, hiszen, azok mindig mozognak. Miért számolnak ugyanazzal az elektrontömeggel a Millikan kísérletben, és a nagyenergiás részecskegyorsítókban?
2. A fotonnak miért kell mindig ugyanakkora tömeget fedeznie az elektron-pozitron párhoz, ha különböző sebességű párok is létrehozhatnak (különböző esetekben más és más lenne a tömege, mivel más az elektron sebessége)?
3. Ha például az atommag tömege növekedne, akkor az egyes nukleonok mekkora járulékot kapnának? A magot alkotó nukleonok tömege azonos mértékben nőne, vagy különbözőképpen?
Ajánlom Neked Taylor-Wheleer: Téridőfizika című könyvet. Ebben részletesen le van írva a relativitáselmélet, és sok feladat is van benne. És írja is, hogy cálja, hogy eloszlassa a relativitáselmélet irodalmaiban levő hibás értelmezéseket. A
gyökalatt(1-v2/c2) tényező a sajátidőből származik, sajnos mégis a tömeg alá írják, mintha lenne egy mozgsái tömeg ami a sebességtől függ.
"Persze, arra már a gimiben is felhívta figyelmünket a fizika tanárunk, hogy a relativisztikus tömegnövekedés NEM abban nyilvánul meg, hogy pl. "egy sovány ember a fénysebességet megközelítve meghízik":)) Lehet, hogy EZT akartad érzékeltetni mindazzal, amit leírtál?"
Nem erre. Hanem arra, hogy egyáltalán nincs tömegnövekedés.
"A tömeg nagysága minden inerciarendszerben ugyanakkora. Ugyanis a tömeg a testeknek az erőkkel szembeni tehetetlensége. Vagyis úgy tudunk tömeget mérni, hogy megnézzük, hogy a test egy adott nagyságú erő hatására, mekkora nagysággal gyorsul. Vagyis: m=(szumma F)/a
De sem a testre ható erő nagysága, se a gyorsulás nem függhet attól, hogy milyen sebességű inerciarendszerben van a test. Vagyis a test tömege minden inerciarendszerben azonos nagyságú. Ez azt jelenti, hogy az inerciarendszerek a fizika törvényei által megkülönöztethetetlenek. Vagyis az a kifejezés, hogy a részecskék tömege függ a sebességüktól sérti azt a tényt, hogy az inerciarendszerel megkülönböztethetetlenek azáltal, hogy a fizika törvényei hogyan zajlanak le benne. Márpedig a test tömege meghatározza azt, hogy a fizikai erők milyen mértékben hatnak a testre, vagyis tömeg méréssel meg lehetne határozni, milyen sebességű inerciarendszerben vagyunk. Vagyis sérülne az inerciarendszerek relativitásának az elve, ha a tömeg sebességfüggő lenne"
Én nem vagyok fizikus, csak egy programozó, de lenne 2 megjegyzésem:
- egyrészt tökmindegy, hogy mit nevezünk tömegnek: amíg valaki a mérési utasításokat és a megfelelő matematikai modellt korrektül megadja, és lehet vele számolni, addig mindegy, hogy mit minek nevezünk. Pontosabban nem mindegy, mert fontos pszichológiai és pedagógiai kérdés, hogy minél egyszerűbben érthetőek legyenek a modelljeink, de nem tudományos kérdés olyan értelemben, hogy ha két modell matamatikai tartalma ugyanaz, ugyanazt jósolják akkor azok tudományo értelemben egyeznek. Most nem értem, hogy a kijelentéseid pedagógiai célúak, vagy tényleg egy olyan modellről beszélsz ilyen vehemensen, ami mást jósol?
- másrészt konkrétan rossz a fenti érvelésed, mert a tömegnek pont azért kell függenie az inerciarendszertől, mert az utak és az idők is függenek, ezáltal a szummaeff egyenlő emszerá csak úgy tud igaz maradni, ha a tömeg is függ az rendszertől.
