Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Most már biztos vagyok benne, hogy provokálsz. Írsz egy hülyeséget, erre én megírom, hogy az hülyeség, meg is indokolom, te meg írsz valami elterelő hablatyot, majd lebutázol. Hmm...
Bár fennáll annak a lehetősége is, hogy tényleg totálisan elmeroggyant vagy. :-)
Ebben mélységesen tévedsz, bár az igaz, hogy nincs szükség arra, hogy mindenkinek felsőfokú végzettsége legyen. Nem tudom, mi bajod amúgy a multikkal, nélkülük mehetnél kapálni a kiskertet.
egy kis vicc: asszem, elsős lehettem, mikor 2 percet késtem, tantónéni elkérte az ellenőrzőmet és beírta: gyerek ma elkésett, megintem az elkésést értettem, a megintem- et nem, mert előszőr fordult elő
a gyerek akiről szó van, most bllagott nyolcadikban, negyediket végezte - jó eredménnyel, de tele szorongással és félelemmel-, mikor új suliba vittük a lányom azóta is hálás, hogy ezt javasoltam
tudnék még rémtörténeteket, de minek:((((( örülök, hogy legalább egy gyereknek tudtam segíteni
a sajátjaimhoz folyamatosan kellett járnom az of-khöz, hogy ugyn ne bizergálják már a külkeimet, jók ők, ahogy vannak, csak kicsit nehezebben fogadják el az átlagnál a lekezelést, mert itthon nem ahhoz szoktak
Na hát pontosan erről beszélek, és még hány ilyen rémtörténet van. Sőt! Gondolj bele, az általános iskolában tanítók hogy el tudnak kefélni egy egész életet pusztán azzal, hoyg nem is túl feltűnően pikkelnek valakire. Állandóan eszembe jut az egyik ált. iskolás párhuzamos osztályban tanító osztályfőnök, aki két lányt valamiért tök hülyének tartott (valszeg egyszerűen nem voltak neki szimpik), ezért meggyőzte a szülőket, hogy ne menjenek gimnáziumba, jó lesz nekik a nővérképző meg ilyenek. Szerencsétlenek persze ezt baromira nem akarták, de hát a tantónéni jól elmagyarázta a szülőknek, hogy jobb lesz ez így nekik. Mi következik ebből? 1.: Két (és még hány), talán tehetséges ember nem úgy tanult tovább, ahogy szeretett volna, és ki tudja, hány lehetőségtől esett el, 2.: Most van két (újabb) nővér az egészségügyben, aki hány az egész szakmától. Szerencse, hogy az unokád esetében időben kapcsoltatok, sok olyan eset van, amik ki sem derülnek, és még ennél sokkal durvábbak.
nem tudom, mit lehetne ez ellen tenni, azt tudom, hogy a legnagyobb unokámat ki kellett venni a suliból, mert az of, valamiért nem csípte (feltehetőleg azért, mert a lányom nem hagyta, hogy a gyereket piszkálja) már betegségre utaló tünetei voltak, átvittük másik suliba, minden testi panasz megszünt, jól tanult, szerették és a szorongó gyerekből felszabadult, vidám, mindenben résztvevő emberke lett
nagy a padagógusok felelőssége, nem szabadna mindenkit gyerekek közelébe engedni
Igen, ez teljesen igaz, de azért mégis, nem mondhatnám, hogy a tanárokat - mármint a rossz tanárokat - a rendszer ártatlan, sodródó áldozatainak tartanám. Felnőtt emberek, akiknek rendelkezni kéne annyi önkritikával, hogy ha nem elkötelezettek, akkor nem mennek el tanítani. (Ez persze sok más szakmára is igaz, sőt, a legtöbbre.)
Igen, de ez is minek a következménye? Annak, hogy ész nélkül lehet felsőoktatási intézményeket alapítani jelentős állami kvóták fejében, és mindenki diplomás akar lenni. Ez óhatatlanul oda vezet, hogy egyrészt szakmunkáshiány van, másrészt a diploma értéke az érettségiére süllyed. Egyébként ettől még nem kéne, hogy óhatatlanul romoljon a felsőoktatási színvonal, egyszerűen csak kevesebb diákot kellene felvenni, és akkor a gimnáziumban rosszabban teljesítők nem járhatnának egyetemre (utána is lehet szakmát tanulni, nekem volt olyan oszt.társam a gimiben, aki utána cukrászképzőbe ment vagy hogy hívják a cukrászokat képző szakmunkássulit). De sajna az egyetemeket a fejkvóta érdekli, így természetesen ész nélkül felvesznek szinte mindenkit, aki jelentkezik.
Na azért azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy hány ember járt a kommunizmusban felsőoktatási intézménybe, és hány ma. Mielőtt mindent a kaotikus napi politikára és a klerikális szellem eluralkodására fognánk, gondolkodjunk el rajta, vajon a többszázfős évfolyamok és az immáron minden fűszál alatt megtalálható egyetemek és főiskolák nem játszanak-e valamicske szerepet a színvonal romlásában.
A Darwin-kontra Isten kérdést megintcsak finoman szólva álságosnak érzem ráverni a mostani rendszerre. Mindig is voltak viták az egyházak és a tudósok között, és mindig is lesznek, ne mondd már, hogy a múlt rendszerben egy igazán hívő pap kevésbé hitt az Isten teremetette világban, mint ma. Csak a kommunizmus ugye nem nagyon szeretett és tudott mit kezdeni a vallásossággal (de azért, főleg Kádár, már erőteljesen próbálta egy idő után maga mellé állítani az egyházat, persze), de attól még az mindig is létezett, rendszertől teljesen függetlenül. Az biztos, hogy manapság több egyházi iskola van, de hát ennek ez a magyarázata. Aki oda járatja a gyerekét, az pedig nyilván maga is vallásos (bár találkoztam olyannal is, aki nem, csak úgy gondolja, hogy ott jobb a közösségi szellem).
