ezt a legutóbbi cikket még nem is ismertem Pedig éppen ezt nem tettem közzé teljes hosszúságában (a korábbiak nem kifejezetten erről az előadásról szóltak).
Az egyébként igaz, hogy egész nap tudok áradozni róla Örülök, hogy sikerült egy újabb őrültet találnom! :-)
Hadd dicsekedjem egy idézettel egy szülinapomra kapott képeslapból: amíg lélekben ilyen kedves, rajongó, jó értelemben vett "gyermeki" tudsz maradni, nagyobb baj nem érhet! Ezek szerint ez Rád is vonatkozik.
Amerikai Elektra, A vágy villamosa, Figaro házzassága, Bűn és bűnhődés a rácsok mögött Az én listám annyiban tér el a Tiédtől, hogy nem láttam a Figarot és A vágy villamosát (brühühü!!!), viszont május 18-án sikerült megnéznem a Macbethet, és februárban a Haramiákat (amiről csak utólag tudtam meg, hogy levették a műsorról).
Az Imdb-n olvastam, hogy a Hídemberben is játszott Még nem volt szerencsém a filmhez, pedig tényleg érdekelne (most már egyre jobban), mert 2 öttusázóról (akik statisztaként-kaszkadőrként közreműködtek) látható benne közeli! Ha emberi időpontban játszák (= nem este 7 órai kezdettel, hanem korábban), megnézhetnénk együtt!
Küldöm neked magánban a képeket Megérkeztek, de még nem volt időm elmenteni és kinyitni őket. Az biztos, hogy lesznek köztük újak is, hiszen nekem összesen nem volt róla ennyi képem.
Megvettem a Színészlexikon CD-ROM változatát. Szörnyűséges, hogy a színészek fotóit nem tudom lementeni róla. LZs-ról is olyan jó kis kép látható! :-)
Persze, hogy nem csak rajongók írhatnak, de úgy látom, nélkülem is sikerült megoldani a "problémát"! :-) (Egyelőre csak a munkahelyemen vagyok internetközelben, így sajnos nem tudok folyamatosan itt lenni).
Otthon eszembe jutott, hogy talán helyesebb lett volna csak annyit írni topic megnevezésnek, hogy LÁSZLÓ ZSOLT, hátha valaki nem szeretné feltétlenül a rajongójának vallani magát, de akkor már késő volt.
Korábban is szerettem és ismertem a hangját (sőt, filmekből az arcát is), de amióta színpadon láttam, nem akarom a JAG-es pasit és Kovac doktort látni az ő hangja mellett, inkább csak hallgatom a sorozatokat (már ha el tudok "kapni" egy-két részt belőlük)...
A reklámjainak listáját szeretném teljessé tenni, de bizony Kálid Artúr nagyon vezet a kettőjük versenyében (amit ugye rajtam kívül senki nem tart számon).
CC végre itt van, köszöni a köszöntéseket és boldog, hogy ilyen képet hozhat (Vincerének köszi a hírt):
László Zsolt és Bertók Lajos a legjobb férfi főszereplő díját felváltva kapták (kép: MTI - Kálmándy Ferenc)
Túljátsszuk magunkat
Országos Színházi Találkozó volt Pécsett
NSZ • 2002. június 17. • Szerző: Zappe László
...
Díjkiosztó gálával ért véget szombat este – a Pécsett másodízben megrendezett – Országos Színházi Találkozó. A legjobb előadás díját a Bűn bűnhődés nyerte el, amelyet a Dosztovejszkij-regény nyomán Sopsits Árpád írt és rendezett a Budapesti Kamaraszínházban. Ebből a produkcióból emelkedett ki Bertók Lajos és László Zsolt, akik a legjobb férfi főszereplő díját megosztva kapták.
A legjobb rendezésnek ezúttal A kriplit találták, Gothár Péter munkáját a Radnóti Miklós Színházban. A közönségzsűri is a legjobbnak találta Martin McDonagh színművének ezt az előadását, amelyből Csomós Mari és Schell Judit érdemelte ki a legjobb női epizódszereplő megosztott díját. Schell Judit a legjobb harminc év alatti színésznőnek járó Súgó-díjat is megkapta. Míg az e korhatár alatti színész Súgó-díját Nagy Ervinnek ítélték oda, aki a Katona József Színház előadásából, a Szent György és a sárkányból tűnt ki. Ugyancsak ez a Weöres Sándor-színjáték hozta meg a legjobb női főszereplő díját Törőcsik Marinak, valamint a legjobb díszletét Khell Csörsznek, a legjobb jelmezét pedig Szakács Györgyinek, akit a kaposvári Erdő és a Madách Kamara-beli A testőr kosztümjeiért is méltattak. A legjobb férfi epizódszereplő megosztott díjával Kóti Árpádot és Miske Lászlót ismerték el, a debreceni A Gézagyerek előadásából. E színmű íróját, Háy Jánost pedig különdíjjal jutalmazta a magyar és külföldi színházi emberekből álló, héttagú zsűri. Kerekes Éva nyerte el A testőrben nyújtott alakításárét a MASZK színészdíját, amelyről öt pályatársából alkotott zsűri hozott döntést.
A vendéglátó pécsi színház gyors mérlege szerint, a POSZT kilenc napja a tizenhat versenyprodukcióval együtt 186 előadást, illetve más rendezvényt kínált. A város szállodai kapacitásának mintegy kétharmadát, vagyis naponta 286 szobát foglaltak el a fesztivál résztvevői, illetve vendégei. (E. B.)
