Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Amit az adórendszerről írtál, az totálisan rossz szerintem. Azt pont, hogy meg kellene tisztítani mindenféle szociális alapon osztogatott kedvezménytől. A tb-t pedig főleg, mert abban egy ideje már magadnak "gyűjtögetsz", egyéni járulékszámlán. Még akkor is így van, ha a jelenlegi megoldás felemás, és nem reklámozzák. Az adórendszer (és a kötelező tb, ami majdnem ugyanaz) nem a szociális különbségek csökkentésére, hanem az állami és önkormányzati bevételek előteremtésére való.
A gyerekek nevelése érdekében külön támogatást kell osztani, az adórendszertől teljesen függetlenül. Így pontosabban mutatható ki, hogy mindez mennyibe kerül, és mennyire hatékony. Nem beszélve arról, hogy az adminisztráció kevesebb ráfordítással jár, és hozzáértő ember végzi, nem egy más feladatokkal is terhelt APEH-es munkatárs, aki, ha a legjobb indulattal kezeli is a kérdést, nem változtathat semmin.
Amíg ezt nem fogják fel, él tovább a korrupció, és a dalibaba-féle tévhitek.
Na, akkor írom (ez egyébként az Országos Kriminológiai Intézet kiadványa, Áldozatok és vélemények, akit érdekel a téma, annak javaslom), mindamellett, hogy ez is csak egy a sok és sokféle statisztika közül, és egyébként az átalad bemutatottat erősíti:
A testi fenyítést nevelési eszközként alkalmazó válaszadók nemi megoszlása:
Előfordult-e, hogy megverték a gyereket valamiért? Férfi Nő
nincs gyereke 513 381
nem, soha 1055 1242
igen, néha 733 1073
gyakran 4 15
nem válaszolt 2687 3105
És egy idézet. "Több nemzetközi kutatás támasztja alá, hogy a fizikai erőszak tekintetében a nők magasabb esetszámot képviselnek. Ennek egyik magyarázata az, hogya nők sokkal több időt töltenek el a gyerekkel, és így a fegyelmezés nagy része is rájuk hárul."
Családot támogatni szerintem a gyerek nagykorúságáig. Iskoláskorúaknál keményen ahhoz kötve, hogy iskolába jár és tanul is. Utána (vagy akár már középiskolában is)ösztöndíjrendszer a gyerek képességei szerint - ha sok esze van, még fizessenek is neki, motivációként, ha meg kevés esze van, akkor meg fizessen kemény tandíjat. Vagy a szülei.
Egyáltalán nem bántom őket, a tapasztalataimból indulok ki, abból, amit a saját életemben és a barátaiméban látok, akik közt vannak kis cégnél és multinál dolgozók is, meg jómagam is voltam már mindkettőnél. Azt kell mondjam, nagyon dícséretes a céged, de sajnos idealista vagy, ha azt gondolod, hogy ez az általános. Nagyon sokan azért nem ballagnak át egy multihoz, mert egy kicsi cég sokkal kevésbé követ merev szabályokat, mint egy többszáz fős multi, sok szempontból emberbarátabb módon tud viselkedni, és az emberek egymáshoz (meg a céghez magához) való viszonya is más, nem beszélve arról, hogy pontosan a járulékok megspórolása miatt (tisztelet a kivételnek :) ) legtöbb esetben több fizetést vihetnek haza az emberek, mint egy multinál. Nem beszélve arról, hogy sok mindent - kreativitást, tehetséget - sokkal jobban kiélhetsz egy kis cégnél, mint egy multinál, ahogy beleszólásod, véleményalkotási lehetőséged is több van, tehát, aki "alkotni" szeretne valamit, annak sokkal több esélye van egy kicsi cégnél.
A családon belüli erőszakról már megállapítottuk, hogy nemcsak a nőket érinti, a munkabérek közötti különbség meg szerintem indokolt (le is vezettem, hogy miért, csak te valami kávéfőzős hablattyal "válaszoltál"). A köznyelvet talán valóban lehet faragni, a prostitúció meg megint nem csak nőket érint.
