Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Igen, és ebben ugyanazt is mondjuk. Hozzátéve, hogy nemcsak a művészek esnének ki, hanem sok olyan szakma is, amire most érdemtelenül keveset fizetnek (pl. azoknak az orvosoknak, akik nem fogadnak el hálapénzt, a tűzoltóknak stb.), ebből is látszik, amit elmondtál, hogy ez a társadalom önmagával való kiszúrása több szempontból is. Tehát a megoldás (szerintem) az, hogy kevesebb, de alkalmas embert felvenni lényegesen kevesebb iskolába (csomó felsőoktatási intézményt, amik az elmúlt években alakultak, egyszerűen meg kéne szüntetni), utána pedig rendes fizetést adni rendes munkáért.
Ez nem ilyen egyszerű.200 km választott el minket.Aztán mikor találkoztunk,nem nagyon volt mit mondani egymásnak,illetve képtelen voltam közel kerülni hozzá.Amúgy semmi baj vele,becsületes munkásember. De ez itt nagyon off már.
Voltam egyszer egy ilyen esélyegyenlőséggel foglalkozó konferencián, ahol az egyik előadó pont ezekről a tanult szerepfelfogásrokról beszélt, és egyébként marha érdekes példát hozott: a kisiskolás nyelvtankönyveket (többek közt). A toldalékok tanulását ábrák segítették, és minden olyan toldaléknál, ami passzív szerep ("a csónaknál áll", "a csónakban ül" stb.) kislány volt a rajzokon, az összes aktívnál pedig ("a csónakhoz megy", "a csónaktól fut") kisfiú.
Szokásos hatékonysági mutató elsősorban a felsőbb iskolákba felvettek aránya (azt nem kommentálom, hogy ezzel egyetértek-e), illetve annak tartják a tanulmányi eredményeket is, de utóbbi elég nyilvánvalóan szubjektív mérőszám.
Az oktatás szerintem akkor hatékony - és ez egybeesik a közösségi haszon valamilyen optimumával is - ha általában igaz az, hogy az emberek legmagasabb iskolai végzettségének megszerzésére fordított összegnek az iskola elvégzésének idején számított jelenértéke kisebb, mint amennyivel több adót az adott populáció várhatóan fizetni fog amiatt, hogy tanult - természetesen azonos időpontban számolva. Ez persze nem alkalmazható mindenkire, mert akkor a kutya sem menne pl. tudósnak, vagy művésznek - náluk ugyanis az eredmény nem, vagy nagyon nehezen mérhető.
E kereteken belül, tekintve, hogy a haszon relatíve nagyobb, elképzelhető, sőt, szinte biztos, hogy megérné valamilyen formában a hátrányos helyzetűeket segíteni, legalább a középiskoláig. No meg a büfé-ruhatár szakos egyetemista is kevesebb lenne.:-)
hülyeség...az hogy árucikk LEHET a nők teste még nem kötelez senkit arra hogy eladja 8ugye a veséd is árucikk még sem kötelező áruba bocsátani) ...millió nő képes megélni kurválkodás nélkül is...aki meg kurvának megy,az ne csodálkozzon ha megbasszák....
Lehet, naiv vagyok, de én simán elhittem, hogy igazi. Ha a mikro használatijára rá van írva, hogy ne tegyél bele macskát, akkor tartok tőle, hogy ilyen pol.k. Biblia is létezik...
Ja, amúgy kiadtak már a Bibliából több gender-neutral verziót is. Kíváncsi vagyok, mikor jön az Andersen vagy a Grimm összes, ahol szó se lehet bátor királyfiról, hanem csakis bátor trónörökösről, aki nyilván nem a királylányt menti meg, hanem simán egy másik trónörököst, hogy nehogy már károsan sztereotipzált férfi és nőiminták érjék a gyerekeket... és a gonosz vén banya se gonosz vén banya lesz, hanem an elderly person with alternative morals :-)))
Persze, mindenki megteszi (vagy ha nem is ítélkezik, véleményt biztosan alkot). Baromi nehéz megítélni, ki hogy reagálna egy elképzelt helyzetre. Valahol azért azt gondolom, hogy ha apukád kiszállt a nevelésetekből és az életetekből (mert úgy veszem ki abból, amit mondasz, hogy nem vasárnapi apuka volt, hanem semmilyen), akkor nehéz feltételezni, hogy ha közösen döntenek, akkor minden ideális lett volna. De persze lehet, csak (szerintem) nem valószínű.
Ugye, csak képileg módosított, és elrettentő példaként hoztad, és nem valódi?!? Mert ha igazi, az rendesen odab@szna ennek a polkorrekt eszetlenségnek.... ====:-O Mi jöhet még????
Inkább úgy fogalmaznék,hogy ez a döntés(anyámé) is egy szög volt a koporsóba...már amennyire én meg tudom ítélni.Arra már rájöttem hogy az ember nem ítélkezhet a szülei felett. Persze azért megteszi.