Zsolton ú.n. eszköztelen színésznek definiálják a nálam sokkal okosabbak, ezért gondolhatják sokan, hogy olyan az életben is mint a színházban.
Az biztos, hogy darabtól függ, hogy milyen állapotban van előtte. Még az Új színházban pl. a Homburgnál esély nem volt arra, hogy az előadás előtt dumáljunk mert "transzban" volt és az eőadás után is eltelt egy idő, amíg "normális" lett. De pl. a rossz emlékű Hamlet esetében, amiben maga Zsolt volt talán a legkevésbé rossz, még az előadás előtt 5 perccel is lehetett viháncolni.
SZVSZ az érdekli, hogy az általa elismert színházi emberek, illetve a szerettei - barátai mit gondolnak róla, mint színészről, de hogy mások...
Viszont a rajongós dolgot nem szereti, többször lett volna alkalma "olcsó népszerűség" kivívására (BK, Kisváros, stb.) ami pénzileg is jó lett volna neki, de a gyomra nem vette be.
Szerintem nyugisabb előadás után nyugodtan keresd meg és szívesen beszélget veled, vagy megbeszéltek egy időpontot.
Játszik a Cacho Rom (így kell írni?) c. filmben is, csak pénz hiányában még nem mutatták be.
Ha már itt tartunk, a Hídembert megnézem majd, ha a tévében adják, egy fillért nem fogok érte kiadni. Azt elmagyarázhatná valaki, ha egy film annyira magyar, h. több költségvetési támogatást kap, mint az összes többi magyar film együttvéve, akkor miért kell külföldről hozni a főszereplőnőt? Nekünk nicns olyan jó színésznőnk?
Bocsi tényleg az off-ért, többször nem keverek be ide ilyen dolgokat, de pl. a Cacho Rom nem-bemutatása igenis összefügg ezzel.
Lehet, hogy ha egyszer találkoznék a "civil" László Zsolttal, megváltozna a véleményem, de nekem csak a színház alapján egyáltalán nem az jön le, hogy visszahúzódó lenne.
Biztos, hogy az is befolyásol, hogy az egyik ismerősöm rendszeresen "találkozik vele" a Fény utcai piacon és ő azt mondja, akkor is olyan, mint a színházban. Egyébként lehet, hogy nincs igaza.
De akár milyen legyen is az életben, azt hiszem, mindenképp az egyik legjobb színész, akit manapság látni lehet Pesten.
ColinCrazy-nek (alias CC) volt a szülinapja... Ő is idenézhetne már, lassan nekem, aki nem is vagyok L.Zs. rajongó, több hozzászólásom lesz, mint neki...
Fülesként is én szerettem volna látni, de sehol nincs meg. A Bertha és Axelt és az Utazás a Föld körül nyolczvan nap alatt c. darabokban viszont volt szerencsém látni, mégha csak videón is. :)
Szerintem egyáltalán nem ilyen, csak játszik. :) Látni rajta, hogy az életben borzasztóan visszahúzódó, szerény ember, nehezen "alakul át színésszé", erősen koncentrál, hogy ilyen erős jelenléte legyen a színpadon. Láttam már,
hogy a Bűn... előtt kb. 2 órával korábban ott van és rákészül. Nem is mertem sohasem zavarni, sem előadás előtt, sem utána, pedig egyszer szívesen beszélgetnék vele a színházról, hogy ő hogyan látja a dolgokat ezzel kapcsolatban, főleg azért, mert színészetet tanulok, és talán segít, ha sok nézőpontból látom a színházi helyzetet.
Lehet, hogy a Nemzeti egyszer majd normális színház lesz, de most még túl sok a "vihar" körülötte, inkább bizonytalannak érzem a helyzetét. Biztos, hogy odaszerződött?
Cicavirág, én arra lennék kiváncsi, hogy László Zsolt is olyan elkeseredett-e a színház és a saját helyzete miatt, mint mostanában annyian, vagy alapjában vidám és optimista szemléletű ember? ;)
Eddig úgy tűnt nekem, az abszolút nem érdekli, hogy a közönség ismeri és becsüli-e. Örülne, ha tudná, hogy ennyi embernek adott valamit a játéka? Én pl. abszolút nem vagyok rajongó típus, színészekhez nem megyek oda még gratulálni sem... A Bűn és bűnhődés után is csak csendben hazakullogtam és eltöprengtem az életemen (mind a 4-szer). :)
A Hídembert még nem is láttam, de annyira nem csigáz föl. Az El Nino volt az utolsó film, amiben László Zsoltot láttam, az érdekes szemléletű alkotás. ;)
Köszöntöm a topikot, és gratula a gazdájának! többieknek mondanám, h. tegnap volt a szülinapja!
Én is szeretem László Zsoltot, bár nem láttam csak egyszer, a Macbethben egy hónapja. De a tehetség az tehetség... a Vészhelyzet és a JAG a kedvenc sorozataim közé tartoznak, ehhez biztos az ő hangja is hozzájárul!
A reklámokról az a véleményem, h. valahol tragikus, h. kitűnő színészeink csak akkor tudnak megélni, ha mindenféle reklámokat szinkronizálnak (ne adj isten még szerepelnek is benne), de ez a legkevésbé sem az ő hibájuk, mi pedig csak nyerünk rajta, ha a legjobb magyar színészek hangja szólít meg minket, legalább ennyi élvezet van az idegtépő reklámszünetekben. Tibi csoki...
Én már előre tudtam, hogy lesz benne, ezért direkt kerestem. Hát nem volt könnyű észrevenni! Egyetlen szót sem szólt, csak az esküvő-jelentetben állt a háttérben.