De mindez jelentéktelen, mert még mindig nem válaszoltál arra a többek által is feltett kérdésre, hogy mi a lófaxért gondolod, hogy te itt az összes nő nevében kereszteshadjáratot folytathatsz a férfiak ellenében. Ha ezt megválaszolnád, talán megszűnne a topic helybenjárása.
Nem is azért hoztam, mert te az ellenkezőjét mondtad volna, ellenkezőleg, pont azért hoztam újra, mert azt írtad, utána fogsz nézni, kiváncsi vagy - és hogy látszódjon, mennyire figyelmen kívül hagyják a számukra kényelmetlen adatokat az "elkötelezettek".
Igen, ezek pl. praktikus ötletek. Emellett még a részmunkaidős állások számának növelése lehetne hatékony, amit igazából nem is értek, hogy miért nincs több. Egy részmunkaidős után lényegesen kevesebb járulékot kell fizetnie a munkáltatónak, arról nem beszélve, hogy szerintem rengeteg, klasszik 8 órás munkahelyen nagyon jó arány, ha a munkaidejük felét ledolgozzák az emberek (nők és férfiak egyaránt, habár láttam az alant kibontakozott vitát erről :) ), és valszeg egy részmunkaidős sokkal hatékonyabban kihasználja az idejét (munkára:) ), mint egy teljes munkaidőben foglalkoztatott, szóval minden szempontból nyereség.
Szerintem meg pont ők nem. Kitartottak (többnyire), a hátuk közepére sem kívánt partikon kell megjelenniük díszpintyként, és elég sok helyen kölcsönadható tárgynak tekintik őket. Persze egy részük élvezi, de nem hiszem, hogy mind. Ráadásul a sok idióta liba még irigyli is őket, ezért esélyük sincs a kasztból szabadulni.
Ez egy kutatás eredménye. Sok ilyennel foglalkozunk a munkahelyemen, meg fogok nézni más statisztikákat, kíváncsi vagyok rá (bár én nem azt állítottam, hogy a férfiak hajlamosabbak az erőszakra, mint a nők, sőt, semmit, csak elbizonytalanodtam, vajon a fiú-lánygyerek bántalmazottak aránya a családon belül hogyan oszlik meg). Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy egyrészt bántalmazás és bántalmazás közt is van különbség - egy pofon nem ugyanaz, mint egy szexuális abúzus, még ha mindkettő mélyen elítélendő és törvényellenes is -, szóval a statisztikák is olyanok, hogy nézőpont kérdése, mit hozol ki belőle. Valamiért azért a krízisotthonok nőkkel vannak tele, nem pedig férfiakkal. Hozzátéve mindehhez, hogy egyszer sem állítottam olyasmit, hogy a férfiak erőszakosabbak a nőknél (és a fordítottját sem).
Ők csak igazán, de ha végigolvasod a topicot, elérsz majd odáig is. Ha elfogadsz tanácsot: addig ne írj forintocskának, amíg 3-4 ezer hsz-ig el nem jutottál:-)
Nem, te nem ilyesmit szóltál, hanem szokásod szerint csúsztattál. A szakmunkásképzők egy jó része ugyanis nem szűnt meg, hanem szakiskolává alakult át. Mivel kevesebb a gyerek, valószínűleg nem az iskolák mennyiségével van baj, hanem itt is inkább az a gond, hogy agyatlanul történt az átalakítás. Pontosabban: irányítatlanul, mert a fenntartók eléggé szabad kezet kaptak. Tudnék neked pozitív példát is mondani az átalakításra, ahol a szakmák számának csökkentése mellett (volt, amelyiket a kutya sem kereste) azonos létszámmal dolgoznak tovább, általánosban 4 körüli átlaggal rendelkeztek a tanulóik (az most egy más kérdés, hogy ők régen közepessel végeztek volna, de ez nem a szakiskola bűne), és még munkájuk is van utána. Azért írom a végét kisbetűvel, mert ez csak magyarázat (ha úgy tetszik, érvelés), az meg téged nem érdekel:-)
Az ázsiai gyereklányok sorsa - amit kétségtelenül javarészt a szegénységük pecsétel meg - miatt még nem lehet kijelenteni, hogy a felső tízezer kiváltsága csak az egyenrangúság, gondolom, te is érzed, hogy ez az állítás finoman szólva is torz.