Nyugaton baromi sok ilyen gyakorlat van, restorative justice, helyreállító igazságszolgáltatás/jóvátételi eljárások néven futnak, és szerencsére már Mo-n is léteznek ennek a szórványai, remélem, el is terjed. Vannak baromi jó gyakorlatok, volt pl. egy férfi, aki részegen elgázolt egy kisgyereket, őt arra kötelezték, hogy hosszú éveken át önkéntes munkát vállaljon egy gyerekkórház baleseti részlegén, emellett - mikor visszakapta a jogsiját - úgy kellett vezetnie, hogy a kisgyerek képe a visszapillantó tükrén függött. Az egész elmélet abból indul ki, hogy a bíróság előtt állva pont az az érdeke a bűnösnek, hogy hárítsa a felelősséget (nem ő volt, ittas volt, fáradt volt, nem volt beszámítható stb.), míg a helyreállító igazságszolgáltatásnál az, hogy belássa, hogy hibázott, és vállalja érte a felelősséget.
Baromi nehéz szerintem (ha ugyan nem lehetetlen) ezt bűn/büntetés mérlegre állításával vizsgálni. Sok olyan dolog van, ami állatira apróságnak tűnik, de a következményei nagyon súlyosak. Ha pl. csak egy egész picike drogot vesz magához valaki, az apróság, de ha kocsiba ül és egy buszmegállóba hajtva elgázol 5 embert, akkor nagyon súlyos. Ugyanígy, egy kósza szex nem nagy ügy, de a következményei nagyon is azok lehetnek, tehát szerintem abba kell belegondolni, hogy annak, amit teszek (apróság vagy sem), milyen következményei lehetnek (a gyereken kívül egyébként az AIDS is ilyen, amiről sok embernek szintén nem ártana elgondolkodnia). Szal szerintem inkább ezt kell mérlegelni, amikor az ember kalandozik.
Apukád példáját nem teljesen értem, úgy érted, hogy nem tudott róla, hogy apa lett? Vagy úgy, hogy nem akart gyereket, de anyukád igen, és ezért hagyta ott a családotokat?
Jó, akkor többet is írok erről a gondolatról. Nagy-Britanniában bizonyos ügyekben megengedett a módszer (az emberölés egyelőre nem tartozik ide). Volt egy olyan eset (előadáson hallottam, így sajnos forrásom nincs), hogy két jó haver együtt iszogatott; eléggé becefréztek, aztán az egyik mondott valami csúnyát a másikra. Erre a másik felkapta a nehéz üveg hamutartót, és játékból azzal fenyegette, hogy hozzávágja. Részegségében túl széles mozdulatot tett, kirepült a kezéből, fejbetalálta a havert, aki belehalt a fejsérülésébe.
A halott fickó után feleség és két kisgyerek maradt. Aki a gondatlan emberölést elkövette, felajánlotta halott barátja feleségének, hogy a gyerekek taníttatásának költségeit teljes mértékben fedezi és rendszeres havi támogatásban részesíti a családot. Az anya azt mondta, hogy ennyi neki elég, hiszen jól ismerte a férje barátját, a halott életét pedig senki és semmi nem adhatja vissza.
A bíróság a törvénynek megfelelően elutasította ezt az egyezséget, és az elkövetőt lesittelte. Anya és két gyereke szegénységben él, és a gondatlan emberölést elkövető is elveszíti szinte mindenét (legfőképpen az eszét), mire kijöhet.
Ilyen esetekre gondoltam. Nem biztos, hogy gyermekgyilkosságra is egy az egyben alkalmazható, de érdemes lenne végiggondolni.
Hát igen. Hozzá kell tenni, hogy valójában ez fordítva is előfordulhat, de nyilvánvalóan ritkább, hiszen általában a férfi valóban jobban keres, és ő a családfenntartó is, tehát nyilvánvaló, hogy ki gürizi össze a házat pl. Nem mintha az lenne a megoldás, hogy vegyenek el mindent a nőtől és a gyerekektől, sőt, de azért amikor mindenükből kifosztott férfiakat látok, akkor elég ideges leszek azokra a nőkre, akik ezzel a jogi előnnyel visszaélnek. Persze, sok előnnyel meg a férfiak élnek vissza, és akkor mondhatnánk azt is, hogy végül is egyensúly van :)), de hát tudjuk, hogy ez nem igaz. Igazság szerint az az idegesítő a dologban, hogy ezt még csak kiküszöbölni sem lehet - házassági szerződést pl. nyilván a házasság előtti vagyonokról lehet kötni, és nem oldja meg a közös szerzemények problematikáját. Szóval nem tudom, mi lehetne a megoldás.
