Ma jöttünk haza a kórházból, minden rendben van:))) Bár szombaton a 22. hetet töltjük be, a kispocok mérete a 23.-24. hétnek felel meg. Apájával meglestük a kisujja hegyétől a tappancsáig, egyszerűen szupi volt:))))
A majdnem egy hetes kórházi tartózkodás alatt megleshettem én is a szülőszobákat, ahol kellemesen csalódtam. Viszont az epidurálhoz nem jött meg a kedvem... (Hiába dícsérték ott is.) Sőt a gyeremekágyasokhoz is átlógtam tegnap:)))))
Terheléses cukorra hétfő reggel megyek, két nagy citrommal felszerelkezve...
Gyömbér, nálam fenn forog ez az Rh összeférhetetlenség (0, Rh neg.) De majd csak szülés után kapok Anti-D szurit. Addig bizonyos időközönként ellenanyag szintet ellenőriznek a vérből, de más egyéb nincs. Első gyereknél ez nem veszedelmes. Az anti-D arra kell, hogy majd a második gyereket ne "lökje ki" a szervezetem, mint idegen "testet". Szóval, az anya Rh faktora számít, bár bizonyos szinten az apáé is.
Gyömbér,
Csak a mama vércsoportja számít. Akkor lehet gond, de inkább a második a babánál, ha az anya RH negatív. Ha jól emlékszem. A férjedé nem számít.
Susok, köszi, jó volt a sielés. Ez a gyerek már kétszer sielt, remélem élőben sem lesz majd nehéz megszerettetni vele ezt a sportot.
nektek már meg van az AFP eredmény? Én jövő héten megyek. Ma végre megkaptam a kiskönyvemet.
Ti mit tudtok az RH összeférhetetlenségről? Igaz, hogy ez nem a papa és a mama vércsoportját nézi, hanem a mama és a baba? Szóval a práomnak most kellene tudni a vércsoportját, vagy nem?
mosomasa
sajnos pécs egy kicsit messze van innen Pestről, talán nem vállalnám. Bár a nagyikám gyalog ment be a kórházba amikor az apámat szülte, és az út kb 15 kilóméter volt. Hát gyalog kb annyi, mint ide Pécs:-)))
pk50, bovcs hogy röviditelek, de olyan hosszú a neved. Szóval eza vizsgálat ez egy vérvétel, tehát nem veszélyes!! Reméljük nem sokáig leszel utolsó, mert a másik topicon vannak néhányan, akiknek mostmár hozhatna a gólya valami kis meglepit!!
Én olyan szívesen megnéztem volna az orvos oldaláról. A paraván másik oldaláról már "láttam" és úgy éreztem, megnézném élőben is. Aztán lehet, hogy jobb, hogy nem láttam... Vagy nagyon perverz gondolataim vannak?!
Képzeljétek, ma valami UPC adón, azt hiszem Club, vagy valami ilyesmi, egy szülészeten barangoltak és onnan közvetítettek különféle dolgokat és a végén élőben mutattak egy császármetszést! Persze nem az orvos oldaláról, hanem ahogy az anya látja - az, akit epidurálissal érzéstelenítettek és a paraván mögött van. Szóval, nagyon érdekes volt és én bizony még meg is könnyeztem...olyan megható volt, amikor világra segítették a picikét.
Ennél nagyobb csoda nincs is az egész világon!
Hogy két kis sejtből egy emberke lesz! (Még mindig a film hatása alatt vagyok)
Én is sokszor már úgy várom, hogy magamhoz öleljem ezt a pici babát, aki most belülről beszélget velem...
Jelentem mar a hatodik hetbe leptem. Remelem hamarosan lesz valaki uj a listan es nem en leszek az utolso:-))))
noa,
Nagyon kedves tortenet volt. En nemreg hallottam errol a csaszar modszerrol. En is csaszarral szulettem (nem tudom, hogy ennek van e valamilyen jelentosege majd amikor en fogok szulni) de ha csaszarral fogok akkor en is ezt a megoldast valasztanam.
