Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Talán ilyen típusú 'élősködő' is van, nő köntösébe bújva, azonban az a pasi is megérdemli, aki egy ilyenhez köti bármilyen tekintetben is az életét vagy a boldogságát. Minden fán fel lehet fedezni rohadt gyümölcsöt, mégsem lehet egyetlen ilyen megkóstolásából levonni azt a tanulságot, hogy adott gyümölcs en bloc mérgező.... Ez szerintem már megírásakor sem volt más, mint egy olyan durva provokáció, mint Salman Rushdie versei...
Kicsit sarkosan fogalmazol, pedig valszleg azért téged is neveltek... Az anyaság meg a feminizmus/ női (esély)egyenlőség azért másként is összefügg. Az tény, hogy aki anyaságra adja a fejét, az körülbelül még egy műszaknyi munkát vállall önként magára azzal a különbséggel, hogy ezt nagyjából jó eséllyel nem munkaként éli meg. Az otthoni házimunka mellett ott van még a gyerek, akiről gondoskodnia kell 7/24-es rendszerben, és valszleg még 3-4 év elteltével ott lesz a főállású munkahely is, ahol szintén helyt kell neki állnia. Aki egy ilyen helyzetben 100%-ot tud teljesíteni mindenütt, az előtt megemelem a kalapomat, kiérdemelte a szuperwumen címet.
Azonban többen vannak, akiknek ez nem megy, mert amint becsusszan bármi a gyerekkel kapcsolatban, jelesül lebetegszik, akkor anyuka azonnal fogja magát, és elsőrangú munkaerőből rögtön átavanzsál ápolónővé, aki így kiesik a melóból, főnök meg nézhet nagyot. Másik oldal, amint anyuka úgy dönt, hogy jöhet a 2-3 gyermek is, onnantól még fél év, és kereshetnek a helyére megfelelő kisegítő erőt, aki átveszi a munkáját, hogy ő nyugton lehessen anyuka, majd fizetnek utána éppen eleget, majd amikor ismét munkába szeretne állni, rúghatják ki a helyére szerződtetett, eesetleg jól bevált és talán jó drágán be is taníttatott munkatársat... Szóval ez is esélyegyenlőség, ugyanennyi bérért, harmincas anyukákat foglalkoztatni, akinek 90%-ban NEM a munkája lesz az első, mint egy ugyanolyan kvalitású férfinak...
egész sokat kellett várni hogy feltűnjön a topikban feministák antikrisztusa, esther vilar : > hát igen, mikor egy nő ilyet ír nőkről, ráadásul ha jólemléxem orvos és szociológus képzettséggel... állítólag évtizedekkel később is halálos fenyegetéseket kapogatott. a könyvét nők és feministák be akartéák zúzatni, és asszem rendeztek belőle egy hangulatos könyvégetést is... : >
a másik dolog pedig: a nők csak a férfiak szerint pacifisták.
szeptember 11 után pl. az amerikai fapinisták mind felsorakoztak Bush mögött. mert éppen ezt diktálták érdekeik. ennyi.
miért is lennének a nők pacifisták? hiszen nem is őket küldik ki a frontra ölni és megdögleni... dehogyis: amíg az Ő érdekeikért döglenek meg a férfiak (vagy akár fiatal fiúk), addig nagyon is örülnek neki.
aztán UTÓLAG kezdik el szídni ezt a "rohadt erőszakos hímsovén világot".
pár részlet "Az idomított férfi"-ból: (Esther Vilar; 1973.)
"Bármilyen munkát végez a férfi - számokat ad össze, betegeket gyógyít, autóbuszt vezet vagy céget igazgat -, mindenütt része egy gigantikus, kérlelhetetlen rendszernek, amelynek célja, hogy mértéken felül kizsákmányolja, és a férfi élete végéig ki van neki szolgáltatva.
