Akinek a rövid is hosszú, válogasson kedvére :
Röviden a feminizmusról .
Tények és előítéletek-
Magyarországon rengeteg sztereotípia és tévhit övezi a feminizmust és a feminista nőket. Az elítélés és az ellenségesség mögött általában tájékozatlanság, ritkábban pedig nőellenesség rejtőzik. Az alábbi információk a tájékozatlanságot próbálják eloszlatni.
A feminizmusnak számos irányzata van. Vannak feministák, akik a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak. Mások a nők anyagi és fizikai biztonságára helyezik tevékenységeit fő hangsúlyát, akár a családon belül, akár a munkahelyen, utcán vagy a prostitúció területén. Megint mások az egészségügyre és a női egészségre specializálódnak. Vannak, akik a törvényalkotás és a jog oldaláról közelítenek a nőkérdés felé. Mindezek irányzatok közös alapgondolata, hogy a nőket mint társadalmi csoportot számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.
Tévhit: A feministák mind férfigyűlölők.
Tény: A feministák nem általában a férfiakat, hanem a férfierőszakot és a férfiak által élvezett, ugyanakkor nőktől megtagadott előjogok létét nem fogadják el. Mivel a köztudatban a férfiak és a feministák által megkérdőjelezett férfiviselkedések elválaszthatatlanul összemosódnak, a feminizmus éles különbségtételét minden férfiviselkedésre vonatkoztatják.
Tévhit: A feministák át akarják venni a hatalmat, és ugyanolyanok akarnak lenni, mint a férfiak.
Tény: A feminista mozgalom célkitűzése a nők emberi jogainak biztosítása (biztonsághoz való jog, egyenlő bérek, egyenlő munkaerőpiaci esélyek, stb.), és nem a férfiviselkedés imitálása. A feminizmus már csak azért sem tekinti céljának a férfiak utánozását, mivel számos férfiviselkedést elítél és azok ellen fellép (nők és gyerekek elleni erőszak, háborúk, versenyszellem, környezet pusztítása). Egyúttal a feministák arra is felhívják a figyelmet, hogy a női és férfi nemi szerepek mindkét nembeli egyének számára korlátozóak az önmegvalósítás terén, tehát a nők nemi szerepek alóli felszabadítása magában hordozza a férfiak felszabadításának vágyát is. Az egyenlőségért való küzdelem az elnyomó szempontjából mindenképpen veszteségekkel jár, ám ettől ez még nem hatalomátvétel, hanem hatalommegosztás.
Tévhit: A feministák mind leszbikusok.
Tény: Mivel a népesség tíz százalékát meleg és leszbikus emberek alkotják, a feminista nők között is akadnak leszbikusok. Ez természetesen nem jelenti, hogy minden feminista nő leszbikus lenne. Minthogy a leszbikus nők sem mind feministák. Érdemes kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének szexuális orientációját helyezi a figyelem középpontjába.
Tévhit: A feministák kielégítetlen, frusztrált nők, akiknek az a bajuk, hogy nincs az életükben egy megfelelő férfi.
Tény: A feminista nők között, mint minden más csoportban, ugyanúgy vannak egyedülálló, mint partnerrel vagy házasságban élő nők. Érdemes kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének párkapcsolatait és szexuális kielégítettségét helyezi a figyelem középpontjába.
Tévhit: Az a feminista nők baja, hogy rondák, és egyetlen férfinak sem kellenek.
Tény: Mint minden női csoportban, a feminista nők között is vannak, akik megfelelnek az uralkodó szépségideáloknak, és vannak, akik kevésbé. Érdemes kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének kinézetét és a férfiak szerint megítélt vonzóságát helyezi a figyelem középpontjába.
Tévhit: A nőiesség természetes tulajdonság. A feministák elutasítják a természetes nőiességet.
Tény1: A feminista szubkultúrákban számtalan olyan hit és rituálé létezik, amely a nőiség (és nem a “nőiesség”) szerető elfogadását és ünneplését helyezi a középpontba. A feminista mozgalom egészséggel foglalkozó gondolkodói a saját test elfogadását, természettel való kapcsolat felvételét, a menstruáció ciklusának megértését és használatát, a gyerekszülés misztériumának és a menopauza változásainak örömteli ünneplését hirdetik. Talán a legfontosabb különbség a nőiség és a nőiesség között, hogy az előbbi sokféle nőképben gondolkozik és a sokféle női valóságot ünnepli, míg az utóbbi a szépség- és divatipar által aktuálisan nőiesnek kikiáltott ideált élteti.
