Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Nem rossz az orvosi hasonlat abból a szempontból, hogy ilyen fölépítésben kellene a társadalomtudományokat is tanulni.....
1) éppen az előbbiek miatt mondanak ellent egymásnak a nézetek, függetlenül attól, hogy ---amint már megbeszéltük---- EGYETEMI SZINTEN ILLENE MÁR EGY ALAPVETŐ LOGIKAI SZINTEN EGYSÉGES SZEMLÉLETET KIALAKÍTANI....( ami úgy-ahogy, azért mégiscsak létezik...)
- nyelvileg finnugor nép: - genetikájában helyi és ősi : - régészetében mégis törökös:
Ez a hármas sok kutatónál úgy oldható föl: ( Ahogy Grover S. Krantz, Hugh Hencken, mostanában Mario Alinei, és nagyon sok magyar eddig is....) a KM-et tekintette az egyik komoly kiinduló bázisnak a kőkorban ( Vincsa és egyéb kultúrák, lásd akár a nemrégiben felfedezett SÉ-i /Szombathely/ VÉNUSZ-szobor), ahonnan a nyelv is elindult, és kb. 2000-4000 év alatt eljutott az Ural környékére is. A törökös régészeti anyag a legutolsó honfoglaló TÖRÖK-TÍPUSÚ ÁRPÁD-népek betelepülése volt, mégpedig úgy, hogy ők vették át a TÖBBSÉGI HELYBENLAKÓ, FŐKÉNT FÖLDMŰVES és MAGYAR-NYELVŰ NÉPEKTŐL a NYELVET......
Lásd akár László Gyula:Őstörténetünk munkáját: ...azt a furcsaságot, hogy a TÖRZSNEVEKBŐL SZÁRMAZÓ FALUNEVEK KÖZELÉBEN NEM ÁRPÁD MAGYARJAINAK TEMETŐIT, hanem 60 esetben ( Csallány Dezső megállapítása) KÉSŐ-AVAROK (László szerint korai magyarok) TEMETŐIT TALÁLJUK. (Ez utóbbi sírok leletanyagai is háromfélék: ázsiai, Volga menti, kaukázusi...) A törzsek kérdése még azt uis felveti, hogy az ezekből származó falunevek számvetése szerint nagyjából egyforma számban maradtak ránk, tehát a MAGYAR/MEGYER név nem játszik kiemelkedő szerepet.... Ilyetén a MAGYARSÁG nem ETNIKAI FOGALOM----ma természetesen mint nemzeti megkülönböztetés ez a feladata, de régen nem így volt---- hanem akár az éppen uralkodói csoport nevéből adódó, a meghódított területen élők KÖZÖS MEGNEVEZÉSE a mások által meghódított területek NÉPEITŐL.....
De éppen megemlíthetném a szintén magyar Maximilian Transylvanus-t, aki a Kolombusz expedíció elsőszámú beszámolóit írta elsőkézből a királyi udvarnak.......
Írtad: "...Belgiumban ma azt tanulják a gyerekek, hogy 5250-ben magyarok települtek meg náluk a Balaton és Somogy vidékeiről..."
Én a legnagyobb németalföldi magyart ALBRECHT DÜRER-ként ismerem... ( az AJTÓSI család mint "ötvös"-ök tevékenykedtek Magyarországon...)
Kérlek értelmezd a dátumot nekem.
Igen, én is tudok róla, hogy ---akár----éppen Mátyás király idejében és a mohácsi vereség után komoly kirajzás volt Magyarországról .. Ne feledjük: Mátyás halála után két évvel indul a Kolombusz expedíció, annak az V. Károly spanyol királynak a pénzelésével, aki Habsburg-leszármazott, és gyerekkorát Németalföldön töltötte szintén Habsburg-befolyás között, Öccse az a Habsburg Ferdinánd, aki Szapolyai halála után lesz magyar király, ezt előkészítendő, már II. Lajos királyunk feleségeként V. Károly huga MÁRIA révén közvetlen Habsburg befolyás érvényesül Magyarországon..... ( Aki mellesleg férje /II. Lajos/ halála után Németalföld helytartója lesz....)
Mondd csak, TI összeültettetek már valaha bárkit is? Kitüntetésre biztos, de kutatásra biztosan nem. Ha jól emlékszem, a Zakamédiát ezért alapították, csak basznak Széchenyire. Még a szobrához sem mennek ki.
Akkor meg mire vagy elszállva magadtól?
Turtur!
Te vagy nem olvasol végig egy hsz-t sem, vagy alapvető mondatértelmezési problémáid vannak!
