Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Igen, nyilván vannak, lehet többen vannak olyanok, akik a második hsz. által leírt csoportba tartoznak. Megértem őket és együttérzek velük, de nem vagyok meggyőződve, hogy a 12 pontba szedett (mondjuk így) elvárások teljesülése valóban megoldana minden problémát. Talán a tudatos nőiségre nevelés az, ami esetleg hatásos lehetne, hogy ne öröklődjön a rossz példa nemzedékeken át. Egyszer hallottam valami rádióműsorban, hogy önkéntelenül is továbbviszik az emberek az otthoni példát, a rosszat is mindaddig, míg valaki tudatosan meg nem szakítja ezt a láncolatot. Na, erre a láncolat-megszakításra kéne odafigyelni, persze azokban az esetekben, ahol a rossz hagyomány öröklődik.
Érdekes, én meg pont azt érzem ki belőle, ami a legnagyobb gondom pont a tipikus mai jogvédők magatartásával: álságosnak, hiteltelennek érzem őket. Valahogy mindig mások önjelölt képviseletében beszélnek, olyan pozícióból, ahol ők éppen az ellenkezőjét élik meg annak, ami ellen harcra buzdítanak. Általánosságok. Az életet meg pont a személyes tapasztaltok alapján érdemes élni, nem? Nemhogy azt mondani, hogy nehogymá azzal gyere, hogy de hát téged nem is vernek, és te boldog vagy, az kit érdekel.
De nézzük, mit válaszolt vissza a nekem kedves Hölgy:
"Kedves [Nick]! Hát, pont az ellenkezője igaz - soha életemben nem voltam szerencsés.Mindenért, mindíg nagyon sokat tanultam, dolgoztam, több műszakban is - ezt egyesek gürcölésnek nevezik, hát legyen, akkor gürcöltem - s közben mély és fájdalmas tragédiákat kellett átélnem. Húsz éve krónikus beteg vagyok, komoly erőfeszítésekkel tudom elérni,évente több hét kórházi kezeléssel, hogy tünetmentesen olyan minőségű életet élhetek, mint az egészséges emberek.Nem a saját személyes élményeim alapján "mondom" meg, milyen a nők helyzete Mo-on. Három évtized felnőttlét, sokféle munkatapasztalat, vezetői gyakorlat során alakult ki a véleményem. Szóval valószínűleg túl sok rosszat kellett ahhoz átélnem, hogy igazán értékelni tudjam - igen, esténként nálunk is mindíg én rakom rendbe a konyhát, boldogan,mert van kiért és van miért. Szolidáris vagyok persze minden nővel, aki szenved, de szolidáris vagyok azokkal a férfiakkal is, akik megélhetési anyák áldozataiként hétvégi apaként morzsákat kaphatnak gyerekeik életéből, akik a családon belüli verbális anyai erőszak áldozatai, akik a magyar bírósági gyakorlat "inkább egy rossz anya, mint egy jó apa" elvű gyerekelhelyezési ítélkezési gyakorlat áldozatai, akik munkanélküliek, mert egy női főnök kirúgta őket. És az anorexiás kislányok anyukái vajon hol vannak? Mamagésa Soma anorexiás példát mutat? Vagy Liptai Klaudia? Mindketten sajátos életstílusban, de boldog anyaként jelennek meg. Vagy a fiatal irónők, költők, szinésznők vajon mind rossz példát mutatnak? Hát ezekért mondom én, hogy túl van lihegve ez az egész forradalmira hajazó tizenkét pont. De elnézést, ha valakit megbántottam, nekem belülről jövő igény a másokról való, (el)számolatlan gondoskodás."
Szerintem ez Nőhöz és Emberhez méltó, békés, boldog válasz, míg a másikon mit éreztünk? Te keseredettséget - de a feministák ezerrel, kiskáté szinten is tiltakoznak az ellen, hogy frusztráltnak, megkeseredettnek tartsuk őket, az szerintük csak macsóármány, ők boldogok. Én hiteltelenséget - és valahogy mintha a megkeseredett radikálfeministák kivételével mindenki más is annak érezné...
Nem csak a segélyről van szó. Hallottál már már arról,hogy évtizedek óta kisérleteket tesznek arra,hogy felszámolják a cigánytelepeket? Ehhez az állam adott mindent,pénzt,paripát,fegyvert,és tessék...
csak azért keverem ide,mert tipikus példa arra,hogy mindent nem lehet pénzzel megoldani,és pozitív diszkriminációval sem.
