Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Szerintem menj vissza az óvodába, és jól verd meg, aki ezt a sérülésedet okozta, ami miatt beakadt a lemez, és mantrázol. Aztán ha visszajöttél, írd meg, hogy hogyan verted meg.
Szerintem te nem gondoltad végig. A 13 százalék "hátrány" azért volt annyi, és nem 20, mert a férfiak az idő nagyobb részét töltötték hibajavítással. Tehát figyelembe vettem, hogy többet hibáztak. (Valamennyi hiba mindig lesz, ezt gondolom, elhiszed.)
Kávét pedig nem főzetek senkivel, mert egyrészt nem kávézom, másrészt pedig van két kezem.
Szótagoljam? A diszkrimináció másik diszkriminációval való helyettesítése is diszkrimináció. Ráadásul ebben az esetben nincs is mit helyettesíteni. Ha még mindig nem érted, menthetetlen vagy!
Amiről te írsz, az azt jelentené, hogy mondja ki törvény a nemek egyenrangúságát. Az Alkotmány pontosan ezt teszi. Amit te akarsz helyette, az nők javára szóló diszkrimináció a legostobább, legkontraproduktívabb fajtából.
Ha nem cáfolsz értelmesen, akkor a továbbiakban ignorállak, a hallgatást pedig beleegyezésnek veszem.
kérlek...szal a lényeg amit megtudtam: feministák a férfiak győlülői, általában ronda kövér nők, akik azért utálják a férfiakat, mert nem jutott nekik répa, így nem tanulhatták meg, hogy jó lehet nőnek is lenni.....irigyek, tehetségtelenek, és ostobák, akik ezért különféle törvényekkel szabályoznák azt hogy nekik is jusson pár konc a húsosfazékból, mert másképp nem jut....elveik diszkriminatívak, semmi közük valójában az egyenlőséghez, a nácizmussal mutatnak hasonlóságot, valóságos fajelméleteket gyártanak, melyben minden földi rossz forrása a férfi, a nők pedig mindenben ártatlanok, felelősségük semmiben nincs... egyenlőség helyett totális hatalomátvételről fantáziálnak, ez elégíti beteges, önző kis egójukat....mókás szokásuk továbbá, hogy a női nem szószólójának képzelik magukat, úgy hiszik, hogy náluk van az igazság egyetemes kulcsa....toleranciaszintjük nulla, mindenkit egyformává, szürkévé akarnak tenni, így ők beilleszkedének az arctalan tömegbe...vitaképességük elhanyagolható, komoly érveket felmutatni nem tudnak, fanatikus hívőként inkább csak a bibliájukból idézgetnek...az egész hiedelemviláguk a totalitárius elvekre épül, akárcsak a náci, és kommunista tanok...
dehogyis....mi tanoncok vagyunk, itt tanuljuk meg, hogy miért frusztráltak a ronda nők, és hogy lesznek ettől feministák:)))) később praktizálásnál jól jöhet:)
Jó. Akkor leírom, hogy nagyjából mit tapasztaltam munkaadóként. Előrebocsátom, hogy nem biztos, hogy a helyzet mindenben "átlagos" volt, de úgy gondolom, hogy a szituáció más munkahelyeken is hasonló, legfeljebb másként vetődnek fel ugyanezek a kérdések.
Akit nem érdekel, PgUp/PgDn, mert hosszú.
Adott volt az a helyzet, hogy a cégem megnyert egy olyan projektet, amit ketten, alapítók, nem tudtunk volna egyedül megcsinálni, egyszerűen kevesen voltunk hozzá. (Informatikai rendszer fejlesztéséről van szó egyébként, tanácsadással egybekötve.) Szükségünk lett hirtelen még öt emberre, aki programozóként és tanácsadóként is megállja a helyét, azaz szép és okos, valamint kitartó, udvarias, türelmes, mindemellett határozottan képes védeni a cég érdekeit, és még programozói tapasztalattal rendelkező közgazdász vagy informatikus is emellett. Nincsenek sokan:-)
Felvettem 3 leányzót és két férfiút két évre, a legfiatalabb 24, a legidősebb 52 éves volt - ezt csak azért írom ide, hogy látsszon, elég heterogén társaságról van szó a fentiek ellenére. Mind az ötüknek gyakorlatilag ugyanaz volt a feladata, az eredményeket csak a projekt végén kellett összekapcsolni, de azt a feladatot már megoldottam egyedül. Nem voltak tehát túlzottan rákényszerítve az együttműködésre.
A projektből fix bevétel származott, és előre megmondtam, mekkora az a keret, ami közöttük a végén szétosztható, természetesen a fix fizetésük mellett. Kezdetben ez utóbbi egyforma volt, mint ahogy a kötelező munkaidejük is. Az előbbi szétosztására egy kombinált teljesítménymérési rendszert találtunk ki közösen, ami alapvetően az ügyfél elégedettségén, és néhány hatékonysági mutatón alapult (ez utóbbiak főleg az új ötletek számára vonatkoztak, és a többieknek való segítségadásra).
