Dehogy. Kiinduló szavunk a SZAPORA, ez már rég le volt ebben a formában írva, mielőtt a ZÁPOR szó elkülönült volna ettől ! A SZAPORA már egy képzett szó a SZAP gyökérszóból. A ZÁPOR szó közvetlen előzménye.
SZAPORA mint jelzőszó szerepelt az ESŐ szó jellemzésére. Ebből indulunk. Később leírták SZAPOR formában, majd lett ZÁPOR. Így már önálló főnév, elkülönült hangalakban a SZAPORA szótól, de gyakorlatilag a jelentéstartalom ugyanaz most is. Gondolom idővel igény volt rá hogy önálló neve legyen. De a jelentés ugyanaz.
Ezt onnan is tudhatjuk, hogy a ZÁPOR szó máshol is megvan, ahol semmi köze a csapadékhoz. Mondjuk a NYÍL-ZÁPOR szóban is ott van és itt is a nyilak szapora kilövéséről van szó, persze itt már az addigra létező ZÁPOR szó felhasználásával mindez.
Tehát nagyon is lehet időrendet felállítani a szavak közt, mert a SZAPORA fogalomból vált külön a ZÁPOR szavunk. Ezt onnan is lehet tudni, hogy a ZÁPOR így Z-vel mondva sokkal később jelent csak meg.
De onnan is tudhatjuk hogy a SZAPORA szó nélkül a ZÁPOR sem lehetne, mivel előbbi szavunk is már képzett szó. Tehát ez utóbbi szót nem kellett a gyökérszótól felépíteni, mert a már meglévő SZAPORA fogalom az alapja az egésznek.
Én nem tudom miért nem lehet elhinni ami kristálytiszta, logikus, világos és egyértelműnek is látszó.
Cz-F (is) ezt egészen jól leírja, idézek belőle :
"Egyezik vele a székelyeknél divatos ZAPORA, mely Gyarmathy szerint záport és szaporát is jelent, honnan záporeső = szapora eső ."
Ja még egy : Sokkal később is ment a latin--magyar hibrid szövegelés mint ahogy mondod. Tudom mert gyakran olvasok bele ezekbe, direkt a szavak végett. Az esős példáim 1500-as évek végéről valóak.
Az IDŐ elbarmolt szava is még az 1600-as években is van, hogy idióta módon is előfordul a szövegekben...
3675. írásban írtam még a NEDŰ---NEDV dologra, ami megkerülhetetlen tényeken alapszik. El kéne olvasni amit írok ! Már rég kint volt amikor írni kezdtél. A NEDŰ gyakorlatilag egy újkori szó már.
Ne csak nézz, láss ! Van egy ismert mondásunk. És ha olvasol, értelmezz ! Én a "durva tájszólásról" beszéltem, amit igen is rontott beszédnek tartok. Nem az ártatlan tájnyelvi apró eltérésekre gondoltam, ne forgasd már ki a szavam !
Igen akinél az OTTHON OTT-HOL , mert van ugye ilyen, az teljesen rendben van, mert ő is ugyanazt mondja csak másképpen. Gyakorlatilag itt az utótag egy másik szó, így is helyes. Egyiknél HON a szó, míg a másiknál a HOL, vagyis a HELY. Nem véletlen HOL a HELY kérdése. Ez helyes így is, tudatos szóképzés eredménye, csak ő ezt szokta meg.
De aki JÓZSI helyett JÁÚÓZSÍÍ mond ki, az tetszik vagy sem de egy elbarmolt és elrontott szöveget nyom, és a legtöbbször az ennyire durván szétváltoztatott szókincsű figura hát valljuk meg azért a legtöbb esetben nem a szellemi piramis csúcsdíszeként funkcionáló személy többnyire.
Ennyit erről, értsd félre, ha így jobb.))
Az ÍV és társai kapcsán is szélkakas módjára nyilatkozol, nem tudom már lekövetni hogy épp ebben a pillanatban hogyan gondolod. Én csak annyit tudok biztosan hogy bárhogyan is gondolod, az egészen biztosan meg fog változni hamarosan.)) És én olyasvalakivel vitázok, aki folyton ezt teszi. Egyik nap kijelenti hogy márpedig a hangok nem írhatóak át. Másnap meg azzal jön hogy magánhangzó mássalhangzóvá képes alakulni csak úgy pikk-pakk mert valakinek ez a hóbortja.
Amúgy az evés/ivás meg a üvölt szavaknak semmi köze az ÍV/ÖV/ÉV dolgokhoz. Szótő szintjén sem egyeznek, előbbiek egyhangosak csak, volt már szó róluk is, biztos hogy nem emlékszel rá gondolom.))
SZAPORA--ZÁPOR (szapora esőként) jelentésben is egy. De már írtam, hogy a ZÁPOR már főnévvé önállósult, új szó született meg. És a SZAPORA szóból. Már a képzettből bizony. De idiótaság ezen vitáznod, mert a SZAPOR-ESŐ már önmagában bizonyíték erre...
"Fogd már fel hogy a nagyon régi leírásaink gyakran ilyen hibrid latinos magyar volt"
Ez igaz a tényleg nagyon régi (1300-as évek előtti) szövegemlékekre, de a későbbiekre már nem. Lásd Balassy.
"A durva tájszólás az nem a helyes beszéd, nem lehet minta egy rontott hangalak, nem az az eredeti."
Honnan veszed ezt a zöldséget?!
Minden tájszólás eredeti. Sőt, sokszor sokkal eredetibb, mint az elfogadott sztenderd nyelv. Ui. azt nem érinti a sznob elit divatos nyelhasználata, a nyelvújítási törekvések, stb.
" A NEDŰ meg a NEDV nem egy szó B+ nem érted?..."
