Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Agyilag tré, buggyant, elmekókadt, hibbant, szóval minden, ami csak egy igazi,
meggyőződéses feminista jelzője lehet. :)))
Mosmá, hogy elrebegtétek egymásnak, hogy mindketten özvegyek vagytok, azt hiszed, szabad az út, és egyre gátlástalanabbul udvarolsz a szemünk láttára Forintocskának:)))) Naés a Mumm mit szó mindehhez ????
Nagyon sommásnak tűnik ez a vélemény, ugyanakkor túlidealizált is. A fő baj vele az, hogy az eszköz és célrendszerek összekeverednek, és az egész homályos pedagógiai-etikai elmélet olyan öncélúvá válik, hogy senkise igazodik ki benne.
Mi a legfőbb cél a gyereknevelésben?
Hogy a kölykünk "rendes" ember legyen. Tisztelje a másikat, a tulajdont, legyen erkölcsi-morális értékrendje, tudja mi a jó, és mi a helytelen, adja meg a tiszteletet annak akit az megillet, legyen udvarias, segítőkész, és ne okozzon indokolatlan fájdalmat másoknak.
A gyerek alaphelyzetben nem effelé tendál. Ha magukra vannak hagyva, akkor előbb-utóbb az anyatermészet ősszabályai szerint viselkednek, az erősebb elveszi a gyengébbtől a kisautóját, a szemüvegesnek eltörik a hemüvegét, a kövéret kicsúfolják, a cigánygyereket elpáholják. Ezen a ponton a felnőtt beavatkozik, és azt mondja, hogy ezt így nem szabad csinálni, mindennek megvan a rendje, ehhez igazodod kell neked is kisfiam. Ha a gyerek csak nem akarja ezt megérteni, és a többszöri nevelő-oktató szándékú szentbeszéd után is csak folytatja a korábbiakat, akkor bizony a felnőttnek kutya kötelessége erőszakkal is beavatkozni, hogy a gyereket azon szabályok betartására kényszerítse, ami a mai társadalmi rendünk alapja.
Nem lehet ugyanis pusztán az erőszakmentesség, mint nevelési eszköz, fontosabb annál a célnál, amit el akarunk érni.
Azt mondod, ez a könnyebbik út, és a gyerek félelemből nem teszi meg azt, amit meg szeretne, és nem azért, mert belátja annak helyességét. Ez: idealizmus. A gyerek nem látja be, miért is látná be, hogy nem szabad rosszalkodni, mikor az olyannyira jól esik. Csak azért nem teszi, mert megtiltják neki. Ezt pedig különféle szinteken lehet elérni. Valaki eléri a puszta atyai szó erejével, valaki megvonásokkal kísérletezik (nem nézhetsz tévét, nem kapsz csokit, stb.), valaki erőszakosan (kukoricára térdepelsz, seggreverés). A lényeg szerintem az, hogy a fokozatosság elvét mindig követni kell. Mindig meg kell adnunk az esélyt a gyereknek, hogy már elsőre a puszta szóból is megérti a tiltást, és nem kell erőszakkal beavatkoznunk. Az erőszaknak ultima ratio-nak kell lennie, viszont ha nincs más megoldás akkor a Cél érdekében mindenképpen meg kell tenni. Sokkal nagyobb hiba, ha nem tesszük meg.
Végsősoron, az eredmény szempontjából mindegy, hogy egy gyerek azért viselkedik "jól", mert "eleve jógyerek", "imponálni akar a szüleinek", avagy csak azért mert fél a veréstől.
Nem kell ebből messzemenő következtetéseket levonni, később, az értelem kinyílásával úgyis vagy belátja önszántából a dolgokat, vagy nem, akkor meg már úgysem lehet rá hatni.
A Te elméleted szerint a gyereket akkor sem szabad megütni, ha nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudjuk kezelni, és nem fogjuk elérni azt a Célt, ami a gyereknevelés lényege. Ez hiba, úgy si mondhatnám, hogy vétkes hanyagság. Sokkal inkább örülök neki, ha olyan gyerekek vesznek körül, akik az atyai pofontól való félelmükben jól viselkednek, mintha olyanok, akiket ugyan sosem ért semmilyen testi fenyítés, de semmilyen szabályt nem tartanak be. A társadalom szempontjából ugyanis ez sokkal hasznosabb.
Persze fontos, az erőszak alkalmazásánál, hogy az mindig legyen következetes, ha már ehhez az eszközhöz vagyunk kénytelenek folyamodni, akkor az mindig legyen arányos és kizárólag nevelő (és ne megtorló) jellegű. Ne legyen nyilvánvalóan igázságtalan (például mikor valaki egyből a nagyfiút pofozza fel, mert ő a nagyobb, teljesen mindegy, hogy ki volt a húnyó) és a szülő mindig éreztesse emellett, hogy a fenyítés ellenére nagyon szereti a gyermeket.
Tudom, hogy nem illik saját példákkal előhozakodni, de nálunk azért elcsattant egy-két atyai pofon, ha helytelenkedtem. Igen, akkor haragudtam apámra, hiszen fájt. De utólag igazat adtam neki. Tartottam tőle, és némely dolgot azért nem tettem meg, mert féltem tőle. Na és? Később, 7-8 éves koromtól magamtól is beláttam, hogy általában igaza volt, és akkor már saját magam miatt igyekeztem "jól" viselkedni. Az öcsémet már sosem ütötte meg. (Megöregedett? Megcsapták az új idők szelei? Nem tudom...) Hát talán hiba volt...
Az idézőjeles izé egy EU-csatlakozós tájékoztatóból származik, a törvény egyértelműbb: kevés kivételtől eltekintve 18 éves korig tankötelezettség.
A kivételek:
Aki tanulmányait az általános iskola első évfolyamán az 1997/98. tanévben, illetve azt megelőzően kezdte meg, tankötelezettsége annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
A tanuló tizenhatodik életévének betöltése után kérheti tankötelezettségének megszüntetését, ha
- érettségi vizsgát tett, - államilag elismert szakképesítést szerzett, - házasságkötés révén nagykorúvá vált vagy - gyermekének eltartásáról gondoskodik.
Pénz beszél, kutya ugat. Csak a korrekten megfizetett munkaköröknek van és lehet becsülete.
Nincs hivatás, nincs szivesség, üzlet van. Aki ingyen vagy kevés pénzért dolgozik, az egyrészt megélni nem tud, másrészt nem becsülik a munkáját.
Az ember azt értékeli, amiért jól meg kell fizetni. Az ingyen és szivességi munka lófaszra sem méltó - na ezt szenvedik a nők az anyaság és háztartás terén úgy világszerte.
Ahogy csúszott lefelé a pedagógusbér és növekedett a terhelés, a szemünk láttán úgy pályáztak el mindazok, akik ezt megtehették : a bármilyen férfiak és a kreativ, merész nők.
Igy más lehetőség hiján ottmaradnak a nyuszibb, pályára épp legkevésbé alkalmas nők; rájuk bizva az egyre zabolátlanabb ifjú nemzedékek. Vajon ők tehetnek erről ?
Nem, hanem fehéren-feketén a politikusgárdánk - de mennyivel egyszerűbb helyettük egy jóval kiszolgáltatottabb rétegre mutogatni, ugye ???
Csakis jobb bérezéssel volna a helyzet megforditható. Ha beleesünk abba az irigy szűklátókörűségbe, hogy "node ezért még ez is sok", még lejjebb fogunk csúszni.
Mindehhez nem kell persze jósnak lenni, józan paraszti logikával kikövetkeztethető.
Mégis keveseknek sikerül.
A döntéshelyzetben lévők közül meg évtizedek óta szinte senkinek.
Nincs 100%-os biztonságot nyújtó fogamzásgátlási módszer.
"A tankötelezettség általában 16 éves korig áll fenn, azonban azon gyermekekre, akik tanulmányaikat az 1998/1999-es tanévben, illetve azt követôen kezdték meg, már a 18 éves korhatár vonatkozik."
Nagyon jó szakmákban a szakmai gyakorlat lehetőségéért már nagyon régóta így is, úgy is fizetni kell, bizony, középsulis korban. A felsőoktatás van szerintem túllihegve.
