Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
"A holland szocialista párt egyik magas beosztású képviselőasszonya (Sharon Dijksma) azt javasolta, hogy a gyermekeikkel otthon maradó nők fizessék vissza az állam által az oktatásukra költött pénzt."
Hát látod, a summás vélemény inkább az, amit te megfogalmazol, hogy "a gyerek alaphelyzetben nem efelé tendál". Ez már-már az eredendő rossz elmélete. A gyerek alaphelyzetben afelé tendál, amit lát. Vannak természetesen veleszületett genetikai tulajdonságai, mai napig vita van persze arról, mennyire meghatározó ez, és mennyire a mintakövetés, de afelől nincs, hogy utóbbi rettentően fontos, hiszen még az állatvilág is utánzással tanul. Tehát, ha te azt a mintát képviseled a gyerek előtt, hogy udvarias vagy, rendes ember, aki tiszteli a mások tulajdonát stb. stb., akkor ő is így fog viselkedni, amikor pedig nem, és hibázik, akkor sem egy jól irányzott pofonnal fogod meggyőzni róla, hogy ez nem helyes. Lehet, igen, hogy legközelebb nem teszi meg, félelemből, nem pedig azért, mert elfogadta, hogy pl. nem helyes lebanyázni az öreg néniket. És akkor majd lebanyázza, ha te nem leszel ott. Ez a baromi nagy különbség a félelem általi motiváltság, meg a meggyőződés közt. Ha a munkahelyeden azért dolgozol, mert ott a főnök, és félsz, hogy különben nem ad fizetést, akkor ahogy kiteszi a lábát, azonnal mást fogsz csinálni. Ha azért, mert a szüleidtől azt tanultad, hogy a munka becsületes dolog, és csak a munkával szerzett pénzt jó elkölteni, akkor akkor is melózol majd, amikor nem állnak a hátad mögött. Ez a lényeg szerintem.
És ne feledjük, hogy az, hgy ne verjük a gyereket, nem azt jelenti, hogy hagyjuk csinálni, amit ő akar, és ne avatkozzunk közbe - hol mondtam én ilyet? Egyet mondtam, hogy a verés nem jó módszer (és egyébként törvényellenes is, de ez tényleg mellékes ezesetben).
Azt feltételezni, hogy a gyerek nem látja be, miért rossz valamit megcsinálni, amikor jól esik stb. azt jelenti, hogy komplett hülyének nézed a gyerekedet. És mégis, hol lesz az a határ, amikor már úgy gondolod, hogy képes belátni dolgokat? Vajon hány éves kor az a határvonal, amikor szerinted már tud dönteni, és nem kell erőszakoskodnod vele? És ha akkor mégis rosszul csinálja? Akkor rálegyintesz, és azt mondod, jó, elmúlt 18 éves, eddig nem tudott gondolkodni, de már tud? Vagy bízol benne, hogy az atyai pofonok nyomán megtanulta a leckét, és nem lesz többet rossz kisfiú/kislány?
Óriási tévedés azt mondani, hogy mindegy, mi motiválja a gyerkeet arra, hogy jól viselkedjen (vagy épp rosszul). Épp az a kulcsa az egésznek, hogy tudd, mi motiválja a gyerekedet. Ilyen erővel, ha éjszaka bepisil 7 évesen, akkor rosszat csinált, és mindegy, miért, mert az eredmény az, hogy bepisilt, és meg kell büntetni? Vagy elkezded megpróbálni kideríteni, hogy mégis mi baja lehet, mitől szorong vagy fél, vagy van-e a dolognak szervi oka? Nyilván az utóbbi. Akkor bizonyos esetekben számít a motiváció, más esetekben nem? Mi dönti el, hogy melyiknél mindegy és melyiknél nem?
Pontosan az a hibás gondolkodás, hogyha azt feltételezed, hogy a szabályokat csak a megfélemlítettek tartják be. Ez egy egyszerű militarista álláspont, a hadseregben a helye. Szerintem.
Nagggyon-naggggyon más a pofozkodós hisztérika, meg a nagyon ritkán és nagyon indokoltan odacsördítő tekintélyes tanár.
Őszintén szólva, már a legenda is elég. Ismertem olyan tanárt, akit soha nem láttam pofont kiosztani, ordítani se, de az volt a híre, hogy nem szerencsés ilyesmit kiprovokálni tőle. Lehet, hogy ő maga terjesztette, nem tudom :-) Talán nem véletlen, hogy nagyon tudott tanítani is - ismétlem, soha, senkit nem ütött meg, és kis termetű, vékony testalkatú tanárnő volt. Régi generáció. Nagyon tiszteltük és nagyon szerettük.
