Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Nyugaton baromi sok ilyen gyakorlat van, restorative justice, helyreállító igazságszolgáltatás/jóvátételi eljárások néven futnak, és szerencsére már Mo-n is léteznek ennek a szórványai, remélem, el is terjed. Vannak baromi jó gyakorlatok, volt pl. egy férfi, aki részegen elgázolt egy kisgyereket, őt arra kötelezték, hogy hosszú éveken át önkéntes munkát vállaljon egy gyerekkórház baleseti részlegén, emellett - mikor visszakapta a jogsiját - úgy kellett vezetnie, hogy a kisgyerek képe a visszapillantó tükrén függött. Az egész elmélet abból indul ki, hogy a bíróság előtt állva pont az az érdeke a bűnösnek, hogy hárítsa a felelősséget (nem ő volt, ittas volt, fáradt volt, nem volt beszámítható stb.), míg a helyreállító igazságszolgáltatásnál az, hogy belássa, hogy hibázott, és vállalja érte a felelősséget.
Baromi nehéz szerintem (ha ugyan nem lehetetlen) ezt bűn/büntetés mérlegre állításával vizsgálni. Sok olyan dolog van, ami állatira apróságnak tűnik, de a következményei nagyon súlyosak. Ha pl. csak egy egész picike drogot vesz magához valaki, az apróság, de ha kocsiba ül és egy buszmegállóba hajtva elgázol 5 embert, akkor nagyon súlyos. Ugyanígy, egy kósza szex nem nagy ügy, de a következményei nagyon is azok lehetnek, tehát szerintem abba kell belegondolni, hogy annak, amit teszek (apróság vagy sem), milyen következményei lehetnek (a gyereken kívül egyébként az AIDS is ilyen, amiről sok embernek szintén nem ártana elgondolkodnia). Szal szerintem inkább ezt kell mérlegelni, amikor az ember kalandozik.
Apukád példáját nem teljesen értem, úgy érted, hogy nem tudott róla, hogy apa lett? Vagy úgy, hogy nem akart gyereket, de anyukád igen, és ezért hagyta ott a családotokat?
Jó, akkor többet is írok erről a gondolatról. Nagy-Britanniában bizonyos ügyekben megengedett a módszer (az emberölés egyelőre nem tartozik ide). Volt egy olyan eset (előadáson hallottam, így sajnos forrásom nincs), hogy két jó haver együtt iszogatott; eléggé becefréztek, aztán az egyik mondott valami csúnyát a másikra. Erre a másik felkapta a nehéz üveg hamutartót, és játékból azzal fenyegette, hogy hozzávágja. Részegségében túl széles mozdulatot tett, kirepült a kezéből, fejbetalálta a havert, aki belehalt a fejsérülésébe.
A halott fickó után feleség és két kisgyerek maradt. Aki a gondatlan emberölést elkövette, felajánlotta halott barátja feleségének, hogy a gyerekek taníttatásának költségeit teljes mértékben fedezi és rendszeres havi támogatásban részesíti a családot. Az anya azt mondta, hogy ennyi neki elég, hiszen jól ismerte a férje barátját, a halott életét pedig senki és semmi nem adhatja vissza.
A bíróság a törvénynek megfelelően elutasította ezt az egyezséget, és az elkövetőt lesittelte. Anya és két gyereke szegénységben él, és a gondatlan emberölést elkövető is elveszíti szinte mindenét (legfőképpen az eszét), mire kijöhet.
Ilyen esetekre gondoltam. Nem biztos, hogy gyermekgyilkosságra is egy az egyben alkalmazható, de érdemes lenne végiggondolni.
