"A gyök azért gyök, mert ez az etimon fogja meghatározni a szó értelmi tartományát."
"Ez igaz, de mi határozza meg a gyök jelentését?"
--
Azért gyök, mert ez a legkisebb közös értelmezhető etimon egy szóban, ami viszont kiemelt helyi értéken van. Jellemzően az első szótagban.
Az a gyök, amikor a jelek, vagy jelek kapcsolatai jelentéssé rögzültek egy archaikus, nem ragozott szóalakban.
Az igaz, hogy minden hang jelez egy csak rá illő tulajdonságot, de egyáltalán nem biztos, hogy a gyökön belül minden hang megfeleltethető egy jelnek is, különben nem fejlődtek volna ki a magán ás a mással hangzók. A másalhangzókat önmagában (magánhangzó nélkül) nem, vagy csak nehezen tudunk kimondani. Nyilvánvalóan ezeknek különféle kapcsolataiból származhattak azok a jelek, amelyekből az első értelmes, tehát jelentéssé összeálló gyökök létrejöttek. Jelelni ugyanis az állatok is tudnak.
Ez amolyan etimológiai "Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár" dolog.
"Nagyon nem mindegy, hogy Ma-ag-ar, Mag-ar, Ma-gar."
"Persze, hogy nem mindegy, de miért kéne olyan bontásokat erőltetni, melyekre nincsenek bizonyítékok?
A MAG/MAH gyökre viszont tucatszám találunk különböző helység- és más nevekben."
----
Hogyan írnád le bontásban te a magyar szót?
Az állításaid alapján ugyanis így kellene: MAG-GAR vagy MAH-GAR
Ezek közül csak az első lehetne magyar eredetű, mert a MAG értelmezhető magyarul, a MAH pedig nem.
MAGGAR szóalak viszont szinte kizárható, mert magyar nyelvben a duplázott mássalhangzóknak vagy nyomatékosító szerepük van pl.: száll, ott stb., vagy megmaradnak hosszúnak pl.: akkor, vagy összeolvadnak egy hosszú mássalhangzóvá akadjon = akaggyon
A MAGGAR esetében nem rövidülhetett le a szó MAGYAR formájúra. Éppen ez a logikai bukfence a törökös MADJAR származtatásnak is. Nem származhat ebből a magyar népnév, mert az "akadjon-akaggyon"" szavunkkal analóg módon a MADJAR-MAGGYAR-ként hangozna a mi nyelvünkön. De nem így hangzik.
Ezért két lehetőség marad. MA-GYAR, vagy MAGY-AR lehet csak ennek a ragozott szónak a bontása.
A HURSAG/HURSZAG nem kiemelkedést meg hegyet jelent. Ez egyszerűen csak az ORSZÁG szavunk elrontott alakja. Az ORSZÁG meg az ŐRSÉG/ÚRSÁG fogalmai által jöhettek létre, utóbbi hangsúlyos különösen...
"A képző pedig azért képző, mert egy új szóalakot képez a meglévő gyökből,"
Hogyan? Mi alapján? Mert ez itt a húszforintos kérdés...
"de csak módosíthat az értelmén, nem szakíthatja el az értelmi tartománytól".
Persze, hogy nem szakítja el, hiszen a gyök jelentése az új szó valamilyen tulajdonságára utal. Ugyan ezt teszi a toldalék is, annak is megmarad az eredeti jelentése, csak a toldalék egy az új szónak másik tulajdonságára utal. Pont úgy, mint amikor összerakok két szót: TALP+FA
Ugye, a TALP azért került az új szóba, mert ezen áll a sín, ez tartja a síneket. A fa meg azért, mert fából van a sín talpa.
Pl. Hid-(a)k: HÍD az egyik gyök, a másik a K. (Ez utóbbi ősgyök, egyik jelentése: sok). Egyiknek sem változott meg a jelentése, mégis új értelmet kapott az összetétel.
For-og: Ebben a szóban is megmarad a FOR gyök jelentése, és megmarad a G hang gyakori mozgást jelentő értelme.
