Nem igazán látom a különbséget (hiszen ha jól értem, a ház ragjáról beszélünk, és ebből a szempontból mindegy lenne, a birtokos névmás-e vagy nagymama), de majd morfondírozok rajta.
„A Balázs-Zimányi szerkesztette Magyar nyelvhasználati szótár részletesen tárgyalja a jelenséget: „A többes szám harmadik személyű birtokosokra egyeztetett és nem egyeztetett személyraggal utalhatunk. Nem szükséges az egyeztetés, ha a többe számú birtokos jelző a birtokszó előtt áll (ez az egyszerűsített, ún. közelségi egyeztetés). Itt is megmutatkozik a magyar nyelv egyszerűsítő, egyesszám-kedvelő jellege: a tanárok pénze vagy a tanároknak a pénze (nem pénzük)… Ha viszont a birtokos jelző nincs kitéve, vagy az ő személyes névmással jelöljük, már csak a többes szám 3. személyű egyeztetett forma helyes: az ő pénzük, az ő tegnap vásárolt cipőjük….” (39. oldal) A kérdés legalább 100 éve foglalkoztatja a nyelvi kérdések iránt érdkelődőket, korábban olykor az egyeztetést javasolták, mi nem ezt tesszük: részben a magyar nyelvi hagyomány, részben a nyelvszokás miatt. Tehát: a gyerekeknek nincs cipőjük (aki félreérti, magára vessen).”
A szemetekkel itt nem arra jó példa, hogy a páros szerveket az Etelköz óta egyes számban használjuk? (Ld. "kezeink összeérnek, talpaink egymásra lépnek".)
Szerintem két különböző dologról beszéltek. Csokis példájában az egyeztetés a kérdés, ahol karambolozik két magyar szókapcsolat, a "van egy házuk" és a "nagymamáék háza". Én úgy mondom, hogy "nagymamáéknak van egy házuk", annak analógiájára, hogy "nekem van egy házam", "nekünk van egy házunk".
VEE másról beszél, az az "több birtokos egy birtok" problematika. Klasszikus nyelvművelői hepp "a nagykövetek elhozták feleségüket". Ez a klasszikus jó megoldás, mondván, hogy a "feleségeiket" azt jelenti, hogy csupa iszlám nagykövet volt jelen, az engedélyezett maximális számú feleséggel. Viszont sokan mondhatják, hogy nekik meg a "jó" megoldás bántja a fülüket, hiszen az úgy is érthető, hogy a temérdek nagykövet egyetlen feleségen osztozott. Nem tudok/akarok igazságot tenni, sokáig kényszeresen átírtam az ilyen mondatokat egy birtokra, de ma már nem teszem. A nyelv változik.
(Egyszer már jelölve volt a birtokoson, ezért funkció nélküli a másodszori jelölés. Ami meg fölösleges, az könnyen kiesik a nyelv hálójából, illetve akár be sem kerül teljesen, mint jelen esetben is.) Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc.
Kedves Fijjug, Lányok! Ha már így benne vagytok, akkor azt mondjátok meg nekem, hogy az egyre gyakrabban látható birtok-birtokos számbeli eltérés (a csoda tudja, hogy mondják ezt szabatosan) újmagyarság, vagy teljesen rendben van-e? Mert azon kapom magam, hogy egyre gyakrabban mondom én is, újságcikkekben meg teljesen mindennapi lett. Hogy egy példát mondjak:
Nagymamáénak van egy házuk a Dunakanyarban kontra Nagymamáéknak van egy háza a Dunakanyarban.
Ráadásul éjjel arra ébredtem, hogy te jó isten, csak nem tengerimalac? Aztán megnéztem reggel a szótárban, szerencsére az a guinea pig. :)
Hülye megfogalmazás volt részemről a "legyőzött", fáradt voltam. Arra gondoltam valójában, hogy már a blogja alatti csörtében is az előző Kálmán László-cikket lobogtatták az engem lehülyézők, és ez a mostani csak rátesz egy lapáttal. Lényegében normává avat valamit, ami valóban kezd egyeduralkodóvá válni a mindennapi nyelvhasználatban, de a létezésem az igazolás arra, hogy van egy kisebbség, amely igenis használja az általa irodalmiasnak minősített változatot. Ez tehát MÉG nem nyelvőrködő öregurak heppje, hanem élő hagyomány. Felgyorsítani a folyamatot pedig egyrészt fölösleges, másrészt önkényes.