Lehet érdekes számokat összeadni és összegeket egymással összehasonlítani - de meddig? Egy egész életen át? Bizonyára nem. Talán óriási érzés egy autóbuszt végigvezetni egy városon, de vajon akkor is, ha éveken át, nap mint nap ugyanazt a buszt, ugyanabban a városban, ugyanazon az úton vezeti az ember? És bizonyára izgalmas, hogy az ember egy nagy cég sok alkalmazottja felett uralkodik. De mi történik, ha rájön, hogy ebben a helyzetben sokkal inkább fogoly, mint uralkodó?
Vajon ugyanazt játsszuk felnőttkorban, mint amit gyermekkorunkban játszottunk? Nyilván nem. És amikor gyermekek voltunk, akkor sem játszottuk mindig ugyanazt a játékot, csak annyi ideig játszottuk, amíg kedvünk volt hozzá. A férfi pedig olyan, mint a gyermek, akinek állandóan ugyanazt a játékot kell játszania. Hogy miért, az nyilvánvaló: amint jobban dicsérik egyik játékáért, mint egy másikért, arra specializálja később magát, és kitart mellette, mert ahhoz "tehetsége" van, és azzal keresi a legtöbbet. Tehát egy életen át erre lesz ítélve. Ha az iskolában jó számtanos volt, egész életét számolással fogja tölteni - könyvelő lesz, matematikus vagy programozó -, mert ezen a területen tudja a maximumot teljesíteni. Számolni fog, gépeket kezel, táblázatokat készít, és soha nem lesz joga azt mondani: "Most elegem van, keresek valami mást!" A nő, aki kizsákmányolja, nem fogja megengedni, hogy valóban keressen valami mást. Lehet, hogy a nő buzdítására a számtáblázatot készítők hiearchiájában gyilkos harcok árán fel tud emelkedni, cégvezetővé vagy bankigazgatóvá küzdi fel magát. De nem túl magas az ár, amelyet a fizetéséért ő fizet? A férfi aki megváltoztatja az életmódját, tehát foglalkozását (mert a férfi számára az élet és a munka ugyanaz), megbízhatatlannak számit. Ha többször is változtat, a társadalom kiveti magából és magára marad. Mert a társadalom az annyi, mint a nők.
Egy ilyen következménytől való félelem feltehetően nagy lehet; különben elképzelhetetlen volna, hogy egy orvos, aki gyermekkorában lelkesen ebihalakkal, befőttesüvegekkel bíbelődött, egész életét azzal töltse, hogy undorító keléseket vágjon fel, emberi váladékot vizsgáljon és éjjel-nappal olyan emberekkel foglalkozzék, akiknek a külsejétől mindenki más elmenekülne? Vajon a zongoraművész, aki ugyanolyan gyerek volt mint a többi, és csak kedvére muzsikált, hajlandó volna ezredszer eljátszani azt a bizonyos Chopin-nocturne-t? Vagy az a politikus, aki annak idejében az iskolában rájött egy pár trükkre, amelyekkel embereket irányítani lehet, és ezeket jól alkalmazta, belenyugodna, hogy felnőtt korában beosztott funkcionáriusként évtizedeken át ismételgesse ezeket a semmitmondó frázisokat, hogy mindig ugyanazokat a grimaszokat vágja, és elviselje ezt a borzasztó fecsegést egy épp olyan beosztott rivális szájából? Valamikor másfajta életről álmodozott! És még ha ezen az úton egy nap az Egyesült Államok elnökének is választják meg: nem fizetett egy kicsit sokat ezért az állásért? Nem, alig hihető, hogy a férfiak szívesen teszik azt, amit tesznek, hogy nem vágynak valami változatosságra. Azért teszik, mert erre idomították őket: egész életük idomítási mutatványok sorából áll. Az a férfi, aki már nem tudja a mutatványát, aki kevesebb pénzt keres, "kudarcot vallott", és mindent elveszít: feleségét, családját, otthonát, életének értelmét - mindenfajta biztonságérzetét. "
"A nők választhatnak, és ettől behozhatatlan fölényben vannak a férfiakkal szemben: minden nő eldöntheti, hogy a férfi életmódját választja-e, vagy ostoba, élősködő luxusbaba lesz - és mindegyik nő a második lehetőséget választja. A férfinak ilyen választási lehetősége nincs. Ha a nők úgy éreznék, hogy a férfiak elnyomják őket, akkor gyűlölnék, vagy félnének tőlük - amint ezt az elnyomottak általában teszik -, de a nők sem nem gyűlölik a férfiakat, sem nem félnek tőlük. Ha a férfiak nagy tudása megalázná őket, akkor már igyekeztek volna utánozni azt, hiszen erre minden lehetőségük megvan. Ha a nők nem éreznék magukat szabadnak, akkor legalább most, ebben a kedvező történelmi helyzetben végre megszabadulnának elnyomóiktól.