Gondolom, majd a hosszabb, tévéfilm változatban lesz valami rendes szerepe. (Egyébként valami hasonló történt Pindroch Csabával is, aki csak pillogott a Hídemberben, valószínű neki is lesz szerepe a tévéváltozatban.)
Egyébként valaki egészen pontosan megfogalmazta a tésztareklám hatását: Én is sokkot kaptam! :-)))
A VII. Olivért nem látta valaki? Nem voltam itthon, mikor adta a Duna tv és azóta sem láttam, hogy bárhol is adnák.
OFF
Kedves Colin Crazy bocs, hogy nem írok, de most nem nagyon van időm. Ha elindul szezon, még visszaréünk Bertók Lajos megnézésére.
ON
Egyébként nektek nincs olyan érzésetek László Zsolttal kapcsolatban, hogy ő nem játszik, hanem egyszerűen ilyen.? Én most éppen ettől kaptam kis "túladagolást" tőle. (Lehet, nem kellett volna 2 hónap alatt lenyomnom a teljes repertoárját!?) Jó lett volna Fülesként látni! Biztos teljesen más lehetett!
Szia!
Hát tegnap elfelejtettem megnézni, melyik az az ominózus Színház szám, pedig otthon voltam. Talán következő 7végén... Sejtésem szerint 97 tavasz-nyár lehetett.
Milyen szerepében láttad videón? Nekem csak a Homburg van meg otthon.
A Nemzeti az kényes kérdés, amikor mondta, én sem igazán lelkesedtem, de valahol meg lehet érteni azt, hogy ha alkalmatlan a szabadúszásra lelkileg és kap egy olyan ajánlatot, hogy szerződjön le és olyan fizetést kap, amiből kényelmesen meg tud élni, akkor elfogadom, hogy hoz egy olyan döntést, hogy bizonyos időre leszerződik, hogy el tudja tartani a családját anélkül, hogy ilyen gyermelyis borzalmakat kellene vállalnia.
És ki tudja, lehet, hogy egyszer még a Nemzetiből is normális színház lesz.
Hali! Csak mondd meg, hogy a Színház hányadik száma, a többinek már utána tudunk nézni. :)
A magyar.film.hu -n is van egy interjú László Zsolttal, "Összegző időszakomban vagyok" a címe, így lehet rákeresni. Most éppen lusta vagyok bemásolni, majd legközelebb. ;)
Ha már László Zsolt, említsük meg, hogy éppen most nyerte el Bertók Lajossal megosztva a legjobb férfialakítás díját az idei POSZT-on. Megérdemelték mind a ketten. :) A Bűn és bűnhődés a rácsok mögött életre-halálra menő előadás.
László Zsoltnak valóban nagyon szép hangja van, de sokat veszít, aki nem látja színházban. Azt hiszem, mindent megnéztem, amiben idén játszott, és néhány régebbi szerepében videón. Kiváncsi voltam, milyen színész lehetett pályája kezdetén. Nem csalódtam.
Nemrég a Szökés c. filmet is sikerült megnéznem (méltatlanul kevés szó esik róla, pedig remek alkotás).
A Gyermelyis reklámtól sokkot kaptam, de azért még nem keseredtem el teljesen, bár remélem, hogy nem lesz szüksége több ilyenre László Zsoltnak.
Még most is szakmailag feddhetetlen embernek tartom, nagyon komolyan és alázattal foglalkozik színházzal, számomra ez példaértékű. Nem akarok nagyon patetikus lenni, egyszerűen csak érdemes rá IS odafigyelni, ennyi az egész. :)
Remélem, nem megy a Nemzetibe... Bár nyilatkozta, hogy nem fekszik neki a szabadúszás, kemény is lehet nagyon, és mint tudjuk, a színházi szereplésből megélni lehetetlenség, hiába, hogy foglalkoztatják, és most is két szerepet próbál - az élet bizonyos kompromisszumokra kényszerít ésatöbbi, ésatöbbi - mégis, remélem, hogy a Nemzetibe azért mégsem szerződik le. Legalább a színház maradjon tiszta, valódi színház - aki ezt vallja, kerülje el azt a helyet, azt az eszmét.
Az ominózus Színház megvan a mamámnál, de szerintem az aktuálisban van arról infó, hogy hogyan lehet régebbi számokat szerezni. 3 gyerek van, egy régebbi Storyban volt vele cikk, de azt már végképp nem tudom, mikor és hogyan lehet Storyt beszerezni.
Á, mesekazi nem menne. ő meg nem egy olyan mber, aki óriás promóció nyomna a mesekazi miatt. Most lehet, hogy tössze tudnák szervezni 50 vagy 100 embert, aki megvenné, az meg semmi. Pont most találtam egy tök jó altatós CD-t az unokahúgomnak, véletlenül akadtam rá, mert a kutya se reklámozza. Csak Juditot és a zenemanókat, ami azért khm... véleményes.
Na, már ennyit, ha szombaton bejöttem dolgozni, akkor inkább azzal törődök.
Kellemes további 7végét!
Ja, még azt akartam az előbb mondani, hogy olyan mesekazit akár ki is adhatna, szerintem nem lenne hülyeség. Tudok egy jópár embert, aki csak a hangját ismeri és szereti, ők biztos megvennék. Vagy ez nem így műxik? :)
Régi Színház c. újságokhoz hogy lehetne hozzájutni? Neked nincs meg véletlenül? ;) Bocs, egy kicsit pofátlan vagyok...
Szia Cicavirág!