Hát igen. Hozzá kell tenni, hogy valójában ez fordítva is előfordulhat, de nyilvánvalóan ritkább, hiszen általában a férfi valóban jobban keres, és ő a családfenntartó is, tehát nyilvánvaló, hogy ki gürizi össze a házat pl. Nem mintha az lenne a megoldás, hogy vegyenek el mindent a nőtől és a gyerekektől, sőt, de azért amikor mindenükből kifosztott férfiakat látok, akkor elég ideges leszek azokra a nőkre, akik ezzel a jogi előnnyel visszaélnek. Persze, sok előnnyel meg a férfiak élnek vissza, és akkor mondhatnánk azt is, hogy végül is egyensúly van :)), de hát tudjuk, hogy ez nem igaz. Igazság szerint az az idegesítő a dologban, hogy ezt még csak kiküszöbölni sem lehet - házassági szerződést pl. nyilván a házasság előtti vagyonokról lehet kötni, és nem oldja meg a közös szerzemények problematikáját. Szóval nem tudom, mi lehetne a megoldás.
Az viszont igaz, hogy a családtámogatási rendszer jutttatásait tipikusan a nők veszik igénybe - ők kapják a plusz szabadságot, a családi pótlékot, ők veszik igénybe a gyest, gyedet, miegyebet. Azok a házak épülnek szocpol támogatással, amikben a nők élnek, a gyerekeikkel, és amiből válás esetén a férfi el lesz hajtva. Ez tényleg így van.
Persze hogy egyensúly van,hiszen ezek a pénzek azoknak az adójából vannak elvéve,akiket kevesebb teher sújt.Megjegyzem,teljesen jogosan.
De írtam már: óvodai/iskolai szülői értekezleteken, szülői munkaközösségi dolgokban, osztálykirándulások, színházlátogatások kísérőiként, évnyitókon és évzárókon, gyerekzsúrokon, gyerekorvosoknál is főleg csak anyákat látok a gyerekekkel. Nagyon-nagyon nagy többségben. Apákat alig. Eddig senki se cáfolta...
Mit cáfoljunk rajta? Az apa vagy a munkahelyén van még,vagy a kocsmában.
Nagyon forintocskás a stílusod (habár nem gondolom, hogy másodnikk vagy, mielőtt engem is paranoiával vádolnának meg). Beleszólsz régóta folyó párbeszédekbe, odaböffentesz egy-két mondatot, aminek az adott témához semmi köze, majd utána, amikor ezt nehezményezem (megjegyzem, értelmes érvekkel és támadás nélkül ), akkor lesajnálóan továbbállsz. Ez elég tipikus mentalitás azok esetében, akik alulmaradnak egy vitában, és nem képesek feldolgozni - a "te szerencsétlen, te ezt nem értheted" című. Ha megnézed, elég sok ember tud itt normális vitát és eszmecserét folytatni a többiekkel, köztük én is, érdeklődéssel figyelve azoknak a véleményét is, akivel nem vagy nem mindenben értek egyet, szerénytelenség nélkül állítva magamról, hogy viszonylag komplexebb összefüggések meglátására és megértésére is képes vagyok.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy abban a beszélgetésben, amibe beleszóltál - azért, hogy cseszegethess, amihez egyébként jogod van persze -, nem erről volt szó. A nevelés, meg a családról zengedezett idillikus és vattacukorfelhős látásmód-átadás még nem elég mindenre (túl azon, hogy persze nagyon fontos). A világ nem olyan egyszerű, hogy úgy épülne fel, hogy ha kellően beleoltunk valamit az iskolában a gyerekek fejébe, akkor cserébe tökéletes társadalmat kapunk. Vegyük például az egyházi iskolákat, ahol ugye a Biblia tanításai meglehetősen nyomatékos szerepet kapnak. Ha a te "logikád" mentén haladnánk, azt kéne feltételeznünk, hogy a vallásos nevelésben részesültek közt egyetlen gyilkos sincsen (vagy tolvaj stb.). Töprengjünk el egy percre azon, igaz-e ez, majd közösen vizsgáljuk felül a te "minden az oktatástól függ" c. véleményedet.
Tegyük hozzá: nem becsülöm le az oktatás és a pláne nevelés szerepét, sőt. De botorság volna azt feltételezni, hogy mindent megold és kiküszöböl pl. olyan helyzeteket, amikor egy nő átver egy férfit, és annak tudta és akarata nélkül teherbe esik, majd megszüli a gyereket és bírósági határozattal a férfi költségére neveli fel.