Őt is meg lehet érteni: rettentő sokat harcolnak a nyelvi önkéntesrendőrök ellen, és ez alatt nem azt kell érteni, amit te csinálsz vagy képviselsz - én úgy látom, hogy alapvetően egy térfélen vagytok/vagyunk, legfeljebb apró részletekben térnek el a vélemények. Én is szoktam velük vitatkozni, nem tilos az.
Valóban. De van olyan abszolúte anyaországi kollégám is, aki mivel nem tudja eldönteni, mikor kell az és elé vesszőt tenni, mindenhová s-t ír, azt remélvén, hogy ilyenkor - kvázi kárpótlásként - elmegy vele a vessző is. Ámde nem. :-)
Úgy tapasztaltam, hogy a Romániából jött magyarok használnak több "s"-t "és" helyett, mint az itt felnőttek. Épp tegnap mondta valaki nekem, hogy a kollégáját emiatt hívják Sgyurinak.
Ez a mely/amely marhaság, egyszerűen ugyanannak a szónak két változata. Engem az zavar, ha valaki túl sok s-t használ és helyett, de ez is ízlésbeli kérdés. Nem "javítom", hanem átformálom a saját kedvemre, egyszerűen, mert megtehetem.
Viszont ez a cikk tényleg elszomorított. "Nyelvművelővé" degradálni azt, aki a helyén alkalmaz egy jóllehet kihalóban lévő nyelvtani szabályt és pusztán azért ragaszkodik hozzá, mert pongyolának érzi az egyszerűsítő változatot... Jó, hogy még nem kötelező amit használni ott, ahol amely dukálna. :-(
Köszi az "ami – amely" linket. Talán ezzel kissé megvilágosodtam, bár megnyugtató, hogy ez nem csak nekem probléma. (Íme a nemcsak és a nem csak dilemmája, de ezt már megtanultam, nem tévesztem el.)
Amúgy egykor az igazi nyelvész korrektorom minden "mely"-t kijavított "amely"-re.
A cikk utolsó mondata nagyon jó: "A nyelven nem lehet számonkérni a logikát."
(Itt viszont a "számonkérni" szó egybeírásán lepődtem meg. A szótárban az van: számon kér, de: számonkérés... Ja, az "egybe írás"-t is inkább különírtam volna. Meg a különírást is két szóban. Vagy "két szóba"?)
A cikkszerző felesége a posta járműtelepen gyerekeskedett és mivel a háború után nem volt fényes a közlekedés az Egressy út környékén, az ott lakó (főnök)gyerekek ezeken az autókon mentek be az iskola közelébe, mert azok úgyis a város felé jöttek, útba esett jövet-menet...
Stimmel. Értem. Amit Tiborpapa belinkelt az egy eredeti német Bleichert villanyautó-alváz, posta-járműtelep felépítménnyel. Ezt követően 1937-1942 között a Rába is csinált még 10 db Bleichert-alapú postás villanyautót. Ez már 15 db, ebből maradt pár a második vh után. Akkor minden tiszta :)
Vári szomszédom, dr. Tajthy Tihamér ezekről az Elektrotechnikai Egyesületben a Technikatörténeti Bizottság felkérésére már előadást tartott és megírt és nekem most átküldött egy átfogó cikket fotókkal illusztrálva Az m. kir. posta villamos autói
címmel, ami az Elektrotechnikában megjelenésre vár, ezért még nem illik közzétennem.
Abban az egyik fotó a Tiborpapa 8826-os hszében látható autó és van egy hasonló is, amelyek még a hatvanas években is üzemeltek. Szóval a kettő közül valamelyiket láttam nap mint nap, és mégis volt motorháza, tehát rosszul emlékeztem.
