Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Jó, a radikálisokat kb. a nácikkal egy kategóriaként kezeljük, ne is vesztegessünk több szót rájuk.
A normális feministák céljai közül általában egyetértek azokkal, amik a nők női szerepét támogatják, konkrétan pl. az anyaság elismerését és támogatását. Ha ezzel nem élnének vissza durván a társadalom legalján vegetáló tömegek, akár bevezethetnénk a "főállású anyaság" intézményét, ahol a legalább három gyereke nevelő nő állami alkalmazotti státuszban van otthon a gyerekekkel. Vagy a 4 órás állás is járjon a teljes állás minden előnyével (nyugdíj stb), ha mellette gyereket nevel.
A pozitív diszkriminációs céljaik viszont ártanak azoknak a nőknek is, akiket támogatnának. Eddig is megvolt az a kettősség a női karriertörténetekben, hogy az egyik keményen tanult és dolgozott a sikerért, a másik meg orális szolgáltatásokért cserébe lépett előre. Most meglesz majd a harmadik kategória is, akit a nőszervezetek nyomtak be a vezetésbe? Az állami intézményeknél egyszerűen csak kontraszelekciót eredményez, a magáncégek vezetői pedig majd úgyis kijátsszák valahogy, mert egy vállalkozás nem jótékonysági intézmény. Ott az 1. típusú női dolgozó a kívánatos, a 2-es és a 3-as nem maradhat meg hosszú távon.
A nők számára most még csak közömbös. Akkor lesz majd káros, ha akkora méreteket ölt nálunk is, mint Amerikában a polikai korrektség és a pozitív diszkrimináció.
Az feminizmus, ha a nőszemély szirénázik a mosogatnivalóhalmon ( miután hazamegy egy végigmelózott nap után , mialatt az otthoniak masszívan tévéztek)?
Kedves anyaistennő, én ezt nem feledem - de te meg ne feledd, hogy amikor azt merészeli itt valaki felvetni, hogy a femináci álláspontot esetleg a megfelelő férfitárs hiánya, vagy esetleg egyenesen az arra való igény hiánya okozza, akkor a feminácik fel szoktak háborodni, hogy ugyan micsoda hülyeség ez, a feministák közt ugyanúgy a példás családi boldogság a jellemző, mint a nem feministák közt.
Szóval én egyetértenék veled, de ők maguk tiltakozni szoktak, olyannyira, hogy ez külön tévhit-tény pontban kiskátéba foglaltatott.
Egyfajta egyenlőtlenség megszüntetése érdekében mesterségesen létrehozunk egy másik egyenlőtlenséget. Ha az eredeti problémát esetleg meg is oldjuk vele, csináltunk egy másikat. Aztán majd jön a maszkulinizmus, ami a férfiaknak követel egyenlő esélyeket? A pozitív diszkrimináció vakvágány, KÁROS.
A megoldás szerintem csak a "segíts magadon, isten is megsegít" elv lenne. Senkit sem hozni jobb helyzetbe CSAK azért, mert nő, cigány, buddhista stb. Viszont maximálisan támogatni azt, aki maga is tesz a kiemelkedésért. Tehát eszembe sem jutna előírni, hogy ennyi és ennyi % női politikus legyen. De ha egy nő politikus akar lenni, akkor tanulhasson kedvezményesen politológiát vagy mittudomén, szóval javítsunk az ESÉLYEIN - de a konkrét pozícióért mérkőzzön csak meg egyenlően a férfiakkal! Aztán persze legyen nekik pl. baba-mama szoba a parlamentben. Meg ilyesmik. Szóval csak ésszel, igazságosan és nem erőltetve olyasmit, ami szépen hangzik ugyan, de hülyeség.
Én se szeretem a numerus clausust, a pozitív diszkriminációt is utálom, de nem nagyon tudok jobb módszert ami "felzárkóztatásra" alkalmas. Te tudsz?Vagy szerinted nincs is rá igény? Vagy igény van ugyan, de azt el kéne fojtani?
A pozitív diszkrimináció témakörében ajánlom elolvasásra az alábbi tanulmányt. Nekem elég logikusnak tűnt, amit leírt és a gyakorlat is ezt látszik igazolni. Ezért nem szeretném, hogy senkit érdemtelenül mások elé helyezzenek.
Lazításul egy kis vicc egy pozitívan diszkrimináló országból:
Reggel bemegy a főnök a négy fős irodába és közli a dolgozókkal, hogy rosszul megy a cégnek, egyiküket el kell bocsátania. - Én kérem senior korú vagyok, az elbocsátásom az idősek elleni diszkrimináció lenne - így az idősebb férfi. - Én afroamerikai vagyok, ha elbocsátanak, magukra uszítom a jogvédőket - mondja a néger. - Én nő vagyok, ha kirúgnak, megírja a Tűsarok és a NANE - mondja a hölgy. Mindannyian a negyedik, fiatal fehér férfi kollégára néznek. - Hát akkor, ezek szerint én vagyok a homoszexuális...