Ird meg, ha megtudod, mert én csak nagyvonalúan saccoltam:))
Illetvehogy van egy ilyen barátnőm, csak ő nem gyermekfaluban, hanem a megyeszékhelyünkön vezet egy ilyen házat. Mert egy csomó helyen elterjedt szokás, hogy a GYIVI működtet ilyen házakat. Még a mi falunkban is van, télleg.
Ha ez ott úgy van, az nagyon üdvözlendő (egy ismerősöm férje pont ott dolgozik, majd megkérdezem, ő is ilyen rózsásan látja-e a helyzetet :) ), de a baj az, hogy más, állami gondozottakat nevelő intézetek közel sincsenek ennyire jó helyzetben, sőt. Természetesen a sajátjaikat nevelő anyák sem,ezen nem is volt vita eddig sem.
Az SOS falvakban egy családi házban él egy hivatásos nevelőanya meg 5-6 gyerek.
Családi házban. Egy ilyen csapathoz ugye fizetik a nevelőt, meg a gyerekek tanulás-étkezés-szórakozás-utazás költségeit, meg ház rezsijét.
Ami költségvetési szinten, tb és nyugdijjárulékostul kb. 800 ezerre taksálható, kb.
Namost persze nyilvánhogy ennyiből tud önálló emberként létezni az az anya is, aki a sajátjaival teszi ezt. Csakhogy annak 30 Ezer Ft jár az államtól mindehhez.
Ez lehet, ettől függetlenül egy csomó dolog mégsem változott. Értsd meg, én nem azt mondom, hogy könnyű egy állandóan változó világban élni. Egyáltalán nem könnyű, senkinek sem, és van, amire ez ad felmentést, de van, amire nem. Bizonyos értékek és elvek ugyanis állandóak, és természetesen mindenkinek jogában áll feltenni a kezét és azt mondani,hgy jó, ebből elegem van, nem bírom a nyomást és a változást és én ebből kiszállok, de ez a lényeg: hogy lássa be, és ha úgy gondolja, hogy nem képes megfelelően ellátni a feladatát, akkor csináljon mást, ahol nem fog kárt okozni az emberiségnek. Mert aki gyerekekkel dolgozik, az ugye elég sok kárt tud csinálni. És ha az orvostól elvárjuk, hogy egy kaotikus politikai helyzetben is megfelelően vegye ki a gyulladt vakbelünket, ne pedig azt mondja, hogy "Elnézést, elrontottam, mert annyira össze vagyok zavarodva a sok ide-oda menetelő minisztertől, ugye nem baj?", akkor várjuk már el a tanártól is, hogy azt tegye, ami a dolga - vagy változtasson állást. Nem beszélve arról, hogy a múlt rendszerben meg éppen az volt a baj, hogy nem változott semmi, és akkor mindazokat az érveket, amiket most itt felhoztok (vagyis főleg forintocska), éppen az elnyomó és konstans hatalom ellen mantrázták.
Igen, szar, hogy kitalálnak egy halom ún. reformot, amik nincsenek rendesen kidolgozva, és nagy részük marhaság. De ez nem változtat azon, hogy odafigyelek a gyerekre, és igyekszem a szó nemes értelmében (gondolkodó) embert faragni belőle. Ha ez nem megy, akkor pedig nyugodtan el lehet menni máshová, pl. egy multihoz, ahol állandó a rendszer és a szabályok, és minden tök kiszámítható, gondolkodni pedig egyáltalán nem kell.
Ne haragudj, de a soraidból teljesen az jön le, hogy olvastál vagy hallottál valahol pár kifejezést, ami megtetszett, és most minden összefüggés és gondolati háttér nélkül puffogtatod őket. Mi köze a klerikális szellemnek, meg a természettudományok oktatásának ahhoz, hogy a pedagógusoknak (ismét tisztelet a kivételnek) fogalmuk sincs, mi fán terem egy gyerek, vagy hogy lehet felismerni egy gyereken a bántalmazás tüneteit, hogyan kell gondolkodni tanítani, hogyan kell megelőző programokat tartani a droggal, alkohollal kapcsolatban, vagy hogy kell helyesen írni egyáltalán, ahhoz, hogy klerikális szellem van? És milyen irodalom- vagy történelemkönyvet rendeltek alá a napi politikának a rendszerváltás óta? Szerintem éppen a rendszerváltás előtt volt igaz ez, nem is kicsit.
értem én, nem is ezzel van a gondom csak és kizárólag azok ellen berzenkedem időnként, aki maguk csak áldozathozatalnak érzik, hogy gyereket nevelnek, tenni nem igen hajlandók, viszont elvárásaik vannak ezerrel
nem szeretnék családregényt írni, de a férjem kéz, sőt kezek nélkül született, igen szegény családban, később tudományok kandidátusa lett (igaz, meg is halt 50 évesen) amit meg lehetett szívni hátrányban, mindketten megszívtuk, mégis jutottunk valamire, pedig a körülmények nem sokat segítettek:((( no, ezért nem értem azokat, akik mindig mástól várják saját sorsuk jobbrafordítását
