Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
nem értek egyet...ugyanis egy kapcsolatban, óhatatlanul is egymást is alakítják a felek...ennek köszönhetően megtanulnak egymással együttélni, és nemcsakl egymás mellett élni....nagy különbség!
Az infantilis nem feltétlenül szitokszó. Igaz, sajnos majdhogynem szitokszó, egy majdnem kizárólagosan lekicsinylő, degradáló, pejoratív minősítés lett belőle. Gyermeki, formálható, fejlődőképes. Lelkecske, kóborka, dévajka :-)
Mi van, ha mindazok együttesen motiválták, amit leírtál? Az baj, vagy az a normális?
Nade mit csinálsz egy infantilis, messze nem felnőttel? Fogod, és segítesz neki, hogy felnőjön hozzád és önmagához is, hogy az lehessen, akire felnézhetsz, mint álmaid asszonyára, aki képes lenne megállni a saját lábán, (de inkább a te lábadat választja... Bocs, humor volt. ;-P ) és megteremteni és összetartani a családot és az otthont.
Mik motiválhatnak egy férfit, ha infantilis nőt választ feleségül ?
1. maga is infatilis még
2. nem képes egy felnőtt önálló nő mellett megállni a helyét de fontos neki, hogy ő diktáljon
3. a szexualitás
4. a pénz
Az emberi kapcsolatok a kölcsönös értékcserén nyugszanak. Feltetted magadnak már a kérdést, hogy a párod mit kapott tőled ?
Persze, mindig csak én... miért ne mutassa meg inkább mondjuk a dos? :-)
Korábban már leírtam, szerintem mondjuk egy értelmes igazi női célkitűzés lehetne visszatuszkolni kábé a ló közepére mindazt, amit a feminácik már rég átlökdöstek a túloldalára, és még mindig vadul lökdösik. Meg kéne hagyni a férfiaknak a férfias játékokat, megmutatni a nőknek, hogy nőnek lenni jó és érdemes, nem kell valami férfiutánzatot játszani, és nem kell hozzá utálni a férfiakat. És persze van még számos lehetőség, gondolom.
Itt van például Suzanne Fields egy írásának pár részlete, nekem tetszik, 2000-ben írta, ami azért nem rossz.
"Politically incorrect students on our college campuses -- yes, Virginia, there are some -- joke that nobody wants to sign up for ethnic studies about beer-guzzling, pot-bellied, loud-belching white heterosexual males. Women's studies, black studies, gay and lesbian studies are politically correct, but the Homer Simpsons of the world are shunned. They can be depicted as coarse, crude, uncouth and dull-witted on television and in the movies and there's not a peep of protest.
How did this happen?
...
"The male gathering is the one place (it seems to the man) where he can escape from this unending, lifelong feminine domination, and where he can retaliate, in safety, by telling jokes in which women get what they deserve," Asimov wrote. "When all the jokes are done, he goes back home, having undergone a useful catharsis and says his 'Yes, dear' with far greater efficiency than he would have otherwise."
Since we began trying to turn the military services into Campfire Girls and Girl Scouts, men pretty much are deprived of male-male camaraderie and political incorrectness in any activity but sports, whether watching games or playing them. They're reduced to circumscribed confrontation. That's why so many of them sit in front of the television, watching men throw a stuffed pigskin or smack a puck across the ice, drinking beer and belching just like Homer Simpson in a cartoon."
Mond rosszat a férfiakról? Bőven. Olyan hatása van, mint a topikgazda pamfletjeinek? Szerintem nem.
nem faragni kell egymáson, hanem megismerni a másikat, és hozzácsiszolódni...ez az amit a mai emberek többsége képtelen megérteni, hogy nincs olyan, hogy valaki tökéletesen illik hozzád!!! ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön huzamosabb ideig, ismerni, és elfogadni kell a másikat, kell hozzá TOLERANCIA, MEG KOMPROMISSZUMKÉSZSÉG!!! Rá kéne jönni, hogy egy kapcsolat nem úgy működik, hogy egymásra talál a két fél, és boldogan él amíg meg nem hal....ezért keményen tenni is kell!!!
Na várj csak, azt nem mondta, mikor jönnek a többiek egy-egy ugyanilyen cserépdarabkával, és hogy mivé illesztik majd össze, sündisznóvá vagy egy urnává, ahova feminizmusuk hamvait szórhatják? ;-))) Ha eszük lenne, keresnének valakit, akinél a ragasztó van... ;-D
"mér van az, hogy a feministák (nagy általában) kesrű pihák??????"
Mert : 1. Akit rendszeresen és kellemesen kényeztetnek cekcuálisan, az (nagy általában) nem lesz feminista. 2. Mert aki feminista, azt (nagy általában) nem kényeztetik rendszeresen és kellemesen cekcuálisan.
Illetve ez kicsit sarkítás, mert egy feminista értékrendjébe bőven beleférhet a férfiak cekcuális kihasználása, miért ne alapon. Inkább úgy fogalmaznám, hogy akivel nőként bánnak, annak naggggyon jó az élete és nem kell ilyesfajta pótcselekvésekben kiélnie magát.
