Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Te semmit nemtucc a nőkről. A C Sportcoupé sokkal alkalmasabb, ha már Merci:-) De tudunk márkafanatikus nőről a itt a topicon, aki nem a Mercikre bukik:-)))
orvos is életmód-programot dolgoz ki neki szakmájából adódóan ez a dolga, és nem politikai vagy érdekvédő* mivoltában teszi ezt.
* amikor pl. a gyógyszerészek arról szövegeltek, hogy az nem jó 'életmód', ha nem a patikában veszed a gyógyszert, akkor ugye, ez már nem illett a képbe neked sem (legalábbis remélem)
a feminista szervezet pedig egy politikai (jogvédő) szervezet, ami ne adjon életvezetési tanácsokat (és főleg programokat) , mert ez olyan tanítás lesz, mint amikor
- a jó kommunista úttörő átsegíti az öreg nénit a zebrán
akkor most az sem jó, ha a feministák segíteni szeretnének a férfiak gondjain?
Látom, nem érted. A feministák ne legyenek olyan helyzetben hogy 'segíteni' tudjanak. Sőt, ez rosszabb mint a szurkálás, pocskondiázás, ugyanis ez a kezükbe adott hatalmat jelenti másnemű embertársuk felett. Pocskondiázni meg lehet egyenlő, mellérendelt viszonyban is.
Aki neked életmód-programot dolgoz ki, azzal te egyenrangúnak éreznéd magad? Miért vagytok erre az übermensch-jelenségre ennyire érzéketlenek ?
"Na de hogy Te még ezt a szemenszedett mocskot is itt megpróbálod a feminizmusra kenni, -na hát az beillik abba a pofátlanságsorozatba, ami itt megy:))"
Én le sem írtam azt a szót, hogy feminizmus. Én csak azt írtam, hogy a világ végletesen elnőiesedik és búslakodtam efelett egy sort. Fogalmam sincs mi pontosan az a feminizmus manapság, mert számomra nem értelmezhető.
Lehet, túlságosan dekódolt üzenetei vannak, ezért nem érnek el hozzám. Régebben egyszerűbb volt, mint mikor, aszonták a szüfrazsettek, hogy választójogot a nőknek, meg munkalehetőséget, meg hadd hordjanak gatyát, efféle, azt felfogom a csökött agyammal, de hogy most mi van azt nem tudom.
Egyetlen érvvel szoktam találkozni, kizárólag statisztikai kimutatásokból - még véletlenül sem a való életből -, hogy a nők bizony csomó munkahelyen ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak. Én nem tudom. Itt nálunk a dógozók 70%-a nő (régen nem volt ez így, jó kis kollektíva volt az, mindig voltak közös munkahelyi örömködések, közös sörözések, ez megváltozott, átvette a helyét a fúrás-faragás, intrika és pletyka, ezerszer meg kell gondolni ki előtt mit mondunk, megszűntek a közös névnapok, kiüresedtek a közösségi együttélés kellemesebb formái, de sebaj, mondom: a világ nőiesedik...), egy kivételével minden létező főnököm nő. A feleségem munkahelyén szintén. (Az mondjuk multicég, az enyémé állami.) Az egyik legjobb barátom egy helyen dolgozik a nejemmel, és tudom, hogy kevesebb a fizetése, mint a felelségemé, pedig a munkakörük ugyanaz, és egy évvel régebb óta is van ott. Nem sokkal ugyan, de kevesebb.
A statisztika a csalás egyik formája. Én ezt tudom, mert az én munkahelyem állandóan statisztikákat készít mindenről, és mindig érdekes módon éppen azt az eredményt mutatja, amit éppen bizonyítani akarnak vele. Úgy lehet vele visszaélni, ahogy akarunk.
Szóval a mai feminizmusról nem tudok sokat. Mintha valaki az általános közteherviselésről vagy a jobbágyfelszabadítás szükségességéről beszélne.