Én is szeretem azt a hozzászólást, de a másik fél is hallgattassék meg, ez a válasz érkezett rá ott a tűsarok fórumon:
"Kedves [Nick]! Azt gondolom, hogy 1. szerencsés vagy, de nem mindenki az. 2. talán túl lehetne lépni azon, hogy saját személyes élményeid alapján mondd meg, milyen a nők helyzete ma Mo-n. Egy kicsit nagyobb szolidaritás és empátia bizony jól esne azoknak a nőknek, akiket azért rúgnak ki az állásukból, mert nők (akár mert szültek, akár mert nem engedték a főnöküknek megfogdosni magukat stb.), akik a házastársuk vagy élettársuk erőszakának áldozatai, akiknek hiányoznak a női példaképek az oktatásból, és a sokféle nő megmutatása a médiából, akik a média és reklámok által sugallt nőkép miatt fogyókúráznak és lesznek esetleg halálos betegek, akikkel nemosztja meg a férjük úgy a házimunkát, mint veled, hanem halálra gürcölik magukat 2 vagy még több műszakban, és folytathatnám. Ezenkívül szeretnék egy félreértés eloszlatni: nem minden követelés, kérés az államhoz irányul, értelemszerűen van, ami a férfiakhoz, van, ami a társadalom egészéhez, van, ami a médiához, van, ami a munkáltatókhoz, van, ami a törvényhozáshoz, stb. Egyébként a statisztikai adatokat nem minden esetben gyűjtik nemi bontásban, sajnos épp a részadatokat, az érzékeny adatokat nem mindig. És nemcsak a KSH vagy TÁRKI gyűjt adatokat, ez a kívánság arra is vonatkozik, h pl az EU-tól pályázatok ynertesei midnig nemi bontásban adjanak meg minden adatot a projekt tervezése, beszámoló stb során (ez EU-s követelmény lenne, egyébként). Házimunka értékelése: nem arról van szó, h fizessék ki, hanem arról, h kerüljön felmérésre. Egyébként lehet, h te hülyeségnek tartod, de épp ma olvastam, ha TÁRKI felmérte, emnnyibe kerül egy gyerek a családnak, és ott számszerűsítették a hozzá kapcsolódó házimunkát is. :)) Na elsőre csak ennyit."
Nem szeretem ezt a választ, de érteni vélem. És nem tartom feminácinak.
Egyrészt nem mindegy, hogy a mai "tudományos" "kutatásokban" kik "dolgoznak"? Hajjaj, olykor a közelében vagyok, látom, a többségében abszolájte nagyonmindegy. Aminek nem vagyok annyira a közelében, ott meg mintha végképp mindegy lenne :-(
Szociológiai kutatások, gender studies, bölcsészet, marketing, jog, PR... nem tudom, mennyire kell pengeéles intellektus a ma népszerű "kutatási" területeken.
Ha jól értem, szinte minden pozitív diszkriminációnak az lenne a célja, hogy egy addig hátrányos helyzetű csoportot kedvezményezve (egy átmeneti kontraszelekció enyhe káros hatását is eleve bekalkulálva) elérje azt, hogy az addig hátrányos helyzetű csoport lemaradása idővel csökkenjen, sőt eltűnjön, és így aztán az onnan kiválasztódó emberek már ne kontraszelektáltak legyenek - és akkor meg lehet szüntetni a pozitív diszkriminációt.
Én se szeretem a numerus clausust, a pozitív diszkriminációt is utálom, de nem nagyon tudok jobb módszert ami "felzárkóztatásra" alkalmas. Te tudsz? Vagy szerinted nincs is rá igény? Vagy igény van ugyan, de azt el kéne fojtani?
jó, hogy idézted ezt a hozzászólást, kb, ilyesmit mondhatnék én is.
Ezért nem is értem az elszánt feministákat, valami más gondjuk lehet az élettel.
Nagyon sokszor éreztem azt, hogy milyen jó nekem, hogy nőnek születtem, eszembe nem jutott, hogy elnyomott, vagy el nem ismert lennék.
Egyáltalán nem vezetne jóra, ha számarányok alaján mindenhová nőket szuszakolnának be, még akkor is, ha sokkal kevésbé felel meg szakmailag, mint egy férfi.
Pedig kicsit olvasgattam forintocska hsz-eit, és igaza van uriellának, számos kérdésben tök értelmesen ír, csak valahogy ebben a topikban nem igazán jól adja elő magát.
Esélyegyenlőséget a kutatásban, egyenlő arányokat?!?
Mondom én, hogy az ilyesfajta idealizmus lassan már közveszélyes lesz. A tudományos kutatásban és más ilyen helyeken a legjobbak dolgozzanak. Ne azért vegyenek fel valakit, mert nő, hanem mert arra legalkalmasabb. És mivel az IQ jól ismert eloszlása miatt az ilyen szakmákban sokkal több a férfi, ezen talán ne akarjanak erővel változtatni.
Én még emlékszem Faludy könyvére, amikor arról írt, hogy munkás-paraszt káderekkel töltötték fel a szerkesztőségeket, mert akkor az volt a trendi. Legtöbbje jószándékú volt, de alig konyítottak az újságíráshoz, az értelmiség pedig csak számaránya szerint lehetett jelen. Senkinek sem volt ez jó, még a kedvezményezetteknek sem.
És volt már hasonló a világtörténelemben is, csak akkor a zsidóknak nem volt szabad nagyobb arányban szerepelni egyes pályákon, mint amennyi a lakosságbeli számarányuk. Most ezt játsszanánk el megint, csak a férfiakkal?