Jellemző példája amúgy annak, hogy valójában a férfiak vagy a nők érdekeit szolgálja-e a jogrendszer. Persze lehet azt mondani, hogy a gyerekekét - csak nagyon ott van az a lóláb, hogy a gyerekeket váláskor 87%-ban az anyának ítélik.
Nem nagyon láttam még "feministát" azon rugózni, hogy ez nem reprezentatív, 47 százalékban tessék a gyerekeket az apáknak ítélni - persze úgy, hogy a ház is az apáé, az anya meg fizessen szépen tartásdíjat, a nevezetes módosítással súlyosbítva, hogy de akkor is legalább annyit, ha netán elveszti az állását vagy beteg lesz - ha már katonának nem sorozzák be, ugye.
Persze hogy felelős,hogyne volna.No de arányban áll itt a "büntetés" az "elkövetett bűnnel"? Az én apám már nem volt velünk mikor a harmadik születésnapomat töltöttem.Igazából nem lett volna szabad gyereket csinálnia,ilyenmódon én is,a féltestvéreim is puszta tévedések vagyunk.Viszont azt senki sem gondolta végig,mi lett volna ha közösen döntenek arról,mikor legyen gyerek.Lehet hogy felelősségteljes apa vált volna belőle.
Ne felejtsd el,tk,az is az emancipáció terméke,hogy a nők szabadon dönthetnek.
Tegyük azt is hozzá (ez a házakból kihajintottakról jutott eszembe), hogy a törvény szerint bizonyos mértékű élettársi kapcsolat, de pláne házasság után ugye minden vagyon, amit azóta szereztek a felek, közös. Na ez aztán elég undorító helyzeteket tud eredményezni, főleg egy balhés válás esetén.
Nem kell cáfolnom (bár tudnám cáfolni, ismerek boldog párt, ahol apa volt gyesen de nem kell), mert nincs összefüggés. A nők nem azért keresnek kevesebbet, mert apa a gyerekekre keres többet. Apa mindig is többet keresett. Ez sima statisztikai tényadat, ezzel szerintem nincs mit vitatkozni. Az okain már lehetne, és szerintem nincs ott az okok között az, hogy a férfiak keresete azért magasabb, mert majd úgyis elveszi tőlük egy nő gyerektartásra.
Az viszont igaz, hogy a családtámogatási rendszer jutttatásait tipikusan a nők veszik igénybe - ők kapják a plusz szabadságot, a családi pótlékot, ők veszik igénybe a gyest, gyedet, miegyebet. Azok a házak épülnek szocpol támogatással, amikben a nők élnek, a gyerekeikkel, és amiből válás esetén a férfi el lesz hajtva. Ez tényleg így van.
De írtam már: óvodai/iskolai szülői értekezleteken, szülői munkaközösségi dolgokban, osztálykirándulások, színházlátogatások kísérőiként, évnyitókon és évzárókon, gyerekzsúrokon, gyerekorvosoknál is főleg csak anyákat látok a gyerekekkel. Nagyon-nagyon nagy többségben. Apákat alig. Eddig senki se cáfolta...
Mi lenne, ha olvasnál, mielőtt írsz? merthogy mindig sikerül valami totál torz valamit kiolvasnod az itteniekből, és olyasmire válaszolni (ledorongolóan), amiről szó sem volt.
A következőről beszéltünk: igazságtalan helyzetbe kerül az a férfi, aki úgy lesz apa, hogy nem akar, csak a nő nem kérdezi meg, utána meg fizetheti a gyereknevelés költségeit. (Pl. egyéjszakás kalandok után, de akár tartós kapcsolatban is, mindenesetre az előbbi esetekben még durvább.)
Hogy jön ehhez a párválasztás, meg a családi élet harmóniája, meg minden, amit leírtál?
Ez így van, de amíg nincs olyan rendszer, hogy vizsgálják a felelősségtudatot, az érettséget a satöbbit és egyáltalán, bármiféle feltételhez kötik a gyerekvállalást (ami elég szélsőséges és bizonyára rossz dolog volna), addig az esik teherbe, aki akar. Mellesleg, vajon a férfiak - akik ugyanúgy adott kósza vagy nem kósza numera résztvevői - mennyire mérlegelik szex előtt, hogy egy védekezés sem 100%-os, beleértve azokat a ffiakat is, akik kizárólag a nő ügyének tekintik a védekezést?