Svájcban (a világ egyik legfejlettebb államában, ahol a nőknek röviddel ezelőttiig nem volt választójoga) az egyik kanton megszavaztatta a nőket arról, hogy bevezessék-e a női választójogot. A többség ellene szavazott. A svájci férfiak meg voltak döbbenve, és azt hitték, hogy ez a méltatlan viselkedés évszázadok óta tartó gyámkodásuk következménye. Nagyot tévedtek: a nő egyáltalán nem érzi, mintha a férfi gyámkodna felette. A neme közötti kapcsolat egyik elszomorító igazsága egész egyszerűen az, hogy a nők világában a férfi gyakorlatilag nem létezik. A férfi nem elég fontos a nőnek, hogy fellázadjon ellene, hiszen a tőle való függőség csak anyagi, bizonyos értelemben "fizikai" jellegű. Olyan mint a turista függősége a légi társaságtól, a vendéglős függősége a kávéfőző géptől, az autóé a benzintől, a televíziókészüléké az áramtól. Az ilyen függőségek nem okoznak lelki kínokat. Ibsen, aki ugyanabba a tévedésbe esett, mint a többi férfi, vette magának a fáradtságot, hogy Nóra című darabjával felszabadítási manifesztumot írjon minden nő számára. De a darab 1880. Évi bemutatója csak a férfiakra gyakorolt sokkhatást. A férfiak ekkor megesküdtek, hogy még elszántabban fognak harcolni a nő emberhez méltó életkörülményeiért. "
"Érthetetlen és megbocsáthatatlan viszont, hogy az értelmiségi nők, akiknek módjában áll a dolgot a női oldalról, tehát egészen más szemszögből megítélni, kritika nélkül csatlakoztak ehhez a nézethez. Ahelyett, hogy azt mondták volna: "Nagyon szép, hogy ilyen véleményetek van rólunk, de valójában egészen mások vagyunk, mint amilyennek láttok minket - egyáltalán nem érdemeltük meg sem a részvéteteket, sem a bókjaitokat", így szóltak: "Tisztelet és becsület a belátásotoknak, de mi nem csak annyira vagyunk szánalomra méltóak, elnyomottak és kizsákmányoltak, amennyire ti gondoljátok, hanem még sokkal szánalomra méltóbbak, elnyomottabbak és kizsákmányoltabbak vagyunk, mint amennyire a ti férfiagyatok ezt egyáltalán el tudja képzelni!" Az értelmiségi nők, akik nemük nevében büszkélkedhetnek azzal a kétes dicsőséggel, hogy az emberiség történetének legrafináltabb rabszolgatartói, a nőket értékük alatt adták el, és kiszolgáltatták őket a férfiak jótékonykodásának. A zsarnok férfi és áldozata, a nő - a férfiaknak ez természetesen hízelgett, mert idomításuk alapján a zsarnok megnevezést bóknak tekintik, és örömmel elfogadják a nő nők által alkotott meghatározást, amely megegyezett az övékével. "
"Így van ez sajnos a mai napig. Noha a nőknek, jobban mint valaha, alkalmuk van saját folyóiratokban, saját újságrovataikban, saját rádió- és tévé-programjaikban önmagukról minden véleményt nyilvánosságra hozni, semmi egyebet nem tesznek, mint hogy állandóan újra kérődzik a férfiak véleményét a nőkről, legfeljebb új részletekkel tarkítva azt. Ahelyett, hogy híveiknek megmagyaráznák, milyen szánalmas, nyomorult társaságot képeznek, a női méltóság tetőfoka számukra az, hogy visszautasítják a melltartók és hüvelyspray reklámozását; a női eredetiség tetőpontját akkor vélik elérni, ha a Playboy mintájára a női képes újságot egy meztelen férfi képével illusztrálják.