"Tehát a képzők mindig alárendelt helyiértékűek a gyökökhöz képest."
Ennek nincs különösebb jelentősége, noha van benne igazság.
Az R és L néha egybevágó a szavaknál, de itt a néha szón van a hangsúly, azaz valóban nem általánosíthatunk ebből csereberéket mert 10-ből 8-9 esetben nagyon árnyékra vetődünk tényleg.
Néha az L a J-vel is csinál ilyet :
A tyúk általi TOLÁS lesz a TOJÁS, mert a TOL ige képzete a TOJ(ik) is és a mögöttes jelentése is valóban stimmel. Ettől még persze itt sem csereberélhetünk általánosságban a magyar nyelvben.
Viszont a FÉRJ szónak szerintem nagyon is a FÉL (egész egyik része) amihez köze lehet. Írtam erről kábé pont 4 hónapja, be is írom majd szó szerint azt a részt :
FÉRFI/FÉRJ : férfi az egy összetett szó már. Második része FIÚ eredetileg (FÉRFIÚ). Aki meg IFIÚ/IFJÚ.
De akkor mi a FÉR?... Vonjuk be a FELeséget is a sztoriba, így értjük meg. A feleség az egyik FELE a dolognak, a férj meg a másik FÉLJE (FÉRJE) a dolognak. Régen látni L hanggal is leírva ezt, azaz kimutathatóan meg is van. Csak nehéz kikukázni a sok felszólító módú ige közül, de látni főnévként is birtokos esetben. Talán csak nem akarták a félelem szóval folyton összekevergetni a különböző ragozásoknál és inkább az R lett a megszokott idővel. Erre tudok logikusan gondolni.
FÉR (férkőzik) szóhoz biztosan nem lehet köze, annak nem is volna így értelme...
"Simán el tudom képzelni, hogy a jer (jer ide hozzám) hivogató szó az alapja, csak úgy mint a jércéknek. Ugyanaz a szóképlete, ugyanis mint a gyereknek."
Van is erre más példa is: Ha a kicsi gyereknek csirkét mutatunk, azt mondjuk: Nézd ott vannak a PIPI-k. Ugyan így hívjuk őket etetéshez: PI-PI-PI...
A macska másik neve cica. Hogyan hívjuk? CIC-CIC... A disznó gyereknyelven coca, és így is hívják (magukhoz).
"Sőt, egyelőre nincs is hozzá vitán felül álló kapaszkodó."
Nem is egy van...
Hun-gar Ven-ger, U-gor, uj-gur
Tehát a példa (Hun-gar) sok lábon álló bizonyíték arra nézve, hogy a -GAR gyök népet jelent. Továbbá hasonló értelemben ma is használt, ismert szó. Kell ennél több ahhoz, hogy a Magyar népnévben is ezt a gyököt keressük? A nyelvészeknek feltétlenül, mert ők nem ismerik ezt a gyököt (mást sem), hiszen nem "finnugor"...
"Nagyon nem mindegy, hogy Ma-ag-ar, Mag-ar, Ma-gar."
Persze, hogy nem mindegy, de miért kéne olyan bontásokat erőltetni, melyekre nincsenek bizonyítékok?
A MAG/MAH gyökre viszont tucatszám találunk különböző helység- és más nevekben. Elég a Mag-or névre gondolni, máris van egy fix bizonyíték. (Ugye, a másik fiú Hun-or volt s nem Hu-nor...)
A MAG- gyökkel több-tucat szavunk ismert, önálló jelentése is van, érdemes arra, hogy népnevünk része legyen. Ugyan ez a gyök az említett déli térségben is elterjedt, több ezer éve ismert. A MAH- gyöknek a sumer nyelvben van rokon jelentése: kiemelkedő, magas. Lú MAH = főpap, tudós pap. LÚ= ember, mah= kiemelkedő. (57-es ékjel)
Ugyancsak a papokat, tudással rendelkezőket nevezték MÁGusoknak. (többek közt a médeket, káldeusokat.) Így a MAH és a MAG gyakorlatilag egymás szinonimái.