Paris Hilton meg nem értem, hogy jön ide:) Én azt mondtam, hogy nem vagyok biztos benne, hogy a felső tízezer közt nincsenek ugyanolyan megalázó helyzetek (párkapcsolatokról, házasságokról szólva), mint bármilyen más kapcsolatban, mert ezt nem a pénz dönti el. A gyermekszegénység problémaköre kicsit más, ráadásul ennek és következményeinek ugyanúgy ki vannak téve a kisfiúk is, mint a kislányok. A gyermekmunka és a gyermekprostitúció, meg a szexuális kizsákmányolás különböző formái sajnos őket is sújtják.
Na, na, csak ne tessék bántani a kis magáncégeket, vagy legalábbis csak némi körültekintéssel :-) Mi biza kis cég vagyunk, és bizony téves, hogy normális és jó kis magáncég ne engedhetné meg magának mindazt, amit leírtál. Mi az hogy! Éppenhogy azt nem engedheti meg magának, hogy ne tegye meg mindezt, mert akkor a legjobb emberei szépen átballagnának egy multihoz. És akkor a kis cégnek annyi lenne. Úgyhogy az értékes emberek bizony megkapják mindazt, amit írtál. A vattaember persze valóban kevesebb mint mondjuk az állami szektorban, és arra nem is vigyáz annyira az ember, de aki fontos, az megkapja a megbecsülést szóban is, pénzben is.
Miért is kéne anyagilag - úgy értem közpénzből - finanszírozni a háztartásbelieket?
A gyerekeivel otthon maradó anya, az más. Ott a teljes családokra viszonylag egyszerű módszert ki lehetne találni: például ha az apa a kereső a családban, akkor minden, az anya által otthon nevelt kiskorú gyerek után eleve nem vonják le az apa bruttó béréből levont közterhek x százalékát. X legyen mondjuk 1. gyerekre 15, második gyerekre +25, harmadik gyerekre ++40, negyedik gyerekre már 0 levonás. Feltéve, hogy az anya nem "dolgozik". Ha az anya is állást vállal, ugyanez mindkettőjük fizetésére, -10 százalékpont. Segély nulla vagy minimális, kivéve ha a tényleges és nem megélhetési munkanélküli apa legalább napi 8 órás közmunkát vállal.
Egyedülálló anyákra persze nehezebb értelmeset kitalálni. Nekik sajnos muszáj dolgozni, azt hiszem, de a fenti rendszer mellett a teljes családokban élő anyáknak nem lenne feltétlenül, tisztán anyagi okból muszáj, így aztán esetleg lehetne azt csinálni, hogy valóban egyedülálló anyák gyerekei bölcsődei/óvodai férőhelyekre elsőbbséget élveznek.
Nézd meg a (4045)-ös hozzászólásban már többedszer emlegetett linket, a (4066)-ban egy részletet le is fordítottam belőle:
"A gyerekek ellen nők által elkövetett erőszak egy másik terület, ahol a közvélekedés nagyon különbözik a megtervezett vizsgálatok mutatta tényektől.
* Sértetlen biológiai családokban a nők követik el a gyerekek elleni visszaélések többségét. Amikor a férfit eltávolítják a családból, a gyerek nagyobb rizikónak van kitéve. * A csak-anya háztartások veszélyesebbek a gyerekekre mint a csak-apa háztartások. * A gyerekekkel szembeni fatális (halálos, erőszakos) visszaélések esélye háromszor nagyobb a csak-anya háztartásokban mint a csak-apa háztartásokban, és sokszorosan magasabb olyan háztartásokban ahol az anya olyan férfival él együtt, aki nem a gyerekek biológiai apja. * Az egyedülálló anyák háztartásaiban nevelt gyerekek nyolcszor akkora eséllyel válnak emberölés elkövetőivé mint azok a gyerekek akik biológiai apjukkal együtt nevelkedtek fel.
Más kutatások további dolgokat is felderítettek a gyerekek ellen nők által elkövetett erőszakról: * a nők gyakrabban és komolyabban bántalmazzák fiúgyerekeiket mint leánygyerekeiket * nők követik el a gyerekgyilkosságok 55%-át és áldozataik 64%-a fiúgyermek * az átlagnépesség 82%-ának első tapasztalata áldozatként az erőszakról nők keze által valósul meg, ez a nő általában az anyjuk"
Ennek tükrében is lehet értékelni a gyerekek elleni erőszakról szóló radikális feminista kinyilatkoztatások igazságtartalmát.
