Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Annyiban egészítenélek ki, hogy a székely "e" és "o" jelek feltehetően ugyanabból az ősi jelből alakultak ki. Erre kevés bizonyítékom van, inkább csak sejtés.
Ilyen nyom a jelek alakja, amelyek mintha egymásból levezethetők lennének. Eredetileg vízszintesen álltak s az égbolt ívét ábrázolták. Az égbolt ívének két széle begörbült (így lett az "o" alakja), majd a begörbülő ívek átmetszették az égboltot (s lett az "e" alakja. Valamikor aztán az egész jel függőlegesre váltott s ezeket az alakokat ismerjük ma.
Az eredeti jelnek van egy harmadik változata is, a székely "g" betű. Ez középen ki van egészítve az égig érő fa rajzával. A kínai lolo írás "égbolt" jele alapján ez a jel eredetileg szintén az eget (és az eget tartó fát) ábrázolta.
Az eredeti jel hangalakja "ég", vagy Óg lehetett (ez utóbbi volt az égisten neve, amely az Ószövetségben fennmaradt, s amelynek megfelelői az Oka, Ókeánosz, horog, ék stb szavakban is fellelhetők). Ebből a hangalakból alakult ki a "g", "e" és "ó" jel.
A három jelből mindháromnak van megfelelője a hettita hieroglif írásban s kettő került át a glagolitába.
Megjelent 1992. VI. 5-én a Komáromi Lapokban, valamint 2001-ben és 2004-ben "A székelység eredete" c. kötetben. Ez utóbbi kötet kapható Gondos Béla könyvespultjánál is (Bp., V. ker. Semmelweis utca 1-3).
Németh Gyula szerint a magyar rovásírás betűsora az ótürk, a görög és a szláv glagolita írás jeleiből lett utólag összeállítva és alapját azok az ótürk betűk alkotják, amelyeket eleink a hatodik század vége felé, vagy azt követően ismertek meg, talán a Fekete-tenger vidékén.
A fenti elképzelés tarthatatlanságát Simon Péter bizonyította be. Álláspontja szerint a magyar rovásírás nem tetszés szerint, innen-onnan összekapkodott jelrendszer, hanem egészében a betűírás legősibb alapjaiból keletkezett.
Most a Konstantin-legenda egyik ide tartozó, de eddig kellően nem méltányolt adatára szeretném felhívni a figyelmet.
A glagolita írást 861-ben megalkotó Konstantin (másik nevén Cirill) a bizánci birodalom szlávok lakta területein kezdte végül sikeresnek bizonyult tevékenységét, amelyet azonban több körülmény is hátráltatott. A bizánciak ugyanis a birodalom határain belül élő szlávok elgörögösítése eszközének tekintették a kereszténység terjesztését, ezért nem vették szívesen a népnyelvi istentisztelet (és az ezt lehetővé tevő szláv írásbeliség) megteremtésére irányuló kísérleteket. Konstantin ezért elfogadva Rasztiszláv morva fejedelem meghívását a morva fejedelemségbe helyezte át tevékenységét.
Rasztiszlávnak tanítókra volt szüksége az önálló morva egyház megteremtéséhez, amivel a morváknak a frank birodalomtól való függetlenedési törekvéseit kívánta kifejezni. E terv nem kis horderejű volt, de a megvalósítást akadályozta a nyugati egyházban igen elterjedt és ezidőtájt csaknem uralkodó nézetté vált triglosszia-elv. E szerint az istentiszteleteket héber, latin, vagy görög nyelven kellett megtartani, mert Pilátus ezen a három nyelven íratta fel Krisztus elítélésének okát a keresztre. (A triglosszia-elv mögött valójában az a tapasztalat húzódott meg, hogy a nép nyelvén tartott szertartások magukban hordozzák az eretnekség kialakulásának a lehetőségét is.)
