Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Úgy látom, éppen a lényegét nem érted: azért kell egymáshoz formálódni, csiszolódni, a másikból kihozni a maximumot, hogy mindkettőtöknek egy harmonikus, egymásra támaszkodó, egymást kiegészítő életetek legyen . És nem szégyen a másiktól tanulni, ha az kölcsönösen az előnyötökre szolgál.
Ha külső segítségre van szükségem, akkor pszichiátert keresek, a párom/társam segítsége, vagy inkább, fogalmazzuk így: támogatása leginkább belső segítség....
Ha a harcos fiminácik akár egy rövid ideig is átélték volna azt az érzést, hogy milyen boldogság nőnek lenni a szeretett férfi társaként, eszükbe sem jutna olyasmiket írni, mint az alanti cikkben, vagy miben.
Szerintem normális feministák nem léteznek, mert nem létezik normális feminizmus sem. Amit annak idején akartak, azt már régen elérték. Most olyasmikért küzdenek, hogy a KRESZ-táblákon egyenlő arányban legyenek kalapos férfi és szoknyás női sziluettek a 'Vigyázat, gyalogos forgalom!' táblákon. De már egy egész iparág épült a női jogok védelmére, egyesületek, intézmények, ezeknek elemi érdekük fenntartani az elnyomatás látszatát.
A hölgy 1889-ben született, 1907-ben pszichológiai tanulmányait félbehagyva férjhezment egy iparvállalkozóhoz, 1908-ban már meg is született a gyerek, 1910-ben a második. A hölgy 1915-ben (azaz egy hét- és egy ötéves gyerek édesanyjaként) megismekedik és szeretői viszonyt kezd egy másik (mellesleg 1901 óta nős) férfival, 1919-ben összeköltöznek, 1924-ben fiuk születik, majd 1926-ban (amikor a férfi végre elválik) öszeházasodnak.
Gratulálok, sikerült megint egy 'kortárs' írását citálnod, és erről a te véleményed? Hmm? Tán csak nem lemaradt?
Segítek, mutatom, hogy kell csinálni: szerintem éppen a férfi az, aki felett a nő anyáskodni szokott, és messze van már az a kor, hogy csak egy szexuális tárgyként értelemezzék a nőt...
'a legegyszerűbb fiatal leány is minden büszkeségét és reménységét arra alapítja, hogy a férjéből lesz valami, tehát hogy a férj mindig magasabbra és magasabbra fog fejlődni, vagyis átalakulni.'
Ja, és bátran keverjük csak össze, hogy nem árt, ha a társra fel tudunk nézni, és hogy minden nagy formátumú férfi mögött ott van a háttérben egy ugyanolyan nagy formátumú asszony, úgyis, mint kedvenc feminista idézet... www.phrases.org.uk
Szerintem régen rossz ha 2 felnőtt ember egymáson akar faragni. Az igazi felnőttség alapja, hogy képes vagy saját magad formálni előnyödre. Ha külső segítségre van szükséged az azt jelenti még gyereklelkű vagy.
Alapvetően vannak női és férfi értékek. Ami persze nem azt jelenti, hogy ezekből nem lehet a másik nemben egyáltalán, de az arányok azért számítanak. Közhely már, de igenis: egy nő legyen nőies, egy férfi pedig férfias. És csak egy kicsi legyen benne a másikból, éppen amennyi a harmóniához kell. Mint a jin-jang jelben, hogy azért egy ellenkező színű pötty van mindkettőben. Azért ezek ott keleten tudtak valamit az életről.
Amúgy meg nézd, mit találtam neked a blogomban, kb. fél éve írtam: "[...]éppen azt fejtegettem Ágiczának, hogy ideje szakítani ezzel a dekadens világgal és visszatérni a hagyományos szerepekhez. A férfiak legyenek férfiak és a nők legyenek nők: a férfi dolga gondoskodni a családról, fegyvert forgatni és az erdőt járni a kutyával, az asszony pedig otthonná varázsolja a házat, pitét süt és gyereket nevel. És nem érdekel, hogy kétezerhányat írunk, az életnek ez a rendje."
néha nekem is eszembe jut milyen vidáman, virgoncan el lehet lenni, ha vlki hagyja hogy méltó társsá formázzák... aztán megrázom magam és elmegyek a majomketrec elől megnézni a nagymacskákat
... így aztán jobb híján a nő megteremti a férfi kicsiny mását, hátha azzal több sikerélményt ér el, a férfi meg menekül egy mégnemhárpiához, hátha azt már nem rontja el, és pont olyat keres, amilyen az asszony volt anno, a boldog békeidőkben. Így megy ez.
De azóta egy kicsit korszerűsödött azóta a dolog. Ma már egyik sem ezt csinálja: a férfi inkább dolgozik (esetleg félredug), a nő meg csak "beszerezni", vásárolni jár.
'Az egyikhez csak egy kis pénzt kell szerezni, a másikhoz egy felnőtt embert a nulláról (mert az) újra megalkotni.'
És szerinted mindenki képes erre a másik verzióra? Francokat. Inkább hagyják vice versa, hogy a pasi mulya, engedelmes papuccsá, az asszony pedig egy kicsinyes hárpiává váljon az idők folyamán ahelyett, hogy hozzájuk méltó társsá formálnák a másikat, kevesen tudnak hozott anyagból újat, szebbet, jobbat 'teremteni'...
Ahhoz képest, amit a valódi egyéniségünk jelent. Ugyanis sem attól nem leszünk egyéniségek, amink van - amink kívülről cipelünk, sem attól a "ruhától", amit belülről viselünk. Hanem a kettőtől együtt.
Képzeld el a kedvesed ugyanabban a ruhában - százféle "arccal"-kedvvel. És most képzeld el ugyanazzal az "arccal"-kedvvel - százféle ruhában.
Nos, te melyiket választanád?
Egyik se tökéletes, de az egyiket könnyebb tökéletessé tenni. Az egyikhez csak egy kis pénzt kell szerezni, a másikhoz egy felnőtt embert a nulláról (mert az) újra megalkotni.
