Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Vannak tűrőképesebbek, hisz a nőket már sokszor gyermekkorukban is gyakorta bántalmazzák. Családokban jóval gyakoribban, mint a fiúkat / noha jóval kevesebb okot szolgáltatnak rá, ezt a gyerekközösségekben a pedagógusok láthatják.
Mivel a női szerepkörért még rendes megélhetést sem nyújt a társadalom, a nők rá vannak utalva a férfiszerepben kereshető pénzre vagy úgy, hogy maguk mennek dolgozni, ha tudnak, vagy úgy, hogy "eltartják" őket.
Ez mindenképpen korlátozza lehetőségeiket, kiszolgáltatott helyzetbe sodorja őket saját szerepkörük betöltésében.
Ezért gyakorlatilag pusztán az adott férfi jóindulatára van bizva, hogyan viszonyul a feleségéhez. Ez ellen kellene társadalmi szinten lépéseket tenni.
Mert ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jóindulatú, rendes, sőt lovagias férfiak; csak épp nagyonis rájuk van bizva, hogy milyenek lehetnek.
Ha agresszivak, kötözködők, szadisták, azt is megtehetik, mert a másik fél kiszolgáltatott nekik.
A társadalom, amely a férfi munkáját pénzzel honorálja, a női szerepkört meg gyakorlatilag semmivel, megteremti a lehetőséget a nőkkel családon belüli tetszőleges bánásmódra. Alapot ad a férfinak, hogy ő legyen a ház ura, egyben elveszi a lehetőséget a nőtől, hogy kimásszon egy számára megalázó helyzetből.
Ezt lehetne megelőzni azzal, hogy a női szerepekért is társadalmi szintű és a férfiszerepekkel hasonló mértékű elismerés és juttatások járnának.
Csakis ez volna igazságos, szvsz.
De a férfiak többsége ezt csipőből elutasitja, mert nekik nem érdekük.
Ez abból a szempontból mindegy, hogy szerintem elvi kérdés, hogy nem ütök, és főleg nem gyengébbet. Aki üt egy családi vitában, az azt jelzi vele, hogy nincs más fegyvere (pl. érve). Akivel meg nem lehet érvelni és értelmesen beszélni, azzal nem kell együtt élni sem, amennyiben ez akkora problémát okoz. A verekedést semmilyen körülmények között nem tudom elfogadni "megoldásnak" egy kapcsolatban, és egyáltalán nem hiszek az "ő provokálta" c. teóriában. Ráadásul, aki megüti a párját, az nagy eséllyel a gyerekét is verni fogja, és ott majd mi lesz a duma? Ugyanez, hogy "vannak helyzetek, amikor nincs más megoldás". Hát, szerintem meg nincsenek.
Tudom sajnos. Ezzel egyébként nem is lenne baj, ha hosszú távon gondolkodnának, nem pedig csak a fejkvótára hajtanának. A diplomás minimálbér is arra volt jó, hogy egy halom diplomást valóban ne vegyenek föl. Ugyanakkor nem lenne ekkora para a túlképzettség körül, ha csak annyi diplomás lenne, amennyire tényleg szükség van, nem pedig ötször több...
Nem is ezzel van a gond. Persze, tudok uralkodni magamon, na az meg egy másik dolog, hogy akit igazán szeretek (van kit), azt elvből sem ütöm meg.
..de... láttam már többször olyan veszekedést(?) (nem egymást szerető, de egy pár), hogy istenuccse, nehéz lett volna helyt állni, de lehet hogy az sem ment volna. A nők sokszor igen messzire mennek és tudod miért? Mert feminista hajlamokkal vannak megáldva, de még ő sincs tisztában vele. Azért, mert ő "nő", megenged magának olyat, amit nem szabadna.
ma már teljesen financiális szemléletek uralkodnak az oktatásügyben, hála oktatási kormányzatunk áldásos többévi tevékenységének.
