Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Tanulni a társadtól nem szégyen ez a önfejlesztés egyik pillére, hogy észreveszed a saját gyengéidet a környezeted tükrében és kijavítod azokat Önmagadban. Akkor van gond, ha nem magad hanem a társadat próbálod "fejleszteni" vagy magadhoz idomítani. A feminizmus pont azt jelenti számomra, hogy nem próbálom a "nőt" magam képére formálni, hanem elfogadom olyannak amilyen egy különálló, felelős, felnőtt léleknek és bízom abban, hogy ő is fejlődni akar és fog. Ami agyon nyom egy kapcsolatot a véleményem szerint ha állandóan a másikat korrektúrázom, javítgatom ahelyett, hogy magamon végezném ezt a fejlesztési folyamatot. Ha a társad segítsége belső segítségnek számít akkor nem vagy önálló személyiség mert a felelősségét a fejlődésednek egy másik embertől teszed függővé.
'attól, hogy egy eredeti célt sikerült elérni, még nem kell harakirihez folyamodni, ki lehet - netán kell - tűzni új, értelmes célokat.'
Igen, nade mondj egyet, mondjuk kis hazánkra vetítve. (Ne, abba most ne menjünk bele, hogy Afrika egy-egy eldugott zugában még mindig kivágják a kislányok csiklóját és bevarják a puncijukat, meg hogy értéktárgyként adják-veszik még mindig őket, mert az ilyen vidékeken még lenne bőven tennivaló, de az rizikós lenne ezeknek a hős amazonoknak ezt a rendszert karddal és pennával megreformálni....)
Én legalábbis úgy látom, hogy egy nyugati kultúrkörbe született, valamirevaló nőnek sokkal több választása lehet az életben, mint egy férfinak. A nő dolgozhat, ha akar, ha elég eszes, akkor bármilyen beosztást elérhet és rogyásra keresheti magát, csinálhat karriert, ha azt akarja. És persze lehet boldog családanya is, ha megteremti magának azt a légkört és megtalálja a hozzá való társat.
Az a baj, hogy amit egyedül, szingliként el lehet érni, amiatt már nem kell harcolni, amihez meg bizonyos kooperáció is szükségeltetne, azt pedig az elférfiasodott, macsó szinglik mentalitása teszi egy idő után lehetetlenné, tisztelet a kivételnek...
Ó, azért abban a "cikkben vagy miben" ott van ám eredetileg a következő is:
"Minden fontosabb jelenség ott hurcolja kíséretében a saját majmát és így ezen a helyen vessünk egy rövid pillantást az átalakult nõ bosszantó torzképére is. A szellemi álexisztencia ez, a maga fölfújt igényeivel, gyökértelenségével és hamisságával, mindenféle fokozatban az egyszerû kékharisnyától a harmadrendû írónõig..."
Azaz a hölgy nem olyan elvakult monomániás, mint esetleg gondolná az, aki forintocskát netán már beskatulyázta volna.
Hagyd csak, végre talált valamit, amire hivatkozni lehet, hogy lám-lám, ilyen a nők sanyarú sora... És hagyjuk meg őt az ő hitében, hogy ne csalódjon, mert ha mást is lát, még a végén mi marad a harcos feministából? ;-P
Hümm. Én reménykedem, hogy léteznek, mert szeretem a nőket. Arról meg már beszélgettünk, hogy attól, hogy egy eredeti célt sikerült elérni, még nem kell harakirihez folyamodni, ki lehet - netán kell - tűzni új, értelmes célokat.
Az iparág a korrupció következménye, ez sajnos igaz.
"Hogy a bánatos francba jön ide a bánat tudja honnan, a fülénél fogva előcibálva egy féloldalas tömörgumi tákolmány?"
A nagyhatalmú gugli által valószínűsíteni lehet, hogy az ELTE IKI Hír-Nők oldaláról, amelynek címlapján forintocska korábbi Berzsenyi-idézete is található, persze csupa nagybetűvel, ahogy ide is - vélhetőleg - átkopipésztelődött.
Úgy látom, éppen a lényegét nem érted: azért kell egymáshoz formálódni, csiszolódni, a másikból kihozni a maximumot, hogy mindkettőtöknek egy harmonikus, egymásra támaszkodó, egymást kiegészítő életetek legyen . És nem szégyen a másiktól tanulni, ha az kölcsönösen az előnyötökre szolgál.
Ha külső segítségre van szükségem, akkor pszichiátert keresek, a párom/társam segítsége, vagy inkább, fogalmazzuk így: támogatása leginkább belső segítség....
Ha a harcos fiminácik akár egy rövid ideig is átélték volna azt az érzést, hogy milyen boldogság nőnek lenni a szeretett férfi társaként, eszükbe sem jutna olyasmiket írni, mint az alanti cikkben, vagy miben.
Szerintem normális feministák nem léteznek, mert nem létezik normális feminizmus sem. Amit annak idején akartak, azt már régen elérték. Most olyasmikért küzdenek, hogy a KRESZ-táblákon egyenlő arányban legyenek kalapos férfi és szoknyás női sziluettek a 'Vigyázat, gyalogos forgalom!' táblákon. De már egy egész iparág épült a női jogok védelmére, egyesületek, intézmények, ezeknek elemi érdekük fenntartani az elnyomatás látszatát.
A hölgy 1889-ben született, 1907-ben pszichológiai tanulmányait félbehagyva férjhezment egy iparvállalkozóhoz, 1908-ban már meg is született a gyerek, 1910-ben a második. A hölgy 1915-ben (azaz egy hét- és egy ötéves gyerek édesanyjaként) megismekedik és szeretői viszonyt kezd egy másik (mellesleg 1901 óta nős) férfival, 1919-ben összeköltöznek, 1924-ben fiuk születik, majd 1926-ban (amikor a férfi végre elválik) öszeházasodnak.
Gratulálok, sikerült megint egy 'kortárs' írását citálnod, és erről a te véleményed? Hmm? Tán csak nem lemaradt?
Segítek, mutatom, hogy kell csinálni: szerintem éppen a férfi az, aki felett a nő anyáskodni szokott, és messze van már az a kor, hogy csak egy szexuális tárgyként értelemezzék a nőt...
'a legegyszerűbb fiatal leány is minden büszkeségét és reménységét arra alapítja, hogy a férjéből lesz valami, tehát hogy a férj mindig magasabbra és magasabbra fog fejlődni, vagyis átalakulni.'
Ja, és bátran keverjük csak össze, hogy nem árt, ha a társra fel tudunk nézni, és hogy minden nagy formátumú férfi mögött ott van a háttérben egy ugyanolyan nagy formátumú asszony, úgyis, mint kedvenc feminista idézet... www.phrases.org.uk
