Amennyiben parafinnal rendesen körbe van töltve az úszófedél akár poharanként is engedhetsz ki belőle bort.
Elméletileg nagyon hosszú idejű tárolás és nagyon magas tartály (?) esetén előfordulhat, hogy a parafin egy része "felkenődne" a tartály oldalára, de azért néha le is kell fejteni a bort, no meg egyszer csak elfogy. (-:
Nekem van jópár pumpás, kettö kivételével (olasz, domború úszófedelü egycsapos) mindnél feljön a bor (Letina háromcsapos, homorú úszófedeles) vagy a golyós szelepnél, vagy a pumpa kis tömlöjénél ("csöcs"-nél") ott, ahol becsatlakozik a "bicikligumi"-ba. Ez ellen azt csinálom, hogy miután felpumpáltam, egyböl kiengedek másfél litert. Egy-másfél literekért pumpálgatni szerintem elég macerás.
Azért jön fel a bor, mert a tömlö ahogy felfuvódik, lefelé nyomja az úszófedelet és mivel a folyadékok gyak. összenyomhatatlanok, ha túl nagy nyomás nehezedik rájuk, valahova menni akarnak, így a legkisebb ellenállású helyen kibuggyannak. A Letina úgy próbált ez ellen tenni, hogy azt tervezték, az úszófedél közepe feldomborodik, igen ám, de nem eléggé. Az eladó azt mondta, hogy az úszótömlön a "csöcs" a pumpa vékony tömlöjéhez nem pontosan a tömlö közepénél van, így ha az ember a "csöcs", mint forgástengely körül 180°-ban elforgatja, hogy ami a fedél tetejénél volt alulra kerüljön és fordítva, majd fölfelé fogja nyomni felpumpáláskor. hát nem, ugyanúgy feljön. Apám egyik haverját annyira idegesítette ez a borfeljövés, hogy kiszedte a tömlöket és most olajos minden tartálya.
Nem jársz jobban. Lehet kapni 10 l-es üvegballonokat, hozzá külön müanyag dugót (ha nem tévedek 2-es méretü kell hozzá), meg literes csatos üvegeket. A müanyag palack arra jó hogy egy, max 2 hétig benne legyen a bor, (ráadásul meg tudod csinálni azt, hogy ha egy másfél literesböl csak fél liter fogyott, akkor kinyomod a levegöt belöle és úgy zárod vissza), de tartós tárolásra nem jó, mert a levegö át fog diffundálni rajta, és darabízü lesz a borod egy idö után.
Az üvegedényeket/palackokat úgy lehet mindig tele tartani, hogy az ember apró üveggyöngyöket rak bele, kiszorítandó a levegöt.
Gondolom, az úszófedeles tartályod paraffinos? Annál nem macerás a kis mennyiség kivétele. (A pumpásnál már picit nehezebb, pláne, ha fel szokott törni a bor a fedél fölé.) Arra ügyelj, ha nem rozsdamentes acél a csap, hogy kiengedés elött egy pohárnyit egy külön pohárba ereszd átmosandó a csapot, mert a krómozott, réztartalmú csapot oldhatja a savas kémhatású bor és fémíze lehet a kivett bornak. De ez csak a krómozott csapoknál van, a rozsdamentes acélból készült csapnál nem.
Arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan oldanátok meg, a sokszor kismennyiségben szükséges bor tárolását. A gyakorlatban mennyire megvalósítható, ha egy úszófedeles tartályból minden héten csak fél-egy liternyi bort vennék ki. Vagy jobban járok, ha már most sok ásványvizes flakonba fejtem át?
Talán 3-4hekto van már csak belőle. Ez már így kopik el. :-)
Csak bosszantó volt.
Szerencsére én egy olyan piaci szegmenst céloztam be, ahol nem hónapokig gyönyörködnek a vásárlást követően a borban, majd felbontás után még hetekig kitart a hűtőben, amíg elfogy.
Az szerintem valamilyen kalciumos borkőféle lesz, azt derítéssel ki nem veszed, hidegkezeléssel, esetleg meszezéssel kicsapathatod a fölösleget, vagy metaborkősavval stabilizálhatod.
Kristály tiszta a bor. Darabban sem törik, nem viragosodik ki. Minden fasza vele, !de ha hűtőbe rakom, akkor a csillogó tisztaság elmúlik, és nagyon finom, hintőpor szerű, de fekete valami csalódik ki (gondolom fehérje).
Mindent kibír, a napsütést is, a nyári kánikulát is, de a hideget nem szereti.
A palckozas külön tudomány szerintem, nem csak annyi hogy üvegbe rakjuk és legudózzuk.