Azóta ezek a szempontok veszítettek a jelentőségükből és ma már sokunk számára képtelen ötletnek tűnik az, hogy egy nép ne dönthessen szabadon a saját nyelvhasználatát illetően. Ahhoz azonban, hogy ennek a képtelenségét Európa elfogadja, ezer évnek kellett eltelnie. Konstantin még komoly harcra kényszerült a triglosszia ellen. A cél érdekében Velencébe, majd Rómába ment, meggyőzni az egyházat és a pápát arról, hogy szükséges és lehetséges a pápai irányítású, de szláv szertartásnyelvű egyház megszervezése. Sikerében nem kis szerepe lehetett a tudós Konstantin értelemre ható és mély humanizmusról tanúskodó érvelésének:
- Nem ugyanazon levegőt lélegezzük be mindnyájan? Hogy nem szégyenlitek, hogy csak három nyelvet határoztok meg, az összes többi törzsnek és népnek pedig azt parancsoljátok, hogy vak és süket legyen? -
Konstantin a vita során még tizenkét népre hivatkozott, amelyik a saját nyelvét használja az istentiszteleteken, ráadásul a latinon, a görögön és a héberen kívül több saját írásbeliséggel rendelkező népet is felsorol, köztük a turkokat, akiken a bizánciak azidőtájt a magyarokat értették.
A Konstantin-legendában fennmaradt fenti érvelés hatásos volt: elnyerte a pápa jóindulatát és jóváhagyását. Így némi joggal mondhatjuk azt, hogy a magyar írás léte előmozdította a szláv írásbeliség megteremtését.
Utazásai során Konstantin két ízben, például a Kaukázustól északra elterülő Kazáriában tett látogatása során is, találkozott magyarokkal - ennek a találkozásnak az emlékét a legendája megőrizte. Egyszer alkalma volt fejet és térdet hajtania a magyarok királya előtt is, aki magához hívatta és nagy tisztelettel fogadta a szlávok apostolát. Nagyon valószínű, hogy Konstantin ekkor ismerte meg a magyarok által használt rovásírást és az általa később összeállított glagolita betűsorba ezért került két, a magyar írás megfelelő jeléhez nagyon hasonló jel.
A magyar rovásbetűk a fába rovásnak megfelelően jellegzetesen szálkásak és így archaikusabbnak tűnnek, míg a glagolita betűk a pergamenre írás lehetőségeihez igazodva több görbe vonalat tartalmaznak. A magyar írás elsőségét, korábbi keletkezését bizonyító körülmény még az is, hogy a magyar rovásjelek némelyike mögött sejteni lehet az egykori szóértéket is az egykori fogalomírás (szó-, vagy képírás) maradékaként. Ez azt jelenti, hogy a magyar írás jelei nem csak egy hangot, hanem egy-egy szót is jelöltek eredetileg. Néhány szó- és szótagjel máig használatban maradt a székelyek által megőrzött rovásírásunkban.
Azaz a magyar és a szláv írás típusa között lényeges különbség van. A magyar rovásírás a betűíráson túl a szó- szótagoló írástípust is képviseli, amely utóbbi típusba tartoznak az egyiptomi, a hettita, a sumér és a kínai írásrendszerek is. A glagolita írásjelek esetében hasonló fogalomértékekről szó sem eshet és ez világosan utal az írásrendszer másodlagos jellegére. Logikusabb tehát annak feltételezése, hogy a közös jelek a magyar írásból kerültek a glagolitába és nem megfordítva, mint azt Németh Gyula és társai állítják.
A komáromi magyarellenes atrocitások írástörténeti vonatkozásairól
Mint az a sajtóból ismeretes, szélsőséges (nem komáromi) szlovák tüntetők a napokban a komáromi Cirill-Methód szoborhoz vonultak és ott magyarellenes kijelentéseket tettek (például Kossuthot is szidták). Egyes vélemények szerint ezt a szobrot eleve provokációs céllal állították Komáromban, a magyarok bosszantására, azzal az ürüggyel, hogy a két apostol ott kelt át a Dunán, amikor a morvákhoz érkezett.
A kötözködő kedvű tót legények az összeverődő (részben magyarországi) ellentüntetőkkel összetűztek és csak a rohamrendőrök választották szét a két tábort. A szomszédos államokban szokásos gyakorlatnak megfelelően csupán három magyar tüntetőt tartóztattak le. Letartóztatásuk indoka az volt, hogy állítólag "heil"-lel köszöntek.
