A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"800 milliárd fényév távolságra nem nagyon tudunk sem mérni, sem ellátni a jelenlegi technikai és tudományos szintünkön."
Később se lehet.
A mikrohullámú háttérsugárzás "gömbfelülete" kitakar minden távolabbi dolgot. (Ami a fény véges sebessége miatt inkább "régebbi dolognak" számít.)
A gömbfelület pedig fényút-távolságban mérve 13,8 milliárd fényévnyire van. Ennyike! Eddig lehet ellátni!
De mivel az univerzum 13,8 milliárd éve indult egy ősrobbanásból, és a fény terjedései sebessége véges, ezért soha és semmikor senki nem fog tudni 13,8 milliárd fényévnél messzebb ellátni. Mivelhogy a fényút távolság igazából idő, és abból csak 13,8 milliárd évnyi áll rendelkezésre, hogy haladjon a fény.
Tovább nem lehet látni??? :-) Aztán még is lehetett.
Volt már több ilyen "nem lehet látni" probléma, ami aztán még is megoldódott és még is lehetett látni. Pölö az optikai mikroszkópokkal a vírusok kimutathatatlanok voltak, mert kisebbek voltak az emberi szem látható fénytartományának a hullámhosszánál. Aztán lett ugye elektronmikroszkóp és VOALA még is láttuk azt amit előtte nem. Ilyen egy csillagászati nem látható a Tudományos Tévhitek gyűjteményből: 49. A Tejút az egyetlen Galaxis az univerzumban ... ( nos ez 1924-ig volt csak így. Hubble amerikai csillagász a kaliforniai Mount Wilson tetején lévő távcsővel akkor bizonyította be, hogy sok galaxis van szétszórva az űrben.)
Borzalmasan tudatlan vagy a témában, de van a képeden bőr ostobaságokat beleugatni és beszpídezett foxiként ugrálni a témán, amit semennyire nem értesz.
"Az univerzumban ellátunk egy bizonyos távolságig, ami a technika fejlődésével együtt folyamatosan növekszik."
Nem. Nem növekszik.
A mikrohullámú háttérsugárzás "gömbje" az, ameddig elektromágneses vizsgálati módszerekkel el lehet látni. Egy centivel se tovább. És hogy ez a "gömbfelület" milyen messze van fényút-távolságban, azt a precíziós kozmológiai mérésekre illesztett FLRW-metrikájú univerzummodellből számolható ki. (Mellesleg a kozmológiában a z vöröseltolódás-értéket használják, csak a laikusoknak szóló ismeretterjesztéshez számolnak múltbeli korokat.)
"Hogy távolabb mi van, azt nem tudjuk."
Tudjuk: az ősrobbanás. Csakhát a primordiális plazma - lévén átlátszatlan - eltakarja az elektromágneses spektrum elől. A neutrínók és a gravitációs hullámok viszont átjutnak a plazmán, és infót hozhatnának korábbról is, a gond az hogy mindkettő detektálása bajos.
800 milliárd fényév távolságra nem nagyon tudunk sem mérni, sem ellátni a jelenlegi technikai és tudományos szintünkön. Ezzel meg felvetődik az Univerzum határa, vagy csak a méréseink és tudásunk jelenlegi határa kérdéskör. Persze a sok butaság mellett, már azért megjelent az "észlelhető univerzum határa" fogalom is. Ami már az értelem előjele a kérdéskörben.
Szerény véleményem szerint a Planck-méretek és idők tartományában a realitás határozatlan (szuperponált kvantumállapotú) lesz, így aztán egzakt fizikája nincs is. Statisztikai valószínűség alapú leírás esetleg lehetséges, de az meg semmire se jó ha maguk a fizikai szabályok is határozatlanok.
"1965-ben publikálta Penrose azt, amiért 2020-ban kapott fizika Nobel-díjat."
Mert az helyes volt. És mert az Event Horizon kollaboráció rádiótávcső-interferométerrel képes volt "fényképet" készíteni egy fekete lyuk eseményhorizontjáról (pontosabban az árnyékáról), ami mindenben egyezett az áltrel egyenleteiből - többek között Penrose által - levezetett modellel.
"Persze az egész mint már írtam, inkább sci-fi irodalmi díjra lett volna csak érdemes."
Mert te qrvára semmit sem értesz a témához, te egy zakkant mémsámán vagy, aki azt hiszi, hogy az ismerethiányt pótolni lehet memetikai voodoozással.
Csak szólok: nem lehet.
"Viszont a mono-bigbang hibás elméletet úgy néz ki sikerül immunizálnia egy annál is nagyobb marhasággal. Ami persze nem ez teljesen, de erre épülnek az alapjai a CCC pili-bigbang mese. Penrose elméletének egyre nagyobb a mém értéke és egyre elterjedtebb."
Tudod barátom, a tudományban magasról lesz@rják a "mém értéket". Ott az számít, hogy valami illeszkedik a mérési adatokra vagy sem, és hogy a dolgot lehet-e elvileg igazolni vagy még elvileg is lehetetlen. Az utóbbi hipotéziseket a tudományos életben meghagyják a "kis-színes-bulvár" ismeretterjesztés szintjén.
Penrose a CCC-ből kiszámolt egy ellenőrzési lehetőséget, amit meg is próbált igazolni a háttérsugárzás mintázatában. Bebukta. A kiszámolt igazolás nem mérhető ki a háttársugárzásban, ergo a CCC hibás hipotézis. Nem is foglalkozik vele a tudományos közösség jobban, minthogy Penrose (és tucatnyi társa) személyes nünükéje ez. Rájuk hagyják. Kis-színes-bulvár.
1965-ben publikálta Penrose azt, amiért 2020-ban kapott fizika Nobel-díjat.
Persze az egész mint már írtam, inkább sci-fi irodalmi díjra lett volna csak érdemes.
Viszont a mono-bigbang hibás elméletet úgy néz ki sikerül immunizálnia egy annál is nagyobb marhasággal. Ami persze nem ez teljesen, de erre épülnek az alapjai a CCC pili-bigbang mese. Penrose elméletének egyre nagyobb a mém értéke és egyre elterjedtebb.
Mivel "profin" kezeled a google-fordítót, nesze egy cikk, amiből sokat tanulhatsz kozmológiát, és elmagyarázza miért is téved Penrose a szíveszottya CCC-hipotézisével:
