Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Nehéz bizony ez a dolog, de pl. az, hogy nálunk manapság egy főállású anyaságot az átlagbérek negyedével dijaznak, sokmindent elmond. / a lakástisztaság felvetése meg nyilván vicc.
Ha egy férfi nem kiván családot, és a szakmájában szeretne kiteljesedni, és végigdolgozza pl. jó szakmunkásként-vállalkozóként az egész életét, család nélkül, akkor egészen jól megél és nem szorul rá soha senkire. (jut neki mondjuk az átlagbérek 200%-a)
Ugyanakkor ha egy nő nem kiván férfitól anyagi függőségben élni, és az anyai szerepben kiván kiteljesedni, 5 gyermekeket szülni és felnevelni, erre mint önálló szuverén embernek nincs is gyakorlati lehetősége, hiszen ki tud az átlagbérek negyedéből hatodmagával megélni ??? (jutna érte az átlagbérek 4 %-a, egy főre vetitve)
A két választás és életút ( 200 kontra 4) homlokegyenest eltérőkülönböző volta és elismerésének különbözősége rámutat talán e társadalmi igaztalanságra.
Aminek egyik oldalán ott áll a férfi produktuma : javak termelése, átdolgozott élet. Értéke : 200
A másik oldalán meg a nőé : 5 gyermek a Földön, átdolgozott élet. Értéke: 4
Azt nem tudom, hogy kevesebb fiúgyereket bántalmaznak-e családon belül, mint lányt, de utána fogok nézni, kíváncsi vagyok (nem vagyok benne biztos). Ugyanakkor, bármennyire ideális volna a klasszikus női szerepeket honorálni, baromi nehéz (ha ugyan nem lehetetlen). Hogy lehetne anyagilag finanszírozni a háztartásbeliket? Akinek tisztább a lakása, több támogatást kap? Nagyon nehéz szerintem kitalálni egy igazságos rendszert, ha lehet egyáltalán. Sajnos valahogy törvényszerűnek látszik, hogy aki gyereket szül, kiszolgáltatja magát a kapcsolatának, ezért kell meggondolni, kinek és milyen körülmények közt szül. Viszont, ha könnyebb lenne normális munkát vállani gyerekkel, akkor nagyobb lenne az önállósodás esélye is azok számára, akik nem akarnak tovább kiszolgáltatottak maradni egy rossz kapcsolatban.
Hát, attól függ, mekkora az a gyerek. Nem is régen jártam így pontosan egy barátnőmmel és a pici babájával. Persze, akárhol lehet szoptatni - ő is megszoptatta a kocsiban -, de azért ez messze van az ideálistól.
Magam is civil szervezetnél dolgozom, tudom, milyen nehéz helyzetben vannak, de ezzel mentegetni őket pontosan ugyanolyan, mint az általad is olyannyira helytelenített pedagóguskifogás a kevés fizetésről. Civil szervezetnél lenni ugyanannyira nem kötelező, mint tanárnak menni, de ha valaki mégis bevállalja a körülmények ismeretével együtt, akkor csinálja teljes erőbedobással, jó célokért, ha meg nem megy, akkor csináljon mást. Szerintem.
Az biztos, hogy mérni kellene az oktatás színvonalát is, csak nem tudom, hogyan. Az is talán segítene, ha a tanároknál gyűjtendő krediteket (mert már van ilyen úgy tudom nekik is, nem csak az orvosoknak) komolyan vennék, és nem adnának pontot annak, aki nem érdemli meg, meg ha a továbbképzéseket jobban támogatnák...
Azért elég ritka, ha az ember annyit császkál egy apró gyerekkel, hogy valami hivatalban érje a szoptatási idő. Egyébként meg aki szoptatni akar, az bárhol megteszi.
Már egy csomó mindent el lehet intézni neten is.
Sok helyen lehetőség van a bejelentkezésre - én is így intéztem a személyim megújítását: felhívtam őket, mit kell vinnem, s kértem egy időpontot. Nem késtem el, 2 perc múlva bementem, leadtam, megkaptam és ennyi volt.
Igen. Már vagy 40 éve romlik a helyzet.
Azok a diplomások oktatják a mostani gyerekeket is, akik alig képesek megbirkózni a szövegértési feladatokkal...
Ezen a buktathatatlanságon én is elgondolkoztam. Az alsós tanítók gyakorlatilag csaknem fölöslegesek. Mostanság ötödikben kell sok-sok órát az olvasás újratanítására fordítani a szaktantárgyak rovására.