A magyarországi tüntetésekből tudjuk, hogy a hasonló náci provokátorok a rendőrség (a titkosszolgálatok) beépített ügynökei. Kérdés, hogy Komáromban is ez volt-e a helyzet? A magyar külügyminisztérium mindenesetre nem szólalt meg.
Azaz úgy tűnik, a szlovákok antifasiszta színben tetszelegnek, miközben a magyarokat fasisztának szeretnék beállítani - s ehhez a magyar titkosszolgálatok segítségére is számíthatnak.
A szerencsétlen helyzet keserűségét fokozza, hogy Cirillt és Methódot olyan célok érdekében használják fel, amire ők maguk nem vállalkoznának. Ha a szobraik megelevenednének, bizonyára békére intenék a vitatkozókat. Legfeljebb a rohamrendőröknek húznának be egyet-egyet a bronzökleikkel. Ezek a derék apostolok ugyanis két ízben is találkoztak magyarokkal, fogadta őket a magyar uralkodó is. A találkozás során a magyar király a legnagyobb tisztelettel fogadta és barátjaként kezelte Cirillt és Methódot.
Cirill pedig a legendája szerint a nemzeti nyelvhasználat engedélyezése mellett szállt síkra (a szlávot védte a latinnal szemben) - azaz a mai szlovákiai magyarok használhatnák fel az ő gondolatait, nem az ostoba elnyomóik. A rohamrendőrség azonban nem gondolkodik, csak üt.
Cirill a szláv írás megalkotásával írta be a nevét az írástörténetbe s ebbe a szláv írásba két magyar betűt is beillesztett. A magyar írást akkor is tanulmányozhatta, amikor a magyar uralkodóval találkozott. Azaz a magyar kultúra léte és a magyar király okkal feltehető tevőleges segítsége segítette hozzá a szlávokat a saját írásuk kialakításához, egyúttal a szláv nyelv és kultúra kialakításában és védelmében.
Varga Gézának az e történetről írt "Magyarok a szláv írásbeliség bölcsőjénél" c. cikkét az odaát megjelenő Komáromi Lapok közölte 1992-ben (VI. 5.), amiért a lapnak hatósági zaklatásban volt része.
Ma abban az épületben, ahol a Komáromi Lapok szerkesztősége működött, magyar egyetem székel - azaz a két szláv apostol valamiképpen viszonozta az egykori magyar segítséget. Ezért nyugodtan vihetünk virágot a komáromi szobruk talapzatára.
Az Írástörténeti Kutatóintézet gondozásában a napokban jelent meg Varga Géza: A székely rovásírás eredete c. kötetének negyedik, változatlan kiadása. A negyedik kiadás 3000 példányban jelent meg, a könyvesboltokba ezekben a napokban jut el. A kötet árát a támogatásoknak köszönhetően a felére lehetett csökkenteni.
ennek egyik alapvető oka lehet talán a NORMATÍVA csökkenése, aminek alapja éppen az oktatás iránt ÉRDEKLŐDŐK HIÁNYA...... merthogy egy nagyon nívós és HÚZÓtémás SZAKOT nem szoktak még hosszú vajúdás után sem beolvasztani.....
Ó, dehogynem. Látszik, hogy nem vagy járatos a mai magyar oktatáspolitikában. :)
(Már ha Magyar Bálint hülyeségeit lehet oktatáspolitikának nevezni...).
Bármilyen népszerű lehet az adott szak, ha nincs rá pénz, összevonják, vagy bezárják, és kész. Nagyon remélem, hogy Magyar Bálint újabb négyéves ámokfutása véget ér 2006-ban.
Most dolgozom "A finnugrizmus alkonya" c. kéziratomon, Amelyet valószínűleg a Parlament nyilvános ülésén olvasnak majd fel, és az összes TV-adó élőben közvetíti!