Nincs igazad. Azok ott azt csinálnak, amit akarnak. Ha a Paris Hilton a milliárdjai mellé a bájait akarja mutogatni, az az ő privát hülyesége. A legtöbb gazdag nő azért nem ekkora barom.
De a százezerszám megvásárolt, AIDS-ben végző ázsiai gyereklányok sorsát pl. egyértelműen az a nyomor pecsételi meg, amibe születtek.
A keleti nők sorsát meg az iskolázatlanság és bizon a totális anyagi függőség.
Világviszonylatokban lehet csak feminizmusról beszélni, ez nem kis egyéni sérelmekről és egyes sorsokról szól, hanem a tömegesről.
Na ez viszont rettenetes nagy butaság. Az egyenrangúság (gondolom, azt érted ezalatt, hogy nem megalázó helyzetet teremtő párkapcsolat) legkevésbé sem pénz kérdése. Jómagam legnagyobb sajnálatomra távol esem a felső tízezertől, de egyenrangú kapcsolatban élek, mindenfajta megalázottság nélkül,és ezt még nyilván sokan elmondhatják magukról, akár a nálam lényegesen rosszabb anyagi helyzetben élők közül is. Sőt, szerintem a felső tízezer körében még mindig gyakori érdekházasságok sokkal több megalázó és méltatlan helyzetet teremtenek, mint az átlag viszonyai.
Mondjuk, ezzel jelentős önellentmondásba is keveredsz:) Ha minden ember minden helyzetet másképp értékel és él meg, akkor még több kérdést felvet bármely csoport nevében nyilatkozni vélt vagy valós sérelmek miatt :)
a kérdés nem a te személyes feminizmusod elfogadására vonatkozott, hanem, hogy pasiként jól érzi-e magát a bőrében melletted. ezzel nem prejudikáltam sem pro sem kontra, csak felvetettem egy kérdést.
Változatlanul nem értem, miért nekem tetted fel ezt a kérdést ?????
Ha azt válaszolom rá : igen, -túl azon hogy már a kérdés is azt sugallja, hogy ez igaz sem lehet - tovább lehet kétkedni, merthogy ugyan, honnan tudhatom én ezt.
Ha meg nemet válaszolnék, akkor jön a : na látod...
Megnyugtatlak, jól érzi magát mellettem, bár nem ez meriti ki beszédtémáinkat, inkább érzem meg látom minden nap. (Amint azt is, hogy ezt a drága tanoncbandát erről sem lehet meggyőzni; nemmintha bármi közük volna hozzá akár egy kérdés erejéig is)
Amúgy minden embernek vannak mind férfiasnak, mind nőiesnek tartott tulajdonságai. Ezekből áll össze a jelleme, egyénisége.
Az elnevezések itt inkább csak arra utalnak, melyik nemben fordul elő a mai világon jellemzően többször; mert valójában nem nemfüggőek ezek a tulajdonságok.
Nos, szvsz nálunk azért elég kiegyensúlyozott a helyzet, mert benne átlagon felüliek a hagyományosan nőinek aposztrofált tulajdonságok (imád főzni, gondoskodni, gyermekkel foglalkozni, empatikus)
bennem pedig a férfiasok (műszaki és szexuális érdeklődés, önálló vállalkozási hajlamok, határozottság).
De ez persze még mindig nem állitja feje tetejére a szokásos rendet, mert megvannak bennünk kellőképpen a saját nemünk jellemzői is / csak kicsit átformálják és mindkét fél számára több örömmel élhetőbbé teszik a mindennapokat.
Nem öljük egymást, max. alkalmasint érdekegyeztető tárgyalásokat folytatunk kellő vehemenciával:))) És legfőképpen : 16 éve szeretjük egymást.
Persze ebben az is benne van, hogy mindkettőnknek a második és alighanem utolsó nekifutása volt:)))
Ha pedig azt kérdezed, kit utál legjobban a párom : a fórumozó pasasokat.