Úgy látszik nem csak én vagyok ilyen gyengeelméjű...:
Hirtelenjében négy szótárat néztem meg, s mindegyikben ugyan azt olvasom.
Megnéztem ezt a NEDŰ szót. 1763-nál korábbi ismert magyar leírásáról nem tudni.
Ugyanakkor a NEDV szó már az írott nyelvemlékeinktől nagyjából már meg is van írva folyamatosan V hanggal (!), időnként M kezdőhanggal az amúgy N hangos szavunk.
És mi következik ebből ?... Az hogy semmiképpen sem a NEDŰ szó végi Ü hangja változott V-re mivel a V hangos forma bizonyíthatóan sok évszázaddal ezelőtt már létezett.
Tehát nem lett itt sem U-ból V hang, de persze miért is lenne egy magánhangzóból mássalhangzó, ez két másik hang teljesen...
Tök hülyeségeket beszélsz itt össze és vissza. Fogd már fel hogy a nagyon régi leírásaink gyakran ilyen hibrid latinos magyar volt, amiben az ékezetes és hosszú szó végi magánhangzók mind ilyen idétlenre vannak megírva.
Ezeket a helyesen beszélő magyar ember sosem úgy ejtette ki, ráadásul a mai nyelvünkben sincsenek ilyen idétlen leírások, mert akkor maradt volna belőle valami.
Az meg szart se számít hogy az ősnyelv szétágazása után ki mit milyenre írt meg, hiszen ez már utólagos történet, épp ezért idegenek már, mert átírt hangalakok. Az sem számít ha valamelyikünk ismerőse ÁÚÚ-zik mert Röcsögén ez a menő. A durva tájszólás az nem a helyes beszéd, nem lehet minta egy rontott hangalak, nem az az eredeti.
Csak egy-két példa hátha felfogod, bár ennek esélye jelenleg marginálisnak látszik.)) Na de :
Például az ESŐ szavunk nagyon régről "ESSEO" meg ESSEU formákban is szerepelnek. De ez csak egy idióta leírás, ez nem azt jelenti hogy így is mondták ki, csak nem jelölték rendesen a szó végi hosszú magánhangzót. Mert ez ESŐ rendesen, de ez a "latinbuzulós" korszak idejéből van, és ilyen fasz módra van írva. ESO is írták még előtte, de ez már vígan ESŐ csak ez az ékezetmentes írás.
IDŐ szavunk is volt YDE meg YDEW is leírva, de ez helytelen írás !!! Egy olyan korszakból, ahol nyomtatott szöveg akkoriban csak ilyen latin-magyar hibrid faszságot eredményezhetett. Erre az a bizonyíték hogy hirtelen és egy csapásra helyesen írt szövegek jöttek elő ezt követően.
A NEDŰ meg a NEDV nem egy szó B+ nem érted?... Ha a NEDV lett képezve NEDVES szóra, akkor ez egy hagyományos melléknévképzés. Ennyit erről.
Igen a JÓZSI nevet is szellemileg lemaradt helyeken JÁUÓZSI is mondhatják és akkor mi van?... Szerinted ez utóbbi a helyes?.)) Vicc lenne ha azt mondanád, ez egy elcseszett beszéd, ne ezt vedd már etalonnak, te jó ég.))
Az ÍV szó rokona az ÉV szónak, az ÖV szónak, az ÓV/OVális szónak, AVulás szónak, leírtam hogy kapcsolódik. beszélhetsz mellé, ezek összetartoznak tágabb értelemben, az ÍV fogalma által.
"Amiket rendre megcáfoltam"
Nem cáfoltál meg te semmit, csak mellébeszélsz. Aki egy SZAPORA---ZÁPOR (teljesen egyértelmű és nyilvánvaló) kapcsolatot mindenféle megfontolás nélkül habzó szájjal élből lesöpör az asztalról, az akkor talán nem jó partner a nyelvfejtésre. Főleg hogy bizonyíthatóan SZAPOR ESŐ is leírták ezt.))
De egyébként már a "hivatalos" etimológiai szótár is megérkezett ebbe a témába már így 2024 környékén végre valahára, már ők is összekötik a két szót egymással. Úgy látszik még te vagy ebben lemaradva már csak, amúgy már az 1700-as években is írtak erről, tehát süketelhetsz erről bármit, ez a fenti nagybetűvel kiemelt szópár szintén egymással összeköthető, méghozzá teljesen egyértelműen...
"1: De nincs olyan hogy JÓU, maximum Röcsögén. JÓ van magyar nyelven. KŐ van és nem KŐŰ,"
Nem értem, miért nem nézel utána mielőtt kritikát írsz?
M.o. észak-keleti részén beszélt tájszólásban (nem Röcsögén, hanem az ország jelentős részén) ez a kiejtés volt és még van is életben.
"Jellemzőek a záródó típusú diftongusok („ó” >> „au”, „ő” >> „öü”, „é” >> „ië”). "
Nem mellesleg a C-F-ben is eredetileg kettős magánhangzó van a JÓ - és más hasonló - gyök végén, csak ők ezt nem AÚ-nak gondolták, hanem AÓ-nak. JA-Ó (jó), TA-Ó (tó), SA-Ó (só), HA-Ó (hó), stb...
A baj az, hogy ilyen példák nincsenek, viszont az AU változattal még ma is találkozunk. Továbbá az U»V hangok közti átmenet bizonyítható, míg az O»V átmenet nem igazolható.
"4: Az U és V hang egyrészt kimondva is hatalmas különbség, meg a hangképzés módja szerint is ég és föld."
Ez egyszerűen nem igaz. Nézz utána.
"5: NEDŰ ---NEDVES esetén azért nincs Ü mert akkor is hülyén nézne ki a szó NEDŰVES formában."