Valaszok a kerdesekre:
1.) nem csinalnam meg, mert eleg veszelyes
2.) ha ugy fogom erezni, hogy nem birok a fajdalommal termeszetesen fogom kerni. Nem fogom jatszani a hosnot;-))
Lyvilla,
Igen nem szabad feladni. En is tuti mindent megprobalnek. Olvastam valahol egy cikket ami a "nehezebb teherbe esest" mindenfele mas nem fizikai dolgokra vezette vissza. Nem ertek hozza, szoval nem okoskodni akarok, csak eszembe jutott.
Jelentem meg mindig nincs egy csepp hanyingerem sem. Par napja nem futok, de jovo heten szeretnem folytatni. Most egy kicsit el vagyok havazva munkaugyileg.
A parom meg mindig szuperboldog. Mindig kerdezgeti, hogy hogy vagyok, hogy faj e a hasam stb stb. A titok meg mindig csak a mienk es ugy tervezzuk, hogy ez a harmadik honap vegeig igy marad. Kivetel ha esetleg annyit hiznek, hogy meglatszana.
Amugy meg mindig sulyomnal vagyok, csak a mellemen erzem, hogy terhes vagyok.
OLYAN BOLDOG VAGYOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Udv mindenkinek
PK
Ui: Majd azt is elmeselem, hogy a szuleinknek hogyan fogjuk elmondani.
Találtam egy írást az origón a prenatális diagnosztikáról. Lehet, hogy ami itt le van írva Ti már mind tudjátok.
Megpróbálom beszúrni ide az oldalt, ha nem sikerül nézzétek el nekem, mert életem első ilyen jellegű próbálkozása.
Ugrás a prenatális diagnosztika oldalra Gica
Az a kórház, ahol én jártam, a pécsi Megyei Kórház szülészete. Ki kapott kedvet hozzá ;-)) ??
Susok, köszi a vesémet illető jókívánságokat...már csak fülekkel kellene ellátni a vesémet, hogy az ilyesmit meghallja, mert mostanában önálló életet kezd élni, ismét fájdalmasan, sajnos.
Quizas,
hát, úgy tűnik előzök, de szerintem inkább egy vonalban vagyunk (29-30.hét):-))
Előrébb avanzsáltunk.
Nekem negatív élményem van az epidurálról.
Akkor _ott_ valóban segítség volt -24 órai vajúdás után perceket tudtam pihenni. Viszont kb. egy hónapba telt, mire a vérnyomásom rendbe jött, addig rettenetesen szédültem.
Téyleg megható volt, amit írtál, Noa. Meg Petrakovács sztorija is. Én inkább Gyömbérhez hasonlóan csináltam, csak megvártam, hogy fölébredjen magától. :-)
A földobott témákhoz:
1. Én nem csináltatnám meg, részben azért, amit Susok írt, részben meg mert optimista vagyok, és bízom benne, hogy a nehezen megfogant kicsinek nem lesz komoly baja. Másrészt nem tudom, hogy reagálnék, ha azt mondanák, hogy de igen. Inkább megelégszem az itthon elvégzendő vizsgálatokkal és bizakodom.
2. Én tudom, hogy szeretnék epidurált kérni, akik használták, többnyire jó élményekről számolnak be. Persze tudom, most divatos az ún. "természetes szülés", de én jobb szeretném, ha kevésbé kifáradva érnénk a kitoláshoz és jobban tudnék a kicsire figyelni utána. Meg eleve nem vagyok egy mazochista alkat. A baba akkor is az enyém, ha tevékenyen akár nem is veszek részta világra hozatalában (ld. császár). Nem hiszem, hogy misztifikálni kellene ezt vagy azt a módszert, örüljünk, hogy mi választhatunk, nem úgy, mint mondjuk a nagyanyáink.
Szia Gyömbér!
Milyen volt a sielés?
Az első kérdésedre: 2-3 hete leirtam mindent, amit ezekről a jelenleg itthon is elérhető genetikai vizsgálatokról megtudtam.
A 16. heti AFP vérvétel és a 18. heti UH kifejezetten arra vannak, hogy az esetleges elváltozásokra fény derüljön. Ha rosszak az AFP leletek, vagy az UH-kor találnak "normálistól" való eltéréseket, akkor úgyis elküldenek Genetikára. Azért irtam idézőjelek között, mert múlt héten a Genetikán találkoztam olyan lánnyal, aki 21 éves volt, az UH-n babájánál a combcsontot túl hosszúnak találták (a csaj is kb. 180 cm-es volt!). De hát persze jobb, ha megnézik...