Köszi a gyors választ! Hát az tök jó, hogy gyerekei vannak! Pont ilyesmi info-k után kutattam a neten, de hiába persze. Gondolom, nem szeretné nagy dobra verni a magánélete részleteit. Hány gyereke van? Mennyi idősek? Ha publikus...
Én már rövid hajjal láttam a Bűn és bűnhődésben. De szerintem a gyermelyis reklámban se szörnyű! :)
Már biztos nem vagy ott, de azért jó hétvégét és köszi a válaszokat.
Sonrisa
Gyorsan válaszolok, mert ideje hazahúznom a munkahelyről.
Mivel még nincs gyerekem, ezért a kazi nem aktuális egyelőre.
A legjobb barátnőm férjének a legjobb barátja (volt), ő volt a férj esküvői tanúja, ez kb. 94-ben volt, azóta ismerjük egymást.
A Nemzeti nem 100% (ő mondta, hogy valószínű, azóta ezt egy rendező barátom megerősítette, de maga Zsolt még nem).
Dióhéjban Zsoci egy melegszívű, nagyon kedves pasi. Vannak rossz tulajdonságai is, de ezeket nem ecsetelném.
Amióta szabadúszik + gyerekei vannak kissé ritkábban találkozunk. A legutóbbi is véletlen volt egy közértben.
Ha hozzá tudsz jutni régebbi Színház c. újságokhoz, volt vele interjú úgy 96-97 táján az tutti.
Ja és nem tudom mikor láttad utoljára színházban, de megint rövid a haja (kb. mint Szamba c. filmben) és nem olyan, mint a rettenetes Gyermelyi reklámban.
A Napfény ízében is játszik (egy vivót).
Szia Cicavirag!
Akkor Te ismered őt személyesen? De jó neked! Mesélj róla!! Olyan kazit kérsz nekem is? :)
Ha tényleg leszerződött, akkor azt hiszem, gyakori vendége leszek a Nemzetinek. Még úgysem voltam ott, de már terveztem. Ha ő is játszik, úgy még jobb! Te honnan ismered? Ha nem titok.
Üdv!
Szia Sonrisa!
Persze. Olyan a hangja, mint a színházban. Az éneklés viszont meglepő módon nem az erőssége. Majd ha gyerekem lesz, megkérem, hogy mondjon fel kazira meséket, hogy a gyerek azt hallgassa, ne csak az anyja csipogását.
Egyébként asszem leszerződött a Nemzetibe. Amikor utoljára beszéltünk hosszabban akkor még csak terv volt.
Szia CC!
Szép munka volt! Elolvastam mindent, ezt a legutóbbi cikket még nem is ismertem, úgyhogy külön köszi.
Kíváncsi vagyok, hányan csatlakoznak még hozzánk.
Kár, hogy LZs nem olyan "felkapott", mint sokan mások. Alig lehet találni róla valamit az interneten. Tegnap kb. 3 óra hosszat keresgéltem, és az eredmény mindössze egy pici kép, és pár helyen fel volt sorolva a neve különböző darabok szereposztásában. Ennyi.
Az egyébként igaz, hogy egész nap tudok áradozni róla. Kolléganőim tanúsíthatják... (Szerintem már unják is.) Ők sajnos nem is ismerték, csak a gyermelyis reklámból azonosították be. De azt a reklámot se adják már, legalábbis én áprilisban láttam utoljára. Még szerencse, hogy felvettem videora. :)
Ja, és hogy az eredeti kérdéseidre is válaszoljak:
Én eddig 4 darabban láttam őt:
Amerikai Elektra, A vágy villamosa, Figaro házzassága, Bűn és bűnhődés a rácsok mögött.
Az Imdb-n olvastam, hogy a Hídemberben is játszott, de nem tudom, kinek a szerepét. Tesóm látta a filmet, de ő nem ismerte fel egyik szerepben sem. (Igaz, ő nem rajongó + csak utólag mondtam neki, hogy LZs is játszott benne.)
Egyelőre ennyi. Küldöm neked magánban a képeket, aztán akár fel is tehetnéd ide. (Vagy megtaníthatsz engem képet betenni, előre is köszi.)
Jó hétvégét! Sonrisa
Ide csak rajongók írhatnak vagy régi barátok is?
Remélem azért, hogy sokan felfedezik, hogy mennyire remek színész a Zsoci.
Aki nem látta még színpadon, szinkronhangját ismerheti (valamiből meg kell élni)
pl. Jag-ben Harm illetve Kovács doki ER-ból, és egy csomó reklám...
Macbeth, a „kimondhatatlan” tragédia Népszabadság • 2001. november 5. • Szerző: M. G. P.
...