Mi az, hogy nincs Ü???!!! Ott van a szó végén, Te írtad le!
NEDÜVES pedig miként létezhetne, ha az Ű-t kiváltja a V? A V nem szerepelhet együtt sem az U, sem az Ü hanggal, ha már kiváltotta.
"A magyar nyelv sehol sem használ OU hangkapcsolatot, " Hivatalosan... És? Szerinted ez kizárja, hogy nem is használt?
"Hidd el a magyar sose mondta ezt "RÓÚZSA" formában."
Hinni a templomban kell... Miért hinném el, mikor az ellenkezőjét tapasztaltam. (Volt szerencsém élőben meghallgatni)
"Most nekem mondhatod hogy egymásból nem születnek szavak, mikor sorra hozom rá a példákat.))"
Amiket rendre meg is cáfoltam.
"A dravidák a TÁVOL szavunkat nyilván ismerték"
Kitől és hogyan értesültek róla? Pont ezt kérdeztem...
"9: Nincs AV ősgyök."
Már hogyne volna!!! AV-ul, AV-as, AV-ar, AV-at
"ÍV van. "
Igen ez is van, meg AV, EV, ÉV, ÍV, ÓV, ÖV, ÜV is van Ezek mind különböző gyökök, melyek közt a közös V hangnak köszönhetően természetesen van rokoni kapcsolat.
Egyiket sem lehet kiemelni mint eredendő gyököt, mert NEM egymásból, hanem egymástól függetlenül keletkeztek.
"Abból van az ÉV fogalma, csillagászati értelemben gondolkodtak időről őseink, a nap által bejárt ÍV egy ÉV ."
Az egy év nem egy ÍV, hanem egy KÖR. Ennyit már tudhatnál. Meg azt is, hogy az ÍV nem KÖR. Az ív CSAK a kör egy része. Az ÉV pedig a teljes kör, így az ÍV nem lehet az ÉV eredete.
Az OVÁLIS is egy zárt alak, az ÍV pedig nem az.
Ne keverd össze a fogalmakat sajátos tetszésed szerint.
"10 : Pedig a HALAS (ember) képződött HALÁSZ formára."
Higgy amit akarsz... Ez a Te dolgod... de ettől még nem lesz igaz.
"Nyilván a megszokott szövegkörnyezetben elkülönül itt-ott hogy melyiket hol használjuk."
Nem a szövegkörnyezetben dől el, és nem itt-ott, hanem definíció szerint.
Hát de előzménye a SZAPORA a ZÁPOR szónak, mert a SZAPORA ESŐ (itt még melléknév a szavunk) változott meg ZÁPORESŐ formára. Utóbbinál már lehagyható az "ESŐ" szó, mivel a zápor már így ebben a formában önállósult főnévvé.
SZAPORA szó az előfeltétele a későbbi hasonmás szónak ami ebből jött létre...
Hagyjuk, mert mellébeszélsz (direkt) megint. Így meg nincs értelme, nem létezik hogy nem látod amit kell... Persze ezzel már egyetértettél korábban. Fő a következetesség, mint a szélkakas.))
SZAPORA ESŐ a ZÁPORESŐ . Egyik szóból képződött a másik közvetlen.
"hanem csak a sok vízcsepp esik sűrűn" ----- Tehát SZAPORÁN esik a sok vízcsepp.))...
1: De nincs olyan hogy JÓU, maximum Röcsögén. JÓ van magyar nyelven. KŐ van és nem KŐŰ, tehát semmiféle ü hangot nem kellett átírni. A JÓ amúgy meg ösztönszó, az örömünkben mondhatjuk ki, ezekből van a JUHÉ meg az ilyenek is. tehát X és Y helyeken ép lehet U-val is.
Sőt az igenló JA szócska is annyit tesz hogy JÓ, így igaz !
2: Hát elég sok helyen használatos a V ilyen "betéthang"-ként az igaz. De ugyanakkor alapvető gyökeink kezdőhangja is. Például a VÁL elválást/elválasztást jelentő és kifejező, igencsak kiterjedt szóbokornál is többek közt.
3 : Alapszavunk a JÓ, többségében ez is van képezve. JÓU is lehet, de az Röcsögén inkább.))
4: Az U és V hang egyrészt kimondva is hatalmas különbség, meg a hangképzés módja szerint is ég és föld. Eleve hallásra sem összekeverhető. Egyik magánhangzó, míg a másik egy mássalhangzó. Hogy tudna már az U-ból születni?... Két felismerhetően teljesen különböző hallású hangok ezek.
5: NEDŰ ---NEDVES esetén azért nincs Ü mert akkor is hülyén nézne ki a szó NEDŰVES formában. Már ha a NEDŰ lett egyáltalán képezve, mert mi van ha a NEDV már?...Könnyebb/jobb használni így még az első esetnél is, másrészt meg NEDV szavunk is van ami nem egyenlő a NEDŰ szóval. A NEDŰ egy jóféle ital, egy innivaló. A NEDV meg szivároghat egy szennyvízcsőből is. Előbbit örömmel isszuk, utóbbit aligha fogod.)) Vita esetén próbáld ki a különbséget.))
Ezek a JOU féle leírások a JÓ-ra csak amiatt vannak mert az idegen vagy a hibrid írások nem ismerik a hosszú magánhangzók leírásait. A magyar nyelv sehol sem használ OU hangkapcsolatot, ezt az idegen nyelvek használják így, sőt ebből sokszor kiolvashatjuk az Ó hang Ú hang hosszú verzióját. A franciák például szeretik ezt, és a ROUGE mögött jól kiolvashatóan a RÓZSA szavunk áll. Hidd el a magyar sose mondta ezt "RÓÚZSA" formában.