És természetesen szánalmas az a diplomás "pedagógus", aki kizárólag pofozni tud, tanítani meg nem - de szerintem igenis tisztelhető az, aki adott esetben nem hagyja birkamód, hogy az erőszakmentesség jegyében a padlóba alázza őt egy hányaveti, neveletlen kiskandúr, aki csak a haverjainak meg a csodálóinak akar imponálni.
Amúgy a tényleg állandóan pofozkodós tanárt mi is csak szánalmasnak tartottuk.
Kijaza szövegszerkesztő? Hát nem nekem köll itt a billentyűket ütögetni, amíg
valami olvasható kijön belőle ?
A szövegszerkesztő egy okos néni, akit ha értesz hozzá, rá tucc dumáni, hogy megoldja, hogy az irásaid ne úgy fessenek, mintha tegnapelőtt tanultad volna meg a betűvetést, és ezért még a széles-háromvonalas irkát használod segitségképpen:)))
Ne vidd túlzásba! Ez igaz volt mondjuk húsz éve! Az azóta elterjedt gyerek legeltetés (nevelés helyett) kitermelte azoknak az öntörvényű, gátlástalan fiataloknak az egyedeit, akiket szépszóval nem lehet önfegyelemre birni. S elég belőlük egy-kettő egy osztályban, hogy kinos kabarévá változtasák az órát! A kisebb s főleg az eredmény iránt érdektelen tanulóknak meg nem hiányzik az elvesztegett idő.
Igazából én egyszerűen abban nem hiszek, hogy a tekintélyt testi fölénnyel lehetne megszerezni, azt gondolom, hogy nem szerencsés összekeverni a tiszteletet a félelemmel. Ha egy tanár tiszteletreméltó, és úgy tanít, hogy leköti a diákokat, akkor viselkedni fognak az óráján, ha viszont nem, akkor elképzelhető, hogy a pofonok hatására csendben maradnak (ez sem biztos), de nem tisztelni fogják, hanem gyűlölni. Volt általánosban pofozkodós tanárunk - mindenki egy szánalmas, idegbeteg hisztérikának tartotta (az is volt), gimnáziumban pedig, holott matek tagozatos osztály voltunk, mindenki istenségként nézett a magyartanárunkra (nekem a mai napig példaképem, és tartom vele a kapcsolatot). Soha még a hangját sem emelte föl - nem is volt rá szüksége.
Nem is beszélve arról. hogy több elhízott, szétfolyt maca ül a metrón, mint kövér pasi.
Mert a hasonlókorú, kövér pasik vagy otthon várják, mig a mama hazacipeli a kaját és megfőzi, vagy meg a b@szott nagy terepjáróikban terpeszetnek, többnyire 20 évvel ifjabb nők oldalán.
A babakocsival - később babakocsival + kisgyerekkel, később babakocsival + kisgyerekkel + kenguruban babával - csak a busz- és kamionsofőrök álltak meg, hogy át tudjunk közlekedni az úttesten, valamint a 20 év körüli- és a 60 év körüli férfiak.
Utóbbival viszont egyet értek, én is ezt tapasztalom. Itthontájt és Kp-Európatájt.
Hozzátéve : Spanyolországban (Tenerife) mindenki mindenkinek megáll.
Thaiföldön meg (Bangkok) senki senkinek az égvilágon. Ha nem akarod a taxijukat igénybevenni, amivel dugig vannak, akkor hálából futva szlalomozol közöttük, mert még 2db, 2x4 sávos sztráda csomópontjában sincs aluljáró.
A zebra meg szvsz szerintük valami folklorisztikus motivum lehet az aszfalton:))
Egyébként pedig, ha én házat tervezek, mindig alapból be szoktam tenni piszoárt is a fürdőbe vagy a WC-be. És onnantól nincs több probléma, a deszka stabilan lehajtva, mindenki boldog. Mellesleg nem olyan szörnyen drága, és pár év alatt megtérül a töredék vízfogyasztással.
"Egyébként lenne ötletem egy igaz ügyre: pl. a tömegközlekedési járműveken a férfiak is összezárt lábakkal kellene, hogy üljenek, mert két helyet foglalnak el egy helyett, akkora terpeszben szellőztetik a tökeiket. Vagy szoros a gyatya? Akkor hordjanak lazábbat. Az már megszokott, hogy sem időseknek, sem terheseknek nem adják át a helyet, de ha legalább a patájukat maguk alá húznák, felszabadulna néha egy-egy hely."
Nekem az a tapasztalatom, hogy a nénik meg maguk mellé teszik a táskájukat, szatyraikat az ülésre és egy istennek se veszik el onnan, még ha kéred sem.
