Az lehet, hogy te nem, de a nőtársaid által elmondottak ezt sugallják. Mi az, ha nem sárdobálás, hogy a férfiaknak mindegy, éppenhogy csak fagyitölcsérbe ne kelljen? Ha valaki így érzi magát egy párkapcsolatban, az bizony nézzen kicsit magába is!
Honnan tudnám ? Én apuka ugyan félrevirágzott (mer' szerelmes lett huszonév' után) , de mi jól megvoltunk válás után is . Értelmét nem látom , hogy miért kell egymásra sarat hányni , ha már nem megy együtt a szekér . Lovakat kifogni és szélnek ereszteni .... istenpá' .... hülye lennék mérgezni magam olyannal , amire már nincs hatásom .
Csak nem mindenki ilyen szerencsés . Sőt ! A legtöbben nem .
Megkérdőjelezheted te is. Jót szórakozom rajta. :)
Nos, én IS, mint nő, mindent megteszek annak érdekében, hogy a házasságomban a tűz ne hunyjon ki. Ha úgy érzem, hogy gyújtótűz szükségeltetik, nem esik le az aranygyűrű az ujjamról, hogy én adjam. A házasság közös út, mindketten egyformán felelősek vagyunk kettőnkért, a kapcsolatért.
Azt szerintem tudod, hogy egy házasságban a tüzet nem csak az egyik fél fújkálja el állandóan, hogy beleszarjon a saját fészkébe. Akkor miért is csak a férfi dolga gyújtótüzet adni, amikor a tűz már csak pislákol?