Legfeljebb Röcsögén vannak ilyenek, a durva tájszólásban, a magyar nyelv nem használ OU hangkapcsolatot. A latin--magyar hibrid írásban a JÓ szó még IO meg GIO is volt, ezek ne vigyenek félre mert a magyar tuti fix hogy nem így ejtette ezeket ki. Ezt te magad is állítottad már többször is, és helyeseltem is a megállapítást. Ezek csak elbarmolt hangalakok, de nem az igazi magyar alakok. A bizonyíték erre hogy ma sincs OU hangkapcsolatos szavunk, ahol ezen hangokat így egymás után ki is ejtenénk. Legfeljebb összetett szavak utolsó O hangja találkozhat a második tag kezdő U hangjával. De az meg egy más tészta. AUTÓ-ÚT . De csak így fordulhat elő ez a nyelvünkben. Máshogy nem.
6. és 7. és 8. : Most nekem mondhatod hogy egymásból nem születnek szavak, mikor sorra hozom rá a példákat.)) De előfordul ilyen szóképzés is. Mert az ember kreatív. Rengeteg példát hoztam rá, már bőven belefér az is ha 1-2 esetén tévednék, simán belefér mert annyi ilyen van már összeszedve, hogy észre kell venni ezt szóképző módszert is.
A dravidák a TÁVOL szavunkat nyilván ismerték és mint időbeli TÁVolodásra értendő az "elmúlik" szavuk.
Mongol vas se véletlen TÖMÖR.
9: Nincs AV ősgyök. ÍV van. Abból van az ÉV fogalma, csillagászati értelemben gondolkodtak időről őseink, a nap által bejárt ÍV egy ÉV . ÖV is egy ÍV , éghajlati övek, nadrágszíjnál is. OVÁLIS---ÍVELŐS
ELÉVÜL és ELAVUL . Rokonok hát vedd már észre. Erről is beszéltünk már nem is oly régen. De a TÁV szóban nem ez van benne. APUSKA szóban sincs PUSKA, ne keverjük ami nem összetartozó. Nem minden egymás utáni AV hang ugyanaz.))
10 : Pedig a HALAS (ember) képződött HALÁSZ formára. Nem azért mert nála van a zöld ÁSZ.)) A TOVÁBB meg a TÁVOLABB meg ugyanaz, csak az egyik szó rövidebbre képződött a másik meg hosszabbra. Nyilván a megszokott szövegkörnyezetben elkülönül itt-ott hogy melyiket hol használjuk. Amúgy sok esetben még cserélhető is. Menjünk TOVÁBB ?... Vagy TÁVOLABB ?... Lényegében egy...
"Erről beszélek, a SZAPORA szó a közvetlen előzménye a ZÁPOR szónak, ez pont abból van. És ezáltal érthető meg..."
Azt kell mondjam, itt megint alaposan mellé lőttél... Ti. megint figyelmen kívül hagytad a szavak jelentésbeli különbségét, amiért a két szó hangalakja különbözik is.
A SZAPORA jelentése: alapvetően sokasodást kvázi egymást sűrűn követő, bőséges osztódást jelent. Egy dologból sok származik. Pl szapora, mint a nyúl, mert sűrűn sok utódot nevel. Ami a lényeg: mindig egymás után következő számbeli gyarapodást jelent.
A ZÁPOR ellenben másról szól: nincs szaporodás, hanem csak sok vízcsepp esik sűrűn.
"KŐ szót is KÖ-VES amire képezzük, hogy ne KŐES kelljen kimondani, "
Itt megint ugyan az a képlet, mint a JOÚ-nál, TOÚ-nál. LOÚ-VAS... Az ODU jól példázza ezt a nyelvi formulát, hiszen a szó gyöke ma sem változott meg, ugyanakkor az U hangot
V helyettesíti toldalékolás esetén: OD-V-AS.
"éppen a beszéd megkönnyítése okán van ez."
Nem tartom kizártnak, hogy a V hang épp ilyen okból "született" meg, s ha már megszületett, más gyököknél is felhasználták.
"Ez azért elég komoly változás, mert az alapértelmezetten JÓ-ÍT dolog JAVÍT "
Amennyiben a JÓ alakja valamikor JAÚ volt, akkor már nincs is olyan komoly változás, csak az U hang változott V-re. Az A pedig maradt az, ami volt igazolva a gyök eredetiségét. A JÓ-ban az Ó nem más, mint az AU összeolvadása, egy későbbi állapota a szó kiejtésének.
"A V önálló elemként szerepel a szavunkban."
Nem úgy néz ki... A hangok fejlődése során a V hang az U-ból született meg, s a vitatott szavakban is az U hang helyett szerepel.
Sőt, még az eredeti hangzása is megmaradt ezekben a gyökökben: JA(ú), TA(ú), LO(ú)... Ti az A és V nem olvadhatott össze Ó hanggá.
A németben a JA ma is élő szó, jelentése: igen, ami a JÓ (beleegyezés, helyeslés) szinonimája.
"A NEDŰ---NEDŰES meg amiket hoztál példát ott annyiból más hogy az U--Ü helyére vannak megírva. De az itteni példáimnál nem így van."
Sajnos nem veszed észre, hogy a példáidban is így van...
Most kicsit utána is nézek, s lám nem vagyok egyedül a véleményemmel: Csak a lényeget idézve:
JÓ, [...] ja hang, mely a német nyelvben is, [...] ja... (C-F szerint)
És láss csodát, nem csak a magyarban, németben, de már a sumerben is JA volt a JÓ eredeti alakja....:
Eredet [jó < ómagyar: jó < ősmagyar: jóu, javó (jó) < dravida: sevvu, sogu (szép, szabályos, egyenes); másik irányból: ómagyar: jó < ősmagyar: aja (jó) < sumér: ia, hija (jó, értékes)] https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/J%C3%B3
"Nagyon sok szavunk van egy másik által képezve."