Ezért bukott meg megint a női felszabadítási mozgalom: az ellenség, amely ellen harcba indult, voltaképpen barátokból állt, és a valódi ellenséget nem fedezték fel. A nemek szolidaritásának megrögzött elképzelése, (amely itt legjobb esetben az agy kartellel való szolidaritást jelenthetné) a nőket megint rossz stratégiához vezette. Nem vették észre. A segítséget a harcban majdnem mindig kizárólag férfiaktól kapták, de minthogy abban a tévhitben élnek, hogy a férfiak üldözik őket, az utóbbiak engedékenységét összekeverték a saját erejükkel, és csak annál hangosabban kiabáltak mindenfélét ellenük. S mégsem haragudott rájuk senki: A New York Times-tól, a Christian Science Monitorig, a Playboytól a Newsweekig, Kissingertől McGovernig - mindenki felkarolta a Women's Liberation mozgalmat. Senki sem tüntetett ellenük, senki sem akadályozta meg őket a tüntetésben - és noha tagjaik a férfiak semmiféle rágalmazásától nem riadtak vissza, sem a kormány !sem az FBI Szövetségi Nyomozóiroda nem üldözte őket. "
"Mi a szerelem?
A nő úgy idomítja a férfit, hogy az nem tud nélküle élni, és mindent megtesz, amit a nő tőle kíván. Az életéért küzd, és ezt szerelemnek nevezi. Vannak férfiak, akik öngyilkossággal fenyegetőznek, ha az imádott nő nem hallgatja meg őket. Az öngyilkosság számukra nem jelent kockázatot: nincs vesztenivalójuk. De a nő sem tud a férfi nélkül létezni, mert magában olyan életképtelen, mint a méhkirálynő. Ő is az életéért harcol, és ő is szerelemnek nevezi ezt. Mindkettőnek szüksége van a másikra, és úgy tűnik, hogy legalább egy közös érzés mégis csak összefűzi őket. A baj csak az, hogy ennek az érzésnek az oka és a lényege, valamint a következményei is teljesen mások a férfinál, mint a nőnél. A nő számára a szerelem hatalmat, a férfi számára behódolást jelent. A nő számára a szerelem ürügy a kereskedelmi kizsákmányolásra, a férfi számára rabszolga életének érzelmekkel átitatott alibije. Szerelemből a nők olyasmit tesznek, ami hasznos nekik, a férfiak olyasmit, ami árt nekik. A nő "szerelemből" nem dolgozik a házasság után, a férfi, ha megnősül, "szerelemből" kettő helyett dolgozik. A szerelem mindkét fél számára harc a túlélésért. De a túlélés csak az egyiknek győzelem, a másiknak vereség. A sors iróniája, hogy a nők a legnagyobb nyereségeikhez a legnagyobb passzivitásuk révén jutnak, és hogy a "szerelem" szó, a férfi legkíméletlenebb átejtése ellenére is az önzetlenség glóriáját vonja a fejük köré. A "szerelemmel" a férfi elködösíti gyáva öncsalását, és elhiteti magával, hogy a nőért és annak túszaiért elszenvedett értelmetlen rabszolgasora becsületbeli ügy, amelynek magasabb értelme van. Meg van elégedve a szerepével, rabszolgaként elérte vágyai netovábbját. És minthogy a nő amúgy is csak profitál ebből a rendszerből, semmi sem fog megváltozni; a rendszer ugyan korrupcióra kényszeríti a nőt, de ezen senki sem ütközik meg. Amíg ezzel a csereáruval minden mást meg tud kapni, a nőktől semmi mást nem szabad elvárni, mint szerelmet, a rabszolgává idomított férfi pedig minden erőfeszítésével mindig csak olyat fog elérni, ami az idomítás vonalán fekszik, előnyöket soha. Egyre többet fog teljesíteni, és minél többet teljesít, annál jobban eltávolodik tőle a nő. Minél jobban közeledik, dörgölőzik