Szóval ez a kecsegtető 30-40000 Ft-os vérvizsgálat több orvosom véleménye szerint is csak kb. 70-80%-os eredményt mutat. Ez pedig ha gyanú van, engem nem nyugtatna meg. Elsőre én is örültem a lehetőségnek, hogy megúszhatom az átdöfést, de hamar túl tettem magam rajta. Mellesleg a Kútvölgyiben állitólag itthon is meg tudják csinálni... Nem lenne szükséges Angliába küldeni a vért, csak hát ez valakinek marha jó biznisz lesz. És a védőnőket már beetették, én is tőle kaptam a szóróanyagot.
A harmadik vizsgálat neked már nem lehet, mert azt a 12. héten csinálják:( De megnyugtatásul, az se 100%-os.
Az epidurálásról: én is gondolkozom ezen. A sógornőmnek ezidáig 2 műtétje volt ezzel (az egyik ebből császár), és ő meg volt vele elégedve. Egy ismerős orvosnő 2 hete szült ily módon, és neki is csak pozitiv élményei vannak a szüléssel kapcsolatban.
Valóban elgondolkodtató, hogy minden amin mi idáig keresztülmentünk, elmondva, leirva sokkal szörnyűbb, mint megélni, átélni. Valószinűleg az epidurálás is ilyen. És akkor talán jobb kibirni egy párperces döfködéses tortúrát, mint az órákon át tartó szenvedést, talán igy kevésbé fárad ki az ember, és a végén a varrás sem fog fájni. De az orvosommal korainak tartottam erről beszélni, igy az ő véleményét még nem ismerem.
Na ennyi megható sztori egy napra! Petrakovács, tényleg nagyon eredeti voltál, és a férjed is nagyon kedvesen reagálta le. Én emlékszem, hajnalban felrángattam a férjem (amit egyébként utál) és megkérdeztem, hogy ez szerinted is két csík?? Hát nem túl romantikus!!
Noa, a te történeted is nagyon megható, mar alig varom, hogy ott legyek, es en is ateljem!!
mosomasa, ez milyen korhaz volt, amit meglátogattál?
Álmokkal kapcsolatban, valamelyik nap azt álmodtam, hogy 7(!!!!)kilós gyereke született, és nem is én hordtam ki, hanem az anyám, és már beszélt a gyerek, amikor megszületett. Hát egy pszichologus ha kielemezné, nem lennék boldog az eredménytől!:-))))))
Egy csomó témát fel akartam dobnu, érdekelne a vélemyényetek:
1. Van állítólag arra lehetőség, hogy megállapítsák vérvételből, hogy teljesen egészséges-e a gyerek. (külföldre kell a vért kiküldeni) ha nem kötelező pl a kor miatt, akkor ti megvizsgáltatnátok a babát?
2. Akinek szülsékor volt epidurál érzéstelenítése, az javasolja-e. Vagy ti már gondolkodtatok rajta, hogy fogtok-e majd ilyet kérni?
néha a sok küszködés után úgy gondolom, hogy elég volt és talán egy örökbefogadott csecsemő is lehet a MI GYEREKÜNK, de amikor írtad a két kis "csomag" érintését, rá kellett jönnöm, hogy a végsőkig meg kell próbálni mindent, hogy a leírt érzést önző módon átélhessük... Köszönöm -))).
Petra, ne izgulj, eljön az is hamar! Én úgy érzem, mintha rohanna az idő. Hipp-hopp és már szülünk is.
Mosómasa, érdekes és izgalmas lehetett a kórházi látogatás.
Hatalmas a babócád! És hát hajrá fiúk:) Bele kell húzni a fiúkkal, mert számban kicsit le vannak még maradva:)))
További gyógyulást a veséddel+++++++++++++++
Noa, olyan gyönyörűen irtál, hogy én is itt csak sirok... Jól vagy? Mesélj, milyen egy napod? A képekre én is nagyon kiváncsi vagyok!
Gica! Sok szerencsét ezzel a kerek számmal+++++++++
Berku, a Margitban az AFP és a terheléses cukor egy napon van. Igy "csak" 2szer szúrnak meg. Nálatok nem igy van?