Tény2: A természetes (vagyis a természetben megfigyelhető) normák szerint a hímek színesebbek és látványosabbak a nőstényeknél. A legtöbb emberi kultúrában, amely nem természetes, hanem társadalmi jelenség, ez éppen fordítva van. Az állatokkal ellentétben a színeket és a vonzóságot jelentő kellékeket (szőrtelenítés, hajfestés, frizurakészítés, körömfestés, smink) a nők nem a természettől kapják, hanem jelentős pénz és energia befektetéssel kell létrehozniuk azokat.
Tény3: Sok feminista valóban elutasítja az úgynevezett “nőiesség” mesterséges kellékeit, amennyiben azok fájdalmat okoznak, és gátolják a mozgásszabadságot (például magas sarkú cipők, szoros ruhák, rövid és szűk szoknyák).
Tévhit: A feministák melltartókat égetnek.
Tény: A melltartóégetésről szóló mítosz eredete egy 1968-ban az atlantai Miss America választás helyszíne előtt tartott polgárjogi tüntetéstől ered, melynek során a feminista demonstráció szervezői arra hívták fel a nőket, hogy gyűjtsék össze mindazt a "női szemetet, ami a ház körül akad", fűzőket, műszempillákat, nők mozgását korlátozó, illetve a nőket szexuális tárgyként prezentáló ruhadarabokat.
Az elégetett ruhadarabok között nem volt melltartó.
Tévhit: A feministák férfiasak, szőrös a lábuk, bakancsban járnak, és csúnyán beszélnek.
Tény: Sok feminista nő, a másfajta női csoportokhoz hasonlóan, alternatív módon öltözik, és nem követ a “nőies” kinézet szabályait. Aki azonban valaha is látott feminista nőkből álló csoportokat, tudja, hogy kinézetüket tekintve a feministák nem térnek el egy átlagos női csoporttól. Érdemes kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének külsejét, ruházatát vagy beszédmódját helyezi a figyelem középpontjába.
Tévhit: A feministák nem takarítanak, és nem tudnak főzni.
Tény: Más nőkhöz hasonlóan a feminista nők között is van, aki nem szívesen foglalkozik a háztartással, ám ugyanúgy akad közöttük olyan, akik szenvedélyes szakács. A feminista mozgalom sok tagja alternatív étkezési szokásai miatt (vegetarianizmus, környezettudatosság) sokféle kreatív újítást használ mind a főzés, mind a háztartás területén.
Tévhit: A feministák önzők, elutasítják az anyaságot, vagy egyenesen utálják a gyerekeket.
Tény: A magát feministának valló nők között sok anya van, aki gyerekét akár hagyományos házasságban, akár más nővel/nőkkel együtt vagy egyedül neveli. Általában épp a feministák által megkérdőjelezett köztudat az, amely a nőket választani kényszeríti a “karrier” és a “család” között. Sok feminista nő elutasítja ezt a kényszerített megkülönböztetést, és élete minden területén autonóm döntéseket hoz arról, hogy mit szeretne, és mit nem. Igen fontos momentuma a feminista mozgalmaknak, hogy felhívja a figyelmet arra a kettős társadalmi értékrendre, mely "az anyát" isteníti és "a gyereket" tartja a legnagyobb társadalmi értéknek, ám gyermeket nevelő nők százezreit hagyja cserben azáltal, hogy nem nyújt megfelelő anyagi támogatást, és anyaságát munkaerőpiaci szempontból nemkívánatos rosszként ítéli meg. A feminista mozgalom szólalt fel először a gyerekek érdekében is, akiknek világszerte továbbra is szüleik anyagi helyzetén múlik, hogy megfelelő táplálást és iskoláztatást kap-e, és akit szülei (kevés országtól eltekintve) továbbra is gyakorlatilag büntetlenül bántalmazhatnak.
Tévhit: A feminista nők kékharisnyák, akik számára a nők jogaiért folytatott harc csupán pótcselekvés. VAGY: A feministák frusztráltak. Talán valamilyen gyerekkori trauma vagy férfiakkal kapcsolatos csalódás miatt.