Pont azt irtam, hogy AZ EGYES TUDOMÁNYÁGAK KÉPVISELŐI NEM ÜLNEK ÖSSZE AZ ELLENÉTES ELMÉLETEK ÜTKÖZTETÉSÉRE!
Kisompollyal mi a helyzet? Hol is van az, kis ÁVH-s pribékem?
5500 táján én nem beszélnék keltákról még...
Ja és van egy rossz hírem. A modi azt mondta, hogy amíg szóval tartasz valakit, ne árulkodj rá, mert csak téged törölhetnek. Befuccsolt a mószerolós technikád. Meztelen vagy, mint az a bizonyos király. Ja és mellesleg jellemtelen barom.
Mondd csak, TI összeültettetek már valaha bárkit is? Kitüntetésre biztos, de kutatásra biztosan nem. Ha jól emlékszem, a Zakamédiát ezért alapították, csak basznak Széchenyire. Még a szobrához sem mennek ki.
A feltételezések szerint a civilizáció tagjai néhány száz évvel korábban a Duna vidékéről, a mai Észak-Szerbia illetve Magyarország területéről érkeztek. Kő-, csont- és faeszközöket, geometriai mintázatú agyagedényeket, valamint kisméretű ember-és állatszobrokat készítettek. Az egyik falura Lipcse közelében, Aythranál bukkantak rá. A 25 hektáron elterülő faluban körülbelül 300-an élhettek."
A NG semmiféle spanyolviaszt nem talált fel. Mindenki tudja, hogy a Német-lengyel - síkság a KM-ből népesült be a dunántúli és az alföldi vonaldíszes kultúra népével. Belgiumban ma azt tanulják a gyerekek, hogy 5250-ben magyarok települtek meg náluk a Balaton és Somogy vidékeiről.
A NG botladozása arra is rávilágít, hogy Stonehenge nem bronzkori, aminthogy Kisompoly megalitikus köre sem.
Utolsó mondatoddal egyetértel annyi kiigazítással, hogy összeülni még csak összeülnek, véleményt is kialakítanak úgy ahogy, csupán mindenki a "maga tyúxaros hátországát" tolva előtérbe......., így minden összeűlés alkalmával variálódik a kép egyik másik tudományág dominanciájára.....
Ettől függetlenül megint egy hír a Közép-Európai "kiindulási pontra" :
Akkor ki és miben kompetens ? A nyelvészek a nyelvészetben, de másban akkor ők se legyenek ám !! Az antropológusok meg a magukéban , de másban semmi esetre sem ! A történészek miben legyenek kompetensek ? És így múlik el a világ dicsősége: egymás dolgaira süketek és vakok gyülekezete lenne így..... Ugyanolyan, mintha azt mondanánk, hogy egy agysebész egyáltalán nem ért és nem ismeri az emberi szervezet működését........
Az orvosos hasonlat ott rossz, hogy egy agysebész a tanulmányai során előbb tanul általános orvostant, vagyis mindent megtanul az emberi szervezetről, viszont a nyelvész, antropológus, néprajzos, történész egyből a maga szakterületét )tanulja.
Ezért alakul ki az a faramuci helyzet, hogy
1,) az egyes humán tudományágak magyar őstörténetre vonatkozó elméletei ellentmondanak egymásnak, és ráadásul mind ellentmod, igy együtt a genetikának (adott egy, nyelvileg finnugor, genetikailag közép-eu-i, régészeti hagyatékában viszont törökös eredetű nép)
2.) és ezt a sorozatos ellentmpondást látva jutnak oda egyes reálos (főleg mérnök) emberek, akik az explicite igazságokhoz vannak szokva (2x2=4), hogy hajmeresztő suméros-szittyás elméleteket hozzanak létre, megoldandó a fenti problemákat.....
Pedig a megoldás egyszerű lenne: összeültetni a genetikust, néprajzost, antropológust, nyelvészt, történészt, régészt, hogy EGYÜTT alakítsanak ki vmilyen álláspontot.
de nem, mert mindegyik védi a saját kis tyúkxaros hátországát :)
Akkor ki és miben kompetens ? A nyelvészek a nyelvészetben, de másban akkor ők se legyenek ám !! Az antropológusok meg a magukéban , de másban semmi esetre sem ! A történészek miben legyenek kompetensek ? És így múlik el a világ dicsősége: egymás dolgaira süketek és vakok gyülekezete lenne így..... Ugyanolyan, mintha azt mondanánk, hogy egy agysebész egyáltalán nem ért és nem ismeri az emberi szervezet működését........ Ráadásul éppen a kilencvenes évektől erősödött föl az a nézet, hogy a múlt dolgait egyáltalán nem szabad külön és részekre szabdaltan kezelni, mint ahogy eddig tették, mert a részek halmaza sohasem fedheti le az EGYSÉGES NÉZET RÉSZLETESSÉGÉT ÉS TARTALMÁT.