Amúgy, ha a GAR gyöknek is van egy másik megfelelője: A HAR, ami szintén kiemelkedő, magas, nagy jelentésű gyök a sumerben.
Har, hur, hir (401. sz. ékjel) Hur-sag = hegy(ség) Még a képző is stimmel!
"Az a gond, hogy nem tudjuk, hogy melyik a valódi."
Honnan tudnák, ha nincs háttér-ismeretük? Anélkül csak találgatni, képzelődni lehet.
"A sumér vonal favorizálása lehet szempont, de semmi esetre sem számít bizonyítéknak a sumér alapján a mah-gar értelmezés."
Nem is csak az alapján állítom, mert az csak egy a sok közül, hanem sok más - és természetesen sumer - bizonyíték együttese adja a szilárd támaszt.
Ráadásul bizonyítékok nem találgatások, hanem kétségbevonhatatlan tények.
Ugye, azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy minket CSAK a déli régióban neveznek Magyar-nak, északon meg senki... Még egy nyomorult kis törzsecske sem!!! Hogy lehet ez, ha - mint írjál - a Tajgáról, jobb esetben az Urál mellől származunk?
"Vajon a madár szó genetikai kapcsolatban áll a magyar népnévvel,"
Szerintem nem.
- A Magyar névben nem ez a gyök szerepel.
- Gyakorlatilag nincs is másik szavunk MAD- gyökkel.
- A szomszédaink is magyart mondanak és nem madart...
"Az ősi szavaink nem lehetnek összetett szavak, csak képzettek,"
Igen, ezt én írtam.
"Minden kettő, vagy annál többhangú gyök valójában összetett szó."
Csak fizikailag. Nyelvtani értelemben nem. A gyök azért gyök, mert ez az etimon fogja meghatározni a szó értelmi tartományát. Ez fogja szóbokorba helyezni.
A képző pedig azért képző, mert egy új szóalakot képez a meglévő gyökből, de csak módosíthat az értelmén, nem szakíthatja el az értelmi tartománytóll. Tehát a képzők mindig alárendelt helyiértékűek a gyökökhöz képest.
Igen, lehetségesek... De nem a kivételekből kell kiindulni. Azaz a kivételt nem lehet szabályként alkalmazni. Először meg kell vizsgálni, milyen szabályos lehetőség kínálkozik a megoldásra, s ha végképp nem men találunk elfogadható választ, akkor lehet a kivételek közé sorolni.
"Pusztán egyedi hangváltások lehetségesek, mivel az R és az L nagyon vonzzák egymást."
Pont erről beszélek! A kivételből NEM LEHET szabályt alkotni. Most éppen azt teszed, pedig Te is tisztában vagy vele, hogy gyökök ezreinél semmiféle hangváltozás nincs és soha nem is volt. Az R hangnak is éppúgy megvan a saját jelentése, mint az L hangnak. Az alapján kerültek a gyökbe. Nem véletlen, hogy nem lehet őket fölcserélni: rúd-lúd, rom-lom, rak-lak, rop-lop, reng-leng, rám-lám, rég-lég, rom-lom...
Olyan esetekben fordul elő kétféle kiejtési mód, ahol különböző hangok kerültek azonos jelentésű gyökbe, s annak mindkét változata használatban maradt. Púp-búb.
"Azt nem vitatom, hogy a férj és feleség azonos "félsége" erősen megkérdőjelezhető."
Akkor nem lehetne megkérdőjelezni, ha a férjet is feleségnek hívnánk. Márpedig nem úgy nevezzük, pedig tehetnénk, hiszen a házastárs valóban mindkettőre egyenértékű megnevezés, a "feleség" esetében igencsak egyoldalú, mivel csak a nőre vonatkozik. Tehát kettejük azonos féleségéről alkotott "szabály" kihúzva...
