Egy kicsit tán túl sok itt már a csere, meg egy plusz n is megjelenik a második sorban - de még mindig fényévekkel jobb, mint pölö az én első próbálkozásaim :)))
Énnekem cetliken, füzetecskékben van meg az életművem :), legtöbbször csak a rímpárok, semmi verstest, semmi cím. Van, aki fájlban gyűjtögeti.
Úgy 5-6 éve én egyszer kigyűjtöttem az egészet, mindenkiét, és szépen szétválogattam nickenként, még most is megvan valahol. De az már elég rég volt :)
Egyetértünk, én sem hiszem, hogy vissza kellene keresgélni - meg is van az eredménye: sztem magasan vezetem a legtöbbször reciklálók listáját. Nincs ebben semmi gond sztem, senkinek sem káptalan a feje, ennyi rímnek, mint amit itt összeraktunk az évek során, még a töredéke sem fér el egy agyban - legszebb példa az volt, mikor klogg csinált egy rajzos feladványt úgy jó 1-2 éve itt, az egyik korábbi rímre, aztán megfejtették, és kiderült, hogy az én egyik rímem, egyszerűen totál nem emlékeztem rá. A sajátomra. Hogy emlékezhetnék - vagy emlékezhetne bárki is - mindenki máséra is...
A gond ott van, hogy sztem spori szaki úgy érezte, hogy ezek az emlékeztetők amolyan fejre koppintások az újraszerzőnek - holott dehogy is, hanem utólagos elismerés a korábbi szerzőnek. Nem lesz ettől egyik sem több, sem kevesebb sztem.
Na most leírom az én véleményemet az azonos rímekről :)
Én például soha nem keresek vissza, ha be akarok írni egy kecskerímet, hogy az a rím már létezik-e.
Szerintem az írónak visszakeresnie még akkor sem kellene, ha kiderülne belőle, hogy még a vers is teljesen ugyanaz (akár címmel is).
Az viszont biztos, hogy visszakeresni kell, mert visszakeresni és emlékezni jó dolog.
Maga az író viszont saját élményét fejezi ki azzal, hogy a számára legújabb felfedezésnek nevezhető szerzeményét megosztja.
Azonban, ha más szól, hogy ilyen már volt, akkor az teljesen jogos és kifogásolhatatlan. Pl, most amikor megtudtam, hogy a Juditos már van, akkor attól nem lett semmi bajom. Inkább örültem neki (de tényleg). Máskor is volt már, hogy egy korábbira felhívtátok a figyelmemet és mondjuk az a megoldás eleve is jobbra sikerült :) (pl.: a csokor - bókol).
Egyszóval inkább örülni kellene az egyezőségeknek. Nem a kecskerímek szempontjából, hanem abból, hogy emberek vagyunk. Milyen érdekes már, hogy azt mondják nincs két egyforma ember, viszont "ez a két nem egyforma ember" egyforma rímet "ötöl ki". Vagy nem? :)
... csak annyit akartam még a végére tenni, hogy így volt ez az összes olyan esetben, mikor szóltam az újrafelf miatt: egyszer sem ellenőriztem utána, ha emlékeztem, beírtam, ha nem, nem. Sztem kismillió rím lett többször felhasználva, amik valóban nem lettek annyira remekek, hogy évek múltán is emlékezzen rájuk az ember.
Szted én minden új rímet végigkeresek a topikban, vagy emlékeztem - most épp pölö Vurugya Juditos rímére? Ez utóbbi, vagyis valamennyire mégiscsak kuriózum volt - legalábbis az én szememben, ha 7 év után is emlékeztem rá...
De én nem is írtam semmi olyat, hogy bármi bármit levenne az alkotók érdemeiből. Viszont sztem kijár a másik, korábbi szerzőnek is az elismerésből. Ez Tleg nem csorbítja senkinek az érdemeit sem - legalábbis sztem.