Mindez nem menti fel a ffi nélkül döntő nőket, csak egy másik szempont felvetéseként hoztam föl.
Szerintem egyébként az nem volna rossz rendszer, ha a terhességgel párhuzamosan nyilatkoznia kéne az apajelöltnek, és ha úgy nyilatkozik, hogy nem akar részt venni a gyereknevelésben, akkor nem volna jogilag felelősségre vonható (sem anyagi, sem más értelemben), ugyanakkor ezzel természetesen nemcsak kötelezettségei, de jogai sem lennének a későbbiekben a gyerekkel szemben.
Nem lette felmentve. Letöltendő börtönbüntetést kapott. Ezt itt senki se kifogásolta, ha jól emlékszem. Csak azt, hogy neki börtön, kiközösítés, köpet a kölyöknyi fiaitól, megvetés a falutól - a többieknek semmi. Minden bűn terhe a nő hátán. Mint annak a bizonyos nevezetes baknak.
Csak a nők tudják kiküszöbölni felelőségteljes döntéssel.De ki az a madonna aki letisztázza magában hogy ezt a gyereket elsősorban ő akarja,akárki akaratával szemben? Ebben az esetben azt is be kellene ismernie-legalább magának-hogy nincs joga mást belerángatni abba,amit egyesegyedül ő döntött el.
Egyszer valaki azt feszegette itt,hogy csak olyan döntésért hajlandó felelősséget vállalni,amit nem kényszerből hozott,vagyis volt lehetősége igent vagy nemet mondani. Nos,ebben a szituban egyedül a nőnek van joga dönteni,a felelősség mégis közös.
Így lehet totálisan torz ítéleteket alkotni a világról és a társadalomról, amikor valaki ismer pár embert, és mindent azoknak a példáján keresztül akar megítélni, ami a világban történik. Én meg ismerek pl. közszereplőket, akik 5 perc műsorvezetéssel vagyonokat keresnek, ilyen alapon, ha a te logikádat követnénk, minden rosszul kereső ember orra alá oda kéne dörgölni, hogy miért nem megy el havi százezrekért műsorvezetőnek. Tudomásul kéne venni, hogy a társadalom nem kiragadott példák alapján épül fel, nem "én ismerek olyat" panelek szerint.
Figyu,ebben az országban olyan a közgondolkodás,hogy ha adott párkapcsolatban egy nő tartósan többet keres a párjánál,akkor az a pasi előbb-utóbb lapátra kerül. Cáfolj meg ha tudsz.
Egyáltalán nem gondolom, hogy a társadalom nagy része ezt természetesnek tartaná, vagy nem tartaná túl nagy árnak, ahogy te fogalmaztál. Egyszerűen szerintem csak nincsenek ennek a kivédésére eszközök. Mit gondolsz, hogy lehetne ezen segíteni? Minden apává váló férfival aláíratni, hogy részt akar venni a gyerek nevelésében, vagy nem? (Irónia nélkül kérdezem, tényleg érdekel, hogy lehet szerinted kiküszöbölni a dolgot.)
nem feddhetetlen, nem is mondtam...a kialakult helyzetért lehet felelős a férj, de az emberölésért a nő a felelős....bocsásson meg neki aki akar, ha a gyerekei akaják, tülem azok is....de a felelősség az övé...én azt vitattam, hogy kvázi fel lett mentve, mert hát nem volt más választása, rá volt kényszerítve...hát a túrót volt...BŰNT követett el, bűnhődnie kell....hogy a gyerekei hogy viszonyulnak hozzá, az az ő dolguk, de meg tudom érteni...
Én aztán elég jól ismerem, ugyanis a gyerekvédelemben dolgozom, de most hadd ne citáljak neked ide anyagokat azoknak a nőknek a tömkelegéről, akiknek nincsenek lehetőségei.