a férfi, annál igényesebbé válik a nő. Minél hevesebben kívánja, annál kevésbé kívánja őt a nő. Minél több komforttal veszi körül, annál jobban elkényelmesedik, annál ostobább és embertelenebb lesz, a férfi pedig egyre magányosabb. Az idomításnak és kizsákmányolásnak ebből az ördögi köréből csak a nők tudnának kitörni. Ezt azonban nem fogják megtenni, mert erre nincs ésszerű okuk. Érzéseikben végképpen nem szabad reménykedni. A nők jéghidegek, és nem ismerik a részvétet. A világ tehát egyre mélyebben fog süllyedni abba a giccsbe, abba a barbárságba, abba a gyengeelméjűségbe, ami a nőiesség lényege."
kedves hölgyeim, ezt egy NŐ írta. hiszen a nők világába csak egy nőnek van betekintése, férfinak nincs. és mindenki gondoljon azt, amit akar.
Szomorú hírt kell közölnöm: a világ mindig is az erőszak körül forgott. Az erősebb kutya b.szik, hullik a forgács, az erősebbek élnek túl. Éppen ez a verseny és szelekció biztosítja a fejlődést és a fennmaradást.
Fegyverellenes fórumokon olvastam hasonló lilaködös utópiákat, hogy mi lenne, ha senki nem akarna ölni és verekedni... Mindig is lesznek, akik akarnak, tehát fel kell venni a kesztyűt, ha nem akarunk kihalni. Ha valami fatális véletlen következtében megcsinálnánk Európában a feminizmust, rögtön jönnének az arabok és leigáznának, mert ott az asszony meg nem okoskodik bele a férfiak dolgába.
Szóval, amíg erőszak van, addig okosabb annak az alkalmazását azokra bízni, akik genetikusan erre szakosodtak, tudnak és szeretnek is versengeni, uralkodni és élni az erejükkel. Ezért van az, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem sok nő megy politikusnak, és aki annak megy, az maga is kellőképpen férfias mentalitású - máshogy ez nem megy.
tűzzenek ki világos, követető, és értelmes célokat, és akkor követni fogják őket ( bár nem értem miért kell akkor feminizmusnak hívni) .....de az hogy háború-erőszak mentes világot csinálunk, na ez olyan mint a "lilászöldre festjük az eget, meg a jobb kapcsolatot a földönkívüliekkel mozgalom"....értelmetlen...
most elhúzok viszont edzeni, majd este újra csatlakozom....
ha ismétlem, HA a feminizmus értelmes célokat követne, akkor a megítélése sem ilyen lenne....de amíg a követői csak teliszájjal fröcsögni tudnak, meg azt nyomatni, hogy mindeért a férfielnyomás a felelős ( ami hülyeség) addig így fogják megítélni.....ok-okozat....
Na, így valahogy. O tempora, o mores. És szerintem akár a feminizmus egy értelmes új célja is lehetne, a fröcsögés helyett, hogy ezen a nők érdekeinek különös figyelembe vételével segíteni próbáljon.
itt a lényeg: szerzetesrendbe mehetnek, de APÁCÁNAK nem....de azt is nézheted, hogy a férfiak mehetnek óvóbácsinak, mmeg fodrásznak is, aztán mégis inkább a nők űzik....mert ők azt akarják!
de valóban ezt látom.....ez a káosz annak a valajárója, hogy felborultak akorábban létező szabályok, újabbak viszont nincsenek....de ezt nem feminista-férfisoviniszta, vagy egyáltalán férfia-nő ellentétnek látom....az emberek erkölcse romlik, de folyamatosan.....azt is észreveszem, hogy ezek a "felszabadított" nők soxor nem tudnak mit kezdeni az őket ért hirtelen szabadsággal ( mint ez az ország a kommunizmus után) , és egyszerűen szerepzavarba kerülnek, nem tudják mit is akarnak valójában....
