Ez a fajta mentegetőzés, mosakodás, felelősség nem vállalása szintén rengeteg esetben zajlik ugyanúgy, úgyis lehetne mondani, a szokásos forgatókönyv része.
Korábban minden ilyen esetben mélységesen megdöbbentem, nem hittem el, amit hallok, látok. Nem hittem el, hogy a legdurvább bántalmazások elkövetői ahelyett, hogy mélységesen magukba néznének, és megbánnák, amit tettek, esetleg mindent megpróbálnának, hogy jóvátegyék a tettüket, hogy enyhítsenek az áldozataik fájdalmán, inkább még rátesznek egy lapáttal. Még tetézik a fájdalmat, még tovább mélyítik az általuk okozott traumákat a bagatelizálással, a "meg sem történt"-tel, a "nem volt az olyan súlyos"-sal, a "nem emlékszem"-mel, a "bocsánat, ha..." kezdetű mondatokkal. (Bocsánat, ha megbántódtál, bocsánat, ha megalázónak érezted, bocsánat, ha szerinted miattam vannak fájdalmaid) A tények nem különösebben zavaró tényezők ebben, a racionalitás ilyenkor már nem bír nagy jelentőséggel.
Ugyanaz a forgatókönyv. Durva bántalmazás, és eltusolásra való törekvés. Amennyiben ez nem sikerül, az áldozat szavahihetőségének megkérdőjelezése, hiteltelenítése. Tagadás. Felelősség hárítása. Hiszen az ő hibája is. Önmaga fényezése. (Mennyire szerettem, mennyi mindent megtettem érte, mennyit köszönhet nekem). Ő nem jól értelmezi a helyzetet. Ő okot adott. Ő félreértette. Ő túldimenzionálja. Ő provokált. Ő haragra gerjesztett. Miatta öntudatlan állapotba kerültem. Én szerettem. Én nem tettem súlyosat. Én bocsánatot is kérek (ha....). Én mindent megbocsátottam. Én jó vagyok.
A forgatókönyv pedig szépen lassan elvezet oda, hogy a bántalmazó lesz az áldozat, akit sajnálni kell, akivel együtt kell érezni.
A forgatókönyv így zajlik.
Régebben még mélységesen megdöbbentem, ma már inkább akkor döbbennék meg, ha a forgatókönyvnek ez a része elmaradna, vagy másképp végződne.
Amin viszont még mindig meglepődök, hogy mindig van asszisztálás ehhez. Hogy az elkövetők mindig találnak olyan embert, embereket, akin keresztül túl akarják kiabálni a bántalmazott igazságát.
"Ez amit műveltek sztem kimeríti az online bántalmazás fogalmát."
Szerintem nem érdemes ennyire devalválni a 'bántalmazás' szót.
Mert egy darabig csinálhatjátok, hogy már lassan az ellentmondó vélemény is erőszak, meg a kinevetés is bántalmazás, de aztán a népek már a valódi bántalmazásra is csak legyinteni fognak, hogy úgyis csak megint valami hiszti...
Nem ismerős a farkast kiáltó pásztorlegény meséje? Annak mi is lett a vége, ugye emlékszel?
Az lesz az első mantra, hogy minek hozol ide romániai esetet. Jöhetne Lajos, aki jól megmondja, hogy ebben is lehagytak minket a románok. Ott bizony nőt is előállíthatnak családon belüli erőszak miatt. :)
Én is folyamatosan bántalmazva érzem magam, a megválaszolatlan kérdések által keletkező információhiány egyszerűen fizikai tüneteket okozhat, fájdalmas!
Kérdeztem tőled valamit, de nem válaszoltál, így hát kénytelenek vagyunk mi magunk ötletelni, hogy miket is mondanak neked a panaszkodók. Szerintem te bántalmazol minket, mert nem válaszolsz a kérdéseinkre, ezzel bizonytalanságban tartva minket.
