Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Ha úgy gondolod, hogy kutatóink részben, vagy teljesen kihagyták a korrelációs vételtechnikában rejlő lehetőségeket, légy szíves tájékoztass bennünket.
(A korrelációs vételtechnika amúgy Jean Baptiste Joseph Fourier (1768. március 21. 1830. május 16.) francia matematikus létezésének folyománya)
Nem mellékesen jegyzem meg, hogy agyunk rendkívül jó korrelációs "vételtechnikus".
De nem csak a miénk! Pl. egyik cicám - Isten nyugosztalja - már messziről tudta, hogy hamarosan hazaérek (lépéseim zaját hallván és online feldolgozván mindig elibém jött. Míg ha idegen közeledett felé, hát inkább elinalt...).
Fiatalabb koromban találkoztam az ún. korrelációs vételtechnika kifejezéssel.
E vételi technika lényege, hogy zajból (zajnak tűnő jelenségből) is képes információt nyerni.
Ám ez csak akkor müxik, ha olyan "mintázatokat" próbálunk megtalálni valamely zajban, amilyenek tényleg benne vannak.
Feltételezem, hogy remek kutatóink régóta tudták, hogy két - összetalálkozás előtt álló ilyen-olyan tömegű feketelyuk miféle gravitációs hullámvonulatokat "burst"-ö(ke)t tud kelteni.
Gondolom, hogy csakis ilyen - zajban lapulva jelenlévő mintázatokat kerestettek számítógépekkel, végül sikerrel.
Már csak azt nem értem, hogy ezt miért nem írják meg?
De az egész XIII. fejezetet érdemes végigbogarászni, a 456. oldalon van egy érdekes feladat is, levezetve: két test eliptikus pályán mozog, mekkora energiát bocsájt ki egy periódusra átlagolva?
Sajnos képletben az osztóban ott van a c ötödik hatványa, a gravitációs állandó a nevezőben az negyedik hatványon, de ha az excentricitás és tömegek (a nevezőben a harmadik hatványon) nagyok, akkor mégse olyan parányi az az energia.
Ha a képletbe behelyesítem a fél nagytengelynek 1o8 métert, az excentricitásnak o.9-et,
a két tömegnek egyenként 1o naptömeget, kijön az eredménynek egy 1o3o nagyságrendű szám.
Ennek a mértékegysége Joule/másodperc.
Mekkora lehet a periódusaideje egy ekkora rendszernek?
Az űrbéli helyzet egyre fokozódik. Már gamma kitörést is észleltek 0.4 mp-el a gravitációs hullámok után. Mégis gyorsabb a gravitáció? Az óriáscsillagban két fekete lyuk teória, pedig matematikai igazolásra vár.
Igen, ez a csecsemő-hőmérő probléma: a legkisebb hőmérő is meghamisítja a mérést, mert méréskor hőt von el a babától (vagy ad le neki). Attól a baba modellje még jó lehet. Szintmérés dettó: ha bedugom a szintmérő rudat a Dunába, Passautól Vaskapuig megemelkedik a vízszint. És mindig van olyan, aki a népszámlálás miatti izgalmakba hal bele.
A vonalzó meg görbíti a teret, elrontja a Pitagorasz-tételt.
A Schwarzschild megoldással is éppen az a nehézség, hogy csak elméletileg működik, mivel bármely más test, aminek tömege van, elrontja a statikusságot, és szimmetriát. A probléma eléggé tipikus.
Az örökmozgók sem tudtak megbirkózni a súrlódás, és más kölcsönhatások problémáival. De ez a módszer általánosságban is segíthet. Ha nincs mivel súrlódni, kölcsönhatni, akkor kész is van az örökmozgó. Kár hogy a gyakorlatban ez a megoldás kivihetetlen.
Ha ez így van, akkor ez nem lehet statikus. Az átvitt forgómozgás nyilvánvalóan energiaátadással is jár, ahogyan a giroszkópnak is vissza kell hatnia a csillagra. Gondolom ez nincs figyelembe véve, és ezért csak egyszerűsítve tekinthető statikusnak.