Gyakorlatilag minden szavunk egy szóból egy másik szó, gyök, vagy ősgyök által van képezve. De ennek megvannak a maga szabályai.
"Bizonyos szókészlet meglétével már egymásból is alkothatóak."
Egymásból nem alkotunk szavakat és nem is alkottunk soha, kivéve azt az esetet, mikor egy meglévő szót további toldalékkal láttunk el.
"Amit írsz a "dravida TAVU" kapcsán hogy "elmúlik" az is a TÁV szóból jött létre,"
Ezt hogyan kell elképzelni? Ide jöttek Indiából a dravidák és megkérdeztek bennünket, van-e szavunk az elmúlással kapcsolatban, mire mi azt mondtuk, hogy van, úgy mondjuk, hogy ELMÚLIK. Mi mást mondhattunk volna? Azt nem mondhattuk, hogy TÁV, mert az nem elmúlást jelent. Hogyan lett belőle mégis az ő nyelvükben TAVU?
Kétség sem fér hozzá, hogy a két szó közt alaki és jelentésbeli hasonlóság (kvázi azonosság) van, de ez koránt sem igazolja azt, hogy bármelyik a másikból alakult volna ki.
"Az AVUL szónak semmi köze az egészhez,"
Annyi közte mégis csak van, hogy a vitatott szavak mindegyikében ott van az AV ősgyök a maga jelentésével.
"de elmondom én miből van az AVUL : ÉV szóhoz köze, ÉVEL ! Ami ELAVUL ELÉVEL/ELÉVÜL , és ez mindent meg is magyaráz."
Az ég egy adta világon semmit nem magyaráz meg a jelentésbeli rokonságon kívül. Az ÉV szó éppúgy lehet az AV szóból származó, mint fordítva. Ráadásul még nem is bizonyítható. Nincs olyan írásos emlék, mely ezt alátámasztaná, s, ha jól megnézzük a jelentésük is erősen különböző, amiért a két ősgyök nem is egyezik. Azért nem, mert más dolog megjelölésére hozták létre egymástól függetlenül.
"Az --ÁSZ és -ÉSZ képzett főneveink mind a már létező melléknévre képzett szavakból vannak."
Ez meg hogy jött ki neked? Milyen melléknevet képeztünk ezekkel a képzőkkel tovább?
A HAL szerintem nem melléknév, a HAL-AS meg nem lett továbbképezve, mert akkor HAL-AS-ÁSZ lett volna belőle...
Mellesleg jegyzem meg, hogy az -ÁSZ, -ASZ ősgyöknek mint értelmes szónak, önmagában is van jelentése: ÁSZ olyan valaki/valami (pl. kártyalap) ami/aki erőt, támaszt, valamilyen tudást, tulajdonságot tudhat magáénak, amivel a többiek nem rendelkeznek. Az -ÁSZ képző (gyökszó) éppen ezt a jelentést adja a képzett szónak, A HAL-ÁSZ olyan ember, aki birtokában van a halfogás tudományának, s ezzel kiemelkedik társai közül.
Ugyan ezt a jelentést találjuk akkor is, ha a szó elején, mint gyök (szótő) szerepel: ÁSZOKFA. Ez olyan két darab fa, amely támasztékul, alapul szolgál valamihez, pl. hordók elhelyezésére a pincében. De az ASZ-AL is erről szól, mert az aszalással (szárítással) a lényeges részt (tulajdonságot) megtartjuk. az ASZ-Ú is erre a jelentésre hajaz, hiszen itt is egy lényeges tulajdonsággal rendelkező dologról van szó.
Ezzel szemben az -AS toldalék más jelentést hordoz.
Az -os toldalék (és változatai: -as, -ás, -es, -és, -is, -ös, -ős...) azt jelenti, hogy ez a toldalék valaminek a "birtoklására" utal, méghozzá olyasvalaminek a birtoklására, amit a szó első gyöke jelent:
Pl: por-os. - Azaz, valamilyen dolog porral van belepve.
Zsír- os. - Azaz, valamilyen dolog felületén, vagy benne jelentős mennyiségű zsír található.
Rücskös » röcsök-ös. - Azaz valamilyen dolog felülete erősen egyenetlen, kitüremkedésekkel teli, rücskei vannak.
Éh-es - Azaz az éhség "birtokosa", van neki éhe.
Él-es - Azaz van neki éle.
Tehát itt valamilyen, a szó gyökében megfogalmazott dologgal való fizikai kapcsolatról "birtoklásról" van szó.
"A TOVÁBB szó is érdekes, mert a TÁVOLABB gyakorlatilag ugyanez."
Ha felületesen nézzük... Ha azonban egy kicsit mélyebbre ásunk, kiderül, hogy mégsem ugyan arról van szó:
A TOVÁBB szó jelentése: Lényegében felszólítás a távolodás (mint a korábbival azonos irányban végzett cselekvés) folytatására.
A TÁVOLABB szó jelentése: Valamilyen közelebbi ponthoz viszonyított helyzet megjelölése.
Az igaz, hogy aki tovább megy, az távolabb lesz, de ez a dolog természetéből fakad.
Jó nyomon jársz hiszen a ZÁPOR---SZAPORA eső.)) A két hangalak nem véletlenül hasonló. Erről beszélek, a SZAPORA szó a közvetlen előzménye a ZÁPOR szónak, ez pont abból van. És ezáltal érthető meg...
1. Bekezdés : Ez oké, különösebb hozzáfűznivaló nincs is, kiegészítést a másodiknál írok.
2. : Nagyon is van tudatosan szóba tett vendéghang, ezt butaság volna tagadni. De épp amit utána írsz, az viszont jó, éppen a beszéd megkönnyítése okán van ez.
