Az E rotációját gerjeszti. És amúgy egy homogén B térben mozgó vezetékdarabban indukálódik fesz. Itt sehol nincs dB, a vezeték rendszerében sem, szóval vakvágányon vagy.
Rájöttem a megoldásra. És azt nem a dΦ/dt -ből lehet leszűrni, ahogy azt már korábban mondtam.
A szuperpozíció tétele kell. A sok kis mágnesdarab indukciós hatása által vagy nullára jön ki az eredő, vagy nem. Ezt kell belátni.
A forgó korong esetén ∂B/∂x = 0. Habár itt inkább ∂B/∂α kellene forgási szög szerint.
De nem emiatt nem indukál a forgó mágnes, hanem mert a teljes deriváltban virtuális v=∂x/∂t sebesség van.
Mint amikor egy rezgő kötél darabkái elmozdulnak, és a csatolt oszcillátorok között fáziskésés van. Persze ez a hasonlat nem tökéletes, mert a kötél egy közeg, de az elektromágneses mező nem az. A kötél darabkái egy bizonyos vonatkoztatási rendszerben kvázi nyugszanak, egy adott pont körül rezegnek. Az elektromágneses mező viszont mindegyik vonatkoztatási rendszerben oda van értve és mindegyikben nyugszik képzeletben. Ezt józan paraszti ésszel felfogni nem lehet, hogy valami nyugalomban van minden fajta sebességű vonatkoztatási rendszerben. Valójában egyikben sincs, oda képzeljük nyugvóként. Nyilvánvalóan észbontó, mert a klasszikus fizikára épülő hétköznapi tapasztalatainknak annyira ellentmond, mint ahogy a macska nem fog egyszerre kint és bent is egeret.
Egyszerűbb lenne egyenes vonalú egyenletes mozgást végző mágnes darabokkal. Pláne ha az erővonalak nyílegyenesen haladnának a végtelenbe, mint egy fénysugár, és nem záródnának véges távolságban. Nagy kár, hogy ilyeneket a természet nem produkál. :(
Ott van pl. az az alapvető dolog, hogy az indukált E mező hurkokat alkot. Nincs kezdete, nincs vége, mert ahhoz töltés kell. Na most, ha valami csoda folytán ilyen hurkok lennének a forgó mágnes körül, akkor nem kellene csúszó érintkező, egy fix dróthurkon is áramot hajtanának keresztül. Semmi az, csak folyamatosan növekvő B kell hozzá. A végtelenig és tovább.
Persze megy az máshogy is, csak akkor nem a mágneses szimmetriatengely körül kell forgatni a mágnest. És megalkottuk a váltóáramú generátort... :-)
Nem lehet felírni egyszerűen és könnyen, mert a forgásnál a sok darabnak sok különböző sebességvektora van. Ezt igazán megértheted.
Csakhogy van egy könnyítés: tudod, hogy a B nem változik sehol. Ettől kezdve nem érdemes részleteken tipródni. E mezőt a B változása tud létrehozni. Nem változik, nem hoz létre, pont. :-)
>akkor folyamatosan indukálódik az előbbi feszültség a radiális vezetékdarabban.
#Nem egészen az előbbi, mert ahogy egyre jobban telerakjuk a körvonalat mágnesekkel, azok is odahatnak távolabbról, de szerintem nem oltják ki végül egymást. És hasonlóan lineáris mozgásvonal esetén.
Aki úgy gondolja, kioltják, az magyarázza meg képletekkel, miért és hogyan.
Vegyünk egy körmozgást végző HK mágnesdarabot, ami elhalad egy radiális vezetékdarab alatt. Mikor éppen ott van, feszültséget indukál benne. Mivel az elektrodinamika lineáris, érvényes benne a szuperpozíció. Rakjuk tele a mozgáskört HK mágnesdarabokkal (így egy forgásszimmetrikus gyűrű lesz, akár korong is lehet). A szuperpozíció elve alapján következik, hogy akkor folyamatosan indukálódik az előbbi feszültség a radiális vezetékdarabban. Ennyi. Ez egyszerű. Aki nem akarja, csak az nem érti meg.
Ha azt gondolod, van egy elektromos mező, és ez befolyásolja a hurokban fellépő feszültségeket, akkor meg kellene mondanod, milyen az a mező, és milyen feszültséget hoz létre a hurok melyik szakaszán.
Pont úgy, olyan világosan és egyértelműen, ahogy azt az általad leszólt cikkben teszik. Ilyen és ilyen mező (képlet) ilyen és ilyen feszültséget hoz létre ezen a szakaszon. Konkrét képlet, világos jelölések, drótdarab megnevezése, hossza stb.
szerinted miért nem számít a mágnesrészek sebessége?
Mert ugyanolyan mágneses teret generál. Az indukció esetében pedig ez az, ami számít.
Magában a mágnes anyagában persze meghatározza a töltéselosztást - ez is egy olyan dolog, amiben eltér a véleményünk. Mert szerintem a mágnes anyaga mozog a saját teréhez képest, ezért elmozdulnak a mágneses mezőben mozgó elektronok.
Fogjátok már fel végre! A mozgó mágnes(darab) indukál, nem a dΦ/dt.
Miért? A kísérlet nem ezt mutatta. Lehetnénk ravaszabbak, mert cenripetális gyorsulás is van. A feszültséget egy küllön nem hosszában, hanem keresztben is lehetne mérni.
Mutatok neked mozgó mágneses mezőt. Elektromágneses hullámok, fény. Elhagyta a szülőhazáját és száguld a téren át. Leszel szíves behelyettesíteni a képletbe. :-)))
Semmit nem indokol (ahogy most se tudta kiszámolni azt a "létrehozott" E mezőt), hanem kinyilatkoztat, mint valami orákulum, de az is merő egy homály, olyan, mint akinek nincs gyakorlata a szakmai körökben szokásos világos fogalmazásban, mint aki csak magával szokott értekezni, egy magának kialakított nyelven, saját magának kitalált szavaival és fordulataival. És hajlamos áltatni magát is mindenfélékkel, most ezzel a forgó töltésgömbhéjjal.
De ez a beszédmód egy stratégia is, ezzel igyekszik kidumálni magát minden szorult helyzetből. Mint most a mozgó erővonalakból. Már a Kozmofórumos vitáiban is ezzel operált. Ott, és a Szkeptikus fórumon ilyen homályosan használta még a formalizmust is. Végtelen hosszú "levezetésekben" törte kerékbe a matematikát mindaddig, míg azt nem hitte, hogy bebizonyította az igazát. Tele saját találmányú értelmetlen definíciókkal, deriválási hibákkal, nemlétező integrálokkal, stb. Aztán amikor dgy. vagy más szakértők leleplezték, akkor feldühödött, s hirtelen átváltott valami egészen útszéli gyalázkodásba.
Szerinte minden vita addig tart, amíg ő ki nem hirdeti a maga győzelmét. A többiek meg elkullognak, elundorodnak tőle.
Persze, hogy ott van. Mert az elektromágneses mező egy komplex entitás, és minden vonatkoztatási rendszerben a saját vetületüket látják. Például ha a mágnes nyugszik, abban a vonatkoztatási rendszerben csak tuszta mágneses mező van és ott áll. Egy hozzá képest mozgó volatkoztatási rendszerben van mágneses és elektromos mező is. Az is áll, de időben változik; és implicite térben is.