Azt üzenem "r"-nek, hogy én Font Mária helyében, ha meg akarnám szüntetni a finnugor tanszéket, szintén pénzhiányra hivatkoznék. A valódi szándékot az árulja el, hogy az egyesített intézményeknek mi lesz a neve a jövőben. A hírek alapján nem finnugor tanszéknek fogják nevezni.
A nyelvtudomány ugyanis nem megy ki a divatból, csak a finnugrizmus, mert ez utóbbit világosan meg lehet különböztetni a tudománytól. Már persze, annak, aki nem visel szemellenzőt, nem esett át agymosáson és kezdettől többet ér egy küretmaradéknál.
Úgyhogy nem a tudomány oktatására nincs pénz, csak a hazudozások oktatására.
Ezért turtur öröme jogos. Mi is osztozunk az örömében, testületileg.
Most dolgozom "A finnugrizmus alkonya" c. kéziratomon, s ez a hír igen jól összevág a címével. Csak le ne maradjak a kézirattal! Félő, hogy ha ilyen gyorsan peregnek az események, még elavul az egész.
Még annyit tennék hozzá, legalább megtudtuk, hogy tényleg igaz a hír, és ez a legfontosabb. Ebből pedig arra is lehet következtetni, hogy a BÁRDI LÁSZLÓ nevével jelzett ÁZSIA-kutatási központ tovább erősödhet, és mint ARADI ÉVA frissiben megjelentetett könyve a FEHÉR HUNOK INDIAI jelenlétéről és működéséről előszavában is bizonyítja, a STEIN és KŐRÖSI nyomvonal újra kitisztításra kerül, és a 21. századi kutatás ott folytatja, ahol e nagyszerű elődök abbahagyták.....
Feltételezem a 8 R-es válaszolót, a felsorolt indokai önmagukban ellentmondásosak:
sztereotíp szöveg.
1) ha Összevonásról van is szó, effektíve egy régebbi megszűnését jelenti.
2) Nem érinti a színvonalat (szerintük):
Ha így lenne, akkor a Nyelvtudományi Intézetet kellett volna a FINNUGOR SZAKBA olvasztani, és nem fordítva. Merthogy egy összevonás egyértelműen státuselvonással is jár, létszámcsökkentéssel, költségkeretösszevonással miegymás. Ezek önmagukban minőségromlással járnak.
3) Anyagi okok állnak a háttérben:
ennek egyik alapvető oka lehet talán a NORMATÍVA csökkenése, aminek alapja éppen az oktatás iránt ÉRDEKLŐDŐK HIÁNYA...... merthogy egy nagyon nívós és HÚZÓtémás SZAKOT nem szoktak még hosszú vajúdás után sem beolvasztani.....
4) Itt a nagy 8 ER-ES CSÚSZTATÁS: beléd akarja magyarázni, hogy annak örülsz, mert nincs pénz a felsőoktatásban.......
Szóval ennyit az IDEOLOGIZÁLT indokokról ( beleértve a szokásos lehülyézést is...)
Egy értelmiségi az origóról eképpen pontosította a helyzetet:
Hé, hülye!!! Nekem meg pár rossz hírem van: 1. Nem bezárják, hanem összevonják a Nyelvtudományi Tanszékkel, és 2. Font Márta ígérete szerint mindez nem érinti a képzés színvonalát. 3. És minderre anyagi gondok miatt került sor... 4. Ha te ennek - értsd: nincs pénz a magyar felsőoktatásra! - örülsz, hát hülyébb vagy, mint nagyorr. (Ami pedig nem kis teljesítmény...) 5. Egyébként ez hónapokkal ezelőtti hír, úgyhogy ne a mai napot ünnepeld te szerencsétlen!!!
Egyébként hogy vagy? Üdv: r.
A hülye - ez lennék én. Köszönöm a bizalmat. Igyekszem meghálálni.
Jó volna visszakeresni a forrást, mert ez annyira jó hír, (bármi legyen is a megszűnés oka: érdektelenség, pénztelenség, ÁZSIA-erősség.... stb) , hogy szívesen VILÁGGÁ kürtölnénk, de a forrás nélkül a fogadtatása kétes lenne....