Az előadás szerencsére nem balfogásokkal, hanem erős színészi alakításokkal ékeskedik. Elsősorban László Zsolt Macbethje elismerést keltő. Van egy szép párjelenete Horváth Lilivel (aki a Ladyt játssza). Ebédlőasztaluknál szó nélkül megértik egymás tekintetét. László Zsolt megretten véres feladatától. Késlelteti nemcsak a merényletet, a döntést, de még mozgását is mintha láthatatlan erő fogná vissza. A nagyravágyás, a hiúság, a hatalomvágy nehézkedési erejénél fogva fokozódó lendületbe indul. Nem veti le polgári viselkedését. Nem hajlik a tragédiajátszás indulatokat puffasztó, hagyományos színészi önhergelésére. Hiteles minden fölhördülése. Meggyőző végzete felé száguldó irama, amit a végkifejletben önironikus humorral ellenpontoz. A lakomajelenet erőteljes: a vérbe fagyott Banquo (Stohl András hiteles alakítása) ül az asztalfőn. Király Attila szellemes, és mértéket arányérzékkel ismerő koreográfiájában a szereplők átkelnek az asztalfőn trónoló kísérteten. Horváth Lili Macbethnéje érett, szép alakítás. Ismét ebédlőasztalnál ülve igyekszik a láthatatlan vérfoltokat az abroszba törölve eltüntetni kezéről. Ujvári Zoltán fontoskodó, bürokratikus királya olyan méltóságteljes Duncan, akit csak merénylet útján lehet eltakarítani. A jóslatokat recitáló boszorkányok az új fordításban vészlénnyé lettek: Hayth Zoltán, Jánosi Dávid, Kokics Péter hím-nős, földöntúlian földi lények. A rendezői lelemény végigvezeti őket a cselekményen. Hol megfeszített latorként függenek a szín hátterében, hol fürdőszolgaként sürögnek; mindvégig részesei a mesének. Törköly Levente Macduffje egyetlen túlfutott kitörését leszámítva tiszta, szép, meggyőző alakítás. Az előadás legtisztább, legérthetőbb dikciójú résztvevője Sántha Balázs gyerekszereplő, Macduff kisfiának szerepében.
Bűn és bűnhődés a rácsok mögött Népszabadság, 2001. október 8., M. G. P.
Átjáróház a Károly körút és az Asbóth utca között. Színház a kapualjban. Átjáró színház: ha valakinek nénikéje elhunyt Alaszkában, örökséget hagyva hátra, befizethet, megrendezheti kedvenc regényét, A kis lordot. Másnap már más állítja színre a szívének tetszőt. Ez a színház célkitűzése: minden rendezőnek kedvére. Nagyritkán a nézőére. Sopsits Árpád filmrendező színdarabot írt Dosztojevszkij regényéből. Az lehetne a címe: Rogyion Romanovics Raszkolnyikov gyilkossága és lelkiismereti gyötrelmei, ahogyan a büntetés-végrehajtó intézet elítéltjeinek színjátszói előadják Porfiríj vizsgálóbíró úr betanításában. A filmesek azt hiszik többnyire, hogy akinek diplomát adott a rektor, az írni is tud. Sopsits kivételesen tud írni. Jóllehet, ha más rendezte volna meg a megírtat, alaposan húzott volna a hét órától tízig nyújtózó szövegből. Mindezt a Budapesti Kamara Ericsson Stúdiójának nézőgyilkolóan kényelmetlen, levegőtlen sufnijában. Filmrendezők rendszerint idegenül mozognak a színházban. Megcsalja őket a sok hasonlóság, hogy cselekményt kell elbeszélniük, hogy színészeken át érvényesítik a világról való beszámolójukat. A baljós előjelek érvénytelenek. Shaw aforizmája ideillő: egy aranyigazság van, nincsenek aranyigazságok. A Bűn és bűnhődés feszült este. Torkot szorító színház. Sopsits tud színházul. Felrobbantja a teret. Emeletes vaságyakkal barikádozza el a nézőtérből színészeit. Nyakát tekergeti a néző, ha látni akarja a folyó cselekményt, a tekinteteket. Mindenki zokszó nélküli odaadással tűri a kényelmetlenségeket. Kifizetődő az áldozat. Sopsits remekül uszítja játékra csapatát. Csupa szenvedély, mégsem bőgnek. Úgy beszélnek a színészek, akár az emberek. Nem naturalista közvetlenkedéssel játszanak. Minden szerepnek két oldala van náluk: a szerep, és amit a szerep szerepként játszik a börtönben. Torma István szakállas, szemüveges pedofíliáért elítélt bácsika: babos kendőt köt, műkedvelő népszínmű-anyóka, ám ha kell: igazi szenvedély tör elő belőle. Kovács Ferenc egy borotvaélen járó szerepet nagy ízléssel, mértéktartással és inkább a belső jellemrajzra figyelve, mint a kínálkozó tapsfakasztó hatást kiaknázva ér el művészi eredményt. Bozsó Péter eminens rab, tiszta arcú, odaadóan játékos; árulásra hajló önzését sem kritikával teszi rikítóvá. Törköly Levente könnyed természetességgel jár ki és be a szerepként játszott figurából saját énjébe és vissza. Karácsonyi Zoltán, Janicsek Péter és Hayth Zoltán érzelmi logikával megfogalmaz egy-egy erős színpadi jellemet. Nem a Budapesti Kamaraszínház színészeit halljuk művin beszélni, drámai, érzelmektől szortyogó hangon. Itt emberek beszélnek. A szerepekből szólnak a színészek. Megismétlendő: kettős szerepükből. A szerepből és a szerepet játszó szerepből. A természetes hang nem magától értetődően természetes. Még ebben az Asbóth utcai szobácskában is, ahol a nézők karnyújtásnyira vannak a játszóktól, itt is hányszor szenvedtük el magyar és világirodalmi klaszszikusok hamis teatralitással eldrámázását. A rendezésnek köszönhető most az értelmes beszédre rászorítás, a közvetlen közlés. Sopsits dolga annyival könnyebb