Node én igazán próbálkoztam. Tökéletesen eredménytelenül, beszélgetésnek a csírája se látszott, saját gondolat felkérésre is nulla érkezett a topikgazdától, csak idejétmúlt propaganda-beollózások tömege, a kérdésekre válasz soha, a cáfolatok figyelmen kívül hagyva... vagy csak a csökött férfiagyam láttatja így velem?
Nekem ez zsigeri elutasító reakciónak tűnik, bár sajnos szerintem sem alaptalan. De vigye kánya, hagyd el a 12. pontot, úgy mi a véleményed az első 11-ről?
Amúgy itt van az ottani fórumról az első reakció a cikkre:
"Kedves Nőtársaim! A statisztikai adatokat gyűjtik egyébként nemek szerinti bontásban. Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy százalékokkal szabályozni lehet a választásokat? És vajon jó lenne? Valamikor a hetvenes években az állampárt utasításba adta, hogy az egyik választókerületben a jelölt nő legyen, húsz év alatti, mezőgazdasági fizikai dolgozó szakmunkás, faluban éljen és legyen párttag. Egy ilyen volt hétfaluszerte, hát ő lett a képviselő. Abszurd volt és teljesen eredménytelen. Azt gondolom, a 12 pont többségére a szeretet a válasz. Ahol a nő és férfi szereti egymást, a felsorolt pontok nem problémák. És nem azért, mert a szeretet azt jelenti, dekára kiegyendúlyozva mérik pl. a házimunkát, nem, kedve nőtársaim, az is a szeretet része, hogy elviseljük pl. azt, hogy ő ugyan éppen nem segít takarítani, de pompás ebédeket főz, amely főzések után a konyhai nagytakarítás persze az én dolgom. De megteszem, mert szeretem, és ő is engem, és így kerek a világ, hosszú évek óta. És mindettőnknek fülig ér a szája az örömtől hat jóllakott, ebédet végigbeszélgető csemete láttán. Ez a lényeg, nem a kidekázott házimunka. Még valami. Elképedve olvasom, hogy el lehessen számolni a házimunkára fordított időt. Én ezt el sem tudom képzelni. Hogy én a gyerekeim nevelésére fordított időt forintosítsam, hogy a házimunka óraszámait megszorozzam x összeggel és kitűzzem a konyhába, ma ennyit teljesítettem???Volt ilyen eset a környezetemben, egy nő gyerekelhelyezési perben számolta volna el a házimunkára fordított időt, igaz, az apa legalább annyit teljesített...aztán ugyanez a hölgy nyújtott be keresetet tartásdíj emelésre, mivel az apa felesége jól keresett... Nekem a 12 ponttal soha nem volt problémám. Három diplomám van, egész életemben nagyon sokat dolgoztam, imádom a családomat, gyerekeimet, soha nem éreztem magam hátrányban,mert nő vagyok, voltam és vagyok gazdasági vezető, pályám alakulása a munkámtól, teljesítményemtől és igen, időnként a kapcsolati tőkétől függött, de attól. hogy nő vagyok, soha. Rengeteg valódi nő van a médiában...őket is észre lehet venni. És még valami: soha nem éreztem az eü ellátásban különlegesebb elbánásban kellene részülnöm, mert nő vagyok, nagyon becsületes, őszinte férfi-nőgyógyászommal mindent meg lehet beszélni. Szóval kicsit túl van ez a 12 pont lihegve. Nőként, anyaként, feleségként, lányként közel ötvenévesen, úgy érzem, a követelések többsége szeretethiányból és sértettségből ered. Egy kicsit jobban kellene szeretni a férjeket és gyerekeket. És nem kéne számolgatni, hányforintnyit gondoskodtam róluk."
Azért mentem oda, mert freesleep javasolta, kicsit ugyan úgy érzem, hogy érdemi beszélgetés helyett, de végülis ez mindegy.
Háát, tekintetbe véve, hogy mind a menyek, mind a vejek közt általánosan elterjedt nézet, hogy az anyósok a többé/kevésbé gonoszok, mig az apósok legfeljebb nehezen elviselhetőek (főleg ha az anyós biztatja, ösztökéli őket a rosszra, vagy annyira papucsok), de rendszerint szimpatikusak a "betolakodott" számára is.. forintocska tétele eleve meg van cáfolva!
Dejóhogylátlak, anyafőistennő drága. Elmesélnéd nekem, miért írtál valami olyast még a topik elejefelé, hogy a topiknyitó figyelemre érdemes és tud beszélgetni? Ha IRL oka volna, hogy ezt írtad, akkor persze ne meséld, de elég kiváncsi lennék rá, mert bevallom, ritkán érzek ennyire sikertelennek kitartó beszélgetési próbálkozást, pedig beszélgettem én már sokmindenféle emberrel itt a fórumon.
Engem még mindig éredekelne a téma, amellett, hogy persze élvezem a jópofizást, különösen azt, amiben a kedves Nők igazi egyenrangú partnerek, és amellett, hogy továbbra is feláll a szőr a hátamon a buta fanatikusoktól, legyenek feminácik vagy antifeministák.
Van valakinek kedve erről beszélgetni? Magyarul van, és viszonylag friss.