Nem mindig a szó végi magánhangzót váltja ki, mert sokszor együtt szerepel ez a V vele egyetemben :
KŐ szót is KÖ-VES amire képezzük, hogy ne KŐES kelljen kimondani, a nyelvünk nem csak a mássalhangzók torlódását nem díjazza, hanem a magánhangzók sűrítését sem támogatja.
Ugyanez a figura a JÓ ---JAVÍT esetén is, de itt már a JÓ hangalakja is JA lesz. Mondhatnánk JÓVIT, de Javít mondjuk ki. Ez azért elég komoly változás, mert az alapértelmezetten JÓ-ÍT dolog JAVÍT lett, és itt a V hang igen is vendéghang, egyébként mi a frász volna, a beszédünket könnyítjük meg vele.
Mert a szó bontása így néz ki : JÓ szó JA lesz, tehát JA--V--ÍT igeképző a végén. A V önálló elemként szerepel a szavunkban. Nem vált ki semmilyen másik hangot, és nem alkot egységet sem a JÓ szóval, sem az --ÍT igeképzéssel. LŐ és LÖ-V-ED-ÉK . A kimondhatóságot könnyítjük. Ez a szerepe jelen esetben, A NEDŰ---NEDŰES meg amiket hoztál példát ott annyiból más hogy az U--Ü helyére vannak megírva. De az itteni példáimnál nem így van.
HŐ (hőhatások) ösztöni gyökérszavunk egyik része a HŰ, ebből HŰS is lett. De HŰVÖS is lett.)) Itt mindkét formában szerepel a szavunk. Gyakorlatilag ugyanazt is jelentik. A HŰVÖS szóban is megmaradt az Ü hang, és így járul mellé ez a V hang. És ez mit jelent nekünk?... Azt hogy a V egy független szóelem (egy hang) a kifejezésünkben. Pontosan ezt jelenti.
3: Ez oké, rendben.
4. és 5. bekezdésere egyben:
Nagyon sok szavunk van egy másik által képezve. Szerintem ezt is butaság tagadni, hány példát hozzak még ezekre?... Kisebb könyvet megírhatnék ezekből. Persze az alap az hogy gyökérszó, képzés, toldalékolás/ragozás.
Bizonyos szókészlet meglétével már egymásból is alkothatóak. Ha egyszer ott van előttünk felismerhetően, akkor butaság nem tudomást venni róla. Nem prekoncepciók alapján kell szót fejteni, hanem a nyilvánvaló előttünk lévő kapcsolatokat kell észre venni, és ha kézenfekvő kapcsolódást találunk, akkor megállapítunk.
Amit írsz a "dravida TAVU" kapcsán hogy "elmúlik" az is a TÁV szóból jött létre, vegyük már észre. Ami elmúlik időben TÁVOL kerül tőlünk. Ebből a TÁVOL szóból van a TAVALY, is és ez mindent meg is magyaráz a szóval kapcsolatosan. Tényleg mindent !
Az AVUL szónak semmi köze az egészhez, de elmondom én miből van az AVUL : ÉV szóhoz köze, ÉVEL ! Ami ELAVUL ELÉVEL/ELÉVÜL , és ez mindent meg is magyaráz. Van értelme?... Több mint igen, ki is pipálhatjuk akár mert tökéletesen stimmel. Nem kell megbonyolítani, meg mást előhúzni mert ami ELAVUL az úgymond ELÉVÜL . Méghogy nem képződnek egymás által szavak. Nagyon is képződnek !
Az --ÁSZ és -ÉSZ képzett főneveink mind a már létező melléknévre képzett szavakból vannak. HALAS ember HALÁSZ, MADARAS---MADARÁSZ, LOVAS ember LOVÁSZ lesz, BOROS ember BORÁSZ lesz.
Múlt időre képzett igék nélkül ezek sem lennének, mert az előbbire épülnek :
EMELET egy EMELT dolog. FŐZÖTT dolog FŐZET lesz. ÍROTT papírok az IRAT . FŰZÖTT lapok FÜZET lesz. A főnevek magukban hordozzák az ige múlt idejét. FÜVES ember FÜVÉSZ . Tök egyértelmű. Egyébként mi a frászt jelentene a szó vége, azt szoktuk mondani hogy a ragozások is jelentést hordoznak csak meg kell őket fejteni. Nekem ehhez nem kell jóváhagyás olyanoktól akik mást sem tettek "nyelvész" életükben mintsem elidegenítsék a saját nyelvüket, és félremagyarázzák és mindig másból, természetesen idegenből eredeztessék. Egyébként ez a képzés nem hangváltásként értékelendő hiszen új szó születik meg, már önálló jelentéssel, nem sérül semmilyen gyökér-elv, mert az ugyanaz marad továbbra is.
Enélkül is látható hogy mik ezek, mert jól látszódnak.
Nyilvánvaló szókapcsolatok még a továbbiakban: A TOVÁBB szó is érdekes, mert a TÁVOLABB gyakorlatilag ugyanez. Látod itt a TÁV nagyon jól érzi magát TOV formában is. Ezért beszélek folyton arról hogy a mássalhangzóváz szerepe is lényeges...
Erre jól ráhibáztál! Ui a NEDÜ az egykori NEDU megfelelője lehet, s a NEDUES-ből lett a NEDVES. Ez a szó több másikkal mutat hasonlóságot:
keseves is: keserű-es, hitves is: hitű-es, a tetves is: tetű-es.
Tájszólásban a tó helyett tau, (tav-i) a jó helyett jau, (jav-as) hó helyett hau (hav-as) hangalakok ma is ismertek. Nem véletlen, mindig ezeknél - és az előbbieknél - változik az U/Ü hang V-re. Itt biztosan nem beszélhetünk vendéghangról, mivel az U/Ű-s változat ma is él, s ezt váltotta föl a V hang.