Nem is beszélve arról. hogy több elhízott, szétfolyt maca ül a metrón, mint kövér pasi. (egy 6 személyes ülésem max. 3 túlsúlyos fér el a szatyraikkal együtt.)
Amikor pocakos voltam, nőnemű sohasem adta át a helyet. Nem mondom, hogy a pasik pattantak, de azért az arány nagyobb volt. (Akkor megfogadtam, hogy a jövőben kizárólag kismamáknak adom át a helyemet.) A babakocsival - később babakocsival + kisgyerekkel, később babakocsival + kisgyerekkel + kenguruban babával - csak a busz- és kamionsofőrök álltak meg, hogy át tudjunk közlekedni az úttesten, valamint a 20 év körüli- és a 60 év körüli férfiak.
ergya = kornyadt, csoffadt, lagymatag (az én szótáram szerint) :o)
Agyilag tré, buggyant, elmekókadt, hibbant, szóval minden, ami csak egy igazi,
meggyőződéses feminista jelzője lehet. :)))
Mosmá, hogy elrebegtétek egymásnak, hogy mindketten özvegyek vagytok, azt hiszed, szabad az út, és egyre gátlástalanabbul udvarolsz a szemünk láttára Forintocskának:)))) Naés a Mumm mit szó mindehhez ????
Nagyon sommásnak tűnik ez a vélemény, ugyanakkor túlidealizált is. A fő baj vele az, hogy az eszköz és célrendszerek összekeverednek, és az egész homályos pedagógiai-etikai elmélet olyan öncélúvá válik, hogy senkise igazodik ki benne.
Mi a legfőbb cél a gyereknevelésben?
Hogy a kölykünk "rendes" ember legyen. Tisztelje a másikat, a tulajdont, legyen erkölcsi-morális értékrendje, tudja mi a jó, és mi a helytelen, adja meg a tiszteletet annak akit az megillet, legyen udvarias, segítőkész, és ne okozzon indokolatlan fájdalmat másoknak.
A gyerek alaphelyzetben nem effelé tendál. Ha magukra vannak hagyva, akkor előbb-utóbb az anyatermészet ősszabályai szerint viselkednek, az erősebb elveszi a gyengébbtől a kisautóját, a szemüvegesnek eltörik a hemüvegét, a kövéret kicsúfolják, a cigánygyereket elpáholják. Ezen a ponton a felnőtt beavatkozik, és azt mondja, hogy ezt így nem szabad csinálni, mindennek megvan a rendje, ehhez igazodod kell neked is kisfiam. Ha a gyerek csak nem akarja ezt megérteni, és a többszöri nevelő-oktató szándékú szentbeszéd után is csak folytatja a korábbiakat, akkor bizony a felnőttnek kutya kötelessége erőszakkal is beavatkozni, hogy a gyereket azon szabályok betartására kényszerítse, ami a mai társadalmi rendünk alapja.
Nem lehet ugyanis pusztán az erőszakmentesség, mint nevelési eszköz, fontosabb annál a célnál, amit el akarunk érni.
Azt mondod, ez a könnyebbik út, és a gyerek félelemből nem teszi meg azt, amit meg szeretne, és nem azért, mert belátja annak helyességét. Ez: idealizmus. A gyerek nem látja be, miért is látná be, hogy nem szabad rosszalkodni, mikor az olyannyira jól esik. Csak azért nem teszi, mert megtiltják neki. Ezt pedig különféle szinteken lehet elérni. Valaki eléri a puszta atyai szó erejével, valaki megvonásokkal kísérletezik (nem nézhetsz tévét, nem kapsz csokit, stb.), valaki erőszakosan (kukoricára térdepelsz, seggreverés). A lényeg szerintem az, hogy a fokozatosság elvét mindig követni kell. Mindig meg kell adnunk az esélyt a gyereknek, hogy már elsőre a puszta szóból is megérti a tiltást, és nem kell erőszakkal beavatkoznunk. Az erőszaknak ultima ratio-nak kell lennie, viszont ha nincs más megoldás akkor a Cél érdekében mindenképpen meg kell tenni. Sokkal nagyobb hiba, ha nem tesszük meg.
Végsősoron, az eredmény szempontjából mindegy, hogy egy gyerek azért viselkedik "jól", mert "eleve jógyerek", "imponálni akar a szüleinek", avagy csak azért mert fél a veréstől.
Nem kell ebből messzemenő következtetéseket levonni, később, az értelem kinyílásával úgyis vagy belátja önszántából a dolgokat, vagy nem, akkor meg már úgysem lehet rá hatni.
