Erős, nagy mennyiségű sav (sósav, de akár aszpirin, az is durva) szétmarja a nyálkahártyát. Ezt a tökrészeg dolgot is nehéz elhinni egy kifejezetten puritán királyról.
Olvastam egy érdekes dolgot,Attila nagykirály halálának a körülményeiről. Azt írják a feljegyzések hogy nem volt sebesülés Attilán.A beszámoló vérről szól,ami szájon és orron át jött ki, mert a feje körül volt vér. Írnak agyvérzésről vagy szívinfarktusról is a nászéjszaka nehézségei okán,de ezek orvosilag nem állják meg a helyüket mert nem járnak külső vérzéssel. Ha a száján vagy az orrán jött, akkor nyelőcső vagy gyomorvérzés lehetett, esetleg tüdő vérzés. De tüdőbaj nem okoz hirtelen nagy vérzést,( köhögés véres kendő.... Vérhányás okozhat fulladást. Gyomorfekélyes tünetek is okozhatnak vérhányást, és ebbe bele lehet fulladni. Persze nem ébren, ehhez alvás vagy esetleg boros állapot kell. Kellene más adat is hogy fájt-e a gyomra, görcsei voltak vagy sem...stb... Persze egy hóditó nagykirály esetében nem irnak le ilyet hogy göthös köhögős gyomorfájós... Abban az időben nem hiszem hogy ritka betegség a gyomorfekély( attól hogy nem tudták felismerni még lehetett) egy háboruskodó király esetében pedig ma azt mondják nagy a rizikó....
Hát ahogy utánaolvastam, külföldi történészek is megkérdőjelezik a jelentőségét; azaz kint is több elmélet ütközik; viszont azt mindenki kénytelen elismerni, hogy a mai napig nincs semmi régészetileg bebizonyítva, így csak elmélkednek.... A hunutálóknál a mai napig elfogadott az, hogy Attila egy részeg orrvérzésbe halt bele, ami nevetséges... Ez még Bon Scottnak sem sikerült, a népszerű legenda ellenére (bár Bon Scott asztmás is volt) alkoholmérgezés és kihűlés volt a halálok.
Baracska és környéke már az ókorban is lakott helynek számított, a falu északi részén előkerült nagyszámú római korból származó lelet alapján.
A település Bojta kun (kabar) vezértől származtatott Baracska nemzetség fészke.
Neve már 1212-ben felbukkan oklevélben, ekkor Boroksa alakban írták, és már templomos hely volt. Itt épült fel a Baracska nemzetség Mindenszentek tiszteletére épült monostora.
1212-ben Baran fia Ipolit itteni saját egyházának (eccl-e sue, quam in pr-o nomine Boroksa construxit in honore...) adta baracskai birtokát és a hozzá tartozó földekkel, szolgákkal, s állatokkal együtt, s végül ajándékozott még három ezüst serleget is, 7 M súlyban.
Ez a nemzetségi azonban a tatárjárás alatt elpusztult, mivel többé nincs említve. --------------
A nemzetséget Anonymus a X. század-ban élt Bojta (Vajta) nevű kun vezértől származtatja.
A Baracska nemzetség nevét azonban nem az őstől, hanem IV. István király (1133-1165) Broccha nevű főuráról vette, aki a király udvarbírája volt. --- varachan...varacskos...verő...vaskapu ?
Az erdőkböl a sztyeppére váltó török nyelvű törzsek kerülhettek iráni/tokár nyelvű hatás alá. A török nyelvű népek valamilyen fokon föleg nyugati dél- nyugati részeken europid és mongolid emberek keveredése, keleten meg tiszta mongoloidok. Az irániakkal/tokárokkal kapcsolataikat a török nyelvekbe került jövevény szavak igazolják.
Tudom a Wikipedia nem tudományos fórum, de első belenézésre jó.
The Sakas were the Scythians who lived in the eastern part of Central Asia. They are considered to be of north-eastern Iranian people by modern scholars.[1][2][3] They lived in what is now Kazakhstan, Uzbekistan, Tajikistan, parts of Afghanistan, parts of Pakistan, parts of India and parts of Iran, some of the western portion of China in Khotan, Ukraine, and the Altay Mountains and Siberia in Russia, in the centuries before 300.
Saka is the usual Persian term, while Scythian is a Greek term. Some of their neighbours included the Sarmatians, Issedones and Massagetae. Their language is poorly known, but seems to have originally been a member of the Iranian family (though some question whether this applied to all strata of their society, or only the ruling class at various times). They were known to the Chinese as the Sai (Chinese: 塞, Old Sinitic *sək).