Tény: A feminista mozgalom a nők emberi jogaiért küzd. Ezeket az emberi jogokat számtalan nemzetközi egyezmény, illetve az adott országok törvényei is garantantálják. Mégis, akárcsak sok más csoport jogai, a nők emberi jogai is folyamatosan sérülnek. A feminista mozgalomban résztvevőket ugyanaz motiválja, mint bármely más polgárjogi, környezetvédelmi, stb. mozgalomban dolgozókat: igazságérzet, tettvágy, szociális érzékenység, tudatosság. Érdemes kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének rossz tapasztalataival próbálja magyarázni és marginalizálni az adott témát.
Tévhit: A feministák a nőknek járó privilégiumokat, és a hatalmat is át akarják venni. Ennyi nem jár.
Tény: Ajtónyitás és előreengedés, egy csokor virág és egy “kezitcsókolom” nagyjából az összes társadalmi privilégium, mely nőkhöz kötődik. Ha a mérleg másik serpenyőjébe beletesszük mindazokat a hátrányokat, melyekkel a nők társadalmi léte jár (ld. fent), akkor világos, hogy nem beszélhetünk valódi előnyökről, inkább taktikákról, melyekkel a nők hátrányos helyzetét próbáljuk elkendőzni. Ez a módszer nem új keletű, és a társadalmi elnyomás sok frontján megvalósult már. Szegény, korlátozott jogú népcsoportokra alkalmazva már az ókori Római Birodalom óta ismert a "kenyeret és cirkuszt" elve.
Tévhit: A feministákkal nem lehet udvariasnak lenni, mert egyből leharapják az ember fejét, ha előreengedi őket az ajtóban.
Tény: Az udvariasság bizonyos formái nem szolgálnak másra, minthogy újabb szavakkal és tettekkel mutassa a nők társadalmilag függő helyzetét, és tovább erősítsék a tanult tehetetlenséget. Tudatos feministaként nyilván jobban érzékeljük ezeket a helyzeteket, melyek valójában nem az embernek szólnak, hanem nőként betöltött társadalmi helyzetünknek.
Tévhit: A feminizmus egy nyugati ideológia, mely idegen a magyar nők gondolkodásmódjától, és valóságától.
Tény: Magyarországon igen aktív feminista mozgalom volt, amíg csak hagyták. Virágkora a XX. század elején volt, a korszak híres irodalmi és politikai alakjai közül sokan részletesen foglalkoztak a mozgalommal. A magyar XX. század nagyrészét uraló elnyomó rezsimek azonban a feminizmust éppúgy nem tolerálták, mint bármely más polgárjogi mozgalmat, így aztán hol magyarellenesnek, hogy nyugati dekadens kapitalista csökevénynek bélyegezték. Sajnálatos módon a történelem-tanítás továbbra is marginalizálni igyekszik a magyar feminista mozgalmat, és így egyáltalán nem tanulunk arról, hogy a magyar közéletben milyen szerepe volt/van a feminista gondolkodásmódnak és mozgalmaknak.
Tévhit: A nők már mindent elértek, megvalósíthatják önmagukat. A feministák követelései nevetségesek.
Tény: Élete során minden ötödik nő kerül legalább egy olyan párkapcsolatba, ahol partnere veri őt. Magyarországon évente 100-150 nőt ver agyon (volt) férje vagy (volt) partnere brutális kegyetlenséggel. A családon belüli erőszak elsődleges áldozatai nők és gyerekek. Statisztikailag kimutatható, hogy a nők számára a (volt) férjek és (volt) partnerek jelentik a legfőbb veszélyforrást. Minden negyedik nő találkozik a szexuális erőszak vagy zaklatás különféle formáival. A rendőrök, a bírák, az orvosok, a pszichológusok, a pedagógusok nem kapnak kielégítő képzést a nők elleni erőszakról. Évente csak hazánkban több ezer lányt és nőt csalnak külföldre és adnak el prostituáltnak. A nők nehezebben helyezkednek el a munkaerőpiacon, ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak. Az "üvegplafon" megakadályozza, hogy nők kerüljenek prominens vezető pozíciókba pl. a politika, a gazdaság és a művészetek területén. A nőket sokan még mindig gyengébbnek, szellemileg alacsonyabb rendűnek, nevetségesnek és korlátolnak tartják. Az ENSZ adatai szerint nők végzik a Földön fellelhető összes elvégzendő munka háromnegyedét. Ezért a munkáért a bérek egy tizedét kapják. Az összes vagyonnak csupán egy százalékát birtokolják nők. Ez a néhány tény elég egyértelműen mutatja, hogy a feminista mozgalom legalapvetőbb követelései még mindig nem teljesültek.