"Az ősi szavaink nem lehetnek összetett szavak, csak képzettek,"
Minden kettő, vagy annál többhangú gyök valójában összetett szó. Logikailag nem is lehet más, hiszen valami elv alapján kell a hangokat gyökké összerakni, s ez az elv nem más, mint a hangok jelentése. Ti. a gyökök előtt is volt kommunikáció, ha mégoly szegényes "szókinccsel", amit a hangok szűk létszáma megengedett. Ez az igen ősi "szókészlet" volt az alapja a továbbiak megalkotásához, amit nemes egyszerűséggel a meglévő "szavak" (hangok) összetételével oldottak meg. Mi mással tehették volna, hiszen ma is ezt tesszük, mert ez a legcélravezetőbb, legérthetőbb, legkifejezőbb megoldás egy új szó létrehozására.
Amúgy a képzés is szóösszetétel. Ja, hogy ezt a nyelvészek tagadják? Az az ő bajuk...
Úgy tűnik, hogy megnézted a Cz-Fo idevonatkozó szócikkeit.
Nagyon úgy fest ebből, hogy a GeR gyökre (gerjedés, kitolulás, felindulás) a magyarázat és mind ezekre a járást, gyártást stb. szavakra is
az elhajlás, görbedés ősgyökei lesznek.
---
Alap, hogy megnézem.
Szerintem ez a lényeg:
A jerek, gyerek, gyermek a járással/gyere szavunkkal lehet kapcsolatban.
Simán el tudom képzelni, hogy a jer (jer ide hozzám) hivogató szó az alapja, csak úgy mint a jércéknek. Ugyanaz a szóképlete, ugyanis mint a gyereknek.
A növendék tyúk, csakúgy mind a kisgyerek, járkál, járikál, magunkhoz hivagató szónak pedig adja magát a jer. Ez utóbbi lehet a gyerek szavunk gyökének alapjelentése.
(Itt eszünkbe juthat a finn yrkä szó is és a (norv.) jǫrrâ- ’körbejár, kering, forog’, (K.) jorrı̊-, jorre- ’gurul, fordul, eldől’ [fgr. *jorɜ- ’gurul, fordul’)
gyerek = jer/gyer+ék névszóképző (a m betűs változat is adja magát, jó analógia rá a termék szavunk)
Hogy a végződés -ék névszóképző, azt a korai szóalakok is bizonyítják: 13. sz. eleje: germuk, 1416 germèc.
jérce (növendék tyúk) jár/jer+ce (kicsinyítő főnévképző) - az a-e változatos hangi alakok é-s változattá olvadtak össze.
JÉRCZE, (jér-cze, szlávul: jaricza) fn. tt. jér-czét. Gyöke jér, v. jer, melyből cze kicsinyező képzővel lett: jér-cze. Jelent fiatal tyukot, vagy fiatal nőstény csibét. Kis jérczék. Már tojni kezdenek a jérczék is. Hogy ez a jérczecsibe? Túl a Dunán némely vidékeken: gércze.
Természetesen nem szláv jövevény a jérce szavunk. Pont fordítva ők vették át. Sőt a "jaricza" szóalak megőrízte az archaikus szóalakot, a jár szavunknak átvételét.
"A magyar szó bontása kissé bonyolultabb, de távolról sem nehéz..."
Az a véleményem, hogy nagyon is nehéz helyesen felbontani. Sőt, egyelőre nincs is hozzá vitán felül álló kapaszkodó.
Nagyon nem mindegy, hogy Ma-ag-ar, Mag-ar, Ma-gar. Mindegyikre gyönyörű és önmagában helyes magyarázatot lehet adni.
Az a gond, hogy nem tudjuk, hogy melyik a valódi.
A sumér vonal favorizálása lehet szempont, de semmi esetre sem számít bizonyítéknak a sumér alapján a mah-gar értelmezés.
(Jön hozzá egy olyan nézőpont is, hogy van olyan népdal, ahol a madár emlegetése a magyar népnévvel azonos jelentésű.