volt, hogy a diákot és a vizsgálóbírót, a két főszerepet Bertók Lajosra és László Zsoltra osztotta. Mindketten kivételes érzékenységgel egyensúlyoznak a köznapi közlés és a színházi emelkedettség, a természetesség és a pátosz között. A színház mégsem természetes hely. Költői szinten mutatja a valóságot. Történelmi koronként, társadalmi ízléstől meghatározottan változik annak igénye, hogy mennyi emelkedettséget nem érzünk dagálynak, hanem embertől emberig szálló szónak hiszünk. Az arány kérdése a színész belső erején, művészi ízlésén fordul meg. László Zsolt szegedi Shakespeare-je, Bertók debreceni Ádámja Madách Tragédiájában a költői szárnyalás és a gondolatoknak saját mondandóként való megfogalmazása a modern színészet eszményi arányát valósította meg. László és Bertók a Bűn és bűnhődésben nem verses szerepet mond, mégsem ragadnak le a köznapokban beszélt pongyolaságnál. Lendületesek, szárnyalóak. Magukban hordják poklukat. Van eszményi mennyországuk is. László Zsolt ma a legjobb formáját mutató színész. Különböző rendezőknél következetesen járja saját útját. Alakításai méltán emelték az élvonalba. Annak a fiatal színészi gárdának az élén alkotja meg szerepeit, akik azzal biztatnak: lesz még ünnep a magyar színházak táján. Mások a kitüntetettek. De ők a kitűnőek. Egy új színjátszás előcsapatának képviselői. Raszkolnyikov: Bertók Lajos. Úgy tíz éve színész. Nevét a Színészlexikon nem is tünteti föl. Képességeit illetően az élcsapathoz tartozna, mégpedig a legelején. Önhibájából a nézők többsége nevét sem ismeri. Ádámját a televízió közvetítette. Aki látta: tanúsíthatja, a legnagyobbak egyike. Nincs különösebb hangi adottsága. Jól képzett hangját kemény céltudatossággal használja. Játékában semmi konvenció. Semmi hanyag hagyományos. Semmi másodlagos töltelékelem. Megélt, hevesen ott született színpadi magatartása. Nagy indulatok hajtják, taglejtése mégsem csapongó, összefogott, szűkszavúak gesztusai, minden fölös színészi hordalék nélkül. Néha úgy érzem: évszázadok óta nézek színházat, igyekszem megtudni törvényeit, fortélyait, mibenlétét. László Zsolt felmérhető: nagy tudású, könnyedén biztonságos technikájú mesterszínész. A végiggondolt szerep fordulatait szellemesen megjeleníti. Elegáns színész. Meggyőző. Magával ragadó. Bertók: bevallom, nem tudom, hogyan csinálja. Nem Raszkolnyikovot, a baltát ragadó pétervári diákot játssza. Nem is azt a börtöntölteléket, aki a büntetőintézeti színjátszócsoportban eljátssza az önérvényesítő diákot. Bertók kilép önmagából. Átköltözik egy másik emberbe. Akit szerepként reáróttak. Eggyé lesz vele. Nem úgy tesz, mintha az volna, hanem ő maga az. Alakítása az önkívület határán jár. Ez nem felkorbácsolt színészi őrjöngés, hanem ellenőrzött célszerűség. Az Asbóth utcában látható Bűn és bűnhődés kivételes színházi élmény.
Vigyázok, ne unjanak rám László Zsolt az ismertségről, az elismertségről és a tudathasadásról
Népszabadság • 2001. augusztus 25. • Szerző: Bogácsi Erzsébet
– Úgy tartják, hogy a színjátszáshoz elengedhetetlen az exhibicionizmus. Vagyis az a hajlam, hogy gátlás nélkül, sőt szíves örömest megmutassa a színész önmagát. Mit tart erről?
–Gyanús fogalom. Nem takar semmiféle értékrendet. Azért is olyan a színház, amilyen, mert jó páran vannak a pályán, akik azt hiszik, ide magamutogatás kell. Holott az önkifejezés az, amely a színészetnek valódi igénye. Annak már vannak mélyebb tartalmai. Az exhibíciónak jottányi köze sincs ahhoz, hogy színész lettem.
– Sohasem akarta magát leplezetlenül megmutatni?
– Dehogynem.
– Akkor ez a vágy nem volt tudatos?
– Mennyire tudatos a szerelem? Mégis van.
– Szerelem első látásra?
– Igen. Egyszer csak megtörtént. Könnyen ment. Valójában azóta is könnyen megy. Ha vannak kátyúk, azokat magam vájom.
A közösségről szólt
– Mivel csábította el a színház?
– Amatőrök között kezdtem, ahol a színház a közösségről szólt. Összejött egy jó társaság. Inkább egymásért csináltuk. Olyan volt, mint a bulizás.
– Ettől még lehetett volna akár egy focicsapat.
– De a színpad valamiféle emelkedettséget kölcsönzött az együttlétünknek. Jó érzés volt a deszkákon állni, játszani, adni. S hogy néznek minket.
– Volt siker?
– Volt, igen.
– Szükségesnek tartja, hogy legyen?
– Annak. Mert a színházi ember sűrűn kap pofonokat. A siker pedig igazolhatja, hogy mégiscsak helyes úton halad. Van, hogy az ember hitét veszti, és az már öngyilkos gondolat. Mert csak úgy lehet bármit alkotni, ha önmagunkat, a tehetségünket nem kérdőjelezzük meg.
– Melyik a fontosabb: az ismertség vagy az elismertség?
– Az elismertség.
– Ennek nincs híján. Díjakat kap. És nemegyszer nyilvánosság előtt is megbecsüléssel szólnak a kollégái a szerepléseiről. Ami pedig az ismertséget illeti...
– Most a kettőnek nincs egymás mellett létjogosultsága. Ez beteg ország. Soha nem éltem külföldön, nem is fogok már, nem tudom, hogyan megy ott. De itt nem a teljesítményből következik az ismertség. Engem a kutya nem ismer.
–De szemlátomást nem bánkódik miatta.
