"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
És a román betöréshöz mit szólsz, amikor csángó magyarok támadtak Magyarországra, és az osztrák-magyar hadsereg mócföldi románokat küldött ellenük? Akkor ki volt a hazafi...?
Akkor is jó kérdés volt, hiszen 1848-49-ben nem a magyarok harcoltak a nem magyarok ellen.
Gondold csak meg, hogy a magyar forradalmi hadseregben szép számmal voltak nem magyar tisztek (sokan közülük egy szót sem beszéltek magyarul), de jöttek lengyel, olasz és osztrák önkéntes légiók is, hogy a császári hadsereg ellen harcoljanak. Az aradi mártírok többsége sem volt magyar nemzetiségű.
Aki nem esküdött volna fel a magyar haza védelmére, arról nyilvánvaló, hogy nem magyar. S amíg nem rendeződtek volna az ország dolgai megnyugtatóan, ezeket az elemeket fogolytáborokba kellett volna küldeni.
Sajnos nem minden nemzetiség érzett együtt a magyarokkal.
Ezek voltak a rácok, horvátok, oláhok, szászok, és a tótok egy elhanyagolható kis része is, akiket a csehek és a bécsi kormány is bujtogatta a magyarok ellen. Persze ők voltak a legkisebb probléma, a magyar haderő pillanatok alatt helyretette őket...
Az I.Vh-ban tiszta nemzetiségi egységek is, és vegyes egységek is (magyar és valamelyik nemzetiség) résztvettek, tehát adott volt, hogy melyek a tiszta nemzetiségi (tót, oláh, rác, horvát, stb.) és vegyes egységek. Egy normális kormánynak csak ezeket kellett volna leszerelnie, a magyar egységeket pedig a haza védelmére vezényelnie. Ebből logikusan következik az, hogy akiket nem szereltek volna le, azok voltak a magyarok, azaz a többség...
"...eladták őket a szövetségeseik a béke reményében. Nem érte meg."
Így van, nem érte meg, de nem úgy, ahogy te gondolod.
Akármit is gondoltak, a háború sajnos az ő igazságtalan, "békének" nevezett diktátumaik miatt tört ki, és ezzel másodszor is mérhettlen szenvedést hoztak Európa népeire. Ha méltányosabb, és igazságosabb, valóban békeszerződéseket kötöttek volna a vesztesekkel, sok nyomorúságtól mentették volna meg Európát. Nem lett volna pl. Hitler, aki egyértelműen a "békéjeik" egyik "csúcsalkotása" volt, nem lett volna háború, nem lett volna holokauszt, és nem lett volna felosztott Európa sem, szovjet mintájú Kommunista diktatúrákkal...
De persze megint "győztek", és így ismét csak a veszteseket tették meg bűnbaknak. Nagyon jellemző példája egyébként annak, amikor az ok-okozati összefüggésekben csak az okozatokat emelik ki, és az okokról mélyen hallgatnak, azaz tkp. hazudnak. Sajnos ez a propaganda érvényes mind a mai napig...
"A Magyar Revíziós Liga arra törekedett, hogy a világ fontosabb országaiban felhívja a figyelmet a trianoni béke igazságtalanságaira, és azzal elősegítse a revízió sikerét. A színvonaltalan propagandatevékenység azonban éppen a külpolitikai gondolkodást befolyásoló akadémiai világban maradt hatástalan vagy bizonyult kontraproduktívnak."
Nézd, ha már önálló gondolataid nincsenek, és csak arra vagy képes, hogy egy Rubiconos cikk felvezetőjét majdnem szó szerint bemásold (gondolom a cikket nem olvastad el), akkor legalább a forrást add meg. Erre már többször kértünk egyébként.
Nos, meglepő lesz (mármint számodra) de Telekiék pont abban bíztak, és az alapján politizáltak, hogy az etnikai revízió is csak nagyhatalmi - lehetőleg nyugati - segítséggel valósuljon meg. Ezért volt Teleki roppant csalódott az első bécsi döntés után, hogy onnan Anglia és Franciaország kivonult.
Ennek ellenére ismerünk olyan harctári jelentéseket, ahol a magyar alakulatok azt követelik 18 októberében, hogy vigyék haza őket, hogy megvédhessék az országot. Ezzel szemben még egyszer sem bizonyítottad, hogy egyetlen bevethető alakulat sem volt.
Írja mindezt az a Bokor, akit Rákosi küldött ki tanulni a Szovjetunióba, s aki már Kádár idején tért vissza, s aki aztán szép katonai karriert írt le: ezredesi rangig vitte. A szocializmus bukása után megvilágosodott, s azóta ő a legradikálisabb magyar.
Aztán pár hónap múlva jött egy másik hatalom, akiket nem nagyon érdekelt, hogy a katonák mit akarnak, visszaállították a fegyelmezési jogot, (amit Károlyiék töröltek el) és kőkeményen felléptek a dezertálások és a fegyelemsértés ellen.
Károlyinak is ezt kellett volna tennie, nem rózsaszín álmokat kergetnie akkor, amikor 3 felől támadták az országot. De ő - és ezt most a te stílusodban írom - egy degenerált barom volt.
Egy erőszakon, hamisításokon és hazugságokon alapuló, bármilyen írásbafoglalt dolumentum, még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető "békeszerződésnek". Az ilyen szerződéseknek diktátum a nevük...