Ráadásul, minél mélyebbre hatolunk egy kutatásban, rá kell eszmélnünk, hogy éppen ott mosódnak el a határok, nincs külön fizika és kémia és biológia és "nanotechnológia" meg miegymás, mert az a világ már mindezt önmagában tartalmazza. Csak az emberek hiszik így, a tudásban korlátotl aggyal, hogy ennek így kell működnie, mert így működik. Az a NYELVTUDOMÁNY ÖNNÖN HIBÁJA, hogy falat vont maga köré, és önmagát zárta ki a VALÓSÁG közegéből ( és a társtudományok segítségéből) azzal, hogy olyan ABSZTRAKTÍV "természettudományos"-nak HATÓ szintre emelte a nyelvkutatást, ami már a maga módján is ÉLETIDEGEN, nembeszélve a földi ETNIKUMOK ennél sokkal EGÉSZSÉGESEBB és EGYSÉGESEBB -- de jóval összetettebb --- NYELVISÉGÉTŐL, amit pusztán ---- akár ---- HANGVÁLTOZÁSOKBÓL MEG LEHETNE FEJTENI....... A KIMONDOTT HANG MÖGÖTT GONDOLAT vagy GONDOLATI KÉP VAN (ÉLŐ) , amit a darabjaira szétbontott szavakkal (ÉLETTELEN) már sohasem lehet visszafejteni.....
Én nem ismertem. Viszont ez nagyon jól alátámasztja a MAGYAR NYELV Kárpát-medencei ŐSISÉGÉT, ahogy sok kutató ezt már antropológiai oldalról is kifejtette. Elsőként én KRANTZ-ról tudtam, de Alinei révén képbe jött HENCKEN is. Így már legalább két nemzetközi személy látja így a helyzetet a Kárpát-medencével kapcsolatban.
"Ha feltételezzük, hogy annak idején az ősi populáció egyetlen nyelvet beszélt, akkor a nyelvek különbségei alapján szintén szerkeszthető egy törzsfa, amely ugyanúgy mint az előbbi genetikai, az egyes embercsoportok szétválását fogja mutatni. És végül is a két törzsfának gyakorlatilag azonosnak kell lennie. A munka során a földgolyó különböző helyein élő 1800 többé kevésbé zárt populáció tagjaitól 3000 gén-, vagy fehérjemintát vettek, és így szerkesztették meg a genetikai törzsfát. A nyelvészeti munka is meglehetősen bonyolult volt. A nyelveket, sőt egy -egy nyelvcsoporthoz tartozó valamennyi nyelvet kellett összehasonlítani szótárak, kiejtés és a használt nyelvtani szabályok szempontjából, hogy a változások mennyiségét meghatározzák. És az erdemény: a két törzsfa egy két kivételtől eltekintve fedi egymást.
Még a kivételekre is lehetett megfelelő magyarázatot találni. Például, mi magyarok vagyunk az egyik kivétel. Nyelvünk nem rokon az európai nyelvekkel, de génjeinket nem lehet az európai népekétől megkülönböztetni. Cavalli-Sforza ezt úgy magyarázza, hogy a hódítók nyelvét átvette a leigázott lakosság. Csányi Vilmos szerint pedig a magyar kultúra vonzó, és gyorsan beolvasztja az iránta érdeklődőket. Példaként hozza fel, hogy a múlt század hetvenes éveiben még Budapest lakosságának 70 százaléka német volt és németül beszélt. A magyarság tehát a genetika tanúsága szerint kultúrális és nem genetikai fogalom. Az elvégzett hatalmas munka alapján meg lehetett rajzolni a bolygó időbeli benépesülését. Még az is feltételezhető a törzsfák alapján, hogy az alapító sapiens populáció egy nyelvet beszélt, és sokan foglalkoznak az ősnyelv nyomainak rekonstrukciójával."
Használtad az előbb a finnugrizuson való átlépés fogalmát.
Nos, nem mindegy, miképpen történik majd az esemény. Mert ugye elképzelhető, hogy valaki jól beolvas mondjuk Rédeynek (megtörtént), főleg ha az említett személy nemcsak tudománytalan, de bunkó is.
