A spiritualitás, a metafizika az mindig nagyon tág fogalom, igazából nincs biztos recept, ezért én pl. elfogadhatónak és hitelesnek tartom, amit Hamvas Béla csinált: összegyűjtötte az ősi szentírásokat, lefejtette róluk a vallást, a filozófiát és a tudományt, így eljutott egyfajta ősi kvintesszenciális tudáshoz, amelyet Guénon után hagyománynak nevezett el. Tehát a spiritualitás az sohasem egy konkrét vallás, hanem vallások összessége, és ami ezen túl is van már. De ez az egész csak úgy egzakt, úgy ér valamit, ha realizálva is van, tehát nem csak beszélünk róla, hanem éljük is minden pillanatban. A hetvenes-években a prog-rock zenekarok is hasonlóval kvintesszenciális integrációval próbálkoztak, s ez helyenként át is jön a dalszövegekben. Zeneileg pedig főként a klasszikus zenei alapokra építkeztek, így megalpozva az akkor teljesen újnak számító rockzenei formákat. Természetesen volt akkoriban is sok prog-rock együttes, akik közel sem mentek el olyan magasságokig, mint pl. a Yes.
Egy konkrét dalszöveg-példa a Yestől:
The revealing science of God:
Hajnali fény, csendben hever az elárult források között,
Olvadó csodák űzik nehezen feledhető jelentőségüket
Az esély színpompás rétjein a kihívás bűvszavai, levelekre írva táncolnak.
Valósággá válva, jókedvűen repültünk át az egész tengeren.
Hajnal suhant keresztül a föld mélyébe ásott napok pillanatai felett,
Kinyilatkoztatott időfolyosók szándékosan tördelték az emlékeket.
Éleselméjűek erős vágya összekapcsolódni az önépítő agyafúrtsággal,
Mi pedig gyengéd szerelemmel tettük dallá egy távolságnak képét.
Erőnk hajnalán leereszkedtünk, és rövid szenvedésünkön mulattunk egyet.
Csak érzéssel tanítunk a szeretetről, leleplezzük a dühkitöréseket,
S üldözőbe vesszük őket az utolsó sarokig.
S kitáncolunk az óceánból,
Szerelem hajnalát bocsátották belénk az ébredés színeivel.
Nem követhet bárki, csak a különféle korok hangjai,
Ahogy a láncszemek összeilleszkednek végtelen érintéseinkkel az öröklét szabadságáért..
Beszélj a napfény-látogatóhoz, enyhe nyár mozgó-távola enyém
Hívtam egy hangot, de sosem láttam az arcot,
Hallottam, de nem kerültem hozzá közel,
Megkíséreltem beszélni, de helyemet sosem hagytam el..
Egy beteljesült varázs a nappali fényre segített,
Elvesztem a fény rendezettségében,
Megkíséreltem látni, mivel a hang zenélni kezdett.
Mi történt a dallal, melyet úgy tudtunk egykor mind?
Egyszer csak megértjük a varázslatban a jelzett ígéretet,
Várnom kell-e egész életemben erre a pillanatra?
Pillanat, pillanat, pillanat
A jövő lebeg a most kezdődő ragyogásban, mi magunk lettünk a fény,
S összegyűlünk a Nap folyékony fátyolában.
S mikor szavunk végre betöltötte az egeket, a tekintetünk mágikussá változott.
Megünnepeltük, hogy különös eszközünkbe kincsünk beléhelyeztetett.
Mi történt a csodákkal, melyeket mind ismertünk egykor?
Hogy feledhettük el, amit kétségtelenül ki tudtunk mondani?
Meg kell várnunk valamennyi élőt ezért a pillanatért.
Pillanat, pillanat
Csillagfény-lendület, értelem
Nyilvános haladó szellemiség
Magas szivárvány
Napmutató évadok
Virágéletű következtetések
Gyorsan mozognak, hozzám szólnak,
De én nem hiszem, hogy érezhetem ezt.
Valaki itt közel, neked mondja.
A kihívás alatt, körbetekintünk, összhangban veled.
Másszunk meg minden égigérő akasztófát,
Gyalázzák csak meg az erdőt,
Hagyjuk szétáradni egyesülésünket,
Tisztán, majd hazatalálunk egyszer.
Kerekedjünk felül a háborúkon, hiszen nem akarjuk őket,
Oly világosan látszik mindez.
Védettek vagyunk a bűnnel szemben,
Tisztán, hazaérkezünk egyszer.
Gyorsan haladnak, hozzám szólnak,
De én nem hiszem, hogy valóban szándékukban állna
Valaki, itt közel, így szól: nem szakadhatunk el soha ettől a daltól
Égivonal-tanító
Harcmező-kereső
Szétszórt méreg
Kihajított vasvezető
S a lassan-mozdulás mélyreható ritmusán keresztül
átadja a ritmus a kimunkált történetet.
Élesszetek ragyogást az istenfiak fölé az öreg harcosokért
Fiatal keresztények látják kezdettől fogva,
Öreg emberek érzik, mit kellene újból elmondaniuk
Tegyetek glóriát a régi hősök fiainak feje fölé.