Van egy általános tévhit, mely szerint ha a vezető politikusok nők lennének, egyből jobbra fordulna a világ sora, hisz női szeretettől túláradó szívvel fordulnának a problémák felé, és a háborús konfliktusok helyett az empátiával átitatott megbeszélések élveznének prioritást. Ezt nem tudom ki honnan veszi. A világtörténelmi tapasztalatok az égvilágon semmit nem igazolnak ebből. Angliában Erzsébet és Viktória királynő uralkodásai a kegyetlen kapzsiság, hódítások, kalózkodások, rabszolgakereskedelem és gyarmatosítás évtizedei. A Vaslady a '80-as évek elején odáig ment a háborús sakkjátszmában, hogy a 3. világháború kirobbanásának lehetősége sem ingatta meg abbéli szándékát, hogy kegyetlen háborút indít pár birkákkal borított szikláért az Atlanti óceánon. Az amerikai külügyminiszter-csajszi az iraki háború legvérmesebb agitátora volt, afféle keményvonalas militaristaként tündökölt. Vagy egyszerűen nem tudott nőiségük kibontakozni ezen a kemény férfias terepen, és mindegyik meggyőződése ellenére cselekedett? Alig hinném. Elég ránézni a portréikra, ott csillog a szemükben a féktelen hatalomvágy, nekik is.
Engem egyébként is aggaszt a nők vezetői pozícióba kerülése. Egyszerűen szürrealisztikus ötletektől vezérelve, a kezükben a hatalom teljesen parttalan játékszerré válik. Lehet, hogy vannak ideális női vezetők, de kevés olyat láttam. (Férfiból se sokat...)
Nem nők dolgozták ki, olvass gondosabban, feminista szervezetek lobbizták ki, hogy komoly támogatást kapjon. Ez volt a Kopp-előadásban, de persze korrektebb lenne azt mondani, hogy más szervezetek mellett a nők is lobbiztak mellette. És hogy miért volt főleg férfiakra szabva, az egyszerű és sokkal jóindulatúbb mint a te elképzelésed: iszonyatosan magas volt ott a férfihalálozás, alacsony a várható férfi-élettartam, főleg a férfiakat a nőknél sokkal durvábban érintő szív-érrendszeri betegségek illetve azok rizikótényezői miatt.
Lehet vitatni, hogy hatásos lehet-e ilyen program, de azt hiszem főleg csak azért szoktuk vitatni, mert itthon valahogy el szokás ezeket a programokat (is) szúrni. Ott speciel azt találták, hogy a program hatására a szív-érrendszeri halálozási ráta a 35-64 éves korú férfiak körében 1970 és 1992 között 57%-kal csökkent. Ez ugye azt jelenti, hogy kevesebb, mint feleannyi férfi (apa, férj, családfenntartó) halt meg így, mint korábban - az nagyon sok.
Persze léteznek nőkre szabott életmód/közegészség-programok is, azok is teljesen normális dolgok szerintem, semmi közük kutyaneveléshez.
"Szóval könnyen lehet, sőt valószínűnek tartom, hogy a normális feministák egy társadalmi szinten ugyanúgy gondoskodnának a férfiakról és a társadalmi kohézióról, ahogy a normális feleségek gondoskodnak férjükről és a családi kohézióról."
Ez szép gondolat, de ehhez elsősorban NŐK kellenek és nem feministák!
Nem könnyű, tény - tapasztaltam. Birka voltam 15 évig. Ez is tény. 5 évig kínlódtam, próbálkoztam. Közben felnőttem. A gyerekek is. A váláskor nem volt sem munkám, sem saját vagyontárgyaim, sem lakásom. A többit kitalálod.
A volt férjem viszont nagyon rendes, nem nehezítette meg az életemet.
Az önáltatással nem megy semmire, az időhúzásra tökéletes, meg arra, hogy majd lesz valahogy... Rossz taktika, amikor hagyod, hogy 'sodorjon az élet', és azért annak a bizonyos rózsaszín szemüvegnek az első pofon vagy félrekufirc után automatikusan le kellene, hogy hulljon, mert, mint mondtad, büszkeség is van a világon. És persze, hogy nem könnyű, ezért nem szánják rá magukat a legtöbben, mert félnek, mi lesz velük, de tény, hogy mindenkinél más az elviselhetőség határa és másfelé billen a mérleg nyelve. Csak a társadul választott személynek illene jó esetben tudni, hogy ez a tűréshatár nálad hol húzódik...
ezt, ahol az már a jó példa szerintetek, amikor a feminista (nők) a férfiaknak életmód-programot dolgoznak ki.
Én ezt a '...szabott életmódprogram' -kifejezést mondjuk egy kutyapszichológus komngresszuson tudom elképzelni, ahol mondjuk éppen a bútort rágcsáló kutyák neveléséről van szó.