Szemléltető példa: 10 éves gyakorlattal és egyetemi végzettséággel biró rokonom nem kaphatja meg a lakóhelyéhez közeli napközis tanári állást, mert: túlképzett!
helyette félpénzen fel lehet venni egy fiatal kezdő, főiskolát végzettet! nem számit, hogy az előbbi még mi mindenben tudná hasznositani magát az iskolában!
Amikor egy pasi estenként megiszik 2-3 üveg sört , akkor csak a szomját oltja , ezt a nők nagyrésze elfogadja , a dohányzás ellen sokkal jobban tiltakoznak .
Jó, de előfordulhat olyan eset, amikor erre mégis szükség van, vagy pl. valaki szoptatni szeretne (vagy nem szeretne, de kell). Nulla esély.
Szövegértés - hát igen. De megint merre halad a rendszer? Az ezt fokozó irányba. Alsó tagozatban tilos buktatni. Magyarán mi történik? Az írni-olvasni nem tudókat szépen elrugdossák a felső tagozatig, ahol akkor, amikor rég egyenleteket kellene megoldani, egyesek még mindig az olvasási nehézségekkel küzdenek. Akkor mégis mit lehet várni?
Már bocsánat,de a civil szervezetek dolga nem (csak) az, hogy adományokat gyűjtsenek, hanem mindaz, amit a hsz-ben leírtam, és itt nem csak a szívbeteg kisgyerekek ügyeiről van szó, hanem egy élhetőbb országért való küzdelemről, aminek egy csomó olyan része van, ami nem jár effektív anyagi haszonnal. Csak hát iylesmit persze elég kevés szervezetnek van kedve csinálni. Az pedig, hogy az iskolák kevéssé nyitottak, sajnos szintén igaz, de ez is azért van, mert nem motiváltak. És megint visszakanyarodtunk, ugyanis hogy teszel motiválttá egy olyan pedagógust, aki magasról szarik a gyerekekre? Neki nem kellett volna átjutnia a rendszeren, ha megfelelő szűrők működnének, de nem működnek, semmilyenek.
Ez csúsztatás, és a félremagyarázása annak, amit mondtam. Egyetlen szóval se írtam olyasmit, hogy mentsük fel a bántalmazó felet, egyértelmű, hogy hibás, és felelősségre kell(ene) vonni (ami persze elég nehéz annak ismeretében, hogy a bántalmazottak milyen elenyésző százaléka tesz feljelentést). De ez nem változtat azon - sőt, hangsúlyossá teszi -, hogy nem kell ezekben a kapcsolatokban benne maradni. Akit egyszer egy vita során pofonvágnak, annak fel kell készülnie arra, hogy a párja hajlamos pofozkodni. Ha ezek után megverik, és még akkor sem gondolkodik el rajta, hogy talán csak rosszabb lesz, azt, ne haragudj, nem tudom annyira sajnálni akkor, amikor legközelebb is megkapja a magáét. Sajnos tény, hogy baromi kevés szolgálat van, ami a bántalmazottaknak segíteni tud, amelyik tud, az is csak átmenetileg tud lakhatást biztosítani. De tudod, a bántalmazottak milyen nagy hányada megy vissza önként a bántalmazóhoz? Nagy. És ez azért őket is minősíti. Mindamellett, hogy abból a szempontból szar a rendszer, hogy sokan azért mennek vissza, mert esélyük sincs egyedül megélni, főleg gyerekekkel. Csakhogy ezeket a dolgokat az első erőszakos cselekménynél kell mérlegelni, és nem a hatezrediknél, 5 gyerek után.
Nos. A pelenkásat értettem én, csak nem azt írtad, amit ki akartál fejezni. És én szeretek szőrszálat hasogatni... :o) Egyébiránt ne hidd, hogy anyu átpelenkázná gyereket, ha lenne pelenkázó. Csomó cuccot kellene ahhoz magával cipelnie. A mai pelusok meg elég sokáig bírják baleset nélkül.
A közhivatalokkal kapcsolatban valóban siralmas, ami megy. Mindkét oldalról.