Vajon a madár szó genetikai kapcsolatban áll a magyar népnévvel, vagy ez csak egy allegórikus, a hasonló hangzás és a szabadságszeretet eszméje miatt párosították össze?)
"Ezen az elven a TÉR női pátja a TÉL, a TÁRnak a TÁL"
Ez nem egy elv. Nem érvényes mindenre.
Pusztán egyedi hangváltások lehetségesek, mivel az R és az L nagyon vonzzák egymást. Gondolj a raccsolásra, meg a kisgyerekre aki az R helyett L hangot ejt ki.
Azt nem vitatom, hogy a férj és feleség azonos "félsége" erősen megkérdőjelezhető.
Visszatérve a Magyar népnévre - mert ez volt a kiindulópont - nagyon röviden a következőt tudom mondani:
Először nézzük meg, hogyan neveznek minket a világ különböző nyelvein.
Azonnal szembeötlő, hogy az igen nagy többség hungar/venger valamilyen változatát használja. Ugyanakkor a közvetlen szomszédaink - nyilván tőlünk hallva - a magyar nevet ismerik:
cseh: maďarský,
bosnyák: mađarski
horvát: mađarski
román: maghiară
szerb: mađarski
szlovák: maďarský
szlovén: madžarski
Érdekes módon néhány déli nyelvterületen is ezt a megnevezést ismerik: (Jó közelítéssel madzsar kiejtéssel - én így hallottam az araboktól, törököktől)
azeri: macar,
arab: almajaria
kurd: macarî
perzsa: mojarestani
török: macarca
Zárójelbe: a finnugor "rokonaink" sajna nem ismernek minket, ők hunoknak neveznek... Ők nem találkoztak magyar, legföljebb magyarul (is) beszélő hun törzsekkel. Viszont az arabok, perzsák meg csak magyarokkal érintkezhettek, hiszen ők így is neveznek minket. Ha a mai szomszédaink magyarként ismernek, akkor joggal tételezhető fel, hogy a déli népek is egykor szomszédaink lehettek....
Most gondoljunk az eredetmondánkra: Hunor és Magor két népet személyesít meg a hunokat és a magyarokat. Az egyik - a hun - a sztyeppén, a másik - a magyar - a déli vidéken volt honos. Volt-e közük egymáshoz? Talán igen, hiszen sok magyar szó lelhető föl az északi/sztyeppei népek nyelvében. Továbbá kétféle a származásunk is, egyik a sztyeppei-hun turul mondakörhöz (Hargitaoszhoz), a másik a déli Nimródhoz, a sumer Boldogasszonyhoz és annak hét lányához kapcsol bennünket. És persze, szóegyezések sokasága itt is megtalálható...
Most térjünk vissza népnevünk eredetéhez, jelentéséhez. Miután tisztáztuk, hogy két népről van szó (mely feltehetően nyelvi, és etnikai rokonságban is állott, de jóval korábban különválhatott, mielőtt a két nép újraegyesült) így a két népnevet tegyük górcső alá.
Az egyik a hungar. Ez az egyszerűbb, ezért veszem előre, hisz' láthatóan ez egy összetett szó, a HUN és a GAR szavakból. Ezek mindegyike ma is ismert: A HUN-t nem kell magyarázni, és a GAR-t sem sokáig, mivel ma is használatos kifejezés. Pl nagy GARral jön valaki. Azt jelenti, nagy erővel, többedmagával. Akkoriban jelenthetett tömeget, népet ami meg is felel a népnévbeli jelentésének, HUN-NÉP.
A magyar szó bontása kissé bonyolultabb, de távolról sem nehéz...
Rengeteg helységnévben szerepel ez a név különböző formában: Egyszerűsítve: Maggar, Maghar, Mahgar, Mggar,
Induljunk ki abból hogy itt is a "nép" jelentésű GAR szóval állunk szemben, így az első tag a MAG, vagy MAH lehet.
