Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Fogalmam sincs, mi a helyzet az SOS gyermekfaluban, nem ismerem, mennyi támogatást kapnak vagy nem kapnak. Az biztos, hogy a mostani rendszer nincs jól így, bár baromi nehéz meghúzni egy vonalat, hogy meddig tart egy gyerek felnevelése 18, 20, 24 vagy 30 éves korig, vagy örökké. Alanyi jogon én nem támogatnék egy mondjuk 22 éves embert nevelő anyát. De azt támogatnám, hogy több bölcsőde és óvoda legyen könnyebb hozzáféréssel, és azt, hogy tudjanak az anyák munkát vállalni, ha már akkora a gyerekük, hogy bölcsis/ovis lehet.
Hát nehezen tudok kevésbé álló érvet elképzelni, mint a politikára fogni ezt. Mi köze a politikának ahhoz, hogy mit adok át egy gyereknek, és egyáltalán, hogy mi az a szint, amit elvárok magamtól ahhoz, hogy tanárnak menjek? Megzavarodtak annyira, hogy nem tudják, mit jelent tanítani, vagy micsoda? Egyáltalán nem értem. Ilyen erővel legközelebb a sorozatos műhibát vétő orvosokat vagy a nem intézkedő rendőröket fogjuk mentegetni azzal, hogy összezavarodtak a politikai káosztól? Mindenkinek nehéz a munkája egy bizonytalan világban, de azért a feladata ugyanaz. A tűzolzó tüzet olt, az orvos gyógyít, a rendőr rendet tartat, a tanár tanít. Egyik nem végzésére sem mentség, hogy "vircsaft van".
Annyiból nem szerencsés kárhoztatni a multikat, hogy kizárólag ők azok ma Magyarországon, akik a családbarát politikát magukkal hozzák azokból a kulturáltabb országokból, ahonnan ők jönnek (a részmunkaidős állások nagy része is náluk van). Korrektül bejelentenek teljes fizetéssel, amit kis cégek nem engedhetnek meg maguknak, csomó olyan hozzájárulást fizetnek (kajajegy, bérlet stb.), amit a kis magánok szintén nem, szóval van azért a multiknak előnye.
A pedagúgusképzés/ -fizetés pedig kicsit tyúk vagy a tojás problémakör talán, de szerintem addig nem is érdemelnek több fizetést, amíg ilyen színvonalon működnek (nagy tisztelet természetesen a kivételeknek, akik egyre kevesebben vannak sajna). Tehát gyökeres átalakítás kellene, kb. harmadennyi embert felvenni tanárszakokra (vagy még kevesebbet), azoknak viszont megfelelő színvonalú és követelményrendszerű oktatást, majd normális fizetést és továbbképzést biztosítani. (Nem véletlen a pl. Amerikában is működő "sabatical year" rendszer...
Persze, hogy vicc, de akkor végül is te nem a háztartásbeli szerepet akarnád jobban támogatni, hanem a gyerekszülést, magyarul nagyobb GYES-t adnál. Arról végig szó volt, hogy a mostani gyerektámogatási rendszer nem jó, ez nyilvánvaló, hogy nem lehet belőle eltartani egy gyereket (többet meg pláne). De a helyzet akkor sem jobb, ha valaki már nincs otthon a gyerekével, mert ugyebár a részmunkaidős állások, és itt visszakanyarodtunk.
Tudod, az a baj, hogy a mai tanárok többségét úgy vették fel már a főiskolára is, hogy nem kellett hozzá szöveget értemezni tudni, meg középszintű feladatsort jóra sem megirni...
És ezt persze ma sem tudnak, csak turbózzák a semmit. Ezt a nem-tudást kapják ma a gyerekek a legtöbb helyen.
Az előirt kötelező kreditek megszerzése sem fogja őket megtanitani erre, kb. annyi haszna van, mint a mérnökkamaráknak. Biztos megélhetés jópáraknak a semmiért.