No és még annyi, hogy egyrészt olvasd el mit ír az alkotmány az egészséges környezethez való jogról, betűhíven idéztem, másrészt pedig férfiak is mehetnek szerzetesrendbe, őket ugye barátnak nevezik, csak sajna kolostoron belüli kodeukáció nincs :-)
Ja, és még erre: engem egyrészt eléggé idegesít, hogy pont itt be kell állni ördög ügyvédjének, másrészt viszont kedvenc pózom, úgyhogy ha már női oldalról felkérésre sem jött itt senki értékelhető érvekkel meg adatokkal a feminizmus mellett, hát én lovagi kötelességemnek éreztem :-)
Hagyjuk már az elnyomást meg a felszabadítást, az volt az első feminizmus-hullám, tfh megvolt, kipipálva, kattanjunk le róla. Szerinted akkor mostan szép új világ van, vagy te is elférfiasodó és férfiutáló nőket látsz, ahogy panaszkodnak, hogy nincsenek már igazi férfiak, meg elnőiesedő és nőgyűlölő férfiakat, ahogy panaszkodnak, hogy nincsenek már igazi nők? Te is a társadalmi önfenntartáshoz se elég gyereket látsz, kivéve ahol szakmányban gyártódnak a segílyért? Te is terjedő fanatizmusokat és szélsőségeket látsz mindenfelé? Te is konzumidiótákat látsz, akik az iskolai kötelező olvasmánynak is csak a kivonatát olvassák? Vagy te nem látsz ilyeneket?
a legtöbbel még egyet is értek...eggyel nem tudok, mivel nem tudom pontosan hogyan érted: mi SZERINTED az a hibás nemi szerep? erről bővebben lécci.....
( csak úgy megjegyzem, hogy mindig is a gyengébbet bántalmazzák.....az átlagos emberek ritkán kezdenek a sokkal erősebbel:))
Érdekel a dolog. Szerintem elég fura az a berendezkedés, ahol a nők szerint őket elnyomják és terrorizálják a gonosz férfiak, a férfiak szerint őket manipulálják és érzelmileg zsarolják a csalfa nők. Ahol a nők szerint a férfiak elnőiesedtek, és ez jajderossz - és ahol a férfiak szerint a nők elférfiasodtak, és ez jajderossz - és ahol az egyenjogúság valahogy mégis egy erőltetett és kívánatosnak beállított dolog. Kíváncsi vagyok, mindig ilyen keserű harc volt-e a jellemző a két nem között, vagy volt valaha általánosan harmónia és boldogság is, vagy az netán csak legendárium. De főleg az érdekelne, hogy lehet-e még harmónia, vagy az terjed el végleg, hogy a két nem minden képviselője mindaddig marja a másik nemet, amíg éppen meg nem szerelmesedik :-)
upsz....ezt benéztem:)) na, szal: először is a hegyi levegő NEM alkotmányos jogod! másrészről: nevezzük akkor lehetőségnek....pl. lehetővé teszem, hogy férfiak is menjenek apácának ( valakinek úgyis hasonló baja volt itt) ...TE elmennél? Nem? de a lehetőséged adott volt....tehetséget, kitartást bocs, de nem lehet adni senkinek.... az elnyomás ennyierővel az is, hogy a gazdag, befolyásos női politikus többet megtehet, büntetés nélkül, mint én.....akkor én el vagyok nyomva? szerintem nem... itt elnyomásról volt szó, meg felszabadításról....felszabadítani a rabszolgákat lehet, a nők pedig nincsenek rabszolgasorban....aki ott van- pl. a férje miatt, az maga választotta....ennyi erővel tüntethetnék, hogy az emberek tanuljanak meg párt választani, nem? de attól még mindig lesz olyan hülye aki elkúrja az életét...ezért meg nehogy én legyek már a felelős, csak azért mert férfi vagyok....