Az viszont igaz, hogy a családtámogatási rendszer jutttatásait tipikusan a nők veszik igénybe - ők kapják a plusz szabadságot, a családi pótlékot, ők veszik igénybe a gyest, gyedet, miegyebet. Azok a házak épülnek szocpol támogatással, amikben a nők élnek, a gyerekeikkel, és amiből válás esetén a férfi el lesz hajtva. Ez tényleg így van.
Persze hogy egyensúly van,hiszen ezek a pénzek azoknak az adójából vannak elvéve,akiket kevesebb teher sújt.Megjegyzem,teljesen jogosan.
De írtam már: óvodai/iskolai szülői értekezleteken, szülői munkaközösségi dolgokban, osztálykirándulások, színházlátogatások kísérőiként, évnyitókon és évzárókon, gyerekzsúrokon, gyerekorvosoknál is főleg csak anyákat látok a gyerekekkel. Nagyon-nagyon nagy többségben. Apákat alig. Eddig senki se cáfolta...
Mit cáfoljunk rajta? Az apa vagy a munkahelyén van még,vagy a kocsmában.
Nagyon forintocskás a stílusod (habár nem gondolom, hogy másodnikk vagy, mielőtt engem is paranoiával vádolnának meg). Beleszólsz régóta folyó párbeszédekbe, odaböffentesz egy-két mondatot, aminek az adott témához semmi köze, majd utána, amikor ezt nehezményezem (megjegyzem, értelmes érvekkel és támadás nélkül ), akkor lesajnálóan továbbállsz. Ez elég tipikus mentalitás azok esetében, akik alulmaradnak egy vitában, és nem képesek feldolgozni - a "te szerencsétlen, te ezt nem értheted" című. Ha megnézed, elég sok ember tud itt normális vitát és eszmecserét folytatni a többiekkel, köztük én is, érdeklődéssel figyelve azoknak a véleményét is, akivel nem vagy nem mindenben értek egyet, szerénytelenség nélkül állítva magamról, hogy viszonylag komplexebb összefüggések meglátására és megértésére is képes vagyok.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy abban a beszélgetésben, amibe beleszóltál - azért, hogy cseszegethess, amihez egyébként jogod van persze -, nem erről volt szó. A nevelés, meg a családról zengedezett idillikus és vattacukorfelhős látásmód-átadás még nem elég mindenre (túl azon, hogy persze nagyon fontos). A világ nem olyan egyszerű, hogy úgy épülne fel, hogy ha kellően beleoltunk valamit az iskolában a gyerekek fejébe, akkor cserébe tökéletes társadalmat kapunk. Vegyük például az egyházi iskolákat, ahol ugye a Biblia tanításai meglehetősen nyomatékos szerepet kapnak. Ha a te "logikád" mentén haladnánk, azt kéne feltételeznünk, hogy a vallásos nevelésben részesültek közt egyetlen gyilkos sincsen (vagy tolvaj stb.). Töprengjünk el egy percre azon, igaz-e ez, majd közösen vizsgáljuk felül a te "minden az oktatástól függ" c. véleményedet.
Tegyük hozzá: nem becsülöm le az oktatás és a pláne nevelés szerepét, sőt. De botorság volna azt feltételezni, hogy mindent megold és kiküszöböl pl. olyan helyzeteket, amikor egy nő átver egy férfit, és annak tudta és akarata nélkül teherbe esik, majd megszüli a gyereket és bírósági határozattal a férfi költségére neveli fel.
Jellemző példája amúgy annak, hogy valójában a férfiak vagy a nők érdekeit szolgálja-e a jogrendszer. Persze lehet azt mondani, hogy a gyerekekét - csak nagyon ott van az a lóláb, hogy a gyerekeket váláskor 87%-ban az anyának ítélik.
Nem nagyon láttam még "feministát" azon rugózni, hogy ez nem reprezentatív, 47 százalékban tessék a gyerekeket az apáknak ítélni - persze úgy, hogy a ház is az apáé, az anya meg fizessen szépen tartásdíjat, a nevezetes módosítással súlyosbítva, hogy de akkor is legalább annyit, ha netán elveszti az állását vagy beteg lesz - ha már katonának nem sorozzák be, ugye.
Persze hogy felelős,hogyne volna.No de arányban áll itt a "büntetés" az "elkövetett bűnnel"? Az én apám már nem volt velünk mikor a harmadik születésnapomat töltöttem.Igazából nem lett volna szabad gyereket csinálnia,ilyenmódon én is,a féltestvéreim is puszta tévedések vagyunk.Viszont azt senki sem gondolta végig,mi lett volna ha közösen döntenek arról,mikor legyen gyerek.Lehet hogy felelősségteljes apa vált volna belőle.
Ne felejtsd el,tk,az is az emancipáció terméke,hogy a nők szabadon dönthetnek.
Déjavúm van. Annak idején, az akkori életemben 