Nos, a MAG jelentése sem okoz gondot, hiszen perzsáiba, konkrétabban a káldeusoknál, médeknél a tudósokat/papokat MAGusoknak nevezték.
"Egyesek szerint a magyar népnévben is az „ember” jelentésű -ar képzőt találjuk. Ez közel áll az én elképzelésemhez is. A különbség annyi, hogy nálam a „gyar” (jar) jelentése ember, ami a „gyerek” szavunkban maradt fenn. Kaukázusi hatás lehet, hogy az örmény nyelvben a „gyerekek!”
--
Nem olvastad el az idézet alatti részeket.
Ezt nem én állítottam. Az őstörténet topikban Bilfer véleményére reflektáltam. Én ezzel vitatkozom.
"Egyesek szerint a magyar népnévben is az„ember” jelentésű -ar képzőt találjuk."
Huh... Ez elég új nekem... Ez hogy jön ki?
Ki az, aki a habar, kapar, kavar, vakar, csavar, jogar, vihar, muhar, szivar, rovar, fanyar, kanyar, stb. szavakban az "ember" jelentést belelátja?
A ROV-ar az rovó ember? A SZIV-ar meg szívó ember? A KANY-ar meg görbe ember?
"nálam a „gyar” (jar) jelentése ember,"
Kár, hogy ezt semmivel nem tudod alátámasztani, mivel összesen három szavunk gyöke: gyarmat, gyarló, gyarapodik. JAR gyökkel még ennyi sincs.
"ami a „gyerek” szavunkban maradt fenn."
A gyerek nem "ember" jelentésű szó!!! Ezt fontos tisztázni, még akkor is, ha a gyerek az ember "fia". Tehát az embernek a gyereke, nem pedig ő maga.
Tisztázzunk valamit:
Az -aR, -eR toldalék az R hang jelentésének megfelelő toldalék, általában ennek megfelelő rendszeres (hosszan tartó) cselekvést, történést jelent, s ezért adjuk a gyökhöz, ezért igeképző még azokban az esetekben is, ahol ma már főnév lett belőle, holott eredetileg ige volt a képzett szó: Pl: a "kanyar" ma már főnév, valójában azt jelenti, hogy elhajlik, eltér eredeti irányából.
Ez a képző a magyarban is elég gyakori: éber, meder, veder, peder, henger, zsiger, inger, hordár,
százával fordul elő a germán és annak rokon nyelveiben:
blogg-er = aki blogokat (magyarul feljegyzéseket) ír)
teach-er = aki tanít,
schneid-er = aki ruhákat szab/varr,
sing-er = aki énekel,
speak-er = aki beszél,
sprint-er = aki gyorsan fut, (rövid távon)
fish-er = aki halászik,
weck-er = óra, mely ébreszt,
blay-er = aki seper, elűz
metzg-er = aki húsféleségeket árul
butch-er = ugyan az...
Semmilyen "ember" jelentése nincs ennek a toldaléknak. Miután a toldalékok maguk is gyökök (kvázi szavak), ezért a gyökökben, azok elején is megtalálhatók
de itt sincs "ember" jelentésük sehol: arc, arany, arra, arat, arány, erő, erdő, erjed, ereszt, erkély, ernyed, ernyő, erény...
Az "ember" szónak még nem jártam a végére, most megkísérlem: Szerintem az EM és a BER gyökök összetétele, ahol a második tag (a BER) szintén összetétel, a B és az ER ősgyökökből.
Az EM ősgyök fordul elő az EMlő, EMel, EMlék, EMse, EMészt... ter-EM, ver-EM, el-EM, ér-EM, üt-EM... gyökökben. Ennek jelentését még nem tisztáztam, de az látszik, hogy a kapcsolata az "EMber". szóval vitán felül áll.
A BER (B+ER) gyök egyik jelentése C-F szerint: (Be)metsz, azaz (Be)vágást csinál (lásd az -er végződést) igazolva ezzel a B hang bele- be- belső jelentését.