De mint mondtam, nem az elnevezések a lényegesek. Kiváncsi vagyok, hogy ugyanarra az eredményre jutsz-e a te modelleddel mint én a hagyományos modellel a következő primitív feladat esetében:
Egy 'A' golyót súlymérővel megmérünk a föld felszynén, és a súlymérő azt mutatja, hogy 10 kg. Egy 'B' golyót is megmérünk ugyanott, ő 15 kg.
Most elmegyünk a világűrbe: a föld sebességével egyező sebességű inerciarendszerből figyelünk mindent. Valaki 'A' golyót 0.99c-re gyorsítja. 'B'-t 0.5c-re gyorsítja. Tökéletesen rugalmasan ütköznek frontálisan.
Mekkora lesz a két golyó sebessége az üztközés után? (Ha ugyanazt hozod ki a 'nem létezik tömegnövekedés'-es modelleddel, mint én a 'létezik tömegnövekedés'-es modellel, akkor asszem a kettő fizikai tartalmában nem különbözik.)
Igen, és Aurora erre válaszolta azt, hogy ma már nem különböztetik meg a "nyugalmi" tömeget, mert csak egyféle tömeg létezik..... Mi pedig még a nulla tömegű fotonok esetében is kihangsúlyoztuk, hogy a foton NYUGALMI tömege nulla.....
Haladjunk lépésről lépésre, mert annyit mindent előhoztál, hogy abból csak konfúzió lesz.
Onnan indult ki az egész, hogy én megkérdeztem, miért is "jó" az a tachionkizárási feltétel, illetve mi pontosan az az m a képleteidben.
Azután megjegyeztem, hogy nem 0 nyugalmi tömegű test elméletileg fel tudhat gyorsulni c fölé a relativizstikus dinamika keretein belül, megfelelő speciális erőtér esetén.
Mivel munka mellett tudok fórumozni, igyekszem konkrét reagálásokra, de elnézést, ha nem rögtön.
Ezek szerint már falszifikálták azt is, amit úgy neveztek, hogy "relativisztikus tömegnövekedés"? Erről írjál egy kicsit bővebben, mert annó mi még pl. egy billiárdgolyó, illetve egy autó "relativisztikus tömegnövekedését" is kiszámítottuk a gyakorlaton, és összehasonlítottuk a fénysebességet megközelítő részecskék "tömegnövekedésével":)) Ez számomra azért furcsa, mert akkor ezen az alapon nem lehetne igaz pl. a "relativisztikus hosszkontrakció és idődilatáció" sem, és ez utóbbit biztosan tudom, hogy VERIFIKÁLTÁK a kozmikus müonok detektálhatóságával: kozmikus müonokat detektáltunk kozmikus fizika gyakorlaton a csillagász szakon is! És a tömeggel kapcsolatban sem mondta nekünk a csillagász szakon sem egyik tanárunk sem, amiket Te írtál..... Persze, arra már a gimiben is felhívta figyelmünket a fizika tanárunk, hogy a relativisztikus tömegnövekedés NEM abban nyilvánul meg, hogy pl. "egy sovány ember a fénysebességet megközelítve meghízik":)) Lehet, hogy EZT akartad érzékeltetni mindazzal, amit leírtál?
A fény sebessége minden esetben egy felső sebesség.
"A valód relativitáselmélet nem tartalmaz semmiféle "felső sebességhatár" posztulátumot, hanem csak az inercierendszerek egyenértékűségét és a c invarianciáját. "
Ha a c nem lenne felső sebesség, akkor nem is lehetne invariáns.
A relativitáselmélet felső sebességhatára a fénysebesség.
Szokták így interpretálni, de tévesen. Az ált. relben, nemlokálisan nyilvánvalóan nem igaz - de a spec. rel kereteibe is belefér szabályosan a túllépése.
Viszont egy hozzátoldott-megváltoztatott "spec. rel"-nek valóban tulajdonsága, de azokat eleve úgy posztulálják, hogy teljesítse.
A valód relativitáselmélet nem tartalmaz semmiféle "felső sebességhatár" posztulátumot, hanem csak az inercierendszerek egyenértékűségét és a c invarianciáját. Következményként -abszolút módon - meg nem adódik ki.