Szerintem akkor van gond, ha egy nő mindazt, amit nőként tesz (anyaság, felség, háztartás) kényszerként éli meg, semmi örömet nem talál benne és nem női lényéből fakadóan gondoskodik a családjáról, ebbe nemcsak a főzés-takarítás, ahnem a meghallgatás, játék, beszélgetés, stb. még szinte fontosabb.
Sajnálom tulajdonképpen azokat a nőket, akik úgy vélik, hogy törvényekkel, rendeletekkel, "erőszakkal" kell kivívni maguknak az elismertséget. Valami nyilván hibádzik az életükben, de lehet, hogy a megoldásnak nem a legjobb módját választják.
Való igaz, nem kívánom túl sok energiámat vesztegetni az efféle idealista képzelgések elemzésére.
Egy vetületéről azért már írtam részletesebben, de hasonlókat mondhatnék a többiről is. A lényeg szerintem az, hogy a kérések egyik fele túlzó és irreális, a másikat pedig férfi-nő viszonyoktól függetlenül kellene biztosítani, felesleges itt meghúzni a határvonalat.
Nagyon nem szeretném, ha valaki csak azért kerülne magasabb pozícióba akár a médiában, akár a politikában, akár a munkahelyén, mert nő, és a nőket pozitívan diszkrimináljuk. Csakhogy pozitív diszkrimináció nem létezik. Csak diszkrimináció van, ami az egyiknek előnyös, az nyilván a másiknak hátrányos. De az nem lenne eladható jelmondat, hogy "csökkentsük a férfiak számát az ilyen-olyan állásokban".
Az általad beidézett hölgy pedig elmondott mindent, amit szerintem egy értelmes nő ezekre mondhatna. Megint csak ott tartunk, hogy a világnak nők kellenek és nem feministák.
Igen, nyilván vannak, lehet többen vannak olyanok, akik a második hsz. által leírt csoportba tartoznak. Megértem őket és együttérzek velük, de nem vagyok meggyőződve, hogy a 12 pontba szedett (mondjuk így) elvárások teljesülése valóban megoldana minden problémát. Talán a tudatos nőiségre nevelés az, ami esetleg hatásos lehetne, hogy ne öröklődjön a rossz példa nemzedékeken át. Egyszer hallottam valami rádióműsorban, hogy önkéntelenül is továbbviszik az emberek az otthoni példát, a rosszat is mindaddig, míg valaki tudatosan meg nem szakítja ezt a láncolatot. Na, erre a láncolat-megszakításra kéne odafigyelni, persze azokban az esetekben, ahol a rossz hagyomány öröklődik.
Érdekes, én meg pont azt érzem ki belőle, ami a legnagyobb gondom pont a tipikus mai jogvédők magatartásával: álságosnak, hiteltelennek érzem őket. Valahogy mindig mások önjelölt képviseletében beszélnek, olyan pozícióból, ahol ők éppen az ellenkezőjét élik meg annak, ami ellen harcra buzdítanak. Általánosságok. Az életet meg pont a személyes tapasztaltok alapján érdemes élni, nem? Nemhogy azt mondani, hogy nehogymá azzal gyere, hogy de hát téged nem is vernek, és te boldog vagy, az kit érdekel.
De nézzük, mit válaszolt vissza a nekem kedves Hölgy:
"Kedves [Nick]! Hát, pont az ellenkezője igaz - soha életemben nem voltam szerencsés.Mindenért, mindíg nagyon sokat tanultam, dolgoztam, több műszakban is - ezt egyesek gürcölésnek nevezik, hát legyen, akkor gürcöltem - s közben mély és fájdalmas tragédiákat kellett átélnem. Húsz éve krónikus beteg vagyok, komoly erőfeszítésekkel tudom elérni,évente több hét kórházi kezeléssel, hogy tünetmentesen olyan minőségű életet élhetek, mint az egészséges emberek.Nem a saját személyes élményeim alapján "mondom" meg, milyen a nők helyzete Mo-on. Három évtized felnőttlét, sokféle munkatapasztalat, vezetői gyakorlat során alakult ki a véleményem. Szóval valószínűleg túl sok rosszat kellett ahhoz átélnem, hogy igazán értékelni tudjam - igen, esténként nálunk is mindíg én rakom rendbe a konyhát, boldogan,mert van kiért és van miért. Szolidáris vagyok persze minden nővel, aki szenved, de szolidáris vagyok azokkal a férfiakkal is, akik megélhetési anyák áldozataiként hétvégi apaként morzsákat kaphatnak gyerekeik életéből, akik a családon belüli verbális anyai erőszak áldozatai, akik a magyar bírósági gyakorlat "inkább egy rossz anya, mint egy jó apa" elvű gyerekelhelyezési ítélkezési gyakorlat áldozatai, akik munkanélküliek, mert egy női főnök kirúgta őket. És az anorexiás kislányok anyukái vajon hol vannak? Mamagésa Soma anorexiás példát mutat? Vagy Liptai Klaudia? Mindketten sajátos életstílusban, de boldog anyaként jelennek meg. Vagy a fiatal irónők, költők, szinésznők vajon mind rossz példát mutatnak? Hát ezekért mondom én, hogy túl van lihegve ez az egész forradalmira hajazó tizenkét pont. De elnézést, ha valakit megbántottam, nekem belülről jövő igény a másokról való, (el)számolatlan gondoskodás."