Te tudod. Az az alaja olyan, ami felkavarva nem ülepedik le egykönnyen (szemben a borkökicsapódással), + mivel nem odavaló dolgok vannak benne, nem is javítják a bor zamatát, épp ellenkezöleg.
Egyenként macerás lenne reflektálnom az egyébként érdekes reakciókra derítés ügyben, ezért a véleményem röviden az, hogy nem vitatható a derítés létjogosultsága, amennyiben kereskedelmi forgalomba kerülő borról van szó. Ez esetben ugyanis nem szabad kockáztatni.
Az én boraim azonban csak saját ill.szűkebb környezetem igényeinek kielégítésére szolgálnak. Ezért sokéves tapasztalataim alapján el tudom dönteni mikor szükséges a derítés. Mint korábban írtam igen ritkán van rá szükség.
Vörös boraimat, döntő részt 1 év várakozási idő után, le szoktam palackozni, soha sem derítem őket és soha nem zavarosodott még meg, szállításkor sem.
A fehér boromat mint írtam kb.10 évente max. kétszer kellett derítenem. A bor kétségtelenül tiszta lett azonban az aromája egy része elveszett.
25 év alatt mindössze egyszer fordult elő, hogy a derítetlen, de letisztult fehér bor megzavarosodott az autó hátsó ülésén nyáron, miután kb 10 órát állt a napon.
Mindenféle szemmel láthatatlan dolog, elsösorban, mint írtam, fehérjék, amik ugyebár lebomlanak, mindenféle káros folyamatokat beindítva. Minden korban mindig derítették a bort, tojásfehérjével, vizahólyaggal, tejjel, vagy mostanában a kanadai agyagörleménnyel. tehát senki ne mondja, hogy ez egy új dolog. Jérezben pl. van egy édesség, ami tojássárgájával készül, mivel a borok derítésekor rengeteg sárgája megmaradt.
Ez a beillósodás mindig érdekelt, és soha nem értettem. Szőlőből csak egy pár tőke Biankám és még kevesebb Zweigeltem van, bort nem sokat csináltam, de pálinkát igen. Ha egészséges gyümölcsöt cefrézek, és nem engedem oxigénhez jutni, akkor nincs ecetem, és főzéskor sincs etilacetát az előpárlatban (gyakorlatilag csak acetaldehidet választok el). Az a gyanúm, hogy a legtöbb "beillósodott" bornál a szüretkor a rohadt szőlővel kerül bele az ecet, és nem később keletkezik. Mi a tapasztalatotok ez ügyben?
Egyet kell értsek nagy általánosságban, a fehérborok (és rosé, siller) nagy része tényleg nem bírja a derítetlenséget, palackozás után, melegebb helyen (de néha még a pincében is), szépen kiválik a fehérje, ami nem szép látvány (a borkőkiválás se annyira, de azt legalább az üveg alján lehet tartani). De előfdordulnak évjáratok, fajták, amik elég stabilak tudnak lenni derítés nélkül is - legalábbis ha nem 25-30°C -on tárolják hetekig, hónapokig. És azért a derítés kivesz értékes íz-és illatanyagokat is.
Azért az Ő borai eléggé megosztóak, finoman fogalmazva. Egyik-másik fehér bora úgy néz ki a poharadban, mintha épp most ért volna véget a zajos erjedése... És néha lefolyóérett, mert nem bírta a kénmentességet... Aztán vannak nagyon jó borai is, csak ha bontás után nem iszod meg fél órán belül, szétmegy... (ezek csak az én, kevéske tapasztalatom vele, ilyenek után egy időre felhagytam vele, nekem erjedés után két héttel tisztább a fehérem, mint amit ő palackoz, szóval ígyák a rajongói...)
Vagy Ő?...Strekov 1075 – Portugal Primus 2015 Újbor Sütő Zsolt módra, ahol nem a tutti fruttis illatjegyek voltak előtérben. A Strekov 1075 pincészet célja, hogy a kürti termőtájat bemutassa borainak segítségével. Ehhez nem használnak adalékanyagokat, fejélesztőket és enzimeket. A Portugal a pincészet újbora, amely kékoportóból készült kénmentesen, szűrés nélkül. A maga ártatlanságában kóstolhattuk, ahogy Sütő Zsolt mondta a bemutatón. A bor illatban intenzíven gyümölcsös, eper, szamóca, hecsedli, áfonya és mindezek mellett fűszerek. A korty nagyon izgalmas, harmonikus. Egy újbor, amely más, mint uniformizált társai. A bor címkéje sem a megszokott, merített papírból készítették. A bor minden részletében odafigyeltek a természetességre.