'nem próbálom a "nőt" magam képére formálni, hanem elfogadom olyannak amilyen egy különálló, felelős, felnőtt léleknek és bízom abban, hogy ő is fejlődni akar és fog.' Igen, ha az 'alapanyag' egy felnőtt, felelős, és önmagában is életképes. Ha a magam képére akarnám formálni, akkor lenne belőle egy férfias nő, nem? ;-PPP Nade mit csinálsz egy infantilis, messze nem felnőttel? Fogod, és segítesz neki, hogy felnőjön hozzád és önmagához is, hogy az lehessen, akire felnézhetsz, mint álmaid asszonyára, aki képes lenne megállni a saját lábán, (de inkább a te lábadat választja... Bocs, humor volt. ;-P ) és megteremteni és összetartani a családot és az otthont. A saját példámból kiindulva én egy cseppet sem szégyellem, hogy volt mit tanulnom és azt sem, hogy sikerült ezáltal olyanná lennem, ami mindig is akartam. És hogy ha ehhez az kellett, hogy valaki megmutassa, hogyan kell és hogy mit nyerhetek vele, akkor nem bánom, nem szégyellek tanulni és okosodni, akár a párom által is, ha már ilyen iskola nincs (még). Vagy ez az élet iskolája? . ;-P
'Ha a társad segítsége belső segítségnek számít akkor nem vagy önálló személyiség mert a felelősségét a fejlődésednek egy másik embertől teszed függővé.' Tényleg? Hihihi!!! :-))) Egy kapcsolat szvsz úgy jó, hogy vannak alapvető szerepek, amiket két ember leoszt egymás között, és kölcsönösen segítve-támogatva a másikat teremtenek egy egészet, ami számomra azt jelenti, hogy családon belül fejlődik-alakul mindkét fél, egymás örömére, hogy olajozottan menjen a szekér. :-)
Bár egy feministának, aki az identitását és a női öntudatát védi, hiába is magyaráznám mindezt, ezt megélni kell, nem kívülről bekiabálni, hogy ez a másik elnyomása/kizsákmányolása/rabszolgasorban tartása....
Azt értem, hogy ő ottan álldogálva szorongat, csak meg ne vágja a kezecskéjét a lélekcserép, mert kemény anyag a vérfeminista-lélek, de mondd, a feministákok mind őt vigasztalják rogyásig, hogy nem tudnak gyönni? Hogyhogy nem te vigasztalod inkább amúgy lovaghoz méltóan a topikgazdit, a feministákok meg had gyönnének csak ide, elkelne már itt egy-kettő igazi olyanból is.
Tanulni a társadtól nem szégyen ez a önfejlesztés egyik pillére, hogy észreveszed a saját gyengéidet a környezeted tükrében és kijavítod azokat Önmagadban. Akkor van gond, ha nem magad hanem a társadat próbálod "fejleszteni" vagy magadhoz idomítani. A feminizmus pont azt jelenti számomra, hogy nem próbálom a "nőt" magam képére formálni, hanem elfogadom olyannak amilyen egy különálló, felelős, felnőtt léleknek és bízom abban, hogy ő is fejlődni akar és fog. Ami agyon nyom egy kapcsolatot a véleményem szerint ha állandóan a másikat korrektúrázom, javítgatom ahelyett, hogy magamon végezném ezt a fejlesztési folyamatot. Ha a társad segítsége belső segítségnek számít akkor nem vagy önálló személyiség mert a felelősségét a fejlődésednek egy másik embertől teszed függővé.
'attól, hogy egy eredeti célt sikerült elérni, még nem kell harakirihez folyamodni, ki lehet - netán kell - tűzni új, értelmes célokat.'
Igen, nade mondj egyet, mondjuk kis hazánkra vetítve. (Ne, abba most ne menjünk bele, hogy Afrika egy-egy eldugott zugában még mindig kivágják a kislányok csiklóját és bevarják a puncijukat, meg hogy értéktárgyként adják-veszik még mindig őket, mert az ilyen vidékeken még lenne bőven tennivaló, de az rizikós lenne ezeknek a hős amazonoknak ezt a rendszert karddal és pennával megreformálni....)
Én legalábbis úgy látom, hogy egy nyugati kultúrkörbe született, valamirevaló nőnek sokkal több választása lehet az életben, mint egy férfinak. A nő dolgozhat, ha akar, ha elég eszes, akkor bármilyen beosztást elérhet és rogyásra keresheti magát, csinálhat karriert, ha azt akarja. És persze lehet boldog családanya is, ha megteremti magának azt a légkört és megtalálja a hozzá való társat.
Az a baj, hogy amit egyedül, szingliként el lehet érni, amiatt már nem kell harcolni, amihez meg bizonyos kooperáció is szükségeltetne, azt pedig az elférfiasodott, macsó szinglik mentalitása teszi egy idő után lehetetlenné, tisztelet a kivételnek...
