A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Amikor valaki azt írja, hogy "több száz mérés bizonyítja", az valójában azt jelenti, hogy egyetlen egy sem bizonyítja. Mert aki tud bizonyító erejű kísérletet, az leírja a kísérletet.
Eklatáns példa erre, amikor leírják, hogy több száz kísérlet bizonyítja, hogy a fény sebessége minden rendszerben ugyanannyi. De amikor kérem, hogy legalább egyet írjanak le, akkor mély csend. Ugyanis erre sincsen egyetlen mérés sem.
A fotonokkal is ugyanez a helyzet.
Egyetlen kísérlet sincs, amely a fotonok létezését bizonyítaná.
De azt sem tudják, hogy mit kellene bizonyítani, mert senki sem tudja, hogy mi is lenne az a foton.
Einstein: "Ötven és tűnődés sem hozott közelebb ahhoz, hogy mi a foton. Minden tökfilkó azt hiszi, hogy ő tudja, de tévednek."
Egy lokális CMBR mérés nem határoz meg abszolút inerciarendszert. Csupán (minden irányban mérve valamit) esetleg rámutathat lokálisan mindenhol egyre, ami olyan, hogy abban kb. minden irányból hasonló a spektruma, ha kb. van ilyen izotrópiája (ott).
Iszugyi ezt történetesen helyesen írta le. Aki a CMBR-t minden irányban egyformának látja, bármiféle vörös s kék eltolódású dipól összetevő nélkül, az nem mozog a CMBR rendszeréhez képest.
„Egyébként meg nem érted a szakmai érveket. Hisz épp a vörös és kék eltolódás mutatja, hogy egy mefigyelő halad-e a CMBR-hez képest.
De azt semmiképp se, hogy abszolút halad-e.”
Amennyiben a CMBR-hez képest nincs vörös, vagy kék eltolódás, akkor együttállás, vagy együtt haladás van vele. Ha sietünk hozzá képest, akkor kéket, ha lemaradunk hozzá képest, akkor vöröset látunk. Ez a felvetés mennyiben helytálló? Amikor a kölcsönhatási mezők haladása fénysebességű, a hozzá képest lassabban mozgó testeknek mindig sugároznia kell, mert csak a mezővel együtt haladáskor lenne álló a test. Gyula szerint, a testek töltéseiből indulnak ki a mezők, amik a kiindulás pillanatától c-vel terjednek. Így bármilyen sebességgel is halad egy sugárzást kibocsájtó test, ahhoz képest fog c-vel terjedő mezőt generálni. Mivel nem haladhat egy test c-vel, csak annál lassabban, a testek valódi mozgási sebessége, csak egymáshoz viszonyítva reális, nem a fénysebességhez viszonyítva. Azonban ha két test egymáshoz viszonyított sebessége eléri a c-t, az nem jeleni azt, hogy az érintett két test nem sugározza ki c-vel a töltéseiből eredő mezőt, mivel a testek saját sebessége mindig a c alatti marad.
Most vegyük figyelembe azt is, hogy ha a tér tágulása meghaladhatja a fénysebességet, amivel a benne lévő testek távolságát úgy növeli, hogy a testek saját sebessége nem változik, viszont az egymáshoz képesti sebességét megnöveli, akkor ez az egymáshoz képesti sebesség is meghaladhatja a c-t. Ez valójában azt jelenteti, hogy a kozmikus látóhatárról úgy tűnnek el objektumok, hogy a róluk kibocsájtott fénysugár lemarad a CMBR-hez képest. Ezzel feltételezhető az, hogy az univerzum látóhatárán túl, a sötét falon túl is rengeteg objektum található. Ezek viszont ugyan úgy sugároznak, mint a látóhatáron belüliek, amivel kitolják az univerzumnak sugárzással telített átmérőjét. Ez is beletartozik a CMBR_be, ami ennél fogva folyamatosan gyengülő, nem állandó értéket mutat. Feltéve, hogy az anyag mennyisége véges és nem keletkezik „valamiből”.