Azért nézzük az íróasztal másik oldaláról is picit. Nemrégiben készült egy felmérés a szövegértéssel kapcsolatban a felnőtt lakosság körében. Magyarország siralmas helyen áll. Pl. diplomásaink szövegértési képességei elmaradnak a Svéd középfokú végzettséggel rendelkezőkétől.
A felmérés 3 részből állt. Az egyik feladat hivatali papírok kitöltése volt...
Személyes tapasztalatom, hogy pl. egyetemi, főiskolai oktatók nem tudnak egyszerű kéréseket teljesíteni, egyszerű kérdésekre válaszolni - érthetően, szabatosan, tömören megfogalmazott kérésekről van szó.
Nézz utána. Rengeteg civil szervezet van, mindenféle témában. Pl. ezek a civil szervezetek csöngetnek be hétvégeken - naponta többen -, hogy adakozz a 2 éves, Évike szívműtétjére, vagy a 15 éves Laci csontvelőátültetésére, vagy éppen valamilyen gyermek/ifjúság/anyavédelmi épület felújítására.
Én - civilként - a gyerekeim iskoláiban vállaltam felvilágosító munkát is. (Év elején kérdőívet kellett kitölteni, amelyen - ha vállal az ember - be kellett jelölni, milyen tárgyban. Többfélét is beikszeltem. Amennyire tudom, nem én voltam az egyetlen, de soha, egyikünk segítségét sem vették igénybe.)
Azért nagyon sok nő magának köszönheti az ilyen helyzeteket (a kocsmában lébecoló férjes példádra gondolok). Nagyon sokan benne maradnak megalázó kapcsolatokban azért, mert félnek a saját lábukra állni, aztán, amikor elmérgesedik a helyzet, akkor már nincs is más választásuk, sokszor mellesleg pont azért, mert korán elkezdtek szülni, nem tanultak (annyit sem, hogy egy érettségijük legyen), és semmi de semmi esélyük nincsen 2-3-4 gyerekkel (de eggyel sem) önálló életet kezdeni. De mindemellett senkinek sem kötelező rabszolgának lenni, és kiszolgálni az arra érdemtelen férjét vagy élettársát, mindenkinek ugyanannyi joga (és esélye) van egyenrangú kapcsolatot építeni. Csakhogy ehhez felnőttnek és érettnek kell lenni (mind a nőnek, mind a férfinak). Amíg ez nincs meg, addig persze csak alá-fölérendeltségi viszonyokat lehet "építeni".
"a nők? nálunk? a férfiak seggét nyalják? muahahahahahahaha....hol élsz te anyukám? bőven van példa a fordított helyzetre ( ha ugyan nem több ) "
Nézd, én magam egy nyitott, teljes egyenlőségen alapuló kapcsolatban élek.
Ez köszönhető viszont elsősorban a férjemnek, mert a környezetünkben bizony sehol nem ezt látom.
Ha körülnézek, a nők a legtöbb helyen ijedt rabszolgák. Akik gyereket is nevelnek, meg dolgoznak is, meg háztartanak is, amit mint erényüket hangoztatják.
Ha bemegyek egy kocsmába, ott az egyetlen nő a csapos, aki dolgozik.
Ha belehallgatok az egymás közötti megnyilatkozásokba, a nők tisztelettel beszélnek a férfiakról, a férfiak viszont minősithetetlen cinizmussal a nőkről.
Én a férj által megkeresett pénzt két kézzel szóró nőt csak egyetlenegyet láttam, de még ő is jó háziasszony és takaritószemélyzet volt.
Biztos nem jó helyen keresem az ellenpéldákat, mert itt ezen a topikon is hasonlóképp látom a felállást:)))
És persze ez a helyzet, ami megméretik a választásokon is - az eredményeket ismerjük.
"Mestere vagy a félrevezetésnek, a csúsztatásnak."
Nem, csak ugratom a kis majmot :-)
"Viszont amit írtam neked, arra nem tudsz válaszolni."
Vagy pedig nem akarok. Nem vetted észre, hogy nem veled vitatkozom, hanem az állításaiddal? És ha már huszadszor hallom ugyanazt a hülyeséget mantrázni, akkor nem fárasztom magam a válasszal.