Munkaügy: Nektek is, és nekünk is már januárra is jár a támogatás. A férj is felveheti, mi már minden papirt kitöltöttünk ez ügyben, és március elején a férjem meg is kapja, mert nálunk is ő veszi fel. Szerintem ez az ésszerű, hiszen neki van/lesz folyamatosan miből levonni és nem kell majd év közben változtatgatni. A januári járandósságot pedig az év végi adóbevallásban lehet majd visszaigényelni. Egyébként, ha jól emlékszem, Napóráéknál is a férje veszi fel.
Képzeljétek! Szombaton azt álmodtam, hogy telefonálnom kellett a magzatvizvizsgálat eredményéért. Azt mondták, minden rendben, és hogy kislány. Kiváncsi vagyok, bejön-e az álmom? Az első fele az a minimum...
Ti nem szoktatok furcsákat álmodni mostanság?
Noa, de jó, hogy sikerült leírnod! Szerintem teljesen igazad van, a szülés élményét ez a bizonyos pillanat, illetve esetedben (és ha az ég elsegít odáig, majd a mi esetünkben is) _két_ pillanat jelenti. Ebből a szempontból mindegy, hogy milyen módszer vezetett idáig. (Az utána következők miatt viszont reménykedem, hátha sikerül a császármetszést elkerülni…) Az őrzőben még megkaptad a babákat? Vagy ott már kezdődtek a gondok?
Tudsz akkor mailben küldeni képeket, vagy Arpg folytatja honlapotok bővítését? :-)
Piglet köszi. Folytatnám munkaügyi elmélkedéseimet. Az adókedvezménynél mi úgy gondoltuk, hogy a papa veszi igénybe. Ma viszont azt mondták a tévében, hogy az anya veheti magzati kortól ezt igénybe, az apa csak a gyerek születésétől. Hallottatok erről vmit, ez tényleg így van? És ha igen, lehet szülés után "cserélni"?
Susok, ügyesek voltatok, csak kár, hogy ügyeskedésre volt szükség. Én csütörtökön megyek AFP-re, a cukorról még nem esett szó
Petra, ez szép volt, Te aztán értesz a hangulatteremtéshez. :-)
Na, ettek...
Én még soha nem voltam műtőben, igy meglepett például, mennyire kicsi a műtőasztal és mennyire züld minden :-)))). Éppen akkora, mint a hátam, ha egy kicsit odébb mozdultam volna, le is esek. Lábtartó van, de nem annyira szanaszét, mint a vizsgálóban. Az altatóorvos kérte, hogy üljek át a műtőasztalra - vele előző este megismerkedtem, mert bejött a szobámba. Kikereste a megfelelő csigolyákat és beadta a gerincvelői érzéstelenitőt. Kicsi szúrást éreztem csak, mert az igazi szúrás helyére előbb érzéstelenitőt adnak. Szerencsére sikerült olyan kis tűvel szúrni, ami után csak 12 óra fekvés kell - más kérdés, hogy biztonság kedvéért kifeküdtem a 24-et. Ezután felfeküdtem az asztalra és hatni kezdett a szer. Nagyon furcsa volt, ahogy kezdett elveszni a kontroll az alsó fertályam felől. Hideg vizes vattával ellenőrizték, hogy hat-e már. Közben jött az egyik orvosom, lemosta a pocakot és kijelölte a vágás helyét. Utána jött a másik doki és egy harmadik, egy fiatal rezidens. Neki egyébként végig magyarázott a másik kettő.
A mellem magasságába egy lepedőt akasztottak, igy nem láttam, mit csinálnak a hasamon, csak a dokik feje búbját. Ujjamon pulzusmérő, karomon vérnyomásmérő, automatikusan méricskélt, kezeim lábaim lekötve. Nem tudom, mikor végtak, csak a magzatviz leszivását hallottam: hatalmas szörcsögést. Kértem az altatóorvost, aki végig simogatta az arcomat és oxigént fújt a számhoz, hogy nézze meg: tiszta-e. Mondta, hogy igen. Ezután valami rángatásfélét éreztem, és pár másodperc múlva sirást hallottam. Nagyon eleredt a könnyem... Magamhoz sem tértem, még egy sirást hallottam... Ez volt életem két legszebb pillanata. A dokiknak fülig ért a szája és tizszer elmondták a lepedő felett áthajolva, milyen gyönyörű nagy hajasbabák. Kis idő múlva eloldották az egyik kezemet és két szülésznő hozta a kis csodákat az első puszilásra. Persze csak nyakatekert módon tudtam hozzájuk érni, de soha nem felejtem el annak a két kis meleg csomagnak az érintését. Aztán elvitték őket rendbetenni a szülőszobára, ide már az apjuk is velük mehetett - ekkor készültek a képek, amit a másik topicra akkoriban feltettünk.