A tanárokat is teljesítménybérben kellene fizetni - ez egypárhuzam a te teljesítménybérezett hivatalnokaiddal. :o) Node komolyan: Valahogy mégiscsak mérni kellene az oktatás minőségét is - nem kellene ennyi pocsék tanító/tanár (szűrő). S ha az alacsony fizetésre hivatkozás jön elő: Már akkor is tudta, hogy kevés lesz a fizetése, amikor jelentkezett a főiskolára. (No. Oktatásról elég is ennyi.)
Nem hülyeségből mondtam, hogy nézz utána a civil szervezeteknek. Rengeteg van. Működnek is. De a civil szervezetek működéséhez is rengeteg pénz kell, még akkor is, ha ingyen dolgoznak ott a munkatársak. (Család mellett hobbiból dolgozni nem egyszerű...)
Az alább már említett Asszonyegylet nemrégiben vonult 25 fős delegációval valahová külföldre EU-parlamenti nénikkel tárgyalni, konferenciákat szerveznek, más civil szervezetekkel összefognak. A vezetőjük egy országgyűlési képviselőnő.
Vannak tűrőképesebbek, hisz a nőket már sokszor gyermekkorukban is gyakorta bántalmazzák. Családokban jóval gyakoribban, mint a fiúkat / noha jóval kevesebb okot szolgáltatnak rá, ezt a gyerekközösségekben a pedagógusok láthatják.
Mivel a női szerepkörért még rendes megélhetést sem nyújt a társadalom, a nők rá vannak utalva a férfiszerepben kereshető pénzre vagy úgy, hogy maguk mennek dolgozni, ha tudnak, vagy úgy, hogy "eltartják" őket.
Ez mindenképpen korlátozza lehetőségeiket, kiszolgáltatott helyzetbe sodorja őket saját szerepkörük betöltésében.
Ezért gyakorlatilag pusztán az adott férfi jóindulatára van bizva, hogyan viszonyul a feleségéhez. Ez ellen kellene társadalmi szinten lépéseket tenni.
Mert ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jóindulatú, rendes, sőt lovagias férfiak; csak épp nagyonis rájuk van bizva, hogy milyenek lehetnek.
Ha agresszivak, kötözködők, szadisták, azt is megtehetik, mert a másik fél kiszolgáltatott nekik.
A társadalom, amely a férfi munkáját pénzzel honorálja, a női szerepkört meg gyakorlatilag semmivel, megteremti a lehetőséget a nőkkel családon belüli tetszőleges bánásmódra. Alapot ad a férfinak, hogy ő legyen a ház ura, egyben elveszi a lehetőséget a nőtől, hogy kimásszon egy számára megalázó helyzetből.
Ezt lehetne megelőzni azzal, hogy a női szerepekért is társadalmi szintű és a férfiszerepekkel hasonló mértékű elismerés és juttatások járnának.
Csakis ez volna igazságos, szvsz.
De a férfiak többsége ezt csipőből elutasitja, mert nekik nem érdekük.
Ez abból a szempontból mindegy, hogy szerintem elvi kérdés, hogy nem ütök, és főleg nem gyengébbet. Aki üt egy családi vitában, az azt jelzi vele, hogy nincs más fegyvere (pl. érve). Akivel meg nem lehet érvelni és értelmesen beszélni, azzal nem kell együtt élni sem, amennyiben ez akkora problémát okoz. A verekedést semmilyen körülmények között nem tudom elfogadni "megoldásnak" egy kapcsolatban, és egyáltalán nem hiszek az "ő provokálta" c. teóriában. Ráadásul, aki megüti a párját, az nagy eséllyel a gyerekét is verni fogja, és ott majd mi lesz a duma? Ugyanez, hogy "vannak helyzetek, amikor nincs más megoldás". Hát, szerintem meg nincsenek.
Tudom sajnos. Ezzel egyébként nem is lenne baj, ha hosszú távon gondolkodnának, nem pedig csak a fejkvótára hajtanának. A diplomás minimálbér is arra volt jó, hogy egy halom diplomást valóban ne vegyenek föl. Ugyanakkor nem lenne ekkora para a túlképzettség körül, ha csak annyi diplomás lenne, amennyire tényleg szükség van, nem pedig ötször több...
Nem is ezzel van a gond. Persze, tudok uralkodni magamon, na az meg egy másik dolog, hogy akit igazán szeretek (van kit), azt elvből sem ütöm meg.
..de... láttam már többször olyan veszekedést(?) (nem egymást szerető, de egy pár), hogy istenuccse, nehéz lett volna helyt állni, de lehet hogy az sem ment volna. A nők sokszor igen messzire mennek és tudod miért? Mert feminista hajlamokkal vannak megáldva, de még ő sincs tisztában vele. Azért, mert ő "nő", megenged magának olyat, amit nem szabadna.
:)))))))))