Mivel többezer hsz-szel voltam lemaradva, inkább csak leírom, mik jutottak eszembe olvasás közben, pro és kontra. Kicsit inkább feminista leszek, asszem, de végül is ez itt nem off :-)
Aki azt hiszi, hogy a nők 50%-os parlamenti aránya jobbá teszi a nők helyzetét, az komplett idióta, de legalábbis baromi naiv. Az az ember, aki eljut egy ilyen mandátumig, vagyis (megélhetési) politikus lesz, az szerintem annyi megalkuváson, gerinchajlításon és laffantáson van már túl (hogy egyéb, kemény altesti munkát már ne is említsek), hogy kicsi az esélye, hogy tisztességes ember legyen, és bárkinek igazán jót akarjon, vagy bárki igazáért valóban tiszta szívvel harcoljon. Kisszámú kivétel biztos van, de az meg bazi kevés az üdvösséghez. És ez mindkét nemre igaz.
Egyébként lenne ötletem egy igaz ügyre: pl. a tömegközlekedési járműveken a férfiak is összezárt lábakkal kellene, hogy üljenek, mert két helyet foglalnak el egy helyett, akkora terpeszben szellőztetik a tökeiket. Vagy szoros a gyatya? Akkor hordjanak lazábbat. Az már megszokott, hogy sem időseknek, sem terheseknek nem adják át a helyet, de ha legalább a patájukat maguk alá húznák, felszabadulna néha egy-egy hely. Na ezért még én is kimennék az uccára, pedig nem szokásom.
Ami a wc deszkát illeti, kedves uraim, az nem azért van lehajtva, mert úgy felejtettük, hanem azért, mert ha önök esetleg véletlenül és netántán nem tartanák férfiatlannak az ülve pisilést (hisz kaki előtt/közben/után eleve ülve csinálják tudtommal), akkor nekünk nem kellene naponta lemosni a wc-n kívül a falat, a követ, wc kefét, meg mindent környéken, amit szíveskedtek nagy hosszú büszke sugárban összehugyozni - merhogy ezt se nézni, se szagolni nem jó.
Ez az abortusz dolog már nagyon lerágott. Aki nem védekezik, annak úgy kell (kivéve azon ritka baleseteket, amikor a tudomány mai állása szerint lehetetlen a teherbeesés, oszt mégis ... de nem ez a statisztikák meghatározója). Azon meg, hogy a tinilány abortuszáról a család dönt, nem csodálkozom: nem akarnak egy ikszedik gyereket helyette felnevelni, mert az ilyen baba inkább kistesó, mint unoka, ugye. Viszont ha nem világosították fel időben a gyereket, akkor megérdemelnék ...
A matematika tételek bizonyításáról meg az jut eszembe, hogy ha ez kötelező lenne, az lenne csak igazán diszkrimináció. Ui. nem mindenkinek áll rá erre az agya. Én pl. nagyon jó tanuló voltam, megértettem az elméleteket is, megoldottam a példák nagy részét is, de megmagyarázni, levezetni azt nem tudtam. És ezzel nem vagyok egyedül. Úgyhogy szerintem az elmélyült matekolást hagyjuk meg az arra kifejezetten rákívánóknak.
Azzal meg nem tudok egyetérteni, hogy a középiskolában a hülye, lusta gyerek szülei tandíjat fizessenek. A szegényebbje úgysem tud, mi az neki, hát kiveszi a gyereket a suliból (16 évesen már dolgozhat, már nem tanköteles), a gazdagabbja meg megveszi ezzel a gyerek érettségijét. Mondjuk, a megoldást sem tudom :-( mivel a nádpálca ugye már nem jáccik ...
Ehhez is kapcsolódva igazán kíváncsi lennék, mit is javasoltak alternatív megoldásnak azok a skót gyerekek. Merthogy én sem vagyok a verés híve (16 éves koromig apám gyakran vert bennünket), de egy-két jól irányzott pofon igenis a helyén van egy túlzásba vitt hiszti, vagy egy ordas bunkó beszólás esetén - legalábbis szerintem (anyám életemben mindössze kétszer fegyelmezett meg, mind a mai napig hat - leszoktam a hisztiről, apámat viszont megutáltam, ez is mind a mai napig hat - és nem szoktam le a lázadásról).
A topiknyitóból meg nem a gyűlölet süt, hanem vagy a hülyeség, vagy a provokáció, vagy egyszerűen csak skizofréniás.
Ja, és megmondhatná végre valaki, mi a fenét jelent az, hogy "ergya"? :-) És a BTW rövidítés?