Sajnos még jó ideig tartott a műtét, mert a varrás, vagyis sebészeti szempontból a java csak ezután van. Egyszer voltam csak rosszul, leesett a vérnyomásom, de az altatóorvos szerint ez természetes volt, mert valami gyógyszert tettek az infúzióba. Utána átvittek az őrzőbe, de ez már a következő történet. Innen nem alakult olyan szépen a Szilveszter, mint Buksinak...
Na, most leirom a szülést, mert a végén addig halogatom, hogy nem lesz belőle semmi.
Ami a legfurcsébb, hogy a szó klasszikous értelmében uónem is szültem, hiszen nem elég, hogy császár volt, de még meg sem előzták szülési tünetek? féjésok, magzatviz elfolyás stb. Egyszerűen - már irtam miért - eldöntötték, hogy akkor pénteken kilenckor szülés... :-)))). Hiába irják a könyvek, hogy az ember micsoda élménytől fosztódik igy meg, nekem bizony ez is gyönyörű volt és semmi olyan érzésem nem volt és nincs, hogy valamiről lemaradtam volna. Ilyen jutott és én ennek örülök. Szóval előző nap kitöltöttük a papirokat és aznap reggel hétkpr elmentem zuhanyozni, hajat mosni stb. Mint kiderült, nagyon jól tettem, mert erre aztán nagyon sokáig nem volt alkalmam a bonyodalmak miatt (a nyitott seb miatt nem fürödhettem). Negyed nyolcra bejött apjuk is és nyolcra bementünk együtt a szülőszobára. A középső ágyra kerültem, jobbról, balról szültek. Pont a legkedvesebb szülésznő kezei közé kerültem: borotvált, CTG-t tett fel, infúziót és katétert kötött be. Kis idő múlva jött a műtős és feltolt kocsin a második emeletre a műtőbe. Ott már rengeteg ember nyüzsgött, legalább nyolcan-tizen voltak.
Sir a baba, megyek szoptatni, mindjárt folytatom...
Én itt vagyok, bár már nagyon régen jelentkeztem.
Ma voltunk a kórházunkban szülőszoba látogatáson. Persze, amikor odaértünk rögtön közölték, hogy mindegyik foglalt, mivel ma front van és ilyen igaz nincs gyakran, de ez van. Íg először a rooming-in-t mutatták meg, majd azért bekukkanthattunk a szülőszobákba is, ahol menetközben egy kiürült (és ki is volt már takarítva), aztán megnéztük az újszülött osztályt is.
Alapjában véve egész kellemes volt a látogatás és a helyek sem voltak olyan rémisztőek (leszámítva az előkészítőt, ahol beöntenek és borotválnak). Vannak kétágyas, nagyon korrekt (fürdőszobás) kórtermek. És a szülőszoba sem volt olyan kórházas, hanem klassz színes függönyök voltak és nagyon barátságos hangulatú volt. És abszolút "bababarát" kórház.
Mi jól vagyunk. Ismét előrébb léptünk. 7 hét alatt 9-et nőttünk! :-) Így most már valóban a 29. hétben járok. A baba már 1315 gramm - és állítólag inkább fiú, mint lány :-)).
A vesém is nő :-( Egyre rosszabb, de legalább nem fáj.
Szóval, mi így vagyunk.
Bocs, a hosszadalmas hozzászólásért. Úgyis régen írtam már ;-))
En vagyok, bar most a kovetkezo hetekben kevesebbet leszek. Nekem az AFP meg messze van, az elso ultrahang is csak egy honap mulva. Mar nagyon varjuk!!!!!!