Tehát a szakákat a kutatók többsége iráni nyelvű népnek tudja.
Még egyszer a történeti összehasonlító nyelvészek a kutások során tapasztalt levezethető hasonlóság alapján el nevezeik a nyelvcsoportokat mint pld szláv, germán, sémi, szamojéd. Ez néha egyezik egyes történelemben létezett nép ön illetve környezete elnevezésével, néha meg nem. Így volt valaha mongol népi ön elnevezés, de a mongol nyelvek egy nyelvészeti fogalom egy nyelvcsoportra.
"Talán pont azért nagyította fel a történetírás, mert később politikai jelentősége lett, itt kovácsolódott össze egy nemzet."
Ez jóval későbbi fejlemény. Az eseményekhez közeli források (mint a germánok törvénykönyvei) a maga helyén értékelik a csatát, ami a korban jelentősnek számított.
548] N. M. Bokij–S. A. Pletnëva, Zachoronenie sem’i voina-kocevnika X v. v bassejne Ingula, SA 1988/2, 99–115. A honfoglaló magyaroknál jellegzetes részleges lovas temetkezési formának (lócsontok az emberi lábaknál) a sírmellékletek bizonyos díszítőelemeivel (például az övveret keretelése) és technikai részletekkel (például nitszög ellenzőlemezkével) való együttes előfordulása egyértelműen mutatja, hogy nem 10. századi s nem besenyő temetővel van dolgunk. A temető magyar szempontú értékelése: Mesterházy K., A honfoglaló magyarok hitvilága és a monoteizmus, in Hiedelmek, szokások az Alföldön I, szerk. Novák L., Arany János Múzeum Közleményei 7, Nagykőrös 1992, 89–120. ---------------------- The Bashkirs call irat (ir 'man', at 'horse') the comely men capable to protect their family and their native land.
--------------------- Herodotus talks of Argrippeas, that they eat tree fruits. The name of the tree with fruits used for food is pontik. A ripe fruit is squeezed through a fabric, and the extracted black juice is called askhi. They lick juice and drink it mixed with milk. From the thick of askhi they prepare bread [Herodotus, 1972, IV, 23]. Many historians identify Argrippeas with Bashkirs. It is quite probable, as the Bashkirs when meeting Greeks could introduce themselves with pride as irat ‘real men’, in their attempt to translate it to Greek translated only the second part - at (horse in Turkic) - gippei. So could appear the word Argrippei.
ez teccik... "Gondoljunk az Árpád-háziakra, akik mindenképp a Volga-környéki türk (ogur) ********** hagyományokat hozták magukkal szokásukban és genetikájukban.".... **************
"Valóban finnugorok vagyunk, vagy mégse" topicosok remélem nem kapnak szívgörcsöt eme kijelentést olvasva...
Közép-ázsiaiságot, altayi - és nem permi-urali, de nem is obi-ugor - ősiséget, a mai kazah sztyeppéken vándorlást és nomadizálást nevezek "nem-európaiságnak", keletiségnek, reális ősiségnek.
A fura elméleteket a "Duna-Kárpát-Őshaza" 40 ezer évéről, etruszk és szumér kontaktról elmekórságnak nevezném.
Tán nem csak germánok voltak a hódolt seregben: MÁS KELETI NÉPEK IS, akiknek egy osztrogót senki.
Gondolj SZÜBÖTEJ batur és BATU KÁN hadjáratára: serege jó részét KIPCSAKOK (részben kunok), OGUZOK és más hódolt türk népek alkották, akiknek HARCMODORA, néprajza, "egyszokású, hasonló nyelvű" identitása elég lehetett a mongol VEZETÉSŰ NEM-MONGOL seregtestnek a megbízhatóságra.
(Ide kívánkozik a Kelet-Tukesztán és Mongol határvidék lakosságának területi keveredése:
egyik nagycsalád kipcsak, másik tibeti, harmadik mongol, negyedik ujgur: DE a VÁSÁRBAN a csak nyelvjárásilag különböző belső-ázsiaiság homogénné teszi őket!)
A lovasnomádoknál épp így volt.
A kabarok, Bulcsú harka népe beszélte Árpád népe nyelvét és fordítva. Tán sokban nem is különbözött.
Sőt, Konsztantinosz Porphyrogenetosz kimondott KÉTNYELVŰSÉGET említ a magyarok esetén.