Ez egy anaszazi indián vallásos szimbólummal díszített prekolumbián agyagedény.
Három jel található rajta, a kacskaringó, az élére állított két hegy és a körbe zárt kereszt. Ezek a székely írás "j", "m" és "f" betűivel azonosak. A jelek eredetileg szójelek voltak, ezek összeolvasva a "Jóma földje" értelmet adják. Ebből a Jóma fonetikus, azaz egy valódi írásra bukkantunk, amely az indiánok Amerikába költözésekor (kb. 40, vagy kb. 10 ezer évvel ezelőtt) már létezett.
A Jóma istennév ma idegennek tűnik, pedig a jó és a ma(gas) összetétele. S pl. a finnek ma is jumalának mondják az istent, mi pedig az ima szóban őrízzük ennek a kőkori istennek a nevét.
Az erről szóló részletes tanulmányt elolvashatod, ha a google-ba beütöd a következőket: "Az Éden írása".
Senki sem vitatta, hogy a polinézek (Húsvét sziget--Hawaii--NZ) az ázsiai kontinensről vándoroltak be. Ennek nagyon szilárd régészeti alapjai vannak, ellentétben az urali-finnugor közösség elméletével. Hevesy rongorongóval kapcsolatos megfigyeléseiről korábban a Kik voltak a szkíták? topicban is volt szó.
Pl. légyszi válaszold meg azt a kérdést, ami a rovat címében is szerepel, kimondatlanul! A kérdés kimondva a következő: Hogyan lehetséges, hogy míg a finnugor alapnyelv kb. 6000 éves, aközben az első (másolatban fennmaradt) magyar nyelvemlék pedig minimum 13 000 éves?
-----------------------------------
Megkérdezhetem, hogy melyik ez a 13.000 éves magyar yelvemlék és hol olvasható?
Ezt az egészet máshonnan hoztam át és a kételkedés a finnugor tanításssal szemben az enyém.
És nemcsak a magyarban meglévő több mint dupla mássalhanzót tartom ebben bizonyítéknak, tehát nemcsak hangtani kételyeim vannak hanem szótani és mondattaniak is. És a vitában csak a finnugoristák által kedvelt finnugor egyetemi tankönyvet (Bereczki) és Rédei könyvét használom velük szemben érvként. Elég hatásosan. Kapok is érte eleget.
Ezt írod:"A magyar nyelv a finnugor alapnyelvből származik, ami azt jelenti, hogy amikor a finnugor alapnyelvet beszélték, akkor a magyar nyelv még nem létezett, azaz se nem vehetett át semmit, se át nem adhatott. A finnugor alapnyelv egyik nyelvjárása/csoportja vált ki a beszélők közül, és az ő nyelvük fejlődésének eredménye a magyar."
Ezt meg én írom: Bár a fentieket valóban így tanítják, jó ha tudod, hogy semmi nem bizonyítja. Ezért nem több puszta kinyilatkoztatásnál, ami egy valóban tudományos igényű rovatban szánalmas.
Pl. légyszi válaszold meg azt a kérdést, ami a rovat címében is szerepel, kimondatlanul! A kérdés kimondva a következő: Hogyan lehetséges, hogy míg a finnugor alapnyelv kb. 6000 éves, aközben az első (másolatban fennmaradt) magyar nyelvemlék pedig minimum 13 000 éves?
***************************
Ezt is írod:"Ha egy elméletet szeretnél megcáfolni, nem árt az elméleti alapjaival tisztában lenni..."
Ezt meg én írom: Ha fel akarod mondani azt, amit a hazug tanáraid belédsulykoltak és egyúttal el akarod kerülni azt is, hogy nevetsélgessé válj, akkor előbb olvass és gondolkodj egy kicsit!
Ezek itt az említett hettita és székely jelek.
A glagolita ábécé (balról) valamint a két székely rovásjel (az "e" és az "o", jobbra), amelyet Cirill, az ábécé alkotója, a szláv jelsorba bevett. 
Ez egy anaszazi indián vallásos szimbólummal díszített prekolumbián agyagedény. 