Mivel én genyó vagyok, és csak munkáért fizetek, kihasználtam a fejlesztőeszköz azon adottságát is, ami eléggé pontosan lemérte azt, hogy mennyit foglalkozott az adott munkatárs ténylegesen fejlesztéssel. Az internet használatát rájuk bíztam, az semmilyen módon nem került mérésre (információszerzéshez szükség volt rá nagymértékben), mert nem érdekel, hogy egy fix díjas kapcsolatot mennyit használnak:-), ha nem munka helyett teszik.
Három hónap után próbáltam először értékelni a teljesítményeket, amiből adódott néhány egyértelmű (szexista, hímsoviniszta :-))) ) következtetés:
1. A kreativitást igénylő (teljesen új) ötletek egy főre eső száma a férfiaknál többszöröse volt a nőkének (10 fölötti szorzóra gondolj). Ezzel szemben, a már meglévő ötletek megvalósítása során a programhibák több, mint 85 százaléka is az uraktól származott, pedig ők voltak kevesebben. Még durvább különbség volt a munkaidő végefelé: ekkor már 95 százalék körül jártak. Azt kellett tehát vélelmeznem, hogy igaz az a két szereotípia, hogy a férfiak kreatívabbak, de kevésbé tudnak többfelé figyelni (az ügyfél közben telefonokkal "háborgatott" bennünket folyamatosan), illetve a nők kitartóbbnak bizonyultak. Már amikor. Ugyanis:
2. A nők - biológiai sajátosságaik folytán - havonta 3-7 munkanapon keresztül, átlagosan a munkaidejük 20 százalékában, sokkal többet hibáztak, és kevesebb pontot kaptak az ügyféltől (a "szokásostól eltérő" stílusuk, ill. türelmetlenség miatt), továbbá érdemben nem nagyon dolgoztak, legfeljebb az abszolút rutinfeladatnak minősíthető munkát végezték el elfogadhatóan.
Az első pontból azt a következtetést vontam le, hogy a választott ösztönzők megfelelőek (terjedelmi okokból ezt most nem indokolom, mert kevésbé lényeges).
A második pontban említettekből pedig azt, hogy külön-külön le kell ülnöm beszélgetni nőnemű alkalmazottaimmal:-) Először is, ahogy egyébként mind az ötüknek, elmondtam az értékelés eredményét. A reakciók eléggé különbözőek voltak. Egyikük megkérdezte, hogy keressen-e másik állást; másikuk elküldött a búsba, hogy biztosan manipuláltak az adatok; a harmadik pedig rögtön megoldást kezdett keresni, ami nagy vonalakban egybeesett azzal, amit gondoltam a beszélgetés előtt. Az első kettőnek természetesen határozott nemet mondtam, a harmadiknak igent:-)
Akinek igent mondtam, azzal kezdte, hogy tudja, hogy nem manipuláltak az eredmények, de ettől ő még nem hajlandó kevesebbet keresni, mint a férfiak. Mondtam, hogy jó, de akkor ugyanannyit kell teljesítened. A fiúk a hibákat másnap munkaidőben mindig kijavították, és még úgy is van 13 százalék mínuszod kettejük átlagához képest. Legyen tehát a fizetésed az eddigi 87 százaléka, míg a többieké változatlan.
Azt mondta, hogy jó, fogadjuk el az adott helyzetet, de akkor ő kevesebbet is akar dolgozni, mondjuk 10 százalékkal, 10 százalékkal kevesebb alapfizetésért, és garantálja, hogy el fogja érni a 90 százalékos teljesítményt. Ez persze a fentiek tekintetében igazságtalan lett volna a többiekkel szemben, és lehetetlennek is tartottam. A végeredmény az lett, hogy munkaideje fix helyett rugalmas lett, a napi munkaidő az eredeti 80 százaléka, az alapfizetése pedig szintén az eredeti 80 százaléka, azzal, hogy minimum a tőle eddig megszokott teljesítménynél 13 százalékkal jobbat várok el a maradék időben.
Aki elküldött a búsba, nem fogadta el ezt a megoldást, és másikat sem segített keresni, ezért - hogy ne legyen teljes happy end - ő közös megegyezéssel máshol folytatta. Később kénytelen volt ezt megbánni, mert máshol ugyanígy járt (ott nő volt a főnök, és velem ellentétben mások előtt, és elég durván minősítette hp-nak, úgy különben 99%-ban alaptalanul).
A harmadiknak elmondtam, hogy semmi olyasmi meg sem fordult a fejemben, amire gondolt. Szerencsére elhitte az igazságot, és maradt - a fentiekhez hasonló paraméterekkel, némileg más számokkal.
Gondolom, nem kell leírnom, de megteszem, hogy a húzás bejött, mert utána - akik maradtak - mindketten elégedettebbek voltak magukkal, nem vittek haza problémákat, nyűgöket - de ezért kevesebb pénzt is kaptak, mert nemükre jellemző sajátosságaik (és talán a családdal való törődés) okán kevesebb pénzt kerestek nekem. :-)
a vajaskennyér felvágottakal sem a legjobb....legalább a fehér kenyeret próbáld meg teljeskiőrlésű kenyérrel kiváltani ( ha azt esztek akkor nem szóltam:)), meg szalámi helyett sonkát....de ez azért nem olyan gáz, mint az édesség.....gyerekeknél általában az a gond....
