Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
2. a. Nem azért, hogy a férfiaknak, hanem hogy a nők ne cikizzék őt, ha meglátja egy ismerős nő... (A nőknek általában fogalmuk sincs arról, hogy igazából mi tetszik a férfiaknak.)
2. b. Ezek hiányoznak az életemből. Nagyon ritkán használok sminket (szempillafösték, szemhéjpúder), szerintem roppant kényelmetlen viselet. Az ékszereketsosem vittem túlzásba, de a gyerekek születése és az átképződésem óta semmilyet sem hordok. :o) Kendőcske, övecske, masnicska, csipkécske boás...
(Párom utálja a rúzst. Ha egy nőt megnéz és tetszik is neki, azonnal elfordul, amint észreveszi vastagon rúzsozott, csillogóra polírozott ajkait.)
P.S.: Kedves Dzsónsz Úr!
Kérném tisztelettel, jöjjön gyakrabban, mert alig győzöm olvasni a hozzászólásait. Dézsából teccik önteni, mint Holle-holfel anyó az aranyat/szurkot!
Renitens kismama voltam. Főleg az elsőnél, de a másik kettőnél is mindig volt velem valami "baj". :o))))))))))) Terápiásan sokat kellett mászkálnom. Amikor meguntam egyedül kóvályogni a folyosókon, bementem a szobákba beszélgetni. A csajok mindenhonnan kizavartak 10 perc után, mert szülés után - akár természetes, akár császáros - nehéz röhögni... :o))))))))
Az elsőnél nekem a szülőágyon jutott eszembe, hogy tulajdonképpen nem is akarok gyereket... Aztán rájöttem, hogy ez egy teljesen általános reakció. :o))))
A harmadiknál vajúdás közben vígasztalgattam egy elsőszülő leányzót, hogy ne essen má kéccségbe, hogy infúziót kap, az csak segít neki... a kórházi személyzet azt hitte, én csak azért vagyok ott, mert a rokonom (akkor láttam életemben először a lányt, de nagyon el volt anyátlanodva). :o)))))
Aztán leültem beszélgetni a szülésznővel, meg az épp szülészeti gyakorlatán szenvedő mentőstiszttel. A szülésznő lejelentette a létszámot. A mentősfiú kijavította, hogy ennyien nem is vajúdnak. Engem nem számolt hozzájuk. :o))))))
"egy nőnek szüksége van arra, hogy külső megerősítést kapjon..." minden nő szereti ha megnézik"
Az attól függ, mennyire "nézik meg". Nem minden nő vágyik például prosztó befüttyögésre, ugye...
"azért készülődnek naphosszat, hogy minden férfinak tetszenek"
Persze. Csak van egy apró hibájuk: nem belülről építkeznek, hanem a VÉGeredmény felől próbálják megfogni a dolgot. És ez rengeteg próbával, ruhacserével, vetkőzéssel-öltözéssel jár. Ráadásul olyan kis határozatlankák, no! :)
Mondjuk, ha nekem csak öt divatlap és tíz haverom mondaná meg az aktuell "tutit" - anélkül, hogy egyáltalán az alapdolgokat tisztáznák: például az alkati függőséget -, én már akkor meghülyülnék. És akkor még a kiegészítők, sminkek, mittoménmik... Kész hidegrázás. Brrr!
jahh hogy te a pozitív voltáról beszéltél:))) ezt nem szoktam meg, általában mindenki a fájdalomról nyavajog , érdekes módon legfőképpen azok akik még nem szültek....
"Na, akkor undorodtam meg tőle véglegesen: rettenetesen büdös volt."
Pedig csak rosszul volt előkészítve. Megfelelő esetben hófehérré, és szagtalanná válik. A pacal nem véletlen volt a szegények eledele: gyakorlatilag önmagában szagtalan-ízetlen, értéktelen valami. Csak az elkészítési módja teszi finommá. Marhagyomor. Nem épp egy bélszín, no!
"Mert otthagyta, mi? Nem azalatt keletkezett, míg nem volt otthon. ehh."
Ha így volna, akkor az bizony az eredeti kérdésed szerint feminizmus. Akkor ugyanis a meló dandárja - főzés+etetés - már el is van helyette végezve, nem...? :p
Mivel azt senkiről sem tudjuk, hogy mennyi a maximális kapacitása, ergo csak azt értékelhetjük amit ténylegesen nyújtott!
Kérdés : 1. mi neked a tényleges nyújtás?
2. mi neked az értékelése ?
1.Én azt hiszem, a mai világban pont azon kéne javitani, hogy a tényleges nyújtásnak csak a hagyományos férfiszerepben nyújtott dolgokat tekinti ÉS LÁTJA. Hogynemondjam, pl. uránbányászat. A gondoskodást, törődést, vesződséget, szeretetet, mindennapi halk robotot, aminek legtöbbjét nők végzik a világon, na azt nem tekinti senki tényleges nyújtásnak. Holott miért is ne volna az ?
2. Az értékelés lehet erkölcsi és anyagi. Mivel arra sokan rájöttek már, hogy az erkölcsi elismerésből megélni nem lehet, az anyagilag elismert dolgok mögött több értéket is látunk.
És e kettő pedig visszahat egymásra : tényleges nyújtás az, amit ténylegesen értékelni lehet, és amit ténylegesen értékelnek, az a tényleges nyújtás.