Elvileg megtörténhetne úgyis, hogy "emelkedett" akadémikus vitában egy kijelölt finnugrista alulmarad (amíg az ilyesmit a zakamédián rendezik, ott ez nem fordulhat elő, mert téged be sem engednek, nemhogy szót kapj),
és végül van egy sokak számára teljességgel elképzelhetetlen végkifejlet is. Ez nem más, minthogy úgy lépnek át a finnugrizmuson, mintha az sohasem történt volna meg. Egyszeriben a gyökrendszer kutatása válik a központi témává (újra), megint a magyar nyelv körül zajlanak majd az események, miközben a sok eddigi nyelvtörténeti zagyvaságot úgy elfelejtik, mintha nem is létezett volna, nem lesz semmi az előbbiekből következő sem.
Szerintem az a kérdés, mekkorát lépnek végre az érdekeltek. És főleg, milyen irányban: helyben, kicsit vagy ÁT?
Egy hétre internetszegény környezetbe távozom, addig (ha a kollégáim nem segítenék tovább a beszélgetést) legyetek szívesek, kitűnő hozzászólásokkal és egy-egy csésze kávéval tarsátok ébren az érdeklődést!
Örvendetes tényről számol be Domokos Péter (1998/10), amikor azt írja, hogy „érkeznek az egyetemre hallgatóink – olykor … eleve fenntartásokkal az úgynevezett „hivatalos” tanítással szemben. Gyanítható az iskolai, családi háttér.” Örvendetes ez a híradása, mert arról tanúskodik, hogy a családok és az iskolák – a könyvkiadás állami monopóliumának megszűntével – egyre inkább be tudják tölteni a szerepüket. A civil társadalom nagykorúságának, a nemzet erejének jele ez a jelenség, amely riadalmat keltett a finnugrista „tudomány” berkeiben.
Domokos Péter nem örül ennek, de ez természetes. Ő azok közé tartozik, akiken éppen átlép a történelem.
Finnugor nyelvrokonságunk ténye – állapítja meg Hegedűs József (2003/11) – hazánkban nem eléggé közismert és elismert. Bizonyos értelmiségi körökben nem tekinthető általánosan közkedveltnek. Szó sincs itt a nyelvrokonok lekicsinyléséről, kiváltképpen nem a finnekkel szemben. Ellenben gyakran hallani ilyen megjegyzéseket: "... mi közünk nekünk a vogul medveénekekhez, mikor a 'medve' szavunk nem is ugor, hanem szláv eredetű?" Alkalmam volt olyan nyilvános nyelvészeti konferencián részt venni, ahol az előadóterem érdeklődő értelmiségiekkel volt zsúfolt. Óriási többségük (amennyire értékelni lehetett) még távolról sem rokonszenvezett a finnugor nyelvészettel. Nem is olyan régen több hasonló meglepő élményben volt még részem, de taglalásuktól most eltekintek. Az viszont elgondolkodtató, hogy számos külföldön élő magyar gondolkodása egészen más pályákon mozog, mint amit objektívnek tarthatnánk. E negatív jelenségeket kényelmesebb „a kutya ugat, a karaván halad” közmondással elintézni, vagyis semmit nem tenni ellene. Ezt azonban a XXI. század hajnalán a magyar nyelvtudomány nem engedheti meg magának, de főként nem védekezhet azzal, hogy szándékos tudatmérgezés folyik, ami ellen úgysem lehet a szellem, a tudomány fegyverével felvenni a harcot.
Természetesen nem értünk egyet azzal, hogy Hegedűs József bármiféle indoklás nélkül „szándékos kútmérgezés”-nek, vagy „nem objektívnek” tekinti a finnugrista blöfföt elutasítók álláspontját és tevékenységét. Azonban túllépünk e jelzőin, tudomásul véve, hogy egy finnugrista nyelvész 2003-ban csak ekként képes feldolgozni a finnugrizmussal szemben kezdettől és folyamatosan mutatkozó nemzeti (értelmiségi) ellenállás létét.