Egy másik jelentése az árucserével kapcsolatos, amit a csere-bere szóösszetételből, ill a BÉR szóból vezet le... (erősen kérdőjelesnek vélem, de jobb híján elfogadom)
Harmadik jelentése: valamilyen szapora mozgás a BERREG szóból származtatva...
Vannak is ilyen gyökkel felépített szavaink: BER-émy, BER-end, BER-cel, BER-zsék, BER-zseny, BER-hida, BER-end, BER-ek, BER-zenkedik, BER-kenye, BER-he (ágyéktakaró "öltözék")
BER-hel
Ezek közül számomra a BERhel szó érdekes, aminek jelentése: beavatkozik, belenyúl. Nos, az ember épp ezt teszi a természettel, beleavatkozik, saját igényei szerint formálja, alakítja. Lásd a C-F első jelentésbeli verzióját.
Most már csak az EM gyök jelentését kell tisztázni, ami nem is olyan könnyű.
- Közelre mutató szó: EM-ez, EM-így, hovatovább saját magunkra utalva birtokos ragként: kez-EM, fej-EM, illetve személyragként: vesz-EM, érz-EM, létez-EM...
- C-F szerint felfelé irányuló erőkifejtést (is) jelent, lásd: EM-el. Szerintem ez téves, mert ezt a FEL gyök jelenti, az EM-el jelentése inkább a "(én)tőlem -el" lehet. Lásd az előbbi értelmezést és az alábbiakat!
- Szopást, szívást, egy szóval táplálkozást jelent. Emtet (etet) emő (evő, szopó (csecs-emő)) emlő... Ha azonban jobban megnézzük, akkor nem szopást, táplálkozást, hanem táplálást, azaz élelem-adást jelent, ami az "(én)tőlem-el" értelmet hordozza. Nézzük, mire alapozom: Az em-lő szó nagy valószínűséggel az em-el-ő ősgyökök összetételéből alakult ki.
C-F is így gondolja: EMLÉL (szoptat, táplál) szót így bontja: EM-EL-ÉL. Az EMLÍT is így bontható EM-EL-ÍT. Egyik esetben sem felfelé mutató dologról van szó, hanem "(én)tőlem-el" jelentés rajzolódik ki. Ja, és az EManáció is (valahonnan, valakitől eredő) kiáradást jelent!!!
Úgy gondolom, hogy az "ember" esetében az EM ősgyök az ÉN (régiesen EN) jelentést hordozza. Azonban nem egyeznek a hangok (M=/= N), amit meg kell magyarázni.
Empátia = itt az EM- személy-t jelent a -patia pedig bajt betegséget. Egy másik SZEMÉLY bajáról, gondjáról van szó, amit átérzünk.
Empirikus = itt is az EM- személyt jelent, a peria pedig próbát, ami együtt a SZEMÉLYes megtapasztalást jelenti.
Tehát az EN/ÉN és az EM között annyi a különbség, hogy az EM nem az egyes szám első személyre utal, hanem általánosságban személy jelentésű.
Azt hiszem most már összeállt a kép:
Összeolvasva az EM-BER gyököket, a következő megfejtést kapjuk: "aki (személy) beleavatkozik (a környezetébe)"...
Mindazonáltal a GYER - legtisztábban a gyertya, gyertyán szavakban vannak meg, ami a gerjedéssel lehet kapcsolatban.
Sz én tippem mégis az, hogy a jerek, gyerek, gyermek a járással/gyere szavunkkal van kapcsolatban. Simán el tudom képzelni, hogy a jer (jer ide hozzám) hivogató szóval van kapcsolatbsn.
"Találkoztam olyan felvetéssel, hogy a fér-j(e) az a fele-ség L-R váltású párja lenne."
Így gondolkodik az, aki nem ismeri a hangok jelentését... Próbál valamilyen látszólagos összefüggést keresni...