A most detektált gravitációs hullámok, amelyek 3 naptömeg teljes energiáját tartalmazták az induláskor, nyilvánvalóan szintén kölcsönhatottak a környezetükkel. Nehezen tudom elképzelni, hogy ekkora lökések hatására a közelben bármilyen szilárd test megmaradt volna szilárdnak. A közelben ezek a hullámok hatalmas lökésekként, árapály erőként hatottak, amik szétráztak mindent.
Igaz. Ha nem statikus, vagyis gravitációs hullámokat ereget, akkor az energiaveszteség miatt le kell lassulna a forgó égitestnek. Ha jól sejtem, a nem gömszimmetrikusak le is lassulnak - csak bírja valaki kivárni.
Tanultam valamit a modulációkról és volt szó a quadrópolról is, de rég volt... talán igaz se volt.
Bonyolúlt elképzelni, majd még kérdezek, a dipólról is.
Annyit jegyeznék meg, hogy az én olvasatomban a rel. elmélet a pici részecskék fizikájának tünt, ugyebár ami kézzelfogható az a részecskegyorsítóban a kisérletezés, itt a Földön. A makroszkopíkus obiektumoknál mindig ott volt a gondolati gát, hogy hát... majd valamikor, amikor lesz egy olyan hajtómű is a hajóhoz.
A pulzárokkal kapcsolatos jelenségek is közvetettek voltak, számoltam is, értelmezhetetlenűl pici értékek jöttek ki.
Ez az új felfedezés rávilágít arra, hogy olyan is van a világunkban amikor egy gigantikus 3o naptömegű makroszkopikus obijektum a fénysebességgel összehasonlítható sebességgel halad és mekkora energiák szabadulnak fel, ha ezt a természet megpróbálja megállítani.
Nem tudom, viszont, mi a helyzet egy tökéletes gömb forgása esetén, gyanítom, hogy áltrelben már befolyásolja a forgás a gravitációt.
Befolyásolja, kísérletileg igazolták is, frame dragging-nek nevezik. A hatás lényege, hogy forgó nagy tömeg közelében egy az állócsillagokhoz képest nem forgó giroszkóp a saját forgását érzékeli. Ez azonban nem hullámszerű, hanem statikus, vagyis időben nem periodikus jelenség.
Elég világosan magyarázza el a dolgokat, csak elhagyásal lehet tovább egyszerűsíteni.
- Először elmagyarázza, miért lehet az EM sugárzás dipólusos, és miért nem lehet ilyen a gravitációs sugárzás. Lényegében azért, mert egy elektromos töltés helyzete változtatható zárt rendszeren belül (semmi akadálya ide-oda mozgatni egy töltést), míg tömeg esetében az impulzus megmaradás törvénye miatt a tömeget nem lehet hasonlóan ide-oda mozgatni.
- Ezután megmutatja, hogy milyen hatása van a gravitációs hullámoknak: két közeli szabad tömegpont távolságát változtatja meg adott arányban. Így dimenzió nélküli aránnyal jellemezhető a hullám erőssége. A távolság változtatás olyan, hogy a ciklus egyik felében a haladás irányába eső távolság csökken és a merőleges nő, a másik felében fordítva.
Megjegyzem, hogy más lényeges tulajdonságokat nem magyaráz, így pl. hogy miért pont fénysebességgel terjed, valamint csak kis amplitúdóra magyarázza a dolgot, a nemlineáris, önvisszaható tulajdonságokra nem tér ki.
Szerintem azért, mert a gömbön kívüli gravitáció csak a test tömegétől függ, a gömb sugarától nem. Ezt Birkhoff-tételnek nevezik. A gömb akár pulzálhat is, az sem változtat a dolgon.
(Nem tudom, viszont, mi a helyzet egy tökéletes gömb forgása esetén, gyanítom, hogy áltrelben már befolyásolja a forgás a gravitációt.)