van női politikus? erre válaszolj! ugye van.....ti JOGOT akartatok.....meg is kaptátok..képességet sajna nem lehet adományozni, ezt a természet végzi....akinek megvan, az eléri amit akar, akinek nincs, az nem....lehet ennyi erővel azon is nyavajogni, hogy a lábnélkül született nyomorék miért nem lehet futóbajnok....a JOGA ugye megvan hozzá....csak lába nincs szegénynek....azt ugyanis nem lehet garantálni, hogyha kevés nő akar politikus lenni ( én mellesleg egy ilyet sem ismertem, férfit többet) akkor kötelező legyen odatenni, tökmindegy, hogy alkalmas -e rá....
Így értem én is, pontosan. Pont azok miatt írtam, hogy az eredetileg igenis értelmes és tisztelhető feminizmus korrumpálódott és végletesen eltorzult és nagy károkat csinál, amit te is írsz. Utálom is a fanatikus gyűlölködő férfihibáztató vinnyogókórust, amelyik időnként feministának hiszi magát. Pedig alapvetően igencsak szeretem a nőket :-)
Én se nagyon értem. A karrierista nők depisek, mert nincs családjuk, meg mert szinglik 40 évesen. Akinek van, annak meg az a baja. Holott ha képesek lennének nők lenni, és nem mindenféle miazmás fantáziákban élni, talán még jól is éreznék magukat. Rejtély.
Arra gondolok, hogy vagy változásokat akar, akkor az valszeg nem tetszik nekem, vagy nem akar, de akkor mit akar?
Te viszont talán megoszthatnád velünk azokat a törekvéseket, amivel a feminizmus meg kívánja törni a férfi-hegemóniát a társadalom különböző szintjein. Kezdhetnénk pld. a család szintjén. Milyen változásokat gondolsz szükségesnek?
azt áruljátok el végre, mi gátol titeket abban, hogy elérjétek amit akartok? ha karriert akartok, mellette gyereket, és kevés házimunkát, akkor ki, vagy mi gátol meg, hogy ezt elérjétek?
Ezt is. Kösz, nekem van gyerekem, kellemes a pozícióm, nem döglök bele a házimunkába, és mindebben semmi se gátol - igaz, van az az apróság, hogy férfi vagyok :-)
Bár én se tudom, hogy pontosan mi gátolja a nőket, szerintem az arányokból nyilvánvalónak látszik, hogy valami valószínűleg gátolja. Persze lehet, hogy igazad van, és az erős alulreprezentáltság nem korlát, hanem éppenhogy akarat jele, de én ezt nem nagyon értem. De a te megértésed is végesnek tűnik, mert én pont arról beszélek, hogy ne kelljen ugyan karrier is meg gyerek is, de ha mégis kell, akkor is csak pont annyi hátrány érje ezért a nőt mint a férfit. Mert végülis apja is van annak a gyereknek, jó esetben legalábbis, nem? Nem tudom, igaz-e, de úgy hallottam, hogy Svédországban például az apának is kötelező otthonmaradnia a gyerekkel az ottani gyes/gyed egy részében, nem csak az anyának. Hogy ez jogi kötelezettség-e vagy íratlan szabály, azt sem tudom. De hogy itthon fehér holló az akár gyesen, akár beteg gyerek mellett, akár szünidőben a gyerek mellett otthonmaradó apa, azt tudom.
Nehéz elhinnem, hogy nem érted a párhuzamot az eleve halva született betű (a betarthatatlan és kikényszeríthetetlen jogszöveg) meg a valódi élet között.
Kapod a hegyi levegőt? Pedig alkotmányos jogod.
A világszinten 1% női tulajdont tartalmazó mondatra nem reagáltál.