Tényleg, ez is lehet egy tényező - nyolcvanakárhány százalék női arány, nem túl válogatott emberek, nem igazán jó főiskolák - hogy a fenébe is lennének tömegesen rátermett, határozott, nagy tudású pedagógusok...
Ők a feminizmus élharcosai, hé! Több tiszteletet! Az, hogy leszbikusok, csak egy szexista-hímsoviniszta terelés, és nyilván semmi köze ezen neves feministák állításainak rendíthetetlen és cáfolhatatlan tényszerűségéhez!
Mit jelent az, hogy egyre gyakrabban? Van erről valami statisztika vagy kutatási eredmények?
Én így tapasztalom elég széles közvetlen és közvetett körben, nem tudom, statisztikailag mi van. Statisztikai forrást eddig asszem tán én hoztam itt szinte a legtöbbet, engedtessék meg nekem ebben az esetben némi jóleső férfilustaság :-)))
Olyasmiket, mint te - hozzátéve, hogy a pedagógusok kontraszelekciója maga is egyik ok lehet a régi tisztelet elvesztésének, és azt is hozzátéve, hogy szerintem egy-egy megfelelően elhelyezett tanári tockos igenis tiszteletet ébreszt, csak ebben is átestünk éppen a ló túlfelére.
Komoly biológiai tartalma és érthető üzenete van annak, hogy ha a falkavezér demonstratíve megrázza egy kicsit a tiszteletlen ifjoncot, akkor a többire már rá se kell vicsorognia, azok szépen tartják a távolságot. Tisztelik a falkavezér meggyőzően demonstrált erejét. És ez nagyon különbözik attól, mintha mindet széttépné, vagy akár csak megtépné - sőt, éppen azt segít megelőzni, elkerülni.
Nálunk a tanár már egyáltalán nem fegyelmezhet, semmilyen eszköze sincs. Újabban már nemcsak pofontot nem adhat, hanem házifeladatot se, egyest se, sőt, ki se küldhet a teremből. Hogy taníthatná így eredményesen az éppen a korukból fakadóan a lázadást gyakorló kölköncöket? Gyakorolnak rajta szorgalmasan, mert szalmabábu. És mellékesen hülyék maradnak, az agresszivitást viszont jól begyakorolják.
Bocs, hogy kicsit ördög ügyvédje vagyok, éppenhogy a te álláspontodat szoktam képviselni, és számos, átlagnál normálisabb, de tehetetlen mert eszköztelen tanár/tanító barátom szokta mondani nekem, hogy na, csak próbálnád te tanítani őket egy hónapig :-)
Itt nekem újra jön a tekintély. Ha lenne a szülőknek és más egyéb felnőtteknek valamicske tekintélyük...
Az állatok is azonnal megérzik, ha félsz tőlük. Egyetlen állat sem engedelmeskedik, ha nem vagy elég erélyes, határozott, mert megérzi a bizonytalanságot és átveszi a vezetést.
Ez a képesség a gyerekekben is megvan.
Az én gyerekeim - főleg a fiaim - sem tettek mindig a kedvemre. Most már csak jókat röhögünk rajta, meg most már szólnak - a kisebbik elég, ha rámnéz - és tudom, már megint erélytelen, így hiteltelen voltam... :o)))
Mesélték, hogy kicsi korukban tökre élvezték, amikor idegrohamokat kaptam attól, hogy nem tesznek eleget a kérésnek. (Folyamat: megbeszélés, kérés -> határozott kérés -> utasítás -> hangos utasítás -> méghangosabb utasítás (mármár könyörgés) -> könyörgés -> műanyagkisszék zúzása)
Mindig azt mondják, nem vagyok elég határozott. És igazuk van. :o)
hát ez az... az ilyen ökrök tesznek tönkre mindent a feminizmus nem ennek indult de egy meréknyi hibbant liba lejárat nemzedékről nemzedékre egy egész fogalmat a mai élharcosok pontosan ugyan ilyen hibbantak és ugyan ilyen hülyeségeket is beszélnek, közben a valódi problémák megoldatlanok - és azok is maradnak, mert mára odáig jutottunk, hogy ha valaki rákezdi feszegetni az egyiket, mindenki vakarózni kezd és becsukja a füleit (beleértve a nőket is) mert válogatott baromságok mondatnak ki a nők "védelmében" meg hülye statisztikák születnek pro és kontra...