Az igazság azonban sokkal mélyebb, ugyanis az L hang eleve lágy, légies, könnyed jelentésű, és ebből kifolyólag lesz a gyök is valamilyen lágyabb dolog neve. A nőiséghez semmi köze, mivel a dolgok FELE nem a nőhöz, hanem a kettéosztottsághoz kapcsolódik. A FELESÉG már ennek a kettősségnek (az egésznek) az egyik részére vonatkozik, ami a házastársak esetében a feleség...
"Tudniillik a "fér" itt is "félséget" jelentene. Merthogy a házasságban a két fél tesz ki egy egészet."
Ezért látszólagos az összefüggés, mivel úgy gondolja, hogy a fér(j)-fel(eség) gyökpár egymásból alakult ki, holott erről szó sincs.
Ti. a FÉR-FEL gyökök megalkotásakor a házasság intézménye biztosan nem létezett, így nem is lehet kiindulási pontja (oka) e két gyök létrejöttének a férfi-nő effajta kapcsolata.
A FÉRfi párja nem a feleség, hanem a NŐ. Ez alapvetés! A FELeség szó csak a házasságban kap értelmet, mint törvényes házastárs...
"Az R az erő, a férfi, az L meg az R lágy párja a nő."
Ezen az elven a TÉR női pátja a TÉL, a TÁRnak a TÁL, A KÉRnek a KÉL (kel) a PÁRnak a PÁL(ik) a NYÁRnak a NYÁL, a SZÁRnak a SZÁL, a SZŰRnek a SZÜL, SZÓRnak a SZÓL...
A TÁR gyöknek sok más "párja" is van: TÁBor, TÁG, TÁJ, TÁKol, TÁL, TÁM, TÁP, TÁTog, TÁV.
A FÉR gyöknél ugyan ez a helyzet: FÉDer, FÉK, FÉL, FÉNY, FÉM, FÉSül, FÉSZer...
Ezek közt van lágyabb és keményebb hangra végződő, de egyiknek sem párja a másik.
"A gyerek/gyermek/gyerkőc/gyermöcske stb. szavunknak szerintem vagy a gyors - jár, jere v. gyere - szavakhoz van köze a gyermeki élénkséggel kapcsolatban"
Ez is telitalálat...
"a Gyér szavunkhoz, mint "Testről, anyagról, kelméről szólva am. nem tömött, nem sürü" jelentéssel, a gyermeki testalkatra vonatkozólag."
Ez viszont sántít. A gyerek testalkata "sűrűbb", mint egy felnőtté, mivel testarányaiban rövidebbek a végtagjai, nagyobb a feje és teltebb az alakja ...
"GYOR, elvont gyök, melyből gyors (gyor-os) és ennek származékai erednek. Rokonok velejár, jere v. gyere. Megvan a szanszkrit csarasz (gyors), hellen γοργος (velox, vividus), latin curro stb. szókban is. Eredeti jelentése: hamarság, élénkség, friseség."
Hmmm...
Odáig rendben is van a dolog, hogy a GYOR-ból képzett a GYORS, de már a GYER egy másik gyök, nem is beszélve a JÁR-ról...
Mert ugye, itt vannak még a GYAR (gyarló, gyarapodik), GAR (sokaság, erő, lendület...), GYÚR, GYŰR, GYŰRŰ. Sőt, ez utóbbi három gyök jelentésbeli hasonlósága szorosabb a GURul, GÖRdül gyökkel.
A latin CURRO, a CURia, (vezető "kör") a CUR (jelentése: amiért - tehát egy "körre" vonatkozó határozószó) gyökből származik és nem annyira a gyorsaság jelentés érződik ki belőle, hanem a "kör" jelentés domborodik ki, mint a gyűr, gyűrű, gyúr, kör szavak esetében.
A jár, jer, gyar, gyer gyor, gyúr, gyűr, gar, ger, gör, gur gyökök egyike sem valamelyik másikból alakult ki, hanem mind egymástól függetlenül jött létre.
Egyik sem a másikból fejlődött ki. A JÁR gyökből csak annak toldalékolt változatai keletkezhettek: jármű, járóka, járda, járgány, járólap, járadék, járandóság, járulék, járvány, járom...