Viszont ha ehelyett a tanárok bérezésére forditanák a pénzt, ismét elkezdenének jelentkezni a jobb képességű diákok a tanárképzőkre. Az elpályázott pedagógusok meg visszaáramlani.
És akkor már ismét lenne értelme teljesitményt mérni, netán aszerint bérezni.
Megjegyze, ez sose lesz. A multiknak nem kellenek a magasan kvalifikált elmék.
Nehéz bizony ez a dolog, de pl. az, hogy nálunk manapság egy főállású anyaságot az átlagbérek negyedével dijaznak, sokmindent elmond. / a lakástisztaság felvetése meg nyilván vicc.
Ha egy férfi nem kiván családot, és a szakmájában szeretne kiteljesedni, és végigdolgozza pl. jó szakmunkásként-vállalkozóként az egész életét, család nélkül, akkor egészen jól megél és nem szorul rá soha senkire. (jut neki mondjuk az átlagbérek 200%-a)
Ugyanakkor ha egy nő nem kiván férfitól anyagi függőségben élni, és az anyai szerepben kiván kiteljesedni, 5 gyermekeket szülni és felnevelni, erre mint önálló szuverén embernek nincs is gyakorlati lehetősége, hiszen ki tud az átlagbérek negyedéből hatodmagával megélni ??? (jutna érte az átlagbérek 4 %-a, egy főre vetitve)
A két választás és életút ( 200 kontra 4) homlokegyenest eltérőkülönböző volta és elismerésének különbözősége rámutat talán e társadalmi igaztalanságra.
Aminek egyik oldalán ott áll a férfi produktuma : javak termelése, átdolgozott élet. Értéke : 200
A másik oldalán meg a nőé : 5 gyermek a Földön, átdolgozott élet. Értéke: 4
Azt nem tudom, hogy kevesebb fiúgyereket bántalmaznak-e családon belül, mint lányt, de utána fogok nézni, kíváncsi vagyok (nem vagyok benne biztos). Ugyanakkor, bármennyire ideális volna a klasszikus női szerepeket honorálni, baromi nehéz (ha ugyan nem lehetetlen). Hogy lehetne anyagilag finanszírozni a háztartásbeliket? Akinek tisztább a lakása, több támogatást kap? Nagyon nehéz szerintem kitalálni egy igazságos rendszert, ha lehet egyáltalán. Sajnos valahogy törvényszerűnek látszik, hogy aki gyereket szül, kiszolgáltatja magát a kapcsolatának, ezért kell meggondolni, kinek és milyen körülmények közt szül. Viszont, ha könnyebb lenne normális munkát vállani gyerekkel, akkor nagyobb lenne az önállósodás esélye is azok számára, akik nem akarnak tovább kiszolgáltatottak maradni egy rossz kapcsolatban.
Hát, attól függ, mekkora az a gyerek. Nem is régen jártam így pontosan egy barátnőmmel és a pici babájával. Persze, akárhol lehet szoptatni - ő is megszoptatta a kocsiban -, de azért ez messze van az ideálistól.
Magam is civil szervezetnél dolgozom, tudom, milyen nehéz helyzetben vannak, de ezzel mentegetni őket pontosan ugyanolyan, mint az általad is olyannyira helytelenített pedagóguskifogás a kevés fizetésről. Civil szervezetnél lenni ugyanannyira nem kötelező, mint tanárnak menni, de ha valaki mégis bevállalja a körülmények ismeretével együtt, akkor csinálja teljes erőbedobással, jó célokért, ha meg nem megy, akkor csináljon mást. Szerintem.
Az biztos, hogy mérni kellene az oktatás színvonalát is, csak nem tudom, hogyan. Az is talán segítene, ha a tanároknál gyűjtendő krediteket (mert már van ilyen úgy tudom nekik is, nem csak az orvosoknak) komolyan vennék, és nem adnának pontot annak, aki nem érdemli meg, meg ha a továbbképzéseket jobban támogatnák...