Szerelmes ember nem szokott elhúzni a vérbe, mert áltatja magát rogyásig, hogy majd megjabul minden, amire viszont kiábrándul, addigra rendszerint a gyerek(ek)re is gondolnia kell, lakást se könnyű szerezni, büszkeség is van a világon, ha eleve a házasságba menekült a szülői házból akkor oda visszabotorkálni cseberből veder, pláne ha várható, hogy jön csőstül a szülőktől az "ugye megmondtam, hogy hülye vagy". Szóval nem könnyű, na.
Nem tudom, általános-e. Inkább csak többséginek mondanám. Ahogy a másikat se egyedinek, vagy akár ritkának, csak kevésbé gyakorinak. Szerintem ahol igazán kemény hiriges válás van, ott rendszerint a férfi is megtesz mindent a nő ellen, nem csak fordítva - az nem a páron és pláne nem egyedül a férfin múlik, hogy a kisgyerekes nő szokott többször és nagyobbat nyerni, hanem a nagyon ferde pályán.
Statisztikailag is utánanézhetsz - óvodáskor után sokkal több az apának ítélt gyerek, mint ahogy a közvélemény gondolja, a nagyon pici gyereknek meg a magyar realitást ismerve többnyire tényleg sokkal nagyobb szüksége van anyjára mint apjára.
Nem egyszer tapasztaltam, akár óvodai, akár iskolai szülői értekezleten, babazsúron, játszótéren, szmk-ban, osztálykiránduláson, mindenféle családi ünnepségen és baráti összejövetelen, hogy apa alig-alig fordul elő, anyák vesznek részt mindebben. Sok apának fogalma sincs a gyerekorvos telefonszámáról, arról se, hogy a gyereke milyen gyerekbetegségeken esett át, milyen gyógyszerre érzékeny, milyen ételt szeret, hogy hívják a magyartanárát, miből felelt utoljára, szerelmes-e éppen és ha igen kibe, kik a barátai, ki a kedvenc zenésze... az apák többsége nem tudna kimosni gyerekruhát, nem tudna elkészíteni egy bébiételt (nem a mikrózós konzervre gondolok), fogalma sincs, hogy menstruál-e már a lánya... és sorolhatnám.
Szóval szerintem azt azért ismerjük el, az anyák jellemzően tényleg sokkal többet tudnak a gyerekekről, sokkal többet foglalkoznak velük, kétkeresős családban is.
valahol Skandináviában férfiakra szabott életmódprogramot lobbiztak ki a feministák
a prostitúció radikális tiltásáról-üldözéséről beszélsz ? ...ami miatt a fél svéd férfi-lakosság a környező balti államokba (a tehetősebbje pedig dél-kelet-ázsiába) jár át kufircolni ? Életmód-program :-)
Írtam már, hogy Kopp professzorasszony előadásaiban eleve ott van ugyanez (pedig ő talán eléggé feminista), hogy a feminizmusnak van egy ilyen csapdája, és az is ott van, hogy valahol Skandináviában férfiakra szabott életmódprogramot lobbiztak ki a feministák, hogy nehogy szeretett férjeik idő előtt meghaljanak.
Szóval könnyen lehet, sőt valószínűne tartom, hogy a normális feministák egy társadalmi szinten ugyanúgy gondoskodnának a férfiakról és a társadalmi kohézióról, ahogy a normális feleségek gondoskodnak férjükről és a családi kohézióról.
Igaz, ehhez normális feministák kellenek, nem szélsőségesek - de ha megnézed, itt számos olvtárs a nők közül valójában normális feminista, csak ennek ellenére - vagy éppen ezért! - inkább a normális nőket osztályárulónak bélyegző szélsőséges férfigyűlölőkkel száll vitába, mint a relatíve normálisan megnyilvánuló férfiakkal.
A tényleg abnormálisan hozzászóló férfiakkal meg talán részben azért nem szállnak vitába, mert még a látszatát is kerülni akarják annak, hogy bármiben közös platformara akarnának helyezkedni a fanatikus feminácikkal.
OFF És tudod, hogy hol a baj? A legelső ilyennél kell pakolni és elhúzni a vérbe, amikor még nem az egész addigi élete omlik össze.... Ennél a zéró tolerancia elve nagyon bejön: amit nem tűrsz el életed párjától, azt a legelső (előtti) esetnél kell értésére hozni. A radikalizmus csodákra képes, és akkor nincsen félrekufircolás és nincsen házasságon belüli erőszak és folyamatos ütleg sem, ha előre tisztázzák a határvonalakat. Persze, a bunkósbot típusúaknál nem tudom, hogy működne, de az észérvekre általában nyitott az ember, ha valamenniyre fontos neki a másik. ON