A Te elméleted szerint a gyereket akkor sem szabad megütni, ha nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudjuk kezelni, és nem fogjuk elérni azt a Célt, ami a gyereknevelés lényege. Ez hiba, úgy si mondhatnám, hogy vétkes hanyagság. Sokkal inkább örülök neki, ha olyan gyerekek vesznek körül, akik az atyai pofontól való félelmükben jól viselkednek, mintha olyanok, akiket ugyan sosem ért semmilyen testi fenyítés, de semmilyen szabályt nem tartanak be. A társadalom szempontjából ugyanis ez sokkal hasznosabb.
Persze fontos, az erőszak alkalmazásánál, hogy az mindig legyen következetes, ha már ehhez az eszközhöz vagyunk kénytelenek folyamodni, akkor az mindig legyen arányos és kizárólag nevelő (és ne megtorló) jellegű. Ne legyen nyilvánvalóan igázságtalan (például mikor valaki egyből a nagyfiút pofozza fel, mert ő a nagyobb, teljesen mindegy, hogy ki volt a húnyó) és a szülő mindig éreztesse emellett, hogy a fenyítés ellenére nagyon szereti a gyermeket.
Tudom, hogy nem illik saját példákkal előhozakodni, de nálunk azért elcsattant egy-két atyai pofon, ha helytelenkedtem. Igen, akkor haragudtam apámra, hiszen fájt. De utólag igazat adtam neki. Tartottam tőle, és némely dolgot azért nem tettem meg, mert féltem tőle. Na és? Később, 7-8 éves koromtól magamtól is beláttam, hogy általában igaza volt, és akkor már saját magam miatt igyekeztem "jól" viselkedni. Az öcsémet már sosem ütötte meg. (Megöregedett? Megcsapták az új idők szelei? Nem tudom...) Hát talán hiba volt...
Az idézőjeles izé egy EU-csatlakozós tájékoztatóból származik, a törvény egyértelműbb: kevés kivételtől eltekintve 18 éves korig tankötelezettség.
A kivételek:
Aki tanulmányait az általános iskola első évfolyamán az 1997/98. tanévben, illetve azt megelőzően kezdte meg, tankötelezettsége annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
A tanuló tizenhatodik életévének betöltése után kérheti tankötelezettségének megszüntetését, ha
- érettségi vizsgát tett, - államilag elismert szakképesítést szerzett, - házasságkötés révén nagykorúvá vált vagy - gyermekének eltartásáról gondoskodik.
Pénz beszél, kutya ugat. Csak a korrekten megfizetett munkaköröknek van és lehet becsülete.
Nincs hivatás, nincs szivesség, üzlet van. Aki ingyen vagy kevés pénzért dolgozik, az egyrészt megélni nem tud, másrészt nem becsülik a munkáját.
Az ember azt értékeli, amiért jól meg kell fizetni. Az ingyen és szivességi munka lófaszra sem méltó - na ezt szenvedik a nők az anyaság és háztartás terén úgy világszerte.
Ahogy csúszott lefelé a pedagógusbér és növekedett a terhelés, a szemünk láttán úgy pályáztak el mindazok, akik ezt megtehették : a bármilyen férfiak és a kreativ, merész nők.
Igy más lehetőség hiján ottmaradnak a nyuszibb, pályára épp legkevésbé alkalmas nők; rájuk bizva az egyre zabolátlanabb ifjú nemzedékek. Vajon ők tehetnek erről ?
Nem, hanem fehéren-feketén a politikusgárdánk - de mennyivel egyszerűbb helyettük egy jóval kiszolgáltatottabb rétegre mutogatni, ugye ???
Csakis jobb bérezéssel volna a helyzet megforditható. Ha beleesünk abba az irigy szűklátókörűségbe, hogy "node ezért még ez is sok", még lejjebb fogunk csúszni.
Mindehhez nem kell persze jósnak lenni, józan paraszti logikával kikövetkeztethető.
Mégis keveseknek sikerül.
A döntéshelyzetben lévők közül meg évtizedek óta szinte senkinek.
Nincs 100%-os biztonságot nyújtó fogamzásgátlási módszer.
"A tankötelezettség általában 16 éves korig áll fenn, azonban azon gyermekekre, akik tanulmányaikat az 1998/1999-es tanévben, illetve azt követôen kezdték meg, már a 18 éves korhatár vonatkozik."
Nagyon jó szakmákban a szakmai gyakorlat lehetőségéért már nagyon régóta így is, úgy is fizetni kell, bizony, középsulis korban. A felsőoktatás van szerintem túllihegve.