Gyorsan lépnek, hozzám szólnak,
De én nem hiszem, hogy megérthetem
Valaki itt közel, neked mondja: indul egy örök évszak útiránya
Másszunk meg minden égigérő fát,
Gyalázzák meg az erdőt, ha kibírják,
Itt hagyjuk őket, tisztán érkezünk haza,
Háborúba lépni nem akarunk,
Megigéztetünk a mozgás szenvedésétől.
Hívd ki az emlékezetünket,
Egyszer majd hazatalálunk
Túl gyorsak voltunk,
Szerelmet akartunk,
A szólam, melyet felajánlunk, a mi egyetlen szabadságunk.
Mi történt ezzel a dallal, melyet úgy tudtunk egykor mind?
Még több időt próbálunk rabolni a varázslat ígéreteiből.,
Egész életünkben várnunk kell erre a pillanatra, a pillanatra, a pillanatra
Múlt-jelen mozgó perceivel, fel fogjuk dolgozni a jövőt,
Mert csak Őt ismerjük, feléje küldjük a szivárványvirágot,
A dal elkapott sötét és fényes szirmaiból egy csokrot
Követni és megmutatni mindent, amit érzünk és tudunk,
Mert így üdvözülünk, igazságkeresők, kérlek fogadjatok el minket!
Mint lélegzünk és remélünk, és űzünk, és szeretünk érted és neked, és Te és Te
„Ezzel lezárult a négyes tagoltságú Tales from topographic oceans című mű első mozzanata, melynek sásztrik neve: SHRUTIS. Az isteni tudás megnyilatkozása látható az örök kezdés virágaiban, melyek megannyi egyszerű igazságban bukkannak fel. Tanulmányozza a bonyolultságot és a mágia múltját, s azt is, hogy mi módon volna lehetséges, hogy ne veszítsük el végleg a dalt, melyet elfeledtünk egyszer, miután meghallottuk. Az Istenismeret (az Isten tudománya) egy kutatás. Állandó és tiszta” – Jon
A rock zene - sajnos - a saját maga ásta veremben éli mindennapjait közel 40 éve.
Ami az előnye, az egyben leküzdhetetlen hátrány. Lendület, elán, gördülékenység, frenetikus gitárszólók, dobszólók, lüktetés. Vannak ugyan próbálkozások, kacsintások a klasszikusok felé, a népzene felé s a keleti filozófiák, a misztikum felé, de sajnos csak egy igen szűk réteg vevő rá. Nem kedvez a kísérletezgetésnek a hirtelen meggazdagodás, a mindenáron első rendűnek tekintett profit és a műfajhoz sok esetben csak ugató TV-s szerkesztők.
Majd ha megint lesznek elhivatott zenészek, akik 20 év alatt akarnak eljutni az országos elismertségig akkor talán. S, ha lesz igazi értelemben vett közszolgálati TV és rádió az jót tesz a progresszív irányzatnak. Kellenek még élelmes üzletemberek, akik megfelelő árukapcsolással igényes zenéket jűtszó rádióadókat támogatnak, akik a perifériáról is játszanak. Persze kellenek még interjúk (akár angol nyelven) diszkográfiai ismertetők és végül kell a történethez egy középosztály, aki igényes és a szó eredeti értelmében művelt.
Több prog-rockos topicba tettem már kezdeményezést a kvázi aranykornak számító hetvenes évek első felében fénykorát élő progresszív-rock és a spiritualitás kapcsolatának mélyebb feltárására, ám a legtöbb zenerajongó számára ez túlságosan a "földiségtől, evilágiságtól" elrugaszkodó téma, így nem fogadták ezeket az összefüggéseket túl nagy érdeklődéssel... Ezért úgy gondoltam, hogy nyitok egy külön topicot, hátha ide-találnak azok a prog-rock rajongók, akik nyitottabbak az élet és lét szellemi és transzncendentális lényegének az irányába a prog-rockon keresztül is.
Ajánlott irodalom: Vasváry-Tóth Tibor: Yes - A rockzene rendszere
Ami a prog-rock és a spiritualitás kapcsolatát illeti, a Yes jutott e téren a legmesszebbre, de erről már volt szó a Yes topicban, ezért erre nem térek ki külön.
A hetvenes évekbeli prog-rockra kétségtelenül nagy hatással volt az akkori korhangulat és korszak szellemi háttere, a hippik világa és az ősi kultúrák, az ősi hagyomány felé fordulás (India, Kína, Japán, kereszténység, stb.). Sokan úgy tartják, hogy a prog-rock és az akkori viszonyok sem szóltak üzletnél többről, akkor is a pénz, a hírnév dominált. Azonban ezekeből a zenékből igencsak magas szintű lelki-szellemi mélységek és költészet-szintű filozofikus szövegek áradnak az összetett és nagyívű zeneiség mellett. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy közel sem a hírnév és a pénz dominált ebben a műfajban, max melléktermékként egy szükséges jóként, megélhetési lehetőségként ott volt. A fontossági sorrend pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a pénz vagy a zene volt az elsődleges? A szellemiség az alkotáson keresztül vagy az érvényesülés és a hírnév volt az elsődleges? Természetesen rengeteg prog-rock (köztük sok 1-3 lemezes együttes) működött akkoriban csupán divathullámból is, de ezeken érződik is a tehetségtelenség és a hatásvadászat.
Nem tudom, mennyire nyitottak ezen a fórumon a prog-rock rajongók a spirituális látás felé, de ez nemsokára ki fog derülni... Várom a hozzászólásokat...