– Nem is tudnék mit kezdeni vele. Van a színház, és van a magánélet, amelyhez senkinek semmi köze. S így is nehéz összeegyeztetni. Folyamatos Jekyll és Hyde-történet.
–Ilyen volt tizennyolc-húsz éves korában is?
– Nem voltam sokkal másabb. Csak egy kicsit lazább, felszabadultabb. Ahogy kikerülünk a védőszárnyak alól, és elmúlnak a diákkori bolondságok, és rádöbben az ember, hogy az életéről dönt. Ha ezek a döntések utólag nem is tűnnek megmásíthatatlanoknak. De akkor tanácstalannak éreztem magam, nem tudtam, mi van a mérleg másik serpenyőjében.
– Miről gondolkodott akkoriban?
– Mi van másnap. Ma sem nagyon gondolkodom máson, mint azon, mi lesz holnap.
– Napról napra élő ember volna? Nem hiszem.
– Nagyon messzire nem nézek. Annyira gondolkodom előre, hogy lássam, mennyi munkám lesz. Tudok-e majd válogatni? Mit kell elfogadnom? Végül is szabadúszóként biztonságban szeretném tudni magam.
Tökéletesen indult
– És miért nem lehet olyan felszabadult, mint akkoriban?
– Én teljesen szűzen kerültem be a hivatásos színházba, amelyet csak a nézők „bársonyszékéből” láttam. Annak előtte soha nem léptem be a művészbejárón, nem néztem a kulisszák mögé. S a Madách Színházban, ahol növendékként gyakoroltam, a miskolci amatőrök örömteli világához képest igencsak mást tapasztaltam.
– Hierarchiát az emlegetett közösség helyett?
– A hierarchia nem baj, az szükséges. Inkább az üzemszerűségétől idegenkedtem. S az a társulat ott tartott, ahol tartott. Még lehetett hallani a régi Madách hattyúdalának utolsó hangjait. De már felbukkantak a zenés produkciók. Éppen műsorra tűzték a Doktor Herzet. Az olvasópróbán megmutatták a zenét. Mindenki lelkesedett. Miközben azt éreztem, ha megfeszülök, akkor sem fog tetszeni nekem. Nem akarok ilyenben részt venni. De főiskolásként nem vághattam el máris az életem.
– Kibírta. S az első szerződése jó színházhoz kötötte.
– Nagyon fellélegeztem, hogy a Madách Színház elől kitérhetek, mégis a fővárosban maradok. Igazából féltem a vidéktől. Mi ott mindent a fővároshoz mértünk. Mintha ott történne mindaz, ami érdemleges. A Radnóti Miklós Színházban megtaláltam, ami fontos lehet. Családias légkört. Jó szerepeket, kisebbeket és nagyobbakat, sokat. Harmincakat játszottam havonta. Mégis hamarább kellett volna elmennem, legalább egy évvel.
– Mi volt a hiba?
– Többen voltunk fiatalok. Kerekes Éva, Tóth Ildikó, Görög László és Széles László. De mintha a rendezőnk, Valló Péter posztgraduális osztályát alkottuk volna. S ebből a státusból öt éven keresztül nem bírtunk kitörni. Nem tudtuk elérni, hogy végre felnőttként kezeljenek. Mi is ráuntunk egymásra, hiszen éjjel-nappal együtt voltunk. Ha lázongó alkat volnék, bizonyára nem vártam volna ki a lehetőséget, amelyet az Új Színház létrejötte adott.
– S ott már felhőtlen volt a helyzete?
–Tökéletesen indult, teli energiával. Csillogó szemeket lehetett a társulati ülésen látni. Hitek, hitek, hitek. És nem egészen egy évad alatt vége lett.
– Egy évad alatt? Ezt négy évad múltán sem mondták ki.
– Minden adott volt. De alighanem még valami kell. A véletlen, a csillagok szerencsés állása. Min múlott?
– Megmondhatom.
–Persze én is megmondhatom. Székely Gábor nem birkózott meg az igazgatói feladattal. És rosszul választott maga mellé embereket. Baklövés volt például már az első évadban műsorra tűzni a Homburg hercegét, vendéggel nem egy főszerepben.
– Hányszor hallom színészektől: úgy játszanak el akár főszerepeket, hogy valaminek az ellenében kell boldogulniuk...
– Igazat szólva, nagyritkán éreztem úgy, hogy amit játszottam, valóban akkor és úgy kellett eljátszanom. Kivételes volt a Nyolcvan nap alatt a Föld körül. Akkor csináltuk a Radnóti Színházban, amikor ott összejöttünk. Még a tojáshéj a fenekünkön volt. És ilyen volt a Haramiák.
– Nem A velencei kalmár? Legtöbben azt dicsérték azok közül az előadások közül, amelyeket a Budapesti Kamaraszínházban rendezett Alföldi Róbert. Háromban is benne volt közülük.
– A Haramiákat a mai napig mozgatja valami szenvedély. Bármennyire imponál, hogy Alföldi Robi számít rám, nem akarok minden egyes rendezésében benne lenni. Az ősszel én leszek a Macbethje. De utána megint nem vele dolgozom, hanem Ascher Tamással. Vigyázok, hogy ne unjanak rám. Ha valamiért kénytelen vagyok megnézni egy-egy előadásom felvételét, mint nemrégiben a Hamletet, iszonyúan szenvedek. Emlékszem, milyen nagyságrendű érzelem feszített, és látom, milyen kevés észlelhető belőle. Holott aki látott annak idején, azt mondja, igenis átjött a rivaldán. Totális zűrzavar. Egy szó, mint száz: nem tartom magam annyira érdekesnek, hogy szünet nélkül rólam szóljon a mese.