(Exupéry gondolata jut erről eszembe, mikor arról mesélt : ha az emberekkel meg akarod sejtetni, hogy milyen szép házat láttál, ne azt meséld, hogy fehér fala volt és muskátlik az ablakában, mert azt senki sem fogja érteni. Ellenben ha azt mondod : láttam egy ötvenmillás házat, akkor felkiáltanak : milyen szép...)
Persze mindezen változtatni nagyon nehéz; már az is eredmény, ha egyre többen érzik és látják. Merthogy a legtöbben nem is érzik, meg nem is látják.
"Te élnél egy szélsőjobboldalival? El tudod fogadni hogy ő "csak" hű az elveihez?"
Ha nem politizál az ember - de még jobb, ha felülemelkednek azon a szimpla acsargatáson, amit ma, itt "politizálásnak" hívnak -, egyáltalán nem véghezvihetetlen dolog.
Sok pasi rettegne tőle, másik sok meg misztériumként kezeli és mit nem adna, ha tudhatná - de hát ez már csak ilyen. Én azért amit férfi tudhat róla, azt igyekeztem megtudni :-)
Nőt ismerek olyat is, aki évekig szenvedett látványosan az első gyerkőc születése után, hogy jajjajjjajjjjajjjjjjj, de olyat is, aki már a szülőágyon vidoran megmarkolta a párja kezét, hogy hát ez csodás, jöhet a következő gyerek - igaz, ezen még a sokat látott szülész is csodálkozott kicsit.
Nem a kín miatt, az nem érdekes. De annyira jó érezni odabent az albérlőt! :o) És olyan jó, amikor kijön... :o))
A várandósságot régen is hívták terhességnek. Ugyanis a 9 hónapnak 3 szakasza van. Az elsőt más állapotnak hívták, a másodikat áldott állapotnak, a harmadikat terhességnek. (1. másképp érzi magát az ember lánya, de a babát még nem érzi. 2. Áldottan jó érzés, mert már érzi a kismama, hogy laknak odabent. 3. Az uccsó 2-3 hónap általában már tényleg nehéz, terhes.) A szülést pedig lebetegedésnek hívták.
na ja, biztos nagy kín...és? anyám jó sokat vajúdott velem, valahogy mégsem bánta meg, és nem áldozatként fogta fel....lehet az is a hozzáállást mutatja, hogy ma terhességnek hívják, amit régen áldott állapotnak...
azért mert ez nagyjából baromság..az alap példát figyelembe véve, a downkóros nem azért nem lesz agysebész, mert nincs rá lehetősége ( valóban nincs) hanem mert alkalmatlan rá! a körülményekről persze lehet rinyálni, de láttam én már intézetis gyereket, aki mikor felnőtt orvos lett, meg láttam már olyat, akinek a jó körülményeiből adódóan mindene mogvolt, mégis csak egy lecsúszott alkesz lett.......vannak akik keményen melóznak egyetem mellett, és elérnek valamit, és vannak akiket apuci pénzel, és csak a piálással, bulival foglalkoznak, aztán ki is buknak az egyetemről....szal a körülményekre hivatkozás megint jórészt csak mentegetőzés, kibújás a felelősség alól, hogy én is tudnám de a gonosz körülmények....
Amennyire én tudom, szó sincs együttes döntésről, márminthogy az anya(jelölt) és apa(jelölt) bármilyen mértékig együttesen döntene. A nő egyedül dönt, és ha a nő meg akarja tartani a gyereket, akkor az apának mindenképpen, akarata ellenében is kötelességei keletkeznek, ha pedig a nő az abortusz mellett dönt, az apa a fejére is állhat, akkor se lesznek jogai se, de gyereke se.
Ami nem is a lehetséges legrosszabb módszer, persze. Végülis tényleg nem a férfinak kell végigcsinálnia azt a terehsséget, szülést. De én elvileg kicsit talán inkább érezném fair eljárásnak, hogy ha az anya önálló döntési jogával élve megszüli a gyereket a nemző határozottan kinyilvánított elletétes akarata ellenére, akkor a nemző dönthessen, hogy kíván-e apaszerepet... de hát elvont elvekkel nincs mit kezdeni a jelenlegi helyzetben.
a lényeg a teljesítmény, hogy abban a munkában amire alkalmas az ember a lehető legjobbat nyújtsa....aki igazán szereti a munkáját, annak ez alap, de manapság nem ezalapján válsztanak munkahelyet, hanem hogy mennyit fizet....ez is felelőssé tehető az emberek fruszrtáltságáért, hiszen esetleg egy olyan munkában kell alkotni valamit, amihez nincs meg a megfelelő tehestége, sőt, kedve sem, de kel lneki a lóvé....ezért szorongani fog, és a végén hülye feminista elméletekben éli ki a frusztráltságát
tehát a downkóros ér annyit, ha használja a képességeit, mint az agysebész, ugye....ezekszerint felesleges a női kvóta is , hiszen ha egy nő tehetségtelen a politikában, attól még nagyon jó tanár lehet, ami társadalmilag hasznosabb is...tehát kijukadunk megint oda, hogy 50% ( ami ugye 51%) os kvóta egy agybeteg baromság....
ne hülyéskedj már! magával szemben 100%-os fog teljesiteni, a társadalom meg az 1-5 kategóriába sorolja. Attól a varjuhús nem lesz jobb a csirkénél vagy pulykánál, mert a varjakhoz képest kivtéelehesn porhanyós!
Mivel azt senkiről sem tudjuk, hogy mennyi a maximális kapacitása, ergo csak aztértékelhetjük amit ténylegesen nyújtott!