(a melegek ügye egyébként hasonló mellékvágányokban bukdácsol, és ugyan erre a kaptafára jár)
Mit jelent az, hogy egyre gyakrabban? Van erről valami statisztika vagy kutatási eredmények? Vagy régen is ez volt, csak több eset jut nyilvánosságra? Tényleg csak kérdezem.
Nagy kérdés egyébként, hogy mit lehet tenni a gyerekbűnözéssel, igazából folyamatos a vita róla, épp a napokban is láttam a Híradóban, hogy megint téma a büntethetőségi korhatár leszállítása - persze ez a kiemelten súlyos bűncselekményekre vonatkozik.
Igazából, ha a véleményemre vagy kíváncsi - de tényleg csak egy teóira - azt gondolom, hogy ez (nem tudom, hogy a verekedés több-e, de több tanár barátomtól valóban hallom, hogy nehezen kezelhetők a gyerekek) annak (vagy annak is) a következménye, hogy míg a múlt rendszerben volt egy bizonyos felfogás, aminek lehetett ellene menni vagy behódolni neki, de mindenképp viszonylag szilárd értékrendet közvetített, addig viszonylag rövid idő alatt (mert 16 év azért nem olyan sok) mindez felborult, és a nagy demokráciában mindenki azt gondol, amit akar, abban hisz, amiben akar (legyen az vallás, erkölcs, nevelési módszer stb.). Emellett a fogyasztói társadalom begyűrűzésével ráadásul (ismétcsak szerintem) felbomlottak a régi, jól bevált közösségek is (amúgy is rohannak az emberek, nincs idejük baráti kapcsolatokat ápolni, legalábbis a legtöbbjüknek), egyre több család izolálódik. Szóval nincs miheztartás, nincsenek fix értékrendek (pl. miért gondolná a gyerek, hogy a tanárt tisztelni kell, ha a szülőtől nem ezt látja/hallja), és ráadásul a nagy rohanásban egyre kevesebb család engedheti meg magának azt a luxust, hogy megfelelően foglalkozzon a gyerekével, elég időt töltsön vele, eleget beszélgessenek stb. Úgyhogy a gyerekek nagy része (szerintem) pusztán unalomból csapódik olyan társaságba, ahol agresszív viselkedésmintákat lát. Aztán, ott van még a valószínűsíthető alulmotiváltság (sok gyerek nyilván azt látja,hogy a szülei sem jutottak sokra az életben, akkor vele miért lenne másképp, akkor meg minek tanulni, akkor meg minek tisztelni az iskolát és a tanárt). Szóval ezeket tudom így hirtelen tippelni. Ja, meg azt, hogy a régi rendszerben - erre határozottan emlékszem, mert a nagyszüleim pedagógusok voltak - tanárnak lenni egy hatalmas dicsfénnyel övezett státusz volt. Ma meg egyáltalán nem az (este és éjjel is eleget jártuk körbe, miért nem). Szóval valószínűleg az a gyerek, aki otthon azt látja, hogy a szülője úgy beszél a tanárról, mint akit a fenekéből húzott elő, hát annak ez nem segít a tiszteletben.
Meg szerintem ebben aztán tényleg van felelőssége a politikának. Szinte minden nap közvetít valami olyan üzenetet valamelyik párt, hogy a törvénytelenségnek nincsenek következményei, hogy mindent ki lehet magyarázni, hogy vannak tettek, amikért nem kell felelősséget vállalni. Szerintem ez is vaskosan belejátszik, ha nem is közvetlen a gyerkek viselkedésébe, de a szüleikébe mindenképp, és hát mint tudjuk, a mintakövetés...Ilyesmiket gondolok.
(Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy ezen nem segítene, ha a gyerekeket gyakrabban vernék otthon - mármint, ha esetleg arra céloztál volna, hogy a jó időben kiosztott pofonok megóvnak a tanár- és szülőveréstől.)
ilyenkor láccik hogy az egész a marxizmus kommunizmus irányvonalból származik. olyan is. egy nagy rakás diszkrimiatív, társadalom és emberiségellens szar
Szintén nem buzeratíve, de engem az szokott elgondolkodtatni mostanában, hogy a gyerekek egyre gyakrabban megverik a tanáraikat, sőt, most már a szüleiket is. Erről mit gondolsz?