Úgy járt el, ahogy azt a finnugrista „nyelvtudomány” képviselőinél megszokhattuk. Ezek a derék emberek a hadviselő felek régi szokása szerint módszeresen csepülik a szembenállókat, hátha az útszéli jelzőkkel felfokozott harci szellem elfedi a háború alapvető erkölcstelenségét. Ez a tudományon kívüli eljárás a vitatott kérdéseket feldolgozó konferenciákat és irodalmat „pótolja” a hazai „tudományos” életben. Rédei Károly (1998/50) a következőképpen fogalmazza meg a másként gondolkodókkal szemben táplált ellenérzéseit:
„A tudományos könyvkiadás súlyos anyagi gondokkal küszködik, egyre kevesebb a lehetőség tudományos művek publikálására. Ugyanakkor az egyre szaporodó kiadók ontják a nemzetbutító sajtótermékeket (könyveket, füzeteket), köztük szép számmal áltudományosnak is alig nevezhető nyelveredeztető és őstörténeti fércműveket. A dilettáns nyelvészeti munkák színes skálája arról tanúskodik, hogy alig van olyan ókori vagy jelenkori nyelv, amellyel a magyart ne hoznák rokonsági kapcsolatba, vagy amelyet ne a magyarból származtatnának. Egyik-másik áltudományos könyv és füzet – nyilván üzleti okokból – bebocsátást nyert komoly, tudományos könyveket árusító boltjainkba is. Ha a Magyar Tudományos Akadémia és más tudományos intézmények, körök nem emelnek gátat a tudománytalan fércmunkák áradatával szemben, félő, hogy a széles olvasóközönség körében kialakul egy áltudományos szubkultúra. A délibábkergető őstörténeti és nyelvészkedő gondolatok legtöbbike a magyar értelmiség egy részében – a nem humán képzettségűek körében – hitté, rajongássá vált, és „hitbéli meggyőződésükben” elítélik, nemzetellenesnek tartják a tudományos finnugor iskolát. Ha nem szállunk szembe időben ezekkel a téveszmékkel, bekövetkezhet a magyar őstörténeti ismeretek balkanizálódása.”
Amihez aligha fűzhetünk többet, mint hogy ez a „balkanizálódás” mindenképpen a ”nyelvtudomány” szégyene, s elsősorban az akadémikus tudomány kiadványaiban érhető tetten.
A Magyar Fórum 1997. április 24-i számában Makkay János így nyilatkozik: "Ezerre becsülöm a kollégákat, akik mereven, fenntartás nélkül hisznek a magyar nép hivatalosan elfogadott származásának történetében, a finnugrista elmélet szélsőséges változatában, amely minden mást kizár. Nos, van tizenötmillió magyar. Mondjuk, minden ezerből egy hisz a kizárólagos finnugor származásunkban".
Amihez Rédei Károly azt a megjegyzést fűzi, hogy „a megfogalmazás így egyoldalú és kissé naiv. A tudomány nem hit és népszavazás kérdése.” S ez utóbbiban kétségtelenül egyetértünk vele.
A kérdésnek azonban másik oldala is van. Honnan lehet azt tudni, hogy nem a 15 millió képviseli a tudományt?
Hiszen éppen az a baj a hangtörvényes nyelvészettel, hogy bárhol ásunk le az elméleti konstrukció alapjaihoz, kiderül, hogy homokra építették (bizonyos egyszerű kiinduló feltevéseknek nincs tudományos indoklása). Ilyen a hangváltozások időbeli, vagy szemantikai vonatkozásával kapcsolatos, Götz László által felvetett kérdés, amelyre Rédei Károly nem válaszolt.
A 15 millió így minden tudományos előképzettség nélkül is felismeri a homokot.
A nesztoriánusok és Bizánc kifejezetten ellenséges viszonyban voltak egymással, ezért a korona néhány zománca hasonlíthatott bizánci zománcokra (messziről minden néger fekete alapon), de maga a korona aligha készült Bizáncban. Az áttetsző zománcoknak pl. nincs párja Bizáncban, de a szaszanidának tekintett keleti ezüstök között akad hasonló mintájú. Ezek egyébként a szaszanidák bukása után a sztyeppén is készültek még egy darabig.
Azaz nyugodtan mobdhatod, hogy hun ékszerről van szó, mert Merv ekkortájt, vagy 150 évig a hunoknak adózott, a Hun Birodalom része volt.
Provó: E szerint eleink (mint szabírok) a Heftalita Hun Birodalomból előbb Perzsia északi vidékére telepedtek az alán határokra, Azerbajdzsánba és a Mervi oázisba (itt készült a Szent Korona)
Zoroastro: És a görögkeleti szenteket is az oázisban vésték a koronába?!
Provó: Honnan veszed, hogy ezek a szentek görögkeletiek?
Keletinek keleti volt, de nem görög, hanem szír, perzsa és párthus kapcsolatú nesztoriánus. A mervi oázisban egyébként keresztény püspökség működött.
Pontosítsunk : az a görögkeleti inkább bizánci. A bizánci stílus pedig a mediterránum keleti részén szinte bárhol megtalálható az I. évezredben, tehát ebből a korona elkészítésének helyére,idejére alig lehet következtetni.