Falusi1 és van_Persil, köszönöm nektek a megnyugtató választ.
Kezdő lévén, még tanulok.
Tavaly csináltam először bort, biztosra akartam menni, már daráláskor kéneztem, ráadásul elszámoltam magam, de mire elfogyott, kiegyenesedett.
Idén kénezés nélkül indítottam a feldolgozást. Már egy gyenge ülepítést, csak úgy spontán a mustnál is végeztem, aztán ment az erjesztőbe, így készült a fehér és a rozé. A zajos erjedés befejeződésekor fejtettem, finom seprőn állt, majd ment az úszófedelesbe november végén, és kapta a ként.
Vörös értelemszerűen héjon erjedt, négy hét után szűrtem-gyengén préseltem, és pár óra ülepítés után ment az úszófedelesbe, kapta a ként szintén nov. végén.
Csak az óriási különbségen ütköztem meg, mivel folyamatosan kóstolgattam, és maradtak ki kisebb kénezetlen tételek.
Derítést nem tervezek, úgy látom szépen le fog ülepedni. Palackozni majd a vége felé tervezek, valamikor a nyár elején, addig hadd érjen.
A derítés az a borstabilitáshoz kell, mivel az elektromos töltéssel rendelkezö derítöszerhez hozzátapadnak a fehérjemolekulák, így kivéve a borból a nem odavaló dolgokat. Persze, ha húsvétra elfogy valakinek a bora, ott tényleg föösleges a derítés, viszont ha valaki tárolni, érlelni akarja a borát, annak a derítés elengedhetetlen.
Amennyiben tényleg annyi ként (5%-os törzsoldat) tettél bele biztos nem kénezted túl.
A zavarosodást nyilván a felkavarással, a fakulást pedig a kénnel idézted elő és ha már korábban le voltak tisztulva idővel ezután is le fognak tisztulni, de hogy mennyivel azt nem tudom, de szerintem nemsokára.
Ezek szerint már a második fejtésen is túl vagy, ha már a finom seprőről is levetted, hacsak nem ülepítettél.
Én a feldolgozás során az előírt, de inkább gyengébb kénezést használok és visszafogottan ülepítek egészséges szőlőnél.
Fehérnél néhány hét után leveszem a durva seprőről, ekkor kénezek enyhén és utána békén hagyom tél végéig.
A vörös, a fahordóban, kb. bő egy hónapja, még mindig a durva söprőn van és bár letisztult, még néhány hétig ott is marad.
Mindig így csinálom és soha semmi baja nem volt sem a fehér sem a vörös boromnak. Derítenem a vöröset soha nem kellett, a fehéret is csak kb. tízévente kétszer.
A pince hőfoka nálam is ennyi. Én nem szellőztetnék, hanem egy darabig békén hagynám a borokat.
Újboraimat az erjesztőedényekből lefejtettem a finomseprőről, egy része a fs.-nek benne maradt, úszófedeles tartályba raktam.
Kissé még opálos volt, de egy hét alatt majdnem tükrös, jóízű, illatú lett, az almasavbontást is megfelelőnek ítéltem. Mivel kis tételek, csak kóstolást alapján szoktam minősíteni.
Eddig az állapotig kénezés nélküliek voltak, nem akartam kockáztatni, 1 dl/hl 5%-os folyékony kénnel lekéneztem őket. Ugye, ez 50mg/liter összkénnek felel meg, szakirodalom szerint enyhe kénezés.
Mivel felkavartam az üledéket, hagytam pár napot ülepedni, és kóstoltam.
Hát, basszus, hanyatt estem: kifakultak, karcosak. A szép rosé alig pirosas, az átlátszatlan, mélyvörös vöröseken átlátok, a fehér is sokkal fakóbb.
Szerencsére minden tételből maradt 5-10 liter kénezetlen, ez fogyasztható.
Ennyire durván elkéneztem volna??
Tudom, egy idő után majd bomlik a kén, és visszanyerik a színüket is(tavalyi tapasztalatból, csak ott a darálás után kéneztem), nem is bomlott az almasav!
Mi várható tapasztalatotok szerint, mennyi idő múlva javulnak fogyaszthatóvá?
Igen, de azért az a 80 elég magas. Én egyszer jártam úgy, hogy 80 lett a szabad kénje, összeelegyítettem egy olyannal, ami 15 -ös volt, úgy nem lógott ki belöle a kén, azt a 80-at azért könnyen ki lehet szagolni (föleg a bor lenyelése utáni kilégzésnél érezni).