Szerintem ez Nőhöz és Emberhez méltó, békés, boldog válasz, míg a másikon mit éreztünk? Te keseredettséget - de a feministák ezerrel, kiskáté szinten is tiltakoznak az ellen, hogy frusztráltnak, megkeseredettnek tartsuk őket, az szerintük csak macsóármány, ők boldogok. Én hiteltelenséget - és valahogy mintha a megkeseredett radikálfeministák kivételével mindenki más is annak érezné...
Nem csak a segélyről van szó. Hallottál már már arról,hogy évtizedek óta kisérleteket tesznek arra,hogy felszámolják a cigánytelepeket? Ehhez az állam adott mindent,pénzt,paripát,fegyvert,és tessék...
csak azért keverem ide,mert tipikus példa arra,hogy mindent nem lehet pénzzel megoldani,és pozitív diszkriminációval sem.
Én is szeretem azt a hozzászólást, de a másik fél is hallgattassék meg, ez a válasz érkezett rá ott a tűsarok fórumon:
"Kedves [Nick]! Azt gondolom, hogy 1. szerencsés vagy, de nem mindenki az. 2. talán túl lehetne lépni azon, hogy saját személyes élményeid alapján mondd meg, milyen a nők helyzete ma Mo-n. Egy kicsit nagyobb szolidaritás és empátia bizony jól esne azoknak a nőknek, akiket azért rúgnak ki az állásukból, mert nők (akár mert szültek, akár mert nem engedték a főnöküknek megfogdosni magukat stb.), akik a házastársuk vagy élettársuk erőszakának áldozatai, akiknek hiányoznak a női példaképek az oktatásból, és a sokféle nő megmutatása a médiából, akik a média és reklámok által sugallt nőkép miatt fogyókúráznak és lesznek esetleg halálos betegek, akikkel nemosztja meg a férjük úgy a házimunkát, mint veled, hanem halálra gürcölik magukat 2 vagy még több műszakban, és folytathatnám. Ezenkívül szeretnék egy félreértés eloszlatni: nem minden követelés, kérés az államhoz irányul, értelemszerűen van, ami a férfiakhoz, van, ami a társadalom egészéhez, van, ami a médiához, van, ami a munkáltatókhoz, van, ami a törvényhozáshoz, stb. Egyébként a statisztikai adatokat nem minden esetben gyűjtik nemi bontásban, sajnos épp a részadatokat, az érzékeny adatokat nem mindig. És nemcsak a KSH vagy TÁRKI gyűjt adatokat, ez a kívánság arra is vonatkozik, h pl az EU-tól pályázatok ynertesei midnig nemi bontásban adjanak meg minden adatot a projekt tervezése, beszámoló stb során (ez EU-s követelmény lenne, egyébként). Házimunka értékelése: nem arról van szó, h fizessék ki, hanem arról, h kerüljön felmérésre. Egyébként lehet, h te hülyeségnek tartod, de épp ma olvastam, ha TÁRKI felmérte, emnnyibe kerül egy gyerek a családnak, és ott számszerűsítették a hozzá kapcsolódó házimunkát is. :)) Na elsőre csak ennyit."
Nem szeretem ezt a választ, de érteni vélem. És nem tartom feminácinak.
Egyrészt nem mindegy, hogy a mai "tudományos" "kutatásokban" kik "dolgoznak"? Hajjaj, olykor a közelében vagyok, látom, a többségében abszolájte nagyonmindegy. Aminek nem vagyok annyira a közelében, ott meg mintha végképp mindegy lenne :-(
Szociológiai kutatások, gender studies, bölcsészet, marketing, jog, PR... nem tudom, mennyire kell pengeéles intellektus a ma népszerű "kutatási" területeken.
Ha jól értem, szinte minden pozitív diszkriminációnak az lenne a célja, hogy egy addig hátrányos helyzetű csoportot kedvezményezve (egy átmeneti kontraszelekció enyhe káros hatását is eleve bekalkulálva) elérje azt, hogy az addig hátrányos helyzetű csoport lemaradása idővel csökkenjen, sőt eltűnjön, és így aztán az onnan kiválasztódó emberek már ne kontraszelektáltak legyenek - és akkor meg lehet szüntetni a pozitív diszkriminációt.
Én se szeretem a numerus clausust, a pozitív diszkriminációt is utálom, de nem nagyon tudok jobb módszert ami "felzárkóztatásra" alkalmas. Te tudsz? Vagy szerinted nincs is rá igény? Vagy igény van ugyan, de azt el kéne fojtani?