És azt se felejtsd, az angolok ma is inkább U-nak ejtik a W-t, náluk ez még mindig ajakhang és nem ajak-foghang.
A kánaáni, és a mai héber nyelvben is hasonló a W hang kiejtése.
"magyar nyelv ezekre kitalálta a vendéghang V használatát"
A magyar nyelv nem talált ki semmit, főleg nem vendéghangot. Minden hangnak megvan a maga jelentése, és azok nem véletlenül kerültek be a gyökbe.
Előfordul, hogy toldalékolásnál olyan hangok kerülnek egymás mellé, melyek kiejtése nehézkes, ezért ott egy másik hanggal helyettesítjük (helyettesíttyük), vagy egy magánhangzó kerül közéjük.
"5. A KI és a KIÉ nem csak kérdőszavak a személlyel kapcsolatosan."
Természetesen nem csak kérdőek, de itt most nem is lényeges, mert amúgy sem nagyon hozhatók egy fedél alá a kies, kedves, kegyes szavakkal.
" Sok szavunk már egy kész másikból születik meg,"
Egyetlen szavunk sem született másikból! Ez egy tévhit, ami állandóan előkerül.
Új szavak CSAK gyökökből toldalékolással születnek, vagy két szó összetételéből. (megj. a toldalékolás is szóösszetétel, sőt, a gyökalkotás is.)
"Az év amelyet elhagyunk már TÁVOLI lesz, és innentől TAVALY amit mondunk rá. Ez utóbbi szót egyáltalán nem kellett már gyöktől kezdve felépíteni,"
Márpedig a magyar nyelv gyökökre épít, és nem más szavakat formál át.
Itt sem erről van szó.
A taval(y) szóval rokon az avul szavunkkal, Dravida nyelvben erre hajaz a "tavu"=elmúlik szó. A mi avul és a dravida tavul szavak közt nagy a hasonlóság, valószínűleg egy tőről fakadnak, és ugyancsak nagy a tavul és a taval szó között is, és egyik sem távoli alakú. CSAK a toldalék lett más. Nem változott meg, hanem egy másik toldalék került a gyök után.. A toldalékok éppúgy nem alakulnak egymásból, hanem CSAK a bennük levő hangok jelentés alapján értelmezhetők, mivel a toldalékok is önálló jelentéssel bírtak egykor.
Maga a hang még sok mindenre utalhat. Meghallom valahol hogy SSS--SSSS-SSSS, mire gondolhatunk?...
Attól függ, lehet hogy sül valami , lehet hogy SSSni kezdett az eső.)) Nem véletlen írtam így, ES szó alapja lehet ez az egész. És mivel itt társítunk képet hozzá, hiszen felülről HULLIK az egész történet, így megszületik az ES fogalma mint esés.
És ha nap teszi meg már lehet az ESETT (leesett) napból EST és ESTE, hiszen ekkor már múlt idő van, már megtörtént a nap leeste.))
Nem mondtam hogy egyszerű a nyelvünk feltárása, és többféleképp is megközelíthető. Az ősszavaknál jelentős szerepe lehetett szerintem a valós hangjelenségeknek. Amit aztán szó szerint már KÉPEZNI lehet...
Én főleg a rövid tőszavakra, gyökérszavakra koncentrálok (mássalhangzóvázakra is), mert ezeknek egy világos és röviden leírható jelentése van amelyet kézzelfoghatóan azonosítani is lehet . Ezek viszont már önmagukban is a képzés/toldalékolás nélkül még elég tág jelentéssel bírnak.
Ott van a KÖR--GÖR igen erősen rokonértelmű gyökpárosunk, eléggé egyértelmű hogy az egyik a KÖR mint sajátságos formára koncentrál, míg a rokona a GÖRbeségre, a GÖRdülésre/GURíthatóságra.
De ezek gyökérszó/tőszó szintjén már így is igen csak tág fogalmak, ezt már értelmetlen lenne tovább szélesíteni, szerintem nem is lehet őket.
Mivel az egész eredője levezethető a gördülő testek jellegzetes GRR--GRR valós hangjaiból. GÖRdülni/GURulni meg csak KÖRíves vonalvezetésű test tud. GRR-gRR, K-RR-KRR, hanghatások lehetnek.
KŐ szóból aligha lehet mert olvastam már ilyet is, mert a KŐ csak néha körforma. Akkor miért nem olyanból nevezték meg ami mindig kör alakú és 100-ból 100-szor az ?... A kő csak alkalomadtán ilyen, teljesen változatos a megjelenése...
Az értelmezés és egy szó konkrét hangalakja nem feltétlen ugyanaz. Mivel a hangalak konkrét okot választ ki a sok lehetségesből, hogy miért úgy hangzik a szó ahogyan.
Az imént írt ESŐ szó az ES(ni) igéből jött létre. Valahol valakik ezt az aspektusát választották ki ennek a csapadék fajtának. Tehát itt sem érdemes belebeszélni a szóba "CSAPADÉK", VÍZ, FENTRŐL JÖVŐ, NEDVESSÉG, BORULT ÉG, GRAVITÁCIÓ, ÁZÁS, MEGNÖVEKVŐ FELHŐZET és a többi dolgot.
Pedig logikailag és értelmileg minden meghatározásommal rokonítható értelmileg . De a hangalak akkor is az ES(NI) igét hordja, és ha a szavak valódi okát nézzük akkor a konkrét hangalak konkrét okára kell koncentrálnunk és nem arra hogy miket beszélhetünk egy fogalom mögé még oda. Más a kettő, egy hangalak nem tudja a megnevezett dolog összes létező tulajdonságát egyszerre megnevezni , így arra kell rájönni hogy épp a vizsgált esetben a tucatnyi lehetségesből melyik lett kiválasztva éppen.