– Tart egyáltalán színészt ennyire érdekesnek?
– Nem, senkit sem. Mértéket kell tartani. Egyébként lehet, hogy visszafogottság nélkül nincs is igazi siker.
– Ez aligha volna divatos tétel. Itt is, ott is teli vannak a nézőterek.
– Ha belelapozok a heti műsorújságba, hányingert kapok, mennyi színház van. Amikor a Thália Színház társulatát szélnek eresztették, Székely Gábor azt mondta: kimenne az utcára akkor is, ha csak a Mikroszkópot akarnák bezárni! Akár a legkisebbet. Mert amit az élő színháztól kap az ember, azt máshol nem kaphatja meg. Vagyis mindegyiknek létjogosultsága van. Mint A velencei kalmár végén: Zenét, zenét! Addig sem ölik egymást.
– Akkor mégsem olyan rémes, hogy sok a színház, sok a produkció.
– De. Mert ez a hely nekem szentség. Oltár. Nem abban az értelemben, hogy nem illik a színpadon fütyörészni vagy enni. Ez ostobaság. Minden megengedhető, amire szükség van. De kellő tehetség, figyelem, igény és alázat nélkül ne legyen színház. Inkább egyáltalán ne legyen. Már elnézést...
Itt hagyni csapot-papot
– Most már értem...
– Van az a színház, amit mi művelünk ebben az országban. Ott a színpad, amelyet már bűn realista módon használni. A középszerű rendezőknek pedig a darab megértése is nehézség. És nem tudják levezényelni a két hónapos próbafolyamatot sem. Hamarább fogy el a muníció. Miközben idevetődnek előadások, amelyek kezdenek valamit feszegetni. Hol tartunk?
– Először is mindenkinek meg kellene tennie a maga lépését.
– Megvan nekem is a névsorom, kikkel lehetne félrevonulni bárhová. Vállalva, hogy akkor több mindenről le kell mondanunk.
– Nem bizonyos, hogy akikre gondol, magával tartanának.
– Hiszen magam sem hagynék itt csapot-papot, hogy egy színházeszmény nevében elkezdjek kísérletezni. Kényelmesek vagyunk, túl közel van a Nyugat.
– Én nem várom, hogy csapatostul elmenjenek világot váltani. Annak is örülnék, ha behoznák azt a hátrányt, amellyel máris lemaradtunk.
– Csakhogy egy életünk van. Mindenki szeretne e világon jól élni. Jobb kocsit, házat akar. Én is. Holott érzem, hogy nem kéne akarnom. Ebből is egy kicsit, abból egy kicsit. Egy hitvány szakmának elismert tagja vagyok. Ez jó nekem? Mégis jó. Miközben tudom, mi lenne a dolgom. S még az is lehet, hogy alkalmatlan volnék rá... Őrületes, tudat-hasadásos állapot.
LÁSZLÓ ZSOLT színész. 1965. okt. 31.
T.: Színház- és Filmműv. Főiskola, 1985-89.
É.: 1989-94 a Radnóti Miklós Színház, 1994-98 az Új Színház tagja, 1998- szabadúszó. Jászai Mari-díj (1995), Hekuba-díj (1995), Greguss-díj (1999), Gábor Miklós-díj (2000). F.sz.: Jonathan (Kopit: Jaj, Apu, szegény Apu…!), Bohóc (Shakespeare: Vízkereszt), Phileas Fogg (Verne-Csepreghy-Ahlfors: Utazás a Föld körül nyolcvan nap alatt), Alekszej Vronszkij (Nagy A.: Anna Karenina pályaudvar), Gyula (Zsolt: Erzsébetváros), Füles (Milne: Micimackó), Cléante (Moliere: A képzelt beteg), Gottfried (Fassbinder: A fehér méreg), Axel (Strindberg: Bertha és Axel), Benjamin Mandelstam (Sternheim: A bugyogó), Clavigo (Goethe: Clavigo), Herceg (Marivaux: Állhatatlan szeretők), Férfi, akinek nincs meg az órája (Strauss: Az idő és a szoba), Fecske (Moliere: A fösvény), Ottokar (Kleist: A Schroffenstein család), Csík (Németh Á.: Anita), Tudós (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Homburg hercege (Kleist: Homburg hercege), Don Carlos (Moliere: Don Juan), Lvov (Csehov: Ivanov), Hamlet (Shakespeare: Hamlet), Császár Pál (Molnár: Az üvegcipő), Atonio (Shakespeare: A velencei kalmár), Moor Ferenc (Schiller: Haramiák), Lopahin (Csehov: Cseresznyéskert), Stanley Kowalski (Williams: A vágy villamosa), Zátonyi Bence (Csiky: Ingyenélők), Almaviva gróf (Beaumarchais: Figaro házassága), Zsoltár (Dosztojevszkij-Sopsits: Bűn és bűnhődés a rácsok mögött), filmen: A pályázat (1989 tv), Ha már itt a tél (1990 tv), A három nővér (1991), Lement a hold (1992 tv), Esti Kornél csodálatos utazása (1994), A félelem fokozatai (1994 tv), Mandulák (1994 tv), a poráduc és a gödölye (1994 tv), Csajok (1995), A rossz orvos (1995), Szamba (1995), A császár (1995 tv), Gyilkos kedv (1996), Szökés (1996), El Nino (1999), VII. Olivér (2000).
Pl. a Macbeth hiányzik a listáról. Könnyen lehet, hogy más is. Segítség!
