Ha valaki úgy észleli, hogy lassan megszűnik testének nyúlványokként létező részeinek vérkeringése, e darabok elhalnak, és apránként elszáradnak, majd lehullanak, pedig ez valójában nem is következik be, akkor joggal mondhatjuk róla, hogy a
hipochondria csúfos kórsága ütötte fel fejét szervezetében, tehát ő
hipochonder, vagyis
képzelt beteg.
De mi a helyzet akkor, ha a fenti tüneteket az említett személyen minden külső szemlélő megtapasztalja, elszórt ujjperceivel játszanak a kismacskák, lehullott orrát jó pénzért megvette M. Jackson plasztikai sebésze, viszont ő vidáman hancúrozik barátnői/barátai körében, rendszeresen fuvolaszólókra ragadtatja magát, csodálkozik mikor RAY-BAN napszemüvege lecsúszik az állára, s makkegészségesnek tartja önnön magát?
Nos, kedves orvos kollégák, ez ugyanaz a betegség, ez szintén a hipochondria, de annak egy speciális változata.
Ebben az utóbbi esetben páciensünk betegnek képzeli magát, de képzelt betegsége önmaga a képzelt betegség.
Mégegyszer:
Azt képzeli, hogy képzelt beteg, s tünetei nem valósak, pedig biza azok. Tehát a többi beteg érdekében (a FAIR PLAY szellemében) mihamarabb meg kell őt gyógyítani, hogy hozzájuk hasonlóan élvezhesse a mindenkinek kijáró kínokat.
Kollégák! Köszönöm a figyelmüket! Előre a kórtermekbe! Jó munkát!