ZUHOGÓ is lehetne épp az eső neve, de valahol valakik az esni igéből hozták össze...
"De ne keverjük össze az értelmezést az etimológiával, mert nagyon nem ugyanaz a kettő. "
Miért?
Talán elválasztható a kettő egymástól?
Te is folyamatosan ezt teszed.
Miért nem lehet elválasztani a kettőt egymástól?
"A valódi hangalak okát keressük"
Mert ezt keressük! Ez az ok meg a hangokban van elrejtve, amikről már megegyeztünk, hogy jelentéssel bírnak. Az etimológiát meg ez határozza meg eredendően.
A KECSESSÉG az KICSISÉG . A KACSKARINGÓ meg KICSI-KERINGŐ . És ez ad neki értelmet, mert a szőlőkacs, ahol ez valószínűleg megneveződött, épp a kicsi finom bekanyargósságáról nevezetes.
KACSA meg a KACS formájára emlékeztet, mármint a nyaka.
De ne keverjük össze az értelmezést az etimológiával, mert nagyon nem ugyanaz a kettő.
A valódi hangalak okát keressük és nem azt hogy egy szót mivel tudunk még logikailag közösíteni. Minden szót sok mindennel lehet, de a hangalak egy konkrét dologhoz kötődik ezekből.
Az ESŐ szó mögé is berakhatnám hogy a csapadékkal kapcsolatos szó, erre utal.)) És igazam van, de a hangalakot ettől még baromira nem magyaráztam meg. Mert ha a hangalakot indoklom, akkor nagyon egyszerű, az ESŐ az ES-ik. És ez ennyi egyszerűen...
Amúgy tényleg szinte ráhúzható mindenre ez a görbeség, főleg ha még elvonatkoztatunk is. Gyakorlatilag így már tetszés szerint belebeszélhető abba is, aminek aztán tényleg nem is ahhoz van köze...
2: Igen, de többször tűnik ez egyfajta "becéző" (be van CÉ-zve !) szónak mintsem a tényleges kicsi méretre utalna. Személyneveknél is gyakori, a behemót figura is a közvetlen környezetében JÓSKA lesz ha épp József a rendes neve.
3: Oké...
4: KÉJ, KEDV, KEGY, KI : Ezeket tisztázni kéne, mert tényleg teljes itt a kavar a rendszerben, kábé mindenki mást mond, valakik még elhajlást találnak ezekben, szerintem sem közösíthetőek ezek a szavak ezzel egyikük sem. És lehet hogy csak ez a közös bennük. Jó mondjuk a KÉJ/KEDV egyből gyökerezik minden bizonnyal.
A kedVes V-je vendéghang, sok szavunkban van ilyen a toldalékolásoknál. Hogy ne kees kelljen mondanunk. NEDŰ---NEDVES Mert a NEDŰES elég hülyén kimondható, a magyar nyelv ezekre kitalálta a vendéghang V használatát az ilyen esetekre, és nagyon helyesen.
5: A KI és a KIÉ nem csak kérdőszavak a személlyel kapcsolatosan. Ott vannak a BÁRKI/VALAKI/MINDENKI/AKIÉ/ szavakban is. És a KIÉ az valójában KIJÉ mert ez birtokos eset, valakinek a valami-JE lesz.
A KI és KIÉ szavak nem csak kérdőek, az AKI és AKIÉ társai . KI korán kel aranyat lel. KIÉ az iskola, azé a jövendő . Még mondásokban is ott vannak és nagyon nem kérdőszóként. És ez a régebbi dolog, nem valami új hullámos dolog.
A kérdőszavaknak meg nagyon is köze van más szavakhoz is. Elég ha a HOL kérdésünket említem ami a HELY amire rákérdez. Egyértelműen összefüggnek és valamelyik szó a másik által jött létre.
De a MI szóból is használtak MILYES-t is. Sőt a MI szóból van a MINT szó is, és ebből van a MINTA szavunk is, mert olyan MINT A másik ! Sok szavunk már egy kész másikból születik meg, de írtam már ezekre kismillió példát, és még fogok is ilyeneket. Nem csak továbbépítve hanem egy apró módosítással is ez kivitelezhető. De elég csak ehhez a földrajzi neveinket megnézni, egy ERDŐ ezekben ARDÓ lehet.
Az év amelyet elhagyunk már TÁVOLI lesz, és innentől TAVALY amit mondunk rá. Ez utóbbi szót egyáltalán nem kellett már gyöktől kezdve felépíteni, mert az új szavunk alapja teljes egészében egy másik szó, ráadásul mindez a már készre ragozott formájában.
Ha az efféle szóképzéseket letagadod , akkor nem fogod megérteni még a saját nyelvünket sem sok szó esetén. Mert nem kevés szavunk van ami ilyen...
"Ha valaki kinéz, kitesz valamit, kiír, kimásol egy idézetet, kimos, sehol nincs elhajlásra utaló jelentése a KI ősgyöknek."
Szerintem minden esetben van, és ebben egyet értek a Cz-Fo-val. Minden irányváltoztatás elhajlást jelent. A kilépés egy ajtón is az. Annak kell tekinteni akkor is, ha történetesen egy egyenes folyosó végén nyílik az az ajtó.
Ha úgy lenne ahogy ti ketten elképzelitek, akkor a "Ta" ősgyököt használnánk, mert az mindig egyenes vagy sugár irányt jelöl ki.
A "Ko" ősgyök viszont -ahogy írtam, ha tetszik, ha nem- a görbedtség ősgyöke.
Lehet a nemtetszésünket kifejezni, de ez így alakult, és ezt tudomásul